Kötet, Rész

    1   1, 1  |                        egyszer már azt hittem, hogy megtaláltalak. Hogy készültelek
    2   1, 1  |                    hittem, hogy megtaláltalak. Hogy készültelek szívemre ölelni!…~
    3   1, 1  |                      visz, nem a pokol tüzébe?~Hogy szerettem azt a lányt, Gretchen!~
    4   1, 1  |                  életemet adtam volna érte; és hogy semmit se kért, többet adtam
    5   1, 1  |                       ezt az áldozatot? Tudom, hogy meg.~Lásd, õ kinevetett,
    6   1, 1  |                   legfõbb célja. De nem csoda, hogy nem érted. Éppen ez a különbség
    7   1, 1  |                        És feledni mégse tudom.~Hogy is feledhetném, mikor annyi
    8   1, 1  |                    milyen jó kapocs!~Olyan jó, hogy majdnem õrjöngõvé tesz.~
    9   1, 1  |                        a sok szép álmot, mert, hogy reá pazaroljam, nem érdemelte
   10   1, 1  |                     hiába sírok. Hiába mondom, hogy a te számodra kérem, Gretchen,
   11   1, 1  |                    Hozd vissza, majd meglátod, hogy fognak csillogni szerelmünk
   12   1, 1  |                        De félek, nagyon félek, hogy a szív kincsei olyanok,
   13   1, 1  |                 biztosan; én életem teszem rá; hogy te vagy!~Megizented a szívemnek
   14   1, 1  |                     Megizented a szívemnek is, hogy te vagy, mert, imé, ismét
   15   1, 1  |                    Ilyenkor, lásd, elfelejtem, hogy dulakodó embercsoport között
   16   1, 1  |                       között élek; elfelejtem, hogy Gretchen oly kevés, és -
   17   1, 2  |              bizonyosan sajnálkoztak felettem, hogy nem élvezhettem át velük
   18   1, 2  |                   hivatása van. Mert amellett, hogy játszása közben hányatik
   19   1, 2  |                        van.~Az elsõ abban áll, hogy számolni és számítani tanít,
   20   1, 2  |                      megingott, de azt hiszem, hogy a differenciák békésen fognak
   21   1, 2  |                 vetette fel, ki azt állította, hogy Zolával együtt szolgált
   22   1, 2  |                     huszároknál Galíciában, és hogy Zola neki kenyeres pajtása
   23   1, 2  |                    azon célszerû helyi szokás, hogy a bálon résztvevõk a felmerült
   24   1, 2  |                        igyekszem megnyugtatni, hogy a koszorús költõ akkor jósolhatta
   25   1, 2  |                      nótát kezd fütyülni; kár, hogy nem énekli. Megérdemelné.
   26   1, 2  |                      Megérdemelné. Azt mondja, hogy:~Lám, én a rózsámat igazán
   27   1, 3  |                        vitatkozni, de az tény, hogy tárcát ma már mindenki olvas -
   28   1, 3  |                   olyan alaposan lecáfolnának, hogy a sok tagadás után csak
   29   1, 3  |                        csak az lenne bizonyos, hogy a kritika egyhangúlag szamárnak
   30   1, 3  |                       akarna lenni. Szerencse, hogy nem akarok!~A tárcatárgyam,
   31   1, 3  |                     hõsnõ nem Margit, mondjuk, hogy Jolán, a hõs egy közönséges
   32   1, 3  |                        perverzitás. Szerencse, hogy mindenik szívében gyõz az
   33   1, 3  |                 szeretik egymást. Lehet ugyan, hogy nekik nem elég a boldogságra,
   34   1, 3  |                        nem elég a boldogságra, hogy egymástól távol ugyanazt
   35   1, 3  |                    lehetséges, de az bizonyos, hogy boldogságuk a szülõk véleményétõl
   36   1, 3  |                         János magára vállalja, hogy megszerzi valamelyik legújabb
   37   1, 3  |                      kasszatündér is felkérné, hogy távol tartsa magát a kasszától,
   38   1, 3  |                     helyén”, nagyon vigyázott, hogy már a második csók után
   39   1, 3  |                      író? Miért nem vallja be, hogy nincs már szerelem? Mert
   40   1, 3  |               szükségesség elõtt, elhatározza, hogy Jánost és Jolánt összeházasítja.~
   41   1, 3  |                       én inkább, s hiszem azt, hogy önök, hölgyeim, hófehér
   42   1, 4  |                   dolognak tartom konstatálni, hogy a Tárcatárgyakról írott
   43   1, 4  |                    támadtam.~Elõre kijelentem, hogy én itt, ez alkalommal részletesen
   44   1, 4  |                   csábítja a Szilágy olvasóit, hogy megráncigálják. Márpedig
   45   1, 4  |                         Mert eltekintve attól, hogy félreértetted rövidke tárcám
   46   1, 4  |                      mondod!~Elõrebocsátottam, hogy nem térek a részletekre,
   47   1, 4  |              társaságban? Ha nem tudnám rólad, hogy akarsz és tudsz is önállóan
   48   1, 4  |                 nevezünk - azt kellene hinnem, hogy a lapok bírálatainak elolvasásával
   49   1, 4  |                        példával állok itt elõ, hogy lásd a modern író és modern
   50   1, 4  |                  alkalmam neked bebizonyítani, hogy dacára a sorok között hangoztatott „
   51   1, 4  |                     Ady Endre~Ui. Az a gyanúd, hogy egy modern leánykába vagyok
   52   1, 6  |                   dalom, melyrõl azt hihettem, hogy amint az én szívemet megvérezte
   53   1, 6  |                     igazságot. Azt sem ígérem, hogy a könyvemre teendõ esetleges
   54   1, 6  |                 közönséget kérem: ne engedjék, hogy a füstje a torkomon akadjon.
   55   1, 7  |                        az õszinteség, s tudom, hogy csak inkognitóm fog megõrizni (
   56   1, 7  |                 mondanom) abból az alkalomból, hogy a negligált (? Szerk.) Zilahi
   57   1, 7  |                         de meg az a körülmény, hogy a dalárda hatalmasan bizonyította
   58   1, 7  |                     nem vagyok abban a hitben, hogy talán ezek után a zilahi
   59   1, 8  |                        Nem ábrándoztam; tudja, hogy nem szoktam éretlenkedni…,
   60   1, 8  |                     magamnak annyi bátorságot, hogy akarata ellenére bóknak
   61   1, 8  |                    Fehér hadnagyról. De tudom, hogy magának sem jutott egyik
   62   1, 8  |                        én, mert nem vallja be, hogy boldogtalan.~Tudom, hogy
   63   1, 8  |                       hogy boldogtalan.~Tudom, hogy érzi, éppen úgy, mint én
   64   1, 8  |                        a tehetetlen fájdalmat, hogy olyan világban élünk, mely
   65   1, 8  |                       egy egész világot.~Érzi, hogy õrült cél lenne mind a kettõ;
   66   1, 8  |                     veszi le álarcát, s várja, hogy dobogó szíve valami titkos
   67   1, 8  |                   pillanatban fog megszakadni, hogy meg tudná vigasztalni az
   68   1, 8  |                      fülembe cseng az õ verse:~Hogy elmúlásra vágyunk,~Van olyan
   69   1, 8  |                  szivünkben~Sötét vetést arat.~Hogy álmatag tépődünk,~Van olyan
   70   1, 8  |                 Köszönni akartam: nem engedte, hogy szokás szerint megcsókoljam
   71   1, 8  |                  megengedni egy nővel szemben, hogy olyan rettenetesen unalmas
   72   1, 8  |                       a mi osztályrészünk! Óh, hogy ilyen tündéri édes nyári
   73   1, 9  |                        modern Babilont.~Aztán, hogy a múltkor eljöttem Zilahról,
   74   1, 9  |                        ugyan, kik azt tartják, hogy nekem a versírás elõtt van
   75   1, 10 |                   gyermek, ki megvallja néked, hogy szeret, hogy először szeret,
   76   1, 10 |                  megvallja néked, hogy szeret, hogy először szeret, hogy örökre
   77   1, 10 |                   szeret, hogy először szeret, hogy örökre szeretni fog.~De
   78   1, 10 |                  reményt. Akkor úgy gondoltam, hogy maguknál meg fogok gyógyulni.
   79   1, 10 |                 tartottam azt a hitvány elvet, hogy ismerõs „társaságbeli” lánynak
   80   1, 10 |                     szívében - de nincs annyi, hogy bearanyozhassa a magamféle,
   81   1, 10 |                      sorából látja e levélnek, hogy mivé, hogy boldogtalanná
   82   1, 10 |                   látja e levélnek, hogy mivé, hogy boldogtalanná tett.~Egy
   83   1, 10 |                    válaszom magának. Köszönöm, hogy megkeserítette a szívemet.
   84   1, 11 |                          Olyan jólesik látnom, hogy az az elmúlás, melynek hideg
   85   1, 12 |                       Valami négy éve történt, hogy egypár jókedvű diákgyerek
   86   1, 12 |                  ezeknek köszönheti „Bohémia”, hogy ő nemcsak Csehország, hanem
   87   1, 12 |                       Nem megyünk mi innen el!~Hogy is szerette őket háznagynőjük:
   88   1, 12 |                  becsapott óráik és gyűrűiket, hogy kérte őket: hagyják nála
   89   1, 12 |                       mindegyik búcsú szava -, hogy szeretni fogjátok a virágokat,
   90   1, 12 |                    emberek nem fogtok lenni, s hogy a szeretett virágok között
   91   1, 12 |                     egyik valzeréről kiderült, hogy az a Rákóczi-induló agyonnyomorítása.
   92   1, 12 |                   harmadik. Meg lehet vallani, hogy én voltam az, ez emlékező
   93   1, 12 |                        sorok bánatos írója. És hogy jártam! Szerencsétlenül!
   94   1, 12 |                          csak azt bizonyítják, hogy Bohémia még mindig hű dicső
   95   1, 13 |                  annyira természetté az erény, hogy néha önmaga ne csudálkozzék
   96   1, 13 |                   önmaga ne csudálkozzék azon, hogy ő milyen becsületes.~*~A
   97   1, 13 |                       légyotton nem attól fél, hogy a férje lepi meg, hanem
   98   1, 13 |                        a férje lepi meg, hanem hogy a kedvese.~*~Milyen jó a
   99   1, 14 |                  ugyanis az volt a rögeszméje, hogy ötletei vannak. - Béla kész
  100   1, 14 |                       s kérjük fel alázatosan, hogy kegyeskedjék a Pista fiút
  101   1, 14 |                     tartjuk kegyeddel tudatni, hogy B. Pista tegnap este boros
  102   1, 14 |                      olyan nyilatkozatot tett, hogy neki sikerült kegyedet -
  103   1, 14 |                 szigorú őre.~- Bocsánatot kér, hogy nem jöhet el, rosszul lett
  104   1, 14 |                        szerencsében részesült, hogy zsúrra lett meghíva.~Mikor
  105   1, 14 |                        ültetni, eszébe jutott, hogy illő lenne egy kissé szerénykedni.~-
  106   1, 14 |           szerénységgel.~*~Elgondolkozom néha, hogy ennek az excentrikus bohéméletnek
  107   1, 14 |               számtalan impressziója, eseménye hogy el lesz felejtve, ha mindannyian
  108   1, 15 |              szimbolizmus idejében mondjuk ki, hogy ez a fátyol nem más, mint
  109   1, 15 |                 diszkréció nélkül elvégre is - hogy nyíltan beszéljünk - a legkarcsúbb
  110   1, 15 |                        restelljük hangoztatni, hogy a mi társadalmunk ítélete,
  111   1, 15 |                   lehet: az igazi mûvészet. És hogy a sok igazsághoz végül még
  112   1, 15 |                     vagy mûvésznõ jobban, mint hogy közönség legyen.~Debreczeni
  113   1, 16 |                        szerelmes ifjú.~„De jó, hogy feleségül is csak egyet
  114   1, 17 |               nagyságos a dicsősége. Eljöttem, hogy meglássam, mi lett a nagyságból,
  115   1, 17 |                     tiportak rajtad, de látom, hogy felemelkedtél újra.~Küzdöttél
  116   1, 17 |                  meghaltál Mohácsnál, s látom, hogy volt feltámadás.~Karodon
  117   1, 17 |                       harcát. Bebizonyítottad, hogy nálad a szabadság nem jelszó,
  118   1, 17 |                        úgy van, mint én látom, hogy a szív már nem tud úgy hevülni,
  119   1, 17 |                       már nem tud úgy hevülni, hogy az eszmények nem gyújtanak
  120   1, 17 |                        Oh! lehet, nem úgy van, hogy a haza csak terület; a hazaszeretet
  121   1, 17 |                 hazaszeretet együgyűek erénye, hogy akik ajkaikon hordozzák,
  122   1, 17 |                       önző, dicsvágyó emberek, hogy a nép, mely a nemzet lelke,
  123   1, 17 |                       lelke, kezdi megtagadni, hogy magyar.~Nem. Bizonyára tévedek.
  124   1, 17 |                     óvó szavamat.~Ha hiszitek, hogy hamvaim felett virrasztani
  125   1, 17 |                    virrasztani fog a kegyelet, hogy idegen nép nem fogja azt
  126   1, 17 |                  szétszórni soha; ha hiszitek, hogy koporsóm körül csak magyar
  127   1, 17 |                        csengeni, ha akarjátok, hogy ez a föld mindig magyar
  128   1, 18 |                  kormányozta a kormánygyeplőt, hogy méltán sóhajtott fel egy,
  129   1, 18 |                         Milyen fiatal és máris hogy kormányoz.~*~Egy nagyon
  130   1, 18 |                    ifjúság 3 tagú küldöttsége, hogy felkérjék a szerdai felolvasó
  131   1, 18 |                        csak arra kérem önöket, hogy Bécsbõl ne rendeljék számomra
  132   1, 18 |                   világlódott [!] ki: elõször, hogy a csokornak meg kell lenni,
  133   1, 18 |                     meg kell lenni, másodszor, hogy a pestistõl a mi aranyos
  134   1, 18 |                       azt a hírt terjesztette, hogy - hogy is írjuk csak? -
  135   1, 18 |                      hírt terjesztette, hogy - hogy is írjuk csak? - hogy nagyon
  136   1, 18 |                          hogy is írjuk csak? - hogy nagyon téliesen van bélelve
  137   1, 19 |                     szeretném sírva bevallani, hogy én nyomorult, beteg ember
  138   1, 19 |                   mikor leverte vetélytársait. Hogy üvölt a levert állati sereg,
  139   1, 19 |                   üvölt a levert állati sereg, hogy siratja az elrabolt koncot!~
  140   1, 20 |                      napnak áldott ragyogását, hogy egy derűs, mosolygó sugárt
  141   1, 20 |                    Várnók a nap áldott fényét, hogy aranyozza be a körülöttünk
  142   1, 20 |                       e világot, s nem tudjuk, hogy miért. Hányszor szomjazunk
  143   1, 20 |                      Nirvánára, s nem sejtjük, hogy mi tört össze bennünket.
  144   1, 21 |                      vágyó fiatal. Érdeklődik, hogy mi történt a hosszú, közönséges
  145   1, 21 |                       éjszakázni.~Természetes, hogy ilyen elvekkel és életrenddel
  146   1, 21 |                  barátunk filozofálni kezdett.~Hogy e filozófia pesszimisztikus
  147   1, 21 |                   volna.~Lassan-lassan rájött, hogy az élet hiábavalóság, nem
  148   1, 21 |                    eleget.~Miért tovább? Talán hogy éjszaka is aludjon? Vagy
  149   1, 21 |                    ünnepélyesen felszólította, hogy méltóztassék tovább élni.~-
  150   1, 21 |                     utolsó óhajom teljesíteni, hogy X. Y. úrnak ennyi és ennyi (
  151   1, 21 |                        kinek az a szerencséje, hogy becsapott hitelezõivel nem
  152   1, 22 |                        õ maga is kijelentette, hogy szeretni tudná, aki neki
  153   1, 22 |                       kötelezve lenne arra is, hogy árváimat, ha lesznek - gondozni
  154   1, 22 |                        terheli az alábbi vicc:~Hogy Fáy Flóra mennyire szereti
  155   1, 22 |                     beismert -, mutatja az is, hogy Fáy-szappant használ és
  156   1, 22 |                        mûvésznõnk zokon vette, hogy a bohém-estély meghívóján
  157   1, 22 |              rendezõjét.~- Hát jól van. Lehet, hogy könnyelmû fráternõk vagyunk,
  158   1, 22 |                     nyugalommal -, azt hiszik, hogy nekem terhemre esik a függöny
  159   1, 23 |                 Alakjai mind szépek, ragyogók. Hogy nem ismerünk rájok, hogy
  160   1, 23 |                       Hogy nem ismerünk rájok, hogy nem mutatja be õket pon­
  161   1, 23 |                       be õket pon­gyolában is, hogy a történetben csak a drágakõ
  162   1, 23 |              elolvasása csak élvezetet szerez.~Hogy színpadra nem való, az mit
  163   1, 23 |                       kívül még az is ajánlja, hogy mienk: debreceni, kit méltányolni
  164   1, 24 |                      támogatja az a körülmény, hogy a tegnapi sikerült elõadást
  165   1, 24 |                         s annál dicséretesebb, hogy játékán nem látszott a „
  166   1, 25 |                  szerencsés helyzetben vagyok, hogy már nekem is van lakótársam.
  167   1, 25 |                negyedik napon figyelmeztettek, hogy jó lesz a jegyemet megváltani.
  168   1, 25 |                    lakunk együtt.~Azt mondják, hogy nemrég szabadult ki az alkoholbetegek
  169   1, 25 |                     Azt hitte a szerencsétlen, hogy én vagyok a gyámja, s most
  170   1, 25 |                    lett borgőzzel; azt hittem, hogy ő robbant fel, de ő elég
  171   1, 25 |                         Elkezdett vigasztalni, hogy lesz feltámadás. A végén
  172   1, 25 |                      ilyenkor az a rögeszméje, hogy ő vívómester.~Kiráncigált
  173   1, 25 |                        volt. Avval úgy elvert, hogy teljesen párbajképtelen
  174   1, 25 |                    elaludt.~Akkor reám támadt, hogy hol az õ fáklyája?~Én barátságosan
  175   1, 25 |                 fricskázni.~Ordítva kérdeztem, hogy hogy hívják.~Mintha megértette
  176   1, 25 |                        Ordítva kérdeztem, hogy hogy hívják.~Mintha megértette
  177   1, 25 |                        italnemû folyadékról.~- Hogy hívják? - ordítom még egyszer.~
  178   1, 25 |                         Azt hitte: azt kérdem, hogy mi kell neki…~A késõ nappali
  179   1, 25 |                    nappali órákban értesültem, hogy lakótársam visszavitték
  180   1, 26 |                     hatalmas vendéget, aki jõ, hogy megfossza ékétõl a kincsgazdag
  181   1, 26 |                    boldognak érezzük magunkat, hogy még… köhöghetünk.~Debreczeni
  182   1, 27 |                  Wesselényinek az a gondolata, hogy színtársulatát az alföldi
  183   1, 27 |           felszerelését, olyan feltétel alatt, hogy az mindig Debrecenben maradjon.~
  184   1, 27 |               szétzüllésének tulajdoníthatjuk, hogy már 1819-ben itt, Debrecenben,
  185   1, 28 |                 jelentőséggel bíró eseménynek, hogy először hangzott el magyar
  186   1, 28 |                         Száz év telt el azóta, hogy a vándorútra kelő Erdélyi
  187   1, 28 |                     elküldötték képviselőiket, hogy velünk együtt ünnepelve,
  188   1, 28 |                   fényét. Köszönet érte nekik, hogy részesei lettek a mi jubileumunknak;
  189   1, 29 |                        maradandó hatással kell hogy legyen a debreceni közönségre,
  190   1, 29 |                        tudatták a közönséggel, hogy ma egy vitézi játékot, vagy „
  191   1, 29 |                        olyan fiatal.~Én látom, hogy szemében egy ragyogó könnycsepp
  192   1, 29 |                    nyerne, mintha biztatnának, hogy a dicsõség után nem fáj
  193   1, 30 |                     nemes szívű emberbaráttal, hogy galléros felöltőm hosszas,
  194   1, 30 |                       gólyamadár.~Mi bírta rá, hogy itt hagyjon? Alighanem a
  195   1, 30 |                ambiciózusabb köpönyeg is volt, hogy mindenféle ember nyakába
  196   1, 30 |                    olyan szerencsétlen flótás, hogy trombitáshoz szegõdjék.~
  197   1, 30 |                      megszökésével.~Mert - jó, hogy eszembe jutott - a lakótársam
  198   1, 30 |                 felöltõm!~Ki mondja meg néked, hogy reggel van, ki fog már most
  199   1, 30 |                        enyhíteni, pedig tudom, hogy ez a bánat semmit sem használ,
  200   1, 31 |                  Serfőzy Zseni bebizonyította, hogy operában is sikerrel állja
  201   1, 32 |                        s egyszersmind tudatom, hogy a kötet díszes kiállításban
  202   1, 33 |                       érdeklik.~Arról van szó, hogy kik hagyják oda a Komjáthy
  203   1, 33 |                        van, s óhajtandó volna, hogy a személyzetben felmerült
  204   1, 33 |                   lépések eredményezhetik azt, hogy színtársulatunk mûvészi
  205   1, 33 |                     befejezett dolog, de tény, hogy ez a veszteség a színtársulatot
  206   1, 33 |          legérzékenyebben érinti, és bizonyos, hogy Szathmáry utódjának elképzelhetõ
  207   1, 33 |                       anyagát, alig remélhetõ, hogy az igényeknek megfelelõ
  208   1, 33 |                        s meg vagyunk gyõzõdve, hogy tetteit - a közönséggel
  209   1, 33 |                  látszik nap nap után játékán, hogy távozása a közönséget nagyon
  210   1, 33 |                     direktor úrban, s hisszük, hogy elfogulatlan s csak a közönség
  211   1, 33 |                 szerencséje nem fogja engedni, hogy a társulatát méltán megilletõ
  212   1, 34 |                       mint immár ritka dolgot, hogy a színlapon jelzett szereplők
  213   1, 34 |                    sajtóhibából” került oda, s hogy a fekete táblán nem volt
  214   1, 35 |                    Lajos! Sokáig gondolkoztam, hogy leveledre milyen hangon
  215   1, 35 |                       vallomás azt bizonyítja, hogy amit te írtál, az nemcsak
  216   1, 35 |                      ki a szemembõl.~Bevallom, hogy érveid erõsek, nagyon erõsek,
  217   1, 35 |                    mégis fájdalommal tudatlak, hogy megindítnod igen, de meggyõznöd
  218   1, 35 |                   vannak, hiszen ebbõl tudjuk, hogy világ van, s ez teszi lehetõvé,
  219   1, 35 |                      van, s ez teszi lehetõvé, hogy én vagyok és filozofálok.~
  220   1, 35 |        beszámíthatlanság.~Azt mondják azonban, hogy az emberek óriási nagy része
  221   1, 35 |                      ezt elgondolni, de lehet, hogy igaz.~Azt mondják, hogy
  222   1, 35 |                        hogy igaz.~Azt mondják, hogy nem annyi a világ, ahány
  223   1, 35 |               természetesen úgy hozza magával, hogy ezek a beteg Don Quijote-ok
  224   1, 35 |                       életétõl írtózom.~Lehet, hogy az utolsó órában én is megszûnöm
  225   1, 35 |                    pedig miért beszélsz nekem? Hogy még gyötrelmesebbek legyenek
  226   1, 36 |              elfogadására elég jogcím volt az, hogy „Pesten is nagyon tetszett”.
  227   1, 36 |                      kezét.~A titkár elutazik, hogy jövendõbelijével megismerkedjék.
  228   1, 36 |                     gavallér, mind tõle várja, hogy felvilágosítást adjon arról
  229   1, 36 |                       vivõr lesz érdemes arra, hogy õt férjéül válassza.~Visszatérve
  230   1, 36 |                  megvilágítására vállalkozott, hogy milyen szobaleány lett volna
  231   1, 37 |                   borzasztó, olyan rendkívüli, hogy eltagadhatatlan hatását
  232   1, 38 |                  Katona halhatatlan művéhez, s hogy egészen nem volt méltó,
  233   1, 38 |                      játéka csak igazolta azt, hogy benne erõs és igaz mûvészegyéniséget
  234   1, 39 |                       nyelv tanára azt akarja, hogy Arany Toldija mélyebben
  235   1, 39 |                       darab megtekintése után, hogy a Toldi-monda kész naiv
  236   1, 39 |              véleményben keresem.~Természetes, hogy egy ilyen darab szerepeinek
  237   1, 39 |                       jó bohóc volt. Ismétlem, hogy az igyekezet egyik szereplőnél
  238   1, 40 |                  drámaíró urak, tudják-e Önök, hogy a felső tízezren kívül még
  239   1, 40 |                       körülöttünk?~Elhiszik-e, hogy az élet nem olyan finnyás,
  240   1, 40 |                    progressziva, mert nálunk - hogy paradoxonnal éljek - még
  241   1, 40 |                      embert; befogja a szemét, hogy ne lássa, amit igazi embernek
  242   1, 40 |                    közt az foglal elsõ helyet, hogy engem a világ utál; nincs
  243   1, 40 |               igazságot.~Mi ez az igazság?~Az, hogy az ember vétkezik az emberekért,
  244   1, 40 |                    nincsenek felhatalmazva. És hogy mégis büntetnek - ebben
  245   1, 41 |                 számmal jelentek meg, jelezve, hogy érdeklődnek a testület beléletére
  246   1, 41 |                     iránt.~Hittük és reméltük, hogy a fiatal egyesület vezetői
  247   1, 41 |                tudattal mennek a választásnak, hogy oly emberre ruházzák a jegyzői
  248   1, 41 |                       is meg voltunk győződve, hogy személyes indokok nem fogják
  249   1, 41 |                  folyamán meggyőződtünk arról, hogy ezeket az indokokat a választók
  250   1, 41 |                    semmi szavuk sem volt.~Vagy hogy nyíltan beszéljünk, megkérdezzük
  251   1, 41 |                    Béla rendőrfogalmazó úrtól, hogy meg­engedhetőnek tartja-e
  252   1, 41 |                     engedhetőnek tartja-e azt, hogy ő mint rendőrségi tisztviselő
  253   1, 41 |                 érdekében ki kell jelentenünk, hogy az az eljárás, mely egy
  254   1, 41 |                      főkortes úr, mint társai, hogy Fittler Jenő meg fogja találni
  255   1, 41 |                     óvás emeltetett.~Reméljük, hogy ez az óvás az illetékes
  256   1, 42 |                 hiteget bennünket az a remény, hogy Thuryból olyan író lesz,
  257   1, 42 |                    színmű alakjait. Ez az oka, hogy azok az alakok, kikre az
  258   1, 42 |                        nem az a legelsõ célja, hogy darabja egy egész estét
  259   1, 42 |                     elsõ darabja már sejteti - hogy öntudatos irányban halad
  260   1, 42 |                   igazság már kényszerít arra, hogy kérdezzük meg a szívünket.~
  261   1, 42 |                        elõítéletek nagyságára, hogy a katonaság kérdésének felvetését
  262   1, 42 |                       Nem kérdik, van-e? Kell, hogy legyen, mert így van berendezve
  263   1, 42 |                  szerzõ! Az eredmény pedig az, hogy mindenik gondol­kozásba
  264   1, 42 |                       el elõttünk, bizonyítva, hogy a szerzõ még nem ismeri
  265   1, 42 |                        kik kételkedtünk abban, hogy egy analizáló, modern író
  266   1, 42 |                      bizonyult, ki megérdemli, hogy úgy emlegessék, mint „a
  267   1, 42 |                        alakításban mutatta be, hogy nyílt színen is kétszer
  268   1, 45 |                     szolgáljon mentségemül az, hogy a hasonlatnak olyannak kell
  269   1, 45 |               hasonlatnak olyannak kell lenni, hogy az mindenkit meglepjen.
  270   1, 45 |                    Ezek a meglepő fordulatok - hogy az elmondottak közötti összefüggés
  271   1, 45 |                        Sokáig törte kis fejét, hogy kisüsse a módot a megismerkedésre.~
  272   1, 45 |                       ad neki, annak megígéri, hogy be fogja mutatni a szép
  273   1, 45 |                         ha tekintetbe vesszük, hogy a kisleány veszedelmesen
  274   1, 45 |                  között.~Avval a különbséggel, hogy a táncoló mackó egy kis
  275   1, 46 |                    Gandillot darabjában, kell, hogy az ember jól mulasson; annyival
  276   1, 46 |                     avval a céllal megyünk el, hogy kacaghassuk ki magunkat
  277   1, 46 |                     kik úgy vannak megalkotva, hogy szinte követelik a színésztõl
  278   1, 46 |              bohózatnak elvégre is az a célja, hogy a hatás biztos s lehetõleg
  279   1, 46 |                    volna el egy mozdulatot is, hogy a közönséget megnevettesse.~
  280   1, 47 |                     sokaktól beismert igazság, hogy e szerepében vetekedik a
  281   1, 48 |                       bennfentesek.~Tudnivaló, hogy Kaposi Józsa az első estén
  282   1, 48 |                    szubrettünk.~Alig pár hete, hogy már kapott egy ajándék-babát,
  283   1, 48 |                  szendéhez illik.~Sejtik ugye, hogy ki?~Fáy Flóra kitért a felelõsségre
  284   1, 48 |                    elõl. Egyszerûen beismerte, hogy õ a bûnös, s ez volt életében
  285   1, 48 |                      el a per, annyi bizonyos, hogy a babának még mindig „nincsen
  286   1, 48 |                        A bájos vétkezõ pedig - hogy a mese teljes legyen - örökre
  287   1, 48 |                        legfurcsább jogi esete, hogy valakit megfosztanak olyan
  288   1, 49 |                   énekelt, és így természetes, hogy beleesett azokba a hibákba,
  289   1, 49 |                        Sziklay mókáit hallani, hogy feledjük az elõadás fogyatkozásait.
  290   1, 50 |                   LÁSZLÓ~Örömmel konstatáljuk, hogy ez a klasszikus Erkel-opera
  291   1, 51 |                 megadták.~Meg vagyok gyõzõdve, hogy az ifjúságot nemes idealizmus,
  292   1, 51 |                      úrról azt kell tartanunk, hogy a pártnak egyik kitûnõsége,
  293   1, 52 |                   nekem jutott az a szerencse, hogy olykor-olykor tudományos
  294   1, 52 |                        parancsolja megvallani, hogy én kézzel-lábbal tiltakoztam
  295   1, 52 |                   ellen, de felvilágosítottak, hogy a tudományos kérdések fejtegetéséhez
  296   1, 52 |                        természetrajzáról szól. Hogy miért a színészekről? -
  297   1, 52 |               szokástól szabadulni, attól ti., hogy a színészekkel többet foglalkozunk
  298   1, 52 |                       s meg van róla győződve, hogy ő annyi ember, ahányat imitál.~
  299   1, 52 |                       színész van, az elvárja, hogy az egész társaság őneki
  300   1, 52 |                   tömjénezzen. (Ebből látható, hogy a színész a füstöt is szereti.)~
  301   1, 52 |                      sokat.~Természetes tehát, hogy a színész beszél is. Hiszen
  302   1, 52 |                    vagy arról, akitől nem fél, hogy elhomályosítja.~Ha másról
  303   1, 52 |                         Némelyek azt állítják, hogy a színészek nagyon sokat
  304   1, 52 |                      érzékeny. Annyi bizonyos, hogy a színész hibái szuperlativuszokban
  305   1, 53 |                        fénnyel, s azt hisszük, hogy igazi tavasz van.~A fûszál
  306   1, 53 |                       is.~Azt hiszi a szív is, hogy tavasz van. Egy mosolygó
  307   1, 54 |                        a szereplõket.~Az igaz, hogy a szereplõk is kitettek
  308   1, 54 |                 helyett az jellemzi legjobban, hogy a közönséget nemcsak teljes
  309   1, 55 |                 segítségére sietett egy óriás, hogy miközben szabadító hérosz
  310   1, 55 |                       színházat építettek fel, hogy innen hirdessék a Krisztust
  311   1, 55 |                      társadalom befogja fülét, hogy ne hallja millió nyomorult
  312   1, 55 |                   Európán, s vezetői elvárják, hogy ezt a nyűgöt bábuk gyanánt
  313   1, 55 |                     vakmerő bele nem nyugodni, hogy az egyenruha mindent eltakar,
  314   1, 56 |                       tudomást sem vesz arról, hogy egy sereg szürke ember a
  315   1, 56 |                     kell még egyéb?~Tudnivaló, hogy olyan magas állásban levő
  316   1, 56 |                       úriembernek nincs ideje, hogy a más bajára is gondoljon.
  317   1, 56 |                        is gondoljon. Nem elég, hogy gazdagítani kívánja a magyar
  318   1, 56 |                  ezelőtt is azt mondták volna, hogy költői. Színes, csillogó
  319   1, 56 |                    állásának tulajdoníthatjuk, hogy a nemzeti színházon kívül
  320   1, 56 |                  elõadásban annyi haszon volt, hogy még jobban meggyõzõdhettünk
  321   1, 57 |                      véli egyik joghallgató -, hogy a kollokviumokat kezdik
  322   1, 57 |                    dolgozatából meggyőződtünk, hogy semmi nagyobb változás nem
  323   1, 57 |                        vita is bebizonyította, hogy a legtisztább igazságot
  324   1, 58 |                  kisebb dologról van szó, mint hogy a polgármesterileg jó előre
  325   1, 58 |                     rémítően el van keseredve, hogy ezen az egy premieren jelen
  326   1, 58 |                       újságírók akarnak lenni, hogy a darabot megnézhessék.~
  327   1, 58 |                     bakfis azt szeretné tudni, hogy mi ebben a darabban a megbotránkoztató,
  328   1, 58 |             megbotránkoztató, s kér bennünket, hogy üzenjük meg: ki játssza
  329   1, 60 |                        Dicséretére szolgáljon, hogy nagy mintaképe után a sikerben
  330   1, 63 |                        tanulsága mégiscsak az, hogy a Parasztkisasszony-féle
  331   1, 64 |                       Flóráról lehet állítani, hogy valamennyire mérsékelte
  332   1, 65 |                  KRITIKA JOGAI~Pár napja csak, hogy felháborodással vettünk
  333   1, 65 |                gondoltunk arra az eshetőségre, hogy netalán a kolozsvári eset
  334   1, 65 |                      regisztrálni azt a tényt, hogy itt, Debrecenben is akadt
  335   1, 65 |                   beteges ambíciója arra bírt, hogy a kritika sérthetlen jogait
  336   1, 65 |                         Mi biztosít bennünket, hogy ez az eset nem lesz precedens?
  337   1, 65 |                         Mi biztosít bennünket, hogy kötelességünk lelkiismeretes
  338   1, 65 |                     színész olyan magasan áll, hogy a kritikának megközelíteni
  339   1, 66 |                 megerősített abban a hitemben, hogy az ő gondolkozása, törekvése,
  340   1, 66 |          megemlékeztünk, s már elõre jeleztük, hogy az új népszínmû új téren,
  341   1, 66 |                    téren, új csapáson halad, s hogy a kezdõ embernek van elég
  342   1, 66 |                        csak annyival pótoljuk, hogy a tulajdonképpeni történettel
  343   1, 67 |        boldog-boldogtalan, s el lehet mondani, hogy soha annyi szociológus nem
  344   1, 67 |                alapelvei. Az igazság pedig az, hogy ezek az urak rendszerint
  345   1, 68 |                         A SAJTÓ~Szomorú dolog, hogy nálunk még a sajtó folytonos
  346   1, 69 |                   tanulság állítólag az volna, hogy színésznõrõl, ha egyszersmind
  347   1, 69 |                     második tanulság az volna, hogy „a színész érzékeny, tehát
  348   1, 70 |                 hatóságilag kényszerítik arra, hogy saját magán harakirit kövessen
  349   1, 71 |               folyamodtak, de az kijelentette, hogy nem képes megidézni a szerzõt.
  350   1, 71 |                        mindig nincs kiderítve, hogy ki volt Shakespeare.~A válságos
  351   1, 72 |                        tudott felfedezni, mint hogy a színlapok most sokkal
  352   1, 72 |                     van.~A Babáról azt mondta, hogy látta már, csakhogy elosztva
  353   1, 72 |                   Fenyérirõl, kirõl nem tudta, hogy Hilárius-e vagy Kaján Tóbiás.~
  354   1, 72 |                    sóhaját.~Nem úgy értette õ, hogy akkor nem volt veszekedés;
  355   1, 72 |                        az is változást jelent, hogy éltek a lövés jogával!~2.
  356   1, 73 |                       kicsike arról nevezetes, hogy csinos õ is, a hozománya
  357   1, 74 |                      is. Nem nehéz megjósolni, hogy nemsokára nálunk is jubilálna,
  358   1, 74 |                 valószínû vonással rajzol meg, hogy azok reánk az élet látszatával
  359   1, 74 |                    tulajdonság már elég ahhoz, hogy Herczeget az összes divatos
  360   1, 74 |             boldogulnak.~Az azután más kérdés, hogy Gyurkovics leányok vannak-e?
  361   1, 74 |                       magyar kiadásban?~Lehet, hogy vannak, de ezek - szeretjük
  362   1, 74 |                    kivételek.~Szeretjük hinni, hogy a magyar dzsentri csak külsõségekben
  363   1, 74 |                leánnyal, Micivel (Szabó Irma), hogy a házasságra megérett Gyurkovics
  364   1, 74 |                     bebizonyul a régi igazság, hogy a diplomáciához mégiscsak
  365   1, 74 |                       könnyed poézis ömlik át, hogy megbotránkozni ott se jut
  366   1, 74 |                      képben olyan kitûnõ volt, hogy a zombori kaszinótól megérdemelné,
  367   1, 74 |                       kaszinótól megérdemelné, hogy dísztagul válassza meg.~
  368   1, 74 |                     Ódryról és Rubosról is.~De hogy Cserényi Adélnak miért kellett
  369   1, 76 |                     furcsa hír van elterjedve, hogy bizonyos körbõl, mely Kaposi
  370   1, 76 |                  szokta, olyan terv indult ki, hogy Komjáthy direktort aláírások
  371   1, 76 |                toborzásával kényszerítik arra, hogy a már szerencsésen elszerzõdött
  372   1, 76 |                  szokatlan tényre vet világot, hogy kénytelenek vagyunk vele
  373   1, 76 |                   úgyis csak az volt a céljuk, hogy õ, ki távolról sem képes
  374   1, 76 |                         de annyit kijelentünk, hogy Kaposi Józsának lehet 100,
  375   1, 77 |                         Csodálatosnak látszik, hogy mikor mi, századvégi emberek
  376   1, 77 |                       megelégedve, higgyék el, hogy nincs szebb dolog az õszinteségnél!~
  377   1, 78 |                      Értésemre jutott azonban, hogy a cikk eléggé nem sajnálható
  378   1, 78 |                     gemnek tartom kijelenteni, hogy a kérdéses cikkel én csak
  379   1, 78 |                    azonban ki kell jelentenem, hogy a színésznõrõl alkotott
  380   1, 79 |               belelovagolja őket a vérontásba, hogy egész világ lássa: milyen
  381   1, 79 |                    turkálják a pesti doktorok, hogy egy bolondos golyót előkerítsenek.~
  382   1, 79 |                  újságíró.~Nem az fáj annyira, hogy egy újságíró, hanem az,
  383   1, 79 |                        egy újságíró, hanem az, hogy éppen újságíró a legutolsó
  384   1, 79 |                 rábízza egy nyomorult golyóra, hogy találja meg azt az igazságot,
  385   1, 80 |               Táviratilag kérdeztük meg tehát, hogy fenntartja-e tudósítását.~
  386   1, 80 |                      le az előadás lefolyását, hogy a jubileum felől nem is
  387   1, 80 |                        tett bennünket affelõl, hogy Dobránszkiban jubileumi
  388   1, 81 |                     lap ugyanis azt írta róla, hogy férjhez fog menni gr. K.
  389   1, 81 |                        Küry Klára azt üzente”, hogy az egész hír „légbõl kapott
  390   1, 81 |                         lám. Eddig azt hittük, hogy csak „égben kötött” házasságok
  391   1, 81 |                        vannak, s most kiderül, hogy van „légbõl kapott” házasság
  392   1, 82 |                    Egyetemi Kör vezetõségéhez.~Hogy a figyelmeztetés jogos volt,
  393   1, 82 |                 számomra.~Elõre is kijelentem, hogy egyik cikk írójával sem
  394   1, 82 |                írójával sem lehet vitatkoznom. Hogy saját tévedéseiket nem hajlandók
  395   1, 82 |                    beismerni, azt megértem, de hogy jogos méltatlankodást mutatva
  396   1, 82 |             érthetetlen, másfelõl kizárja azt, hogy velök vitába bocsájtkozhassam.~
  397   1, 83 |                        ESTÉK~Előre kijelentem, hogy leleplezni akarok. Le akarom
  398   1, 83 |                        a cudar természete van, hogy akkor is őszintéskedik,
  399   1, 83 |               emlékezõtehetségemet, s éreztem, hogy az éjjel jól kellett mulatnunk.~
  400   1, 86 |                       naivának besúgja valaki, hogy egy bolondos gyerek őrülten
  401   1, 86 |                     bosszankodott, alig várta, hogy találkozzék az élhetetlen
  402   1, 87 |                 pincéreknek erősen meghagyták, hogy senkinek se árulják el,
  403   1, 87 |                        senkinek se árulják el, hogy Debrecenben melyik ma este
  404   1, 87 |                      Ez az úr arról nevezetes, hogy olyan veszekedett komisz
  405   1, 87 |                   veszekedett komisz arca van, hogy képes a legjobb kedélyű
  406   1, 87 |                         Ez az úr kiszimatolta, hogy ő ismeri a szomszédban mulató
  407   1, 87 |                       s nem akarta észrevenni, hogy a kezéhez elég tartózkodással
  408   1, 87 |                    Bikába.~Nagyon természetes, hogy a jókedvû társaság rögtön
  409   1, 87 |                    vendég után.~…Úgy beszélik, hogy X. úr nagyon dühös.~De az
  410   1, 87 |                    dühös.~De az a szerencséje, hogy akármilyen dühös, sohasem
  411   1, 89 |                     OPERAELÕADÁSOK~Tegyük fel, hogy én Komjáthy János vagyok.
  412   1, 89 |                    gondolkoznék:~- Igaz ugyan, hogy „Shakespeare-t vagy jól
  413   1, 89 |                        célt?~Eltekintve attól, hogy nekem lehetetlen kifogástalan,
  414   1, 89 |              Felvilágosítom az intézõ köröket, hogy a debreceni intelligens
  415   1, 89 |                        annyiféle tanácsot kap, hogy azt se tudja, melyiket kövesse!~
  416   1, 90 |                     vallomása volt!~…Lám, lám, hogy elfeledkeztem, hiszen a
  417   1, 90 |            elmondottakkal magam is beismertem, hogy a mi operaelõadásainknak
  418   1, 91 |              elküldöttük egyik munkatársunkat, hogy városunk nevezetességét
  419   1, 91 |                      vad!~Õ. Én azt sem tudom, hogy vagyok-e? Ha vagyok, debreceni
  420   1, 91 |                 fõvárosi tudósítóiról?~Õ. Azt, hogy õk vadítják el az embert.~
  421   1, 91 |                      Ön el az emberek elõl?~Õ. Hogy a lapokba bele ne kerüljek.~
  422   1, 91 |                     vad vagyok.~Én. Megengedi, hogy máskor is meglátogathassam?~
  423   1, 91 |             munkatársunk feljegyzése. Hisszük, hogy örömet szereztünk e közleménnyel
  424   1, 92 |                  tõlünk semmi viszonzást, csak hogy megértsük. Nem áhított talán
  425   1, 92 |                szomjúságát; õk nem tudták tán, hogy egy igénytelen babérkoszorú
  426   1, 92 |                       érzésével, de sejtették, hogy a babérral szívbõl fakadt
  427   1, 93 |                        meg a darab fõszerepét, hogy közvetlen hatása alatt eszünkbe
  428   1, 93 |               szerepében. Csak sajnálni lehet, hogy olyan ritkán láthatjuk a
  429   1, 94 |                  módjára visszatérnek hozzánk, hogy örülünk a visszatérteknek!…~
  430   1, 94 |                mulasztunk el egy alkalmat sem, hogy kifejezést ne adjunk kedvezõtlen
  431   1, 95 |                        itt a vég.~Annyira vég, hogy még végrendeletet is írnak.~
  432   1, 95 |                 passzus is, melyben kijelenti, hogy kifizetetlen számlái nincsenek.~
  433   1, 96 |                        végre is úgy döntöttek, hogy ha elmegy a színtársulat,
  434   1, 97 |                        népes utcán, szaladunk, hogy az élet számára kenyeret
  435   1, 98 |                 bennünk.~Sokszor megírtuk már, hogy mi a népszínmű-előadásokat
  436   1, 98 |                  ruhájával emlékeztetett arra, hogy népszínműben játszik.~Szabó
  437   1, 98 |                     színész, de lehetetlen is, hogy minden szerepében beváljék.
  438   1, 99 |                     művészettel játszotta meg, hogy a közönség nyílt színen
  439   1, 100|                       előtt.~Csodálatos dolog, hogy még a tegnapi nemzeti ünnep
  440   1, 100|                elhelyezni.~Annyi tény azonban, hogy a tegnapi közönség rendkívül
  441   1, 100|                értelmében, s el lehet mondani, hogy őnála művészibb előadó alig
  442   1, 101|                        azt a kérdést veti fel, hogy vajon csak a férfi várhatja
  443   1, 101|                       A dolog ugyanis úgy áll, hogy a becsület fogalmát a férfiak
  444   1, 102|                   elõzte meg.~Az elsõ az volt, hogy a szerzõ vidéki színpadon
  445   1, 102|                    elõtt kell mindig tartanom, hogy a nap krónikája az elsõ,
  446   1, 102|                      van. Hozzá­megy Sárdihoz, hogy szeretõjét megtartsa és
  447   1, 102|                        befejezõ része is, kár, hogy a színpadon nem felelhet
  448   1, 102|                        jelenete, s hihetetlen, hogy az imádott nõ hûtlenségérõl
  449   1, 103|                       Talán azt lehet mondani, hogy a pletyka nálunk mindent
  450   1, 103|                        azt nyugodtan ráfogják, hogy írni úgy se tud, mint egy
  451   1, 103|                    egyszer egy nagynevû ember, hogy Magyarországnak nagy szolgálatot
  452   1, 103|                        csak egészségi okokból, hogy alkalmasabb helyen épüljön
  453   1, 103|                      Debrecennek olyan kedves, hogy a régibõl megtartsa?…~Szociológusok,
  454   1, 103|                önhittséggel hízelgek magamnak, hogy tudom:~Társadalmi életünk
  455   1, 104|                   JEGYZŐKÖNYV~Távol áll tőlem, hogy a jegyzőkönyvek különböző
  456   1, 104|             ismertessem.~Előre elárulom tehát, hogy itt afféle jegyzőkönyvről
  457   1, 104|                      debreceni fiatalembernek.~Hogy miért? Utalok az apák gyöngéire.
  458   1, 104|                       aki megkívánja a fiától, hogy legalább három-négy párbaja
  459   1, 104|                    minthogy át ne látta volna, hogy jegyzőkönyveket saját becses
  460   1, 105|                      azt a régi véleményünket, hogy nála nagyobb talentum, öntudatosabb
  461   1, 105|                     Fáy Flóra játéka elárulta, hogy lehetetlen szerepe inspirálni
  462   1, 105|            határozottan tehetséges kezdő. Kár, hogy tegnap játékát elrontotta
  463   1, 106|              körülménynek megértésére elég az, hogy tegnap a magyar opera büszkesége,
  464   1, 106|                   elragadta a közönséget, kár, hogy játékára befolyással volt
  465   1, 106|                    lábát. Annál dicséretesebb, hogy játéka is magas nívón állott.~
  466   1, 107|                         Éjt-napot összevetünk, hogy küzdelmeinknek gyümölcse
  467   1, 108|                    mágnás hölgyek kigondolták, hogy a nagyhéten penitenciát
  468   1, 108|                    dolguk sincs, mint kilesni, hogy mivel foglalkoznak azok
  469   1, 108|                  megütköztek, mikor megtudták, hogy õméltóságaik most naphosszat
  470   1, 109|           könyörületesen idõt enged a szívnek, hogy feltalálja önmagát és Istenét!…~
  471   1, 110|                       eszembe, vajon elhiszik, hogy akad még olyan ember, aki
  472   1, 110|                         Úgy rémlik nekem néha, hogy az a kor támadt fel, amely
  473   1, 110|                    megbomlott agyvelõ. Mondom, hogy nekem úgy rémlik néha.~Úgy
  474   1, 110|                        rémlik néha.~Úgy érzem, hogy a Messiásnak ismét meg kell
  475   1, 111|                       nem adatott.~Úgy tudjuk, hogy a darab írója sokáig tartózkodott
  476   1, 111|                Németországban. Annyi bizonyos, hogy a francia vígjátékok legelőnyösebb
  477   1, 111|                    civakodó házasfelek pedig - hogy a darab bevégződhessék -
  478   1, 112|                      korszaka.~Azóta rájöttem, hogy az emberek világért sem
  479   1, 112|                  csökken. Így hát nagyon félő, hogy úgy jár a drámaíró emberiség
  480   1, 112|                    után a lapokat. Lehetetlen, hogy az ne jusson eszébe, hogy
  481   1, 112|                      hogy az ne jusson eszébe, hogy ennyi remekmû dacára hogy
  482   1, 112|                      hogy ennyi remekmû dacára hogy nem lehet élvezni az utolsó
  483   1, 113|                      Sándor! Õ se hitte volna, hogy az a szép huszárélet úgy
  484   1, 113|                 huszárélet úgy is végzõdhetik, hogy az embert csendes, békés
  485   1, 113|                      más.~Hát más. Annyi tény, hogy huszáréknál se a huszár
  486   1, 113|                        elõ van írva a létszám.~Hogy véletlenül nem rendes körülmények
  487   1, 113|                     másiknak nincs annyi esze, hogy átlássa a katonaélet boldogságát,
  488   1, 113|                      Talán nem megy a fejükbe, hogy õk felnevelik szép, derék
  489   1, 114|                    betetõzte munkáját azáltal, hogy elnyomta az egyéniséget,
  490   1, 114|                  elcsenevész[esed]tek azáltal, hogy fölvették az általuk meghódított
  491   1, 114|                         A história bizonyítja, hogy a legvéresebb átalakulásokat
  492   1, 115|                      dramolettban!~Hát persze, hogy nem adják elõ!~Azt írta
  493   1, 115|                      Azt írta rá egy igazgató, hogy szép dolog, de szerzõje
  494   1, 115|                hóhértól sohse szokták kívánni, hogy maga kösse fel magát.~A
  495   1, 115|                         de azt nem kívánhatod, hogy a színpadon adják elé. Lásd,
  496   1, 115|    színész-históriáimmal.~De az meg kár volna, hogy hiába írtad légyen meg.
  497   1, 116|                      virágcsokrot - megvallom, hogy könny szökött szemembe.
  498   1, 116|                     mûvészet mindörökre él…~És hogy játszik még mindig ez a
  499   1, 116|                      de azt ki kell mondanunk, hogy Prielle Kornélia felléptekor
  500   1, 117|                    szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel