Kötet, Rész

 1   1, 92 |       csodálkozva jegyezte meg.~- Ni, ni! Szathmáry Árpád babérkoszorút
 2   1, 92 |   csodálkozva jegyezte meg.~- Ni, ni! Szathmáry Árpád babérkoszorút
 3   1, 309|      kezdte. Tóth Béla folytatta… Ni! Dehogy is Tóth Béla! Folytatták
 4   1, 390|           pedig égi gyönyörûség…~…Ni, mibelõlünk, szürke krónikásokból
 5   2, 6  |    fölismerünk divatos nõcskékre. Ni, ez itt a népszínház legelsõ
 6   2, 46 |        van a csodálkozástól, hogy ni, Magyarországon hány színházi
 7   3, 70 |          még jobban körülbás­tyáz­ni a parlamentet, hogy oda
 8   3, 161|        meglepetve kiáltott fel:~- Ni, Székely Irén!…~Valóban
 9   4, 10 |         álmélkodnak az emberek:~- Ni, egy pap, aki nem átkozódik,
10   4, 142|           köteles mindenki ér[te] ni. Csinos arcú és lábú hölgyikék
11   5, 73 |           mélységes kék a tenger. Ni, amott Cap-Martin. Óh, némaságos,
12   6, 203|           is el tud akadémiká­sod­ni. Levetett minden szép rakoncátlanságot,
13   7, 41 |         Már most tessék elkép­zel­ni, hogy nézhet egy ilyen fõszakács
14   8, 64 |     Clemenceau-darab morálját így ni: boldogak a vakok és a hatalmasak.~
15  10, 66 |         mindig és sokáig számít[a]ni fog a konfesszió. Vallás
16  10, 107| diagnózisa szerint kezd gyógyít[a]ni bennünket.~Rongyolt és csaknem
17  11, 15 |   védekezés volt, de életet véd[e]ni mindenhogyan szabad, s hogy