Kötet, Rész

 1   5, 80 |     sóhajtott imígyen a minap. A „Temps” kedves öreg krónikását
 2   5, 90 |     Larroumet Gusztáv, a párizsi „Temps” rettegett színikritikusa
 3   6, 104|           érthetetlen dologról. A Temps statisztikát csinált, hogy
 4   8, 64 |           olvasták otthon az öreg Temps csúfolódó cikkét. A mi Rákóczi-ünnepségünkrõl
 5   8, 64 |      rongyos, való világot. Így a Temps s kár volna fölháborodni
 6   8, 64 |     fölháborodni azon, amit ír. A Temps embere nem érthet minket
 7   8, 64 | megdöbbenti az embert. Azt írja a Temps, hogy kutyanehéz sorsuk
 8   8, 64 |          vannak ilyenek. És nem a Temps krónikása az elsõ, aki ezt
 9   8, 73 |         eltévedtnek, mázolónak.~A Temps, a Figaro, az úgynevezett
10   8, 76 |  rasztokráciának keresztelte el a Temps egyik szellemes krónikása.~
11   8, 89 | kedvezményét a magyar kormány. A „Temps”-nak egy kicsi távirata
12   8, 180|           ki. S a komoly újság, a Temps, egy színpadi vagy orfeumi
13   8, 189|        legszerencsésebb érveit.~A Temps például még azután sem volt
14   9, 10 |           mint az, akit a francia Temps „le plus grand des Hongrois”
15   9, 151|          vele, ha jön a király.~A Temps, ez a félhivataloskodó öreg
16   9, 151|           a félhivataloskodó öreg Temps mostanában hûségesen leközli
17   9, 156|          lévõ munkatársai.~Nem a „Temps”-ról beszélünk, még csak