Kötet, Rész

 1   1, 142|         érzéssel veszem kezembe a tollat, hogy a hét krónikájáról
 2   1, 147|           és tehetséggel kezeli a tollat, azt nem képesek kicsinyelni
 3   1, 221|            A FIATALOK~Dobjuk el a tollat, nem szabad nekünk írni.
 4   1, 221|   bennünket. Olyan helyre, ahol a tollat sem vették el tõlünk. Így
 5   1, 221|     vagyunk…~El kellene dobnunk a tollat, de nem tesszük. A harc
 6   1, 229|         az õ számára találták ki. Tollat fogott, lapszerkesztõ lett.
 7   1, 234|      krónikás nem búcsúzhat el. A tollat eldobhatja, elcserélheti:
 8   1, 234|         elcserélheti: az eldobott tollat felemelik rögtön, mert a
 9   1, 243|  Valamelyik pillanatban kiejtem a tollat, s mit csinálok akkor?…
10   1, 364|            Felbukkan, kenyeret és tollat kér. Talán a vádlottak padjáról
11   1, 364|          izzad, és megutáltatja a tollat velünk, kiknek - sajnos
12   1, 375| szörnyûség, mikor olyan ember fog tollat a kezébe, akinek nem mestersége,
13   2, 261|      legyen. Ám a mandátum után a tollat is ki kellene venni a kezébõl.
14   4, 30 |       szabad és õszinte kritikájú tollat így honorálják. Csak azt
15   6, 42 |       kapát, méterrudat, ecsetet, tollat. És azt hisszük, hogy kész
16   8, 19 |          ember, akik mintha sárga tollat fosztanának. Háttérben egy
17   8, 224|          a vésõt, a kalapácsot, a tollat nem a fegyver és az erõszak
18  11, 106|          Gézává tétesse magát. „A tollat - írja - Erdélyünk adta
19  11, 131|        mégsem küzdöttünk hiába! A tollat, a kardot, ha kihullana