Kötet, Rész

19501  11, 42 |                       is ad: nini, miket merünk és tudunk.~Ny 1914. február
19502  11, 43 |                       másik újig, szóval szépen és naivan. Ha netán megkezdem
19503  11, 43 |                    tovább, mert érdekes, komoly és értékes, amit napjairól
19504  11, 44 |                        vállaltam el fiatalságom és diákvérem gyermekének. De
19505  11, 44 |               Reménytelenül szerettem akkor is, és az önképzõkör, melynek az
19506  11, 44 |                   önképzõkör, melynek az ötödik és hatodik klasszis diákja
19507  11, 44 |                       az önképzõkör hetedikesei és nyolcadikosai nyomorult
19508  11, 44 |                         után.~Ellenben elevenen és nagyon tiltakozom, hogy
19509  11, 44 |                      koromban fõképpen kritikus és balladaíró voltam. Mint
19510  11, 44 |                      aki a tollam ügyébe esett, és mint balladaírót a Balkán
19511  11, 44 |                   elvált tõlem, zárdába vonult, és nagy, epikus idõkbe indultam.~
19512  11, 44 |                         kedves Szerkesztõ Uram, és csak annak örülök, hogy
19513  11, 44 |                         huszonkét éves koromban és Fedák Saroltához írottak
19514  11, 44 |                        Fedák Saroltához írottak és szerelmetesek valamelyikét.
19515  11, 45 |                     FEHÉR DEZSÕ JUBILEUMA~Bihar és Nagyvárad nemcsak ma és
19516  11, 45 |                         és Nagyvárad nemcsak ma és keserû viccbõl Magyarország,
19517  11, 45 |                     Magyarország, mert Biharban és Nagyváradban valóban és
19518  11, 45 |                         és Nagyváradban valóban és mindig benne volt és benne
19519  11, 45 |                    valóban és mindig benne volt és benne vagyon ez ország.
19520  11, 45 |                      megszelídültek, s ha Bihar és Nagyvárad együtt ünnepelnek,
19521  11, 45 |                      kell kapnia. De most Bihar és Nagyvárad egy zsidó újságírót
19522  11, 45 |                     Nagyváradi Napló alapítóját és ma fõszerkesztõjét. Huszonöt
19523  11, 45 |                    mikor is Iványi Ödön írósága és emberi kedvessége adott
19524  11, 45 |                munkásabb, városibb, érdeklõdõbb és váradibb újságírója Nagy­
19525  11, 45 |                 legjobban õ tudja, hogy kicsoda és micsoda a jó újságíró, de
19526  11, 45 |                         írótalentumot úgy tudta és tudja ma is imádni. „Szálljatok,
19527  11, 45 |                    miért is maradnátok Biharnak és Nagyváradnak?” Ez az önzetlenség
19528  11, 45 |                       az országban bevált nevek és sikerek hirdetik a nagyváradi
19529  11, 45 |                   jubiláns érdemeit. Amit Bihar és Nagyvárad köszönhet neki,
19530  11, 45 |                       róla nekem, a kivételesen és különösképpen háládatosnak,
19531  11, 46 |                        ott leszek. Az emlékezés és ünnepi alkalom szárnyakon
19532  11, 46 |                 büszkélkedhessen vele Nagyvárad és egész magyar mûvelt társadalmunk.~
19533  11, 47 |                        amiket óhajtott, mindent és megrázóan semmit. Én is
19534  11, 47 |                       Oláh Gábor, akit szeretek és sajnálok, bajosan. Így beszél
19535  11, 47 |                       mely csak igaziaknál élet és igazság, sõt több, mennyire
19536  11, 47 |                         közibevág az egy lónak, és úgy robog: szegény ló, most
19537  11, 48 |                       fájna, nálamnál szomorúbb és szomorítóbb embert látni,
19538  11, 48 |                    szenzibilis ifjút, a figurák és a dolgok, õ engedi magát
19539  11, 48 |                  önmagát figyeli õ is. Mindenki és minden szép, érdemes, mélységes,
19540  11, 48 |                      haszontalan, de mulatságos és múlik és múlik. A Guignolban
19541  11, 48 |                          de mulatságos és múlik és múlik. A Guignolban nézeti
19542  11, 48 |                      felé siet, de minden élet, és én is élek, és az élet minden
19543  11, 48 |                     minden élet, és én is élek, és az élet minden pici villanása
19544  11, 48 |                         Készületek a várt sokra és nagyra, amit Szép Ernõnek
19545  11, 48 |                        vidám vagy még vidámabb, és olykor, sokszor ha kell,
19546  11, 49 |                   húzzuk csak ki a méregfogakat és neveket, de hogy azért reánk
19547  11, 49 |             legeurópaibb magyar kritikus, költõ és gondolkozó írt egy új poémás
19548  11, 49 |                        ceruzáját a poéta emberi és polgári személyiségére.
19549  11, 49 |                      elhinni, hogy egy élõ, író és küzdõ poéta emberi remekségei
19550  11, 49 |                       eléggé jogtalan, tolakodó és ostoba módon kíséri a szegény "
19551  11, 49 |                    költõ ember-életét a sznobok és rajongók érdeklõdése s legendagyártó
19552  11, 49 |                 grandiózust, õrzötten stílusost és megcsodálnivalót. Hát ezt
19553  11, 49 |                       megcsodálnivalót. Hát ezt és ennyit most csak ideírtam,
19554  11, 49 |               irodalompolitikája mennyire bölcs és elõrelátó volt. Most éppen
19555  11, 49 |                  plebset a poétának úgyis kínok és kínok között egyensúlyozott
19556  11, 50 |                      íze szerint történt volna, és erre mindenfajta katonaság
19557  11, 50 |              fejlõdtetni akarta õket az ottomán és osztrák feudalizmusok közepette.
19558  11, 50 |                    nagyon megfelelõ, történelmi és gyilkos karakterét csak
19559  11, 50 |                 járhatna iskolába.~Ez elrontott és elromlott Magyarország még
19560  11, 50 |                         szomszédsága, speciális és máig tartó törzsrendszere
19561  11, 50 |                         vagy oktalan falánkság. És még bizonyosabb, hogy megmentésünkért
19562  11, 50 |                 Szentpétervár felé néz, nézzen, és igaza van. Ha egy Károlyi
19563  11, 50 |                      lengyel urak módján tervel és dolgozik, s Oroszországnak
19564  11, 50 |                        sok ezrünk szívében kész és egyetlen út.~Új Magyar Szemle
19565  11, 51 |                       Versek, új verseskönyvek, és én nem fogok komoly ítélkezéssel
19566  11, 51 |                       róluk, mert a baj megvan, és nekem csak szomorkásan mosolyognom
19567  11, 51 |                      sok költõ is, a szegénység és ötlettelenség sirattató
19568  11, 51 |              ötlettelenség sirattató bizonysága és az embrionalizmusé, ha tetszik
19569  11, 51 |                   quorum pars… fui - egy pompás és törvényes irodalmi reakció
19570  11, 51 |                       finnyásabbá is tett.~Nos, és a baj az, hogy a mi ifjú
19571  11, 51 |                    kipróbált formák, ha biztos, és töri õket, de a zseni, a
19572  11, 51 |                   keresi. Ligeti Ernõrõl szépen és mégis szigorúan írt a múltkor
19573  11, 51 |                      még sokat kell elképzelnie és affektálnia az át nem éltek
19574  11, 51 |                    zöldes líra, de igen ügyesen és bizarr fegyverzettel harcol
19575  11, 51 |                    ennyire kereste a föltûnést. És megható ember Gutman Endre (
19576  11, 51 |                    költõm (Farkas Antal nem az, és külön áll), a legtöbb közülök
19577  11, 52 |                        clematisos udvar serdülõ és nem sok számú novellák összefoglaló
19578  11, 52 |                 írótalentuma, hogy együtt fázik és delirál minden alakjával
19579  11, 52 |                        delirál minden alakjával és helyzetével. Úgy látszik,
19580  11, 52 |                      évektõl függetlenül kitart és marad, mindenben magát látja
19581  11, 52 |                    marad, mindenben magát látja és kínálja, adja. Tabéry apróbb
19582  11, 52 |                 történetecske) majdnem teljesek és kiválóak.~Mindenképpen:
19583  11, 53 |                        elolvashat, mivel még él és lát. De elevenekkel szemben
19584  11, 53 |                       fogom bízni, meddig élek, és meddig fogok írni. Az Irodalomtörténettel
19585  11, 53 |              Irodalomtörténettel s annak kiváló és kedves szerkesztõjével,
19586  11, 54 |                        ALAKULÓ ÜLÉSÉN]~Hölgyeim és uraim,~nem jöttem én Nagyváradra
19587  11, 54 |                          hogy beszédet mondjak, és rosszul csináljam azt meg,
19588  11, 54 |                        nagyszerûen, jól, értõen és meggyõzõen tudtak és tudnak
19589  11, 54 |                     értõen és meggyõzõen tudtak és tudnak megcsinálni. Nagyváradra
19590  11, 54 |                megcsinálni. Nagyváradra nehezen és bármiképpen el kellett jönnöm
19591  11, 54 |                      zászlóbontásakor, nem régi és mégis olyan régi idõk tanújaként
19592  11, 54 |                         példájú, fanatikus hitû és buzgalmú folyóirat régi,
19593  11, 54 |                  vezérem, Jászi Oszkár mellett. És ha szabad, az én nem gyáva,
19594  11, 54 |                      nagyvárosban élt a kultúra és igazság-áhítat, a radikalizmus
19595  11, 55 |                       volt a zsúfolt nagyterem, és fáznia kellett volna mégis
19596  11, 55 |                        a mai gyülekezet.~Büszke és boldog voltam, hogy tizenkét
19597  11, 56 |                        hanem a legszebb értelmû és úriságú amatõr-író. Megható
19598  11, 56 |                   Miklós könyve így is kuriózus és jeles írás-esemény, s talán
19599  11, 57 |                    kicsit hasonlít a zabolátlan és zseniális Czirbusz Géza
19600  11, 57 |                   forrongásunkról szólt, s nagy és szép dolog, hogy sok évvel
19601  11, 57 |                   Istenével” - írja a filozófus és filozófiaíró Kozári egy
19602  11, 57 |                     Mégis, bármilyen keresztény és megengedett írás a Kozári
19603  11, 57 |                       mindenrõl olyan hiányosak és kétségekbe kergetõk.~Ny
19604  11, 58 |                testvéreimet az Úrban, Párizsban és a latinságban félve intem,
19605  11, 58 |                        legyenek túlosan dühösek és igazságtalanok, Franciaország
19606  11, 58 |                 magyaroknak is, ha egy hirtelen és tudatlan helyzetbõl mondanának
19607  11, 58 |                  eljátssza az érdemesség jogát. És az egész Mindenségre is,
19608  11, 58 |                       hinni, hogy a Föld minden és nagyon fontos. Franciaország
19609  11, 59 |                     cinikus, ezúttal csupa hit, és csodákat vár. Bánt ez a
19610  11, 59 |                        kifordultsága, ez a síró és bízó elcsecsemõsödése, s
19611  11, 60 |                      megzavarása miatt remegnek és dühöngnek, nem is a bõrük
19612  11, 60 |                       fölfordulása, a megvetett és mégis pótolhatatlan, zagyva,
19613  11, 60 |                  mindenkihez tartozni, mint ma, és sohse roppanhat össze szörnyûebben[!],
19614  11, 61 |                      akadnának netán még költõk és gondolkozók e földön, s
19615  11, 61 |                        bizonyult, engedelmesnek és tanulékonynak, talán a háborúhoz
19616  11, 61 |                        mely természetesen korát és ennek civilizációját nem
19617  11, 61 |               burzsoázia kifejlõdése, virágzása és rothadása adni tud és szokott.~
19618  11, 61 |                 virágzása és rothadása adni tud és szokott.~Ny 1914. november
19619  11, 62 |                       én nem is tudom már, mely és milyen tegnapon írtam Bölcsességednek
19620  11, 62 |                     tegnapok is, mert ma minden és mindenki minutánként meghal,
19621  11, 62 |                     mert Élet voltunk volt [!], és Élet szeretnõnk [!] lenni.
19622  11, 62 |                       mert a mûvész, az asszony és az Élet meg szoktak szépülni,
19623  11, 62 |                         asszonyiság, a mûvészet és az Élet, mint ma. S ez evangéliumos
19624  11, 62 |                         megterem. Valószínûtlen és talán valótlan csókjainkra
19625  11, 62 |                   Hiszen igen, hiszen mindig új és más a világ, mert mindig
19626  11, 62 |                        világ, mert mindig mások és másként szürcsölgetik. És
19627  11, 62 |                       és másként szürcsölgetik. És mindig ugyanaz mégis, mert
19628  11, 62 |                     nagyon meleggel. A sok öröm és a sok kín csak fantáziálás,
19629  11, 62 |                         ne feledjük el egymást. És ne feledjük el, hogy Párizs
19630  11, 62 |                  ajándékot nem kapott az ember, és Párizs csakugyan az új Athén
19631  11, 62 |                    mámorosított, be rossz volt, és be vidámító: kicsiny zugainak,
19632  11, 62 |                 Rabelais-val, Madame Hubert-rel és Carmen kisasszonnyal? És
19633  11, 62 |                        és Carmen kisasszonnyal? És mi van a többiekkel, kikhez
19634  11, 62 |                         más zugokkal, lármákkal és szédülésekkel? És Jauresnak
19635  11, 62 |                     lármákkal és szédülésekkel? És Jauresnak nem fájt-e [a]
19636  11, 62 |                        ravasz, dölyfös mosolya, és a Párizs-Lyon-Méditerrané[
19637  11, 62 |               legénykedések, olvasások, nézések és suttogások és készülések.
19638  11, 62 |                olvasások, nézések és suttogások és készülések. Hogyan nem gondoltam
19639  11, 62 |                   Hiszen jósoltam is nemegyszer és beváltakat, például ama
19640  11, 62 |                         bár érzésem izgatottabb és izgatóbb, igazítottabb és
19641  11, 62 |                       és izgatóbb, igazítottabb és igazodóbb mivoltában nem
19642  11, 62 |               csordállottunk össze, irtóztatjuk és reméltetjük egymást, aludjon,
19643  11, 63 |                                      63. HÁBORÚ ÉS HÁBORÚ~Tisza István bizonyosan
19644  11, 63 |                        a] román kérdésben látók és bátrak voltak világháború
19645  11, 63 |                         a nemzetiségi kérdésnek és demokráciának legnotóriusabb,
19646  11, 63 |                       az õ sorsa a legrosszabb, és segítsünk rajta. Talán elmegyünk
19647  11, 64 |                    tévedés csupán, azután bután és megbékülten mosolyoghatunk.
19648  11, 65 |                         okvetlenül feminin nemû és természetû. Már, drága Barátnõm,
19649  11, 65 |                     tudja dobni, mihelyst a bûn és erény ez összezagyválása (
19650  11, 66 |               barátommal aligha szoríthatok már és még az életben kezet, holott
19651  11, 66 |                      ami jön, fájás, szomorúság és seb, ezt bizonyosan Goga,
19652  11, 66 |                         sok joguk van, de én is és Goga is kikérnõk, ha valaki
19653  11, 66 |                       változó hangulattal, újra és újra változó hangulattal,
19654  11, 66 |                     román Déroulede akar lenni. És legfõbbképpen az fáj, hogy
19655  11, 66 |                    magyar magyarsága. Terhelten és átkozottan e levethetetlen
19656  11, 67 |                          67. A GYÚRÓI PAP~Isten és a háború~Nagy Lajosnak hívják
19657  11, 67 |                        a Prohászka Ottokárénál. És Gyúró, ez a dunántúli falu,
19658  11, 67 |                   pódium is csak egy lépcsõfok. És szenvedéseimben talán a
19659  11, 67 |                 szenvedéseimben talán a legelsõ és legerõsebb vigasztalást
19660  11, 67 |                         írt a gyúrói pap, Isten és a háború a címe. Jeligéje: „
19661  11, 67 |                  Istenrõl is s a háborúról is.” És elmondja alázatos tanítványaként
19662  11, 67 |                    papom ott Gyúrón - az Istent és a háborút ne írjuk ki egy
19663  11, 67 |                      mai imádság, „amit milliók és milliók naponta elmon­danak,
19664  11, 67 |                abszurdum, akkor sokkal tisztább és becsületesebb dolog elfogadni
19665  11, 67 |                 szerettem volna a gyúrói papról és kis füzetérõl, ha nálam
19666  11, 68 |                 ki-kimaradozni, mert igaza van, és ez fáj. Messze írom én az
19667  11, 68 |                         olyan sokszor nem írom, és küldeni valamit, annyi,
19668  11, 68 |                   hatalmas Jeremiás Serájának. „És mondá Jeremiás Serájának:
19669  11, 68 |                          mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind
19670  11, 68 |                       Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat…
19671  11, 68 |                  elvégezed, köss reá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz
19672  11, 68 |                      nélkül is, mert megírhatá "és megírá Jeremiás egy könyvbe[
19673  11, 68 |                szakadozott szavú, gyáva levelei és könyve.~*~Jött hozzám az
19674  11, 68 |                      erõs, akinek az ereje szép és magyar, s ugyancsak tegnap
19675  11, 68 |                         néhányan, megátkozottak és némák, aludt, nehéz vérfagy-darabok
19676  11, 68 |                  gyalázatos hedonista vallomás, és talán nincs is benne egy
19677  11, 68 |                       is benne egy fikarcnyi jó és igaz. Tehát: szép élni akkor,
19678  11, 68 |                        mi szép, mi jó, mi célos és mi érdemes? Mégis talán
19679  11, 68 |                          Uram, minket tehozzád, és megtérünk, újítsd meg a
19680  11, 69 |                     induljon meg, azt is tudom, és akkor elmegyek, megverekedni
19681  11, 69 |                   versemmel hadonászott utcákon és kávéházakban. Boldog vagyok,
19682  11, 69 |                    vagyok, hogy magyarságunk új és a legrégibb volt, egyforma,
19683  11, 69 |                       megengedem -, tanúskodsz, és tanúskodj mellettem.~Sohse
19684  11, 69 |                   bármerre sodort is, szívembõl és emlékezetembõl. Egy kóbor
19685  11, 69 |                     éber Lélek, ~Most is bizton és neked van ~Igazad.~Élj tovább
19686  11, 70 |                      vallatták a búcsúzásnál.~- És embert öltél-e, Péter, a
19687  11, 71 |                        Általában hogy sajnáltak és egyszerre utáltak is bennünket
19688  11, 71 |                       barátnõje is, az a furcsa és budapesties barna, aki rosszul
19689  11, 71 |                         kérdezhetünk egymástól: és ha élünk? És ha élünk, és
19690  11, 71 |                         egymástól: és ha élünk? És ha élünk, és ha lehet, megint
19691  11, 71 |                       és ha élünk? És ha élünk, és ha lehet, megint ott leszünk
19692  11, 72 |                         egy srófja sem jó.~III.~És most üzlet~Az apám kicsi
19693  11, 72 |                      ott jól egyenek. Kár, kár, és az ember a világháború legförgetegesebb
19694  11, 73 |                      versek~„Venit summa dies”, és álmélkodva nézem ceruzával
19695  11, 73 |                    eszembe, barátaim Budapesten és a vidéken. Hogy szóljak
19696  11, 73 |                        benne a háború elõtt élt és érzett élet. S itt nem az
19697  11, 73 |                        hát õt nagyon tiszteltem és szerettem, s valóban fájt
19698  11, 73 |                         a Föld mai szörnyûsége, és kínoz hazám földjének sorsa.
19699  11, 73 |                        írjam le, nem egyszabású és nem egyrangú - így.~Világ
19700  11, 74 |               csinálásának idején. Benedek pápa és Rodin, ha beszélgettek szörnyû
19701  11, 74 |                 intellektuálisok hamarkodásával és fölényes gõgjével az öregen.
19702  11, 74 |                         jóval, beállt katonának és bosszúállónak. És mi, kik
19703  11, 74 |                     katonának és bosszúállónak. És mi, kik váteszeknek hittük
19704  11, 75 |                        nekem, ki mást áhítottam és szerettem volna, hogy Shaw
19705  11, 76 |                     levezekelni e bûnömet. Szép és drága föld, Magyarországnak
19706  11, 76 |                      egy végeláthatatlan, piros és szörnyû majális-ünnepen. „
19707  11, 76 |                        a Sátán az Izrael ellen, és felindítaná Dávidot, hogy
19708  11, 76 |                  szerint ellenségek fegyverével és döghalállal állott bosszút.
19709  11, 76 |                      bennem a Biblia nagy igéit és sejtetéseit. S le kell gyûrnöm
19710  11, 76 |                         minden porokkal lázamat és magamat, hogy lássam: gyönyörûek
19711  11, 76 |                         hogy lássam: gyönyörûek és örökök a hegyek, völgyek,
19712  11, 76 |                       erdõk[,] voltak s leendõk és a nõk és minden, ami történik.
19713  11, 76 |                       voltak s leendõk és a nõk és minden, ami történik. A
19714  11, 76 |                         fél-Halálok, betegségek és bénaságok kísérõ serege
19715  11, 76 |                      üdültél benne, s mert újra és újra vágytál visszatérni,
19716  11, 76 |                    mindig életcsírát. Magyarság és emberség zamatja, hite,
19717  11, 77 |               szolidaritás dajkamese, s ha szép és ritka történik, az mindig
19718  11, 78 |                       ábrázatok, különös fények és tüzek, látnivalók, magyaráznivalók,
19719  11, 78 |                    Svájc~Milyen szép lett volna és lehetett volna a magyar
19720  11, 78 |                         A geográfia, történelem és egyéb szamárságok táltosai
19721  11, 79 |                        A CSATATÉRTÕL~I.~Madarak és pogányok~Valamikor és sokszor
19722  11, 79 |                   Madarak és pogányok~Valamikor és sokszor arról akartam verset
19723  11, 79 |                        szeretni, mint a madarak és pogányok szokták. Aki a
19724  11, 79 |                        s az igazi madár gõgösen és hibátlanul röpül a Nap alatt.
19725  11, 79 |                        szeretni, mint a madarak és a pogányok.~III.~Désy Zoltán
19726  11, 79 |                   mindig elmélyesztõ hatalmával és értelmével sokakat. Valamikor
19727  11, 79 |                         talán egyenesen e dicsõ és nemes ember emléke ellen
19728  11, 80 |                kultúrpalotát csinált, különöset és nagyszerût.~- Ez lesz, ha
19729  11, 80 |                   akarja, a magyar menedék, dús és takaró. Itt fogjuk õrizni
19730  11, 80 |                       ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok, s õ
19731  11, 82 |                        Ez a Napóleon most kissé és méltán haragos: hát õ csak
19732  11, 82 |                       sem tudják, hol végzõdött és hol kezdõdik valami.~Világ
19733  11, 83 |                        Ma kedves, örökké legény és eleven Csokonaimmal próbáltam
19734  11, 83 |                         mindennél illõbb költõ- és embersorsodhoz: „a mai felette
19735  11, 84 |                   adódott. S mert magamat nézem és sajnálom, különösen sajnálnom
19736  11, 84 |                        muszáj. Ez a védekezõ Én és Kenyér szomorúbb mindennél,
19737  11, 84 |                     írni, volnék a legszabadabb és leggazdagabb. Minden írónak
19738  11, 85 |                        A CSATATÉRTÕL~I.~Esztéta és poéta~Kedvesebb barátom,
19739  11, 85 |                         ejti. Nem tudom, hogyan és miért hanyatlok, holott,
19740  11, 85 |                      volna, ma tudnék legtöbbet és legszélesebbet mondani a
19741  11, 85 |              legszélesebbet mondani a magyarnak és az embernek. Hanyatlok,
19742  11, 85 |                      poéta, teljesen élõ poéta. És most jössz te, jön a nacionalista-klerikális
19743  11, 85 |                         szélsõ-intellektuálisok és (bocsánat!) szélsõ-zsidók
19744  11, 86 |                                 86. RIPPL-RÓNAI ÉS CSEKÉLYSÉGEM~Büszke és irigy
19745  11, 86 |              RIPPL-RÓNAI ÉS CSEKÉLYSÉGEM~Büszke és irigy vagyok egy szép és
19746  11, 86 |                        és irigy vagyok egy szép és nagyszerû úrra, akit Rippl-Rónai
19747  11, 86 |                         hogy én is csak Zilahon és Debrecenben élveztem ilyesmit.
19748  11, 86 |                      Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerû
19749  11, 86 |                      sors. Bár úgy tudnék hinni és produkálni: élni, mint ez
19750  11, 87 |                       csúnyulnak az asszonyaink és leányaink széles, nagy vidékeken,
19751  11, 87 |              erõsítgetik is ezt velem mások is, és elvégre ez nem csoda. Írva
19752  11, 87 |                     számára növeszt a Természet és Idõ új férfiakat.~Világ
19753  11, 88 |                         versben is milyen nehéz és kínzó. Hányszor céloztam
19754  11, 88 |                  németek szokott alaposságukkal és elkésettségükkel figyelmeztetnek
19755  11, 88 |              magyaroknak, a Duna. Régen tudjuk, és mégse kincsünk, de furcsa,
19756  11, 88 |                    Lajosom, a gazdaember, költõ és gondolkozó elsírta egy kis
19757  11, 88 |                         jobban a rend, fegyelem és hatalom embereinek. Prohászka
19758  11, 88 |                        az Istent, aki kegyelmes és kell nekünk. De ne papírból
19759  11, 89 |                     világtéboly alatt rendesnél és elnézhetõnél jobban gyapjasodtak.
19760  11, 89 |                         életben marad közülünk. És mert az élet vissza szokott
19761  11, 89 |                  küldhetem, az emberi gonoszság és butaság újabb megsiratását,
19762  11, 89 |                     igaz írás ideje, de a B. H. és társai akaratlanul mégis
19763  11, 89 |                  mindazt, amit én joggal hiszek és vallok õfelõle. Ölellek,
19764  11, 90 |                 ríkatott meg szegény bennünket, és mégis fáj, hogy most az
19765  11, 90 |                      hogy most az Államot nekem és most kell elsiratnom. Valóban
19766  11, 90 |                  valószínûen megtartja a nevét, és - más lesz. Óh állam, Állam,
19767  11, 91 |                       bölcs, megértõ gondolkozó és költõ volt egész életében,
19768  11, 91 |                        életében, miért bölcsebb és megértõbb ma, mint valaha?
19769  11, 91 |                        diplomatát, államférfiút és hadvezért, hacsak ha véletlenül
19770  11, 91 |                       írtak mostanában a háború és költõk viszonyáról, hogy
19771  11, 92 |                        ÉLET~Egy kedves, jó, úri és finom poétagyermekem, fiatal
19772  11, 92 |                    finom poétagyermekem, fiatal és persze katona, nagyon messzirõl
19773  11, 92 |                        civil gondolkodás szabad és kényelmes lendületének”
19774  11, 92 |                       mégis igen fáj megbecsült és finom életünknek és gondol­
19775  11, 92 |                  megbecsült és finom életünknek és gondol­kodásunknak e hirtelen
19776  11, 92 |                    életformában is van tartalom és anyag, talán ebbõl is kipattannak
19777  11, 92 |                   igen-igen nagy elmúlásuk régi és finom idõknek és az én némaságom.
19778  11, 92 |                 elmúlásuk régi és finom idõknek és az én némaságom. Lehet,
19779  11, 92 |                       szomorú szavaknál üdítõbb és vigasztalóbb szavakat. Az
19780  11, 92 |                     panaszolt Élet, szent, igaz és csalhatatlan. Az én katonafiam
19781  11, 92 |                     haragosdit a nagyszerû, víg és komoly, egyetlen Élettel.~
19782  11, 93 |                     Ujházi Ede~Majdnem utálatos és bántó, hogy Ujházi Ede szerb
19783  11, 93 |                   Ujházi Ede szerb harcterekkel és inneni hírekkel agonizált,
19784  11, 93 |                     noha felesége kezét kellett és illett megcsókolnia, mert
19785  11, 93 |                      vigyáznia a Mesterre. Késõ és nagyon napos nyár volt sok
19786  11, 93 |                    Ujházim ugyancsak rám ismert és rivallt:~- No, te marha,
19787  11, 93 |                        amennyit] az õ kényszerû és lefoglalt nyugdíja számított
19788  11, 93 |                    tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb
19789  11, 93 |                       magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb
19790  11, 93 |                  nyelvet félreszorítsa. Szégyen és gyalázat, hogy sokan komolyan
19791  11, 93 |                     sokan komolyan félnek ettõl és gyalázkodnak, holott még
19792  11, 94 |                 házasodván, kényelmes otthonhoz és jól fõzõ szakácsnéhoz jutottam.
19793  11, 94 |              megkérdezem még: magyarnak, úrinak és tisztességesnek tartja-e
19794  11, 95 |                        a primitív magyar állami és társadalmi élet balságai.~
19795  11, 95 |                    majdnem tehetséges íródiákja és ügynöke már elõttünk és
19796  11, 95 |                         és ügynöke már elõttünk és elõttem is sokakat kényszerített
19797  11, 95 |                    küldött válaszomat a túlzott és neki ki nem járó, meg nem
19798  11, 95 |                      nem érdemelt ízlés, úriság és gavalléria ne hagyatta volna
19799  11, 95 |                        tiszta, új, szép, haladó és magyar nemzedékhajtás azzal
19800  11, 95 |                      valaki, s hogy a hazafiság és erkölcs fehér tógájával
19801  11, 95 |               kedveltjeinek kedvéért üvölt, dúl és pusztít el bennünket, s
19802  11, 95 |                    olvasói még a régiek: naivak és hivõk. Pedig a Budapesti
19803  11, 95 |                     akik ma Rákosit megértéssel és kedvvel olvassák, azok már
19804  11, 95 |                   bajtársisággal csinálják ezt.~És most Rákosi úrnak s kik
19805  11, 95 |                        érzem magamat, mert több és fölöttük vagyok. - 2. Rákosi
19806  11, 96 |                    mellyel én neki sok versemet és kötetemet ajánlottam. A
19807  11, 97 |                      esztendő sok ezer magányos~És közönséges bajokat hozott
19808  11, 97 |                       haza békességben ~Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém, ~
19809  11, 97 |                        név: Puky, hív barátom! ~És te, óhajtott Lili, életemnek~
19810  11, 98 |                       az éppen olyan éles szemû és tollú íróismerõsökkel, akik
19811  11, 98 |                        bátor írók szolgálják ki és végzik, s mert a napok legendáit
19812  11, 98 |                         magának, egy ilyen okos és természetes munkával adós
19813  11, 98 |                         Kicsiny ország vagyunk, és sokan élünk Árkádiában:
19814  11, 98 |                         megvan a saját keserves és szomorú gyülekezetû kis
19815  11, 98 |                        gyülekezetû kis maffiája és aláaknázott kis területe.~
19816  11, 98 |                      lássa a közönség a mai író és mûvész hírességeket, kikrõl
19817  11, 98 |                     pedig nem afféle mulatságos és kevés lelkû gép: egy nagyon
19818  11, 98 |                        is: igaz, kérlelhetetlen és mûvészi.~Szeretem, hogy
19819  11, 98 |                        elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon keresztül
19820  11, 99 |                 elfelejtettem a német miegymást és derdidászt. Ezek a szavak
19821  11, 99 |                     ökrök, akik annyit zabáltak és zabáltattak az én szénámból.
19822  11, 99 |                        kijelentem, hogy Gyóniék és Kiss Józsefék nem alterálnak:
19823  11, 99 |                        én legkedvesebb prófétám és költõm ezt írja: „Tekints
19824  11, 99 |                   minden hozzámtartozót, rokont és barátot le akartak ölni.
19825  11, 99 |                       katona vagyok, nyugodtabb és vidámabb is vagyok, ami
19826  11, 99 |                         maradni - a többiekért, és ha van ötszázezer halottunk
19827  11, 99 |                        írhatok: mindenki katona és hazafi, s mivel úgysem tehetek
19828  11, 100|             szanatóriumokban reparált idegeimen és beteg szívemen nem javított.
19829  11, 100|                       mostanában pláne ágyamból és betegen fölkelve temetnem
19830  11, 100|                    jobban bántottak Rákosi Jenõ és társai mániákus hajszái
19831  11, 100|                         a Rádayak, Vörösmartyak és a többiek fajtájából eredt,
19832  11, 100|                       enyém.~*~Különben szegény és rossz Rákosi Jenõ, aki szintén
19833  11, 100|                       egy Herczeg Ferenc is sok és elbírhatatlan író volt neki.
19834  11, 100|                      mindig humorom, de nem el- és megírnivaló, ellenben s
19835  11, 100|                       Farkas ügyérõl írtam elsõ és utolsó humoreszkemet. Tele
19836  11, 100|                       Debrecen város díszterme, és soha talán nagyobb sikerem
19837  11, 100|                       énnálam magyarabb, fajibb és természetesen magyarabb
19838  11, 100|                    József, Mocsáry, Justh Gyula és Jászi Oszkár örököse vagyok.
19839  11, 100|                        lapok ellenem fordultak, és én - hallgattam. Pedig én
19840  11, 100|                           sajnos - többet érzek és sejtek, mint a mai szerencsés
19841  11, 101|                        írásomat közölte: többet és keményebbet kellett volna
19842  11, 101|                        kis mondanivalóm. Együtt és méltatlanul sértõdtünk meg.~
19843  11, 101|                  nevüket)… - nekik. Köszönettel és tisztelettel.~Kolozsvárt,
19844  11, 102|                  emlékezetû professzorok, papok és világi elõkelõk. Mindenkinek
19845  11, 102|         kálvinista-gyûlölõ volt egész életében, és most csak - politizál. Politizál
19846  11, 103|                         s költõ ma is[,] igazán és egészen. Szép, ifjú költõ
19847  11, 103|                       való, akik nekünk örömünk és elégtételünk: megéreztek,
19848  11, 103|                      közönségünknek ilyen nemes és ifjú költõt mutathatunk
19849  11, 104|                  illenék, s én valóban síromból és rezerváltságomból nem lépnék
19850  11, 104|                     kell másért, más okból, más és új alkalomból, melyet Dunántúli
19851  11, 104|                       könyv jelent meg: „Rákosi és Ady”: mulatságos kis könyv.
19852  11, 104|                      egyik sem különösebb áldás és érdem ugyan): régi nemes
19853  11, 104|                       ugyan): régi nemes magyar és kálvinista vagyok. A Protestáns
19854  11, 104|                          Régibb, szebb, igazabb és bensõségesebb, sõt protestánsabb
19855  11, 104|            kálvinistaságnak négyszáz év óta élt és bevált értelmében. Ha azonban
19856  11, 104|               kálvinista. De protestáns vagyok, és protestáns maradok akkor
19857  11, 105|             kilencedszer, tizedszer: ennél több és gyönyörûségesebb kuriózum
19858  11, 105|                       naiv költõ mégis hányszor és sokszor lát jobban a komoly
19859  11, 105|                          vadromantikus, de látó és biztos, különb az öreg Dumas-nál.
19860  11, 105|                     hadjáratot tisztábban tudja és meri látni, mint Bosznia
19861  11, 106|                magyarság tetteinek magasztalása és jogainak hangoztatása,…
19862  11, 106|                      amely annyiunk magyarságát és emberségét nyugtalanítja,
19863  11, 106|                         nyugtalanítja, de hinni és hitetni akar mindig. Van
19864  11, 107|               ELLENSÉGEKKEL EGY SZÁNDÉKON~Csoda és szomorú sors (de csodák
19865  11, 107|                         szomorú sors (de csodák és szomorú sorsok idejét éljük),
19866  11, 107|                         elõfizetõ ember kitartó és makacs, meg kell tartani
19867  11, 107|                    igazságnak nevezek. Pénzesek és ötletesek hagyjanak föl
19868  11, 108|                                     108. VALLÁS ÉS DEMOKRÁCIA~Üzenet a protestáns
19869  11, 108|                       protestánsok igazán élnek és beszélnek, üzenem pedig
19870  11, 108|                       csak magatoknak köteleket és jármot, s vegyétek csak
19871  11, 108|                  igéivel, szólhatok Jeremiással és Pállal, s kimenekülhetek
19872  11, 108|                     egymással magyar demokrácia és magyar protestantizmus?
19873  11, 108|                         magyar protestantizmus? És még arról is szó van: tudják-e
19874  11, 108|                     vallomás, amivel betegségem és bánataim miatt eddig adós
19875  11, 108|                    maradtam: ellenségeim gyönge és rossz értelmû protestánsokkal
19876  11, 108|                      állottak az igazi magyarok és protestánsok, s ezért élni
19877  11, 108|                      protestánsok, s ezért élni és halni egyformán érdemes.
19878  11, 108|                     Benõ, egy evang. Nagy Lajos és sokan-sokan észrevették
19879  11, 108|               észrevették riadva bennem a riadt és ártatlan üldözöttet. Mert
19880  11, 108|                        demokrata, haladó, bátor és emberies. Ha csak véletlenül
19881  11, 108|                        szétválasztanunk a jókat és rosszakat közülük, már ez
19882  11, 108|                legterhesebben. Amikor Prohászka és Zselénszky látszólag ellenségesen,
19883  11, 108|              felekezeteskedek[!], mások kezdték és csinálják ezt, sõt mások
19884  11, 108|                         szító radikális magyart és kálvinistát félik s üldözik,
19885  11, 108|                       gyógyítanivaló, a fronton és a fronton innen [-] nem
19886  11, 108|                       sõt a magyarságé, szívünk és lelkünk adóslevelén van.
19887  11, 108|                      fölmunkáló poklok számára. És mindenki, aki ért, ha nem
19888  11, 108|                      nem közölhetek. Csodálatos és megdöbbentõ: Erdély[,] „
19889  11, 108|                         átkát, hiszek az észben és belátásban, mely isteni
19890  11, 108|                   érdemelte meg az ilyen hitet. És üzenek magyar protestáns
19891  11, 108|                  legyenek protestánsok, emberek és magyarok, mert nagy-nagy
19892  11, 109|                     saskeselyût kell gondolnunk és látnunk, mert különben megáll
19893  11, 110|                         De Tersánszkyt figyelem és ismerem, s azt is tudom
19894  11, 110|                      egy nõnek kellett jellemét és rendeltetését világítania.
19895  11, 110|                    mindjárt leszedni - ez szép, és a Tersánszky regénye is.~
19896  11, 111|                      tudósítások egybegyûjtése, és még egy csoda: ezer baj
19897  11, 111|                         még egy csoda: ezer baj és betegség közepette s eleitõl
19898  11, 111|                   megközelíthetõ minden háborús és semleges nációk háborús
19899  11, 111|                        vezért, a minden szépért és jóért (bocsánat: ezek nem
19900  11, 111|                   Ignotust, a szinte mindentudó és mindenértõ Ignotust.~Utálok
19901  11, 111|                    Ilyen idõkben talán jöjjenek és éljenek inkább az uszítók,
19902  11, 111|                   szigorú bölcs, s õ, aki költõ és gondolkozó, inkább gondolkozni
19903  11, 111|                  Ignotusban e borzasztó korszak és mindenválság legerõsebb
19904  11, 111|                mindenválság legerõsebb sejtõjét és sokszor jósát.~Persze, hogy
19905  11, 111|                       megállapításai, kegyetlen és nagyszerû összefoglalásai
19906  11, 111|                      aki tudna lenni. De többet és bátrabban nem írtak még
19907  11, 111|                      volna egy sziget-tengert”. És Goga Octaviánunk néhány
19908  11, 111|                       egy ilyen sekély világtól és élettõl”. És Maeterlinck
19909  11, 111|                    sekély világtól és élettõl”. És Maeterlinck és a többiek? -:
19910  11, 111|                        élettõl”. És Maeterlinck és a többiek? -: Miként mi
19911  11, 112|                        honvédekhez, lélek, test és végzet héroszaihoz. Magyarul
19912  11, 113|                      jön felénk megint pompásan és álombeli lármájával az õ
19913  11, 113|                  könyvet jelentetett meg. Sokan és sokáig hitték Révészt a
19914  11, 113|               bizonyossága került ki bizonyosan és az, hogy Révész más, mint
19915  11, 113|                      hogy Révész más, mint más, és hogy nehezen és nehéz anyagból
19916  11, 113|                       mint más, és hogy nehezen és nehéz anyagból dolgozik.~
19917  11, 113|                        aki minden szavát megéli és megszenvedi. Aki az élet
19918  11, 113|                        kell a mûvészi szépséget és becsületet szeretni, hogy
19919  11, 113|                      egy szemernyivel se kisebb és súlytalanabb az elõzõknél.
19920  11, 113|                 fokozott fogyasztása, bús gondú és szép, tehát mûvészet.~Van
19921  11, 113|             pályaudvarának vonatjai futottak ki és be, néha tíz is egyszerre.
19922  11, 113|                   csinálni, ami divat, kiabálós és populáris. Értem, s meg
19923  11, 113|                         saját muzsikáját vallja és dalolja. De tisztábban s
19924  11, 113|                   hallani úgy tudna, mint nézni és látni, gyémánt-szavai életmeleget
19925  11, 113|                  birodalmi grófoknak.~Tökéletes és tökéletesített magyar nyelv,
19926  11, 114|          mûvészfotográfusnál, sõt nagyon komoly és jó író volt, ám még anekdotázni
19927  11, 114|                    mondják, senki úgy nem látta és rajzolta, mint Tömörkény
19928  11, 114|                      bretagne-i vagy normandiai és a délfrancia franciák között
19929  11, 115|                         Mihály levelére]~Kedves és érdekes ez a levél, s én
19930  11, 116|                        könyv, de egyenlõ hittel és furorral íródott minden
19931  11, 116|                  áldoztak volt ígyen az írásnak és minden nációból mindig,
19932  11, 116|                   mindig, máig, a legtisztábbak és legpoétábbak. De sietek,
19933  11, 116|                       már nagyon itthon, biztos és egyforma volna.~A Dunántúl (
19934  11, 116|                      Dunántúl (jeles, mély okok és törvények szerint) már végleg
19935  11, 116|                          már végleg a Tiszántúl és Erdély író-szülöttjeinek
19936  11, 116|                     Mariay Ödönnek minden helyû és hangulatú történetén érezzük (
19937  11, 116|                   Alakjai majdnem mindig élõkre és elevenekre mutatnak, tö[
19938  11, 116|                 kísérletezik olykor a kifejezés és mondás-forma finomságaiért
19939  11, 116|               írnivalóit.~Mindenesetre szívesen és szeretettel adok számot
19940  11, 116|                     olyasvalaki jött e könyvvel és e könyvben, akire figyelnünk
19941  11, 117|                      fordított magyarra. „Örülj és vigadozz, Edomnak leánya,
19942  11, 117|              általmegyen a pohár, megrészegülsz és okádol.”~De Jeremiás nemcsak
19943  11, 117|                          A mi atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig az õ
19944  11, 117|                 csodálatosan látta volt ám Júda és Árpád balsorsának bolondul
19945  11, 117|                        Egyetlenünk, ami a mienk és életjelünk volna, a nyelvünk
19946  11, 117|                       jajveszékelne az egyetlen és utolsó magyar. Mintha ezt
19947  11, 117|                     magyar. Mintha ezt is nekem és miattam sírta volna Jeremiás: „
19948  11, 117|                      vének megszûntek a kapuból és az ifjak az õ éneklésüktõl.”
19949  11, 117|                          nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre
19950  11, 117|                       zene szól, a nõk kacagnak és várnak, s mi kitáncoljuk
19951  11, 117|              férfimédiumok, táncolunk, haraggal és szerelemmel, gyûlölettel
19952  11, 117|                        szerelemmel, gyûlölettel és vággyal - rogyásig. Kár,
19953  11, 117|                      mert haszontalan fajtákkal és fajtákból öszvéresedett
19954  11, 117|                    püspök, a mágnás s a nobilis és egregius õsök gyámoltalan
19955  11, 117|                         Lech mezején. A kultúra és a továbbmenés tehát a Balkán-fajták
19956  11, 117|                    Egyébként? Egyébként: „örülj és vigadozz, Edomnak leánya,
19957  11, 117|              általmegyen a pohár, megrészegülsz és okádol.”~[1917. július]~
19958  11, 118|                        Barta maga pedig úgy néz és úgy lát zsidót, parasztot,
19959  11, 118|                       eddig nálunk alig láttak. És ez megint azt mondja, hogy
19960  11, 118|                      egy a faktum, hogy van még és él a magyarság, melynek (
19961  11, 118|                     volna halnia.~Nagyon hitetõ és a kétségbeesés napjaiban
19962  11, 119|                      Mélyen tisztelt Uram!~Igaz és õszinte érdeklõdéssel olvastam
19963  11, 119|                         hozzászóljak, de idézve és többszörösen aláhúzva az
19964  11, 119|                 füzetében egy igen hosszadalmas és igen rossz anekdota keretében
19965  11, 119|                    kontúrokkal van megrajzolva, és elsõ tekintetre hihetetlennek
19966  11, 119|                       olvasta ezt az anekdotát, és késõbb, a vásárban meglátva
19967  11, 119|                        Géza úr kedves figyelmét és érdeklõdését) így állunk
19968  11, 120|                       õket, ha rekedt hangon is és fölolvasni már végleg meg
19969  11, 120|              fölfogadást szegek meg bús hálával és szívesen, mert én soha többet
19970  11, 120|                      adok meg a nagyszerû, szép és eleven halottnak. Egy nekrológomat
19971  11, 120|                   kikiáltani: az a magyar bölcs és mûvész, aki Tömörkény volt,
19972  11, 120|                    szinte film-munkája szemének és agyának olykor-olykor majdnem
19973  11, 120|                      hallgatta[,] megjelentette és megszólaltatta a tanyai
19974  11, 120|                    könnyes humorú. Irigylendõbb és hasznosabb[,] mint egy-kettõnké,
19975  11, 120|                        s az emberfajtát szidjuk és gyalázzuk. De ugye, bölcs
19976  11, 120|                       gyalázzuk. De ugye, bölcs és jó Tömörkény István, neked
19977  11, 120|                         mégsem lesznek idegenek és fájók az én háborús verssoraim?
19978  11, 120|                  hûségesebb magyar szív fajtája és az emberi közös kultúra
19979  11, 120|                       hagytál itt olyan gyorsan és most bennünket, mikor néhányunknak
19980  11, 121|                         Szép Ernõ, csekélységem és a Somlay Artúr fejeibõl
19981  11, 121|                     fejeibõl volna összetákolva és macerálva. Írnom illik és
19982  11, 121|                       és macerálva. Írnom illik és kell a nevezetes, jubiláns,
19983  11, 121|               legemlékeztetõbb, legfájdalmasabb és leggyönyörûbb szenzációját.~
19984  11, 121|                 valahogyan a Baudelaire-strófát és képet, a legvirtuálisabbat,
19985  11, 121|                        a csoda-szavak tökéletes és házasságtörésre nem termett
19986  11, 121|                        elég kedvem, s ma sincs. És ma se lehetne, mert Baudelaire
19987  11, 121|                          mert Baudelaire igazán és nagyon francia, elõkelõ
19988  11, 121|                      nem. Mert Baudelaire ma is és úgy rejtelem, mint a Gautier
19989  11, 121|                         kisebb Brjuszov egyenes és letagadhatatlan származottjai.
19990  11, 122|                      krónikásai.~Hát úgy volt - és most Mikszáthot beszéltetem - „
19991  11, 122|                       így szólott:”~„- A csehek és horvátok majdnem egy nyelvet
19992  11, 123|                       nem érdemli meg folytonos és unalmas milieu-szerepeltetését.
19993  11, 123|                      költõ-hangulatokat s hely- és társaság-megfigyeléseket.~
19994  11, 123|                    regény nyelvezetérõl: rossz, és nem is úgy, ahogy Szomory
19995  11, 124|                  magyarul. S ez a forró, dadogó és rikoltozó ember mégis csak
19996  11, 124|                   valahogyan belõle az igazság. És mert olyan forró, olyan
19997  11, 124|                       olyan forró, olyan dadogó és rikoltozó, és olyan tökéletlen
19998  11, 124|                      olyan dadogó és rikoltozó, és olyan tökéletlen még az
19999  11, 124|                         még az õ igazságában.~„…És elmész. Kiszakítod ezüst
20000  11, 124|                     énekel Lepedát Milivoj, így és hasonlóan, de sohase érdektelenül,