Kötet, Rész

 1   1, 20 |        világot, életet - beteggé a lelkünket… A köd… Oh hányszor utáljuk
 2   1, 20 |           van, hűvös van, s megöli lelkünket a köd…~Debreczeni Reggeli
 3   1, 122|             mely a mi bolond poéta lelkünket megérteni látszott. Akkor
 4   1, 122|        dobogó szív megértette a mi lelkünket. Hogy azok a versek, amelyeket
 5   1, 221|             redakció… És itt beteg lelkünket beletördeljük nap-nap után
 6   1, 394|       látunk. Valamivé formálódott lelkünket itt is, ott is éri a korbács
 7   1, 394|     szabadulás hitében formálódott lelkünket nap nap után több korbács-csapás.~
 8   3, 90 |        meghalunk a szomjúságtól. A lelkünket pedig megmérgezi a gyûlölet,
 9   3, 123|        korántsem kapcsolta össze a lelkünket… Sõt Ady írótársamnál, mint
10   4, 112|           a tegnapi este. Átitta a lelkünket valami abból a hangulatból,
11   4, 186|           keserûség is szállja meg lelkünket, amikor a magyar értelmiség
12   5, 50 |            terjedelmesebb, fölnõtt lelkünket.~Ez a kis elõljáró filozófia
13   6, 47 | gondolattal idomítnók apostolivá a lelkünket. Amint következik. Itt élünk
14   6, 118|          máig is megõriztük a régi lelkünket. Mi hûségesek, engedel­mesek,
15   6, 121|     koalíció nevében alkudjuk le a lelkünket, legyünk pósalajosok, vagy
16   6, 131|      Elvesztettük õket. Életünket, lelkünket sohse fogják már azok érteni,
17   7, 56 |           mikor ismét teleszórta a lelkünket a mûvészi szépség és igazság
18  11, 25 |            a minap annyian adtuk a lelkünket, ha nem éppen most van a
19  11, 25 |           Nyerjük vissza tiltakozó lelkünket, mert a lélek az, amely