Kötet, Rész

 1   1, 296|        ünnepünkkel - ne szépítsük - magunkra maradtunk…~Mert a mi ünnepünk
 2   1, 417|            s szinte dühösek vagyunk magunkra, hogy a darab hülyeségeit
 3   1, 476|        múltból. Hagyjanak bennünket magunkra. Mi sokkal több lelkesedéssel
 4   1, 527|            de azért sem haragudtunk magunkra. Forrai Ferike tapsot kért
 5   2, 43 |        nyáron nagy túlzással öltjük magunkra a pongyolát, s ugyanazok,
 6   2, 73 |   miniszterelnök is lehet.~Ahogy mi magunkra emlékezünk, hát magácskák
 7   2, 75 |       Gyászfátyolt kellene öltenünk magunkra, ha a liberalizmus mellett[
 8   2, 75 | gyászfátyolt kellene akkor öltenünk magunkra… És - hajh - fájdalmas aggodalommal
 9   2, 106|              És valahányszor igazán magunkra találunk: gyermekek vagyunk…
10   6, 151|     botrányokat kell mívelnünk vagy magunkra ráfogatnunk, ha érdeklõdést
11   6, 171|             csodából például holnap magunkra hagynának bennünket - az
12   7, 67 |            gyakran dühbe hoz. Aztán magunkra gondolunk és mosolygunk.
13   7, 181|        kivételesen, de szégyenünkre magunkra irányítani. Még a reakciósnak
14   7, 243|           Különben pedig haragszunk magunkra. Mit is vettük észre ezúttal
15   8, 170|       irigységtõl, ha Budapestre és magunkra gondolunk. Bezzeg mi nem
16   8, 223|   tájékozottságot már csak ezért is magunkra kellene erõltetnünk. Íróembereknek
17   9, 18 |           bölcsességet parancsolunk magunkra. Sõt még mi mondjuk, siettetjük:
18  11, 5  |       barátom az Élettel folytat és magunkra. Mi azt hittük, hogy az
19  11, 111|         minden csodának adóját, mit magunkra mérhetünk. „Egy éve[,] hogy