Kötet, Rész

 1   1, 83 |        Én csak éjfélig emlékezem reájuk, mert éjfél után kissé mindig
 2   1, 249|    ismerik azt a szerelmet, amit reájuk kentek a népies írók.~Ifjú
 3   1, 599|   világba, és a végzet azt mérte reájuk, hogy agyrémekért küzdjenek
 4   2, 11 |  aranyozott márvány kastély várt reájuk…~A grófné sokáig volt egyszer
 5   3, 21 |          jön, mikor szükség lesz reájuk. Ne járassák végképpen le
 6   3, 34 |         engedjék el ezúttal az õ reájuk emlékezést. Csak a hangulat
 7   4, 60 |         Valóban én nem haragszom reájuk. Bölcs könyveket olvastam
 8   6, 63 |      sztrájkolnak. Ne haragudjon reájuk az igazgató úr. A magyar
 9   6, 109| anarchisták valósággal vadásznak reájuk. Miért nem tartjuk számon
10   6, 154|        vigyáznia kell a Sorsnak, reájuk igen. Egy bolond revolvergolyó,
11   6, 166|       velük történt. Haragusznak reájuk, mert õk nincsenek. Hát
12   6, 171|        Annál nagyobb szükség van reájuk nálunk.~Nevezetes kongresszusok
13   7, 115|         az irodalom nincs velük. Reájuk ez jellemzõ. Koca-forradalmakra
14   7, 186|     mögött várták, míg sor kerül reájuk. A publikum diskurált és
15   8, 236|       pedig mind üresen meredtek reájuk. A közeli szegény Rennes
16   9, 56 |    orfeumok nyelvén: minden öröm reájuk. Nem adnám semmiért, egy
17   9, 165|         szörnyû gonddal ügyeltet reájuk, s inkább az Elnököt hordja
18  10, 34 |       ragyogtak, ha õ emlékezett reájuk. És fiatal volt, irgalmas