Kötet, Rész

 1   1, 40 |      esõs, ködös novemberi éjjel borult a falura. Mindenütt köd,
 2   1, 380|     nagyváradi színházra a minap borult.~Ennek a sötétségnek már
 3   1, 423| ébredtünk, hogy hatalmas hóréteg borult a földre. Igazán olyan nyomorulttá
 4   1, 446|           hatalmas ember zokogva borult a távozó barát vállára…~
 5   2, 64 |        pedig kék szederjességgel borult el az utolsó, vádoló jajkiáltás.
 6   2, 172|          s komor, váratlan gyász borult sokunk szívére. De a láz
 7 Pot, 3  |        már két nap óta. Nyakamba borult.~- Boldogtalan vagyok. Két
 8   3, 131|          éjjel, csókok éjszakája borult a magyar Caprira. A csillagok
 9   3, 176|        szép májusi idõ s tízszer borult el az ég, tört ki vihar
10   3, 200|          miatt oly éktelen dühbe borult, hogy hirtelen kést rántott
11   5, 81 |          hazabotorkálva, zokogva borult az utcán legjobb barátja
12   5, 126|      jöttek, s a színházra csönd borult. Most fölfedezte s föltámasztja
13   5, 155|         õsz asszony, s a nyakába borult az öreg csavargónak:~- Pál,
14   6, 53 |        várt, és hihetetlen dühbe borult. Mert ilyenek vagyunk mi,
15   7, 7  |          el. Egy barátja nyakába borult. Beszélni akart. Csak dadogott.
16   8, 62 |        És Goethe német lelke nem borult el egy pillanatig sem. A
17   9, 101|       még szürkébbé és átkosabbá borult elõttem, s a halál veszedelmesen
18  11, 17 |   istennyila, s a templom lángba borult.~- Mi lesz most már - jajgatott
19  11, 86 |           s Jóska a nyakamba nem borult, s másnapi ebédre meg nem
20  11, 108|       fölöttünk, magyarok fölött borult be legterhesebben. Amikor