Kötet, Rész

 1   1, 202|      igazság, bár nagyon kevesen merjük bevallani.~Ha csak a gyermekeinket
 2   1, 417|       forma szerint mozognak. El merjük mondani, hogy még kézmozdulatai
 3   1, 555|    emberek vettek részt. De - ki merjük írni - mégsem tudtak mit
 4   2, 11 |          melyik a csodásabb, nem merjük kutatni. Egy mondás jut
 5   2, 70 |        kerül a parlamentbe, s ki merjük írni, hogy a Kossuth-pártban
 6   2, 128|         a jövõrõl már ezt sohsem merjük állítani. A jövõ - ezt mi
 7   2, 191|         névjegy. Csak az egyiket merjük közölni. Így néz ki egyik
 8   3, 100|       valaki, hogy mi kritizálni merjük egy magas bíróság ítéleteit -
 9   3, 160|       élünk s akik még mindig be merjük vallani, hogy nagyon szerettük
10   4, 1  |       hogy a tulajdon lopás. Nem merjük leírni, megmondhatják a
11   4, 22 |       legjobban, ám mi látjuk és merjük is látni az õ igen nagy
12   4, 89 |        Tamással… Nem fogjuk, nem merjük egyelõre bolygatni a nagy
13   6, 56 |        ez kevés dicséret. Mi meg merjük állapítani, hogy Wolfner-Farkas
14   6, 115|       költõik elátkoztak. De nem merjük tenni. A mi honi Pósa Lajosaink,
15   8, 84 |       meghalni. Hátha holnap már merjük megcselekedni, mit ma még
16   8, 172| közembertõl a Kossuth-nótát. Nem merjük bizonyosra venni, hogy a
17   9, 8  |         A darabot (ezt máris meg merjük jósolni) nem játsszák jól
18   9, 70 |          õk is ezt mutatják. Nem merjük nem tisztelni az öregeket
19   9, 176|     miatt a magyar katolikusokat merjük megbántani. Pázmány Péter