Kötet, Rész

 1   1, 70 |      okosabbat tehát, mint csak magamban dudorászom a Vun-Csi nótáját:~
 2   1, 269|      Élek, járok, imbolygom [!] magamban. S ha elfelejtek köszönni
 3   2, 37 |         dacára is ezt gondoltam magamban: „Szegény jámborok, látnátok
 4   2, 49 |      hajlandóságot érzek olykor magamban a szerelemre, de a vajúdó
 5   2, 202| marcangoltam a lelkem titokban, magamban. Bántott, hogy a junkerhad
 6   3, 58 |     mulatni, hahotázni én most. Magamban befelé mulatnék s hahotáznék
 7   3, 72 |     veszekedett módon nem bízom magamban…~Hivõ, naiv ember nem vagyok.
 8   3, 105|  Próbálom a reményt élesztgetni magamban, hogy valami kicsit talán
 9   4, 60 |         nekem, s nem tartom úgy magamban nagyon bolondosnak. A guillotine
10   4, 105|    elmaradhatok. Ilyen istenien magamban nem voltam még soha. Ilyen
11   5, 9  |         Madame Thebes mondásain magamban jókat nevetek. Nem karcolt
12   5, 23 |        békességgel így szavalok magamban. Vánszorogva menekülök,
13   5, 73 |         s delíriumosan ismétlem magamban: igen, ez Párizs s te Párizsban
14   6, 106|    gyerek voltam én ma egy éve. Magamban mégis csak be kell vallanom,
15   9, 101|       akartam csak most megütni magamban és azokban, akiknek lélekhúrjaiban
16   9, 101|    magyart. Ekkor így szólottam magamban: bort kellene inniuk mindig,
17   9, 178|         hogy elfelejtem egészen magamban a versírót, s mintha mindenki
18  11, 3  |          Megígértem magamnak és magamban Magának, hogy semmi eleven
19  11, 40 |          s meghatottan makogtam magamban a bibliai mondást, melyet