Kötet, Rész

 1  11, 3 |          de mégis inkább: Madame Prétérite, szent Szimbólumságodhoz,
 2  11, 3 |          vén kisdedajkat, Madame Prétérite. És szeretné is tán mosolyogva
 3  11, 3 |        türelemmel hozzám, Madame Prétérite.~II.~Valami szoborról beszélgettem
 4  11, 3 |       érdemek ezek, ugye, Madame Prétérite, mert az ember olykor kénytelen,
 5  11, 3 |     térdekre esik? Engem, Madame Prétérite, csúfolnak, kínoznak, de
 6  11, 3 |    gondolok arra: óh, bár Madame Prétérite tanított volna elõször,
 7  11, 3 |  Zsigmondé, hogy legalább Madame Prétérite megmaradjon, s add, Uramisten,
 8  11, 3 |        tizenhárom éves, és, édes Prétérite, most már bevallhatom: Idõsségedben
 9  11, 5 | magyarmentésbe fog. Tudom, drága Prétérite, hogy untatják is ez ügyek,
10  11, 62| Bölcsességednek utoljára, Madame Prétérite. Íme, Madame, Hanyagoltságod
11  11, 62|      mint Mindenségednél, Madame Prétérite? Be jó, hogy én vagyogatok
12  11, 62|          magamat, mondja, Madame Prétérite, azután, hogy jósolni a
13  11, 62|    kételkednem. Meglátja, Madame Prétérite, hogy nekünk nem lesz semmi
14  11, 62|          történhetik még, Madame Prétérite, s hallom Örökösségednek
15  11, 62|        álmodjék szépeket, Madame Prétérite.~Ny 1914. november 16.~Ady
16  11, 65|  PRÉTÉRITE-HÖZ~Szerencse, Madame Prétérite, hogy az Emberiség, a maga
17  11, 65|          Drága Asszonyom, Madame Prétérite, higgye el nekem, hogy amaz „
18  11, 65|    tegnapi bajtársak, óh, Madame Prétérite! Szeretnék magukat beleigazítani