Kötet, Rész

 1   1, 172|                 csak árnyékom maradna itt a múltból, egy szomorú szep­temberi
 2   1, 292|                 rohanunk el mind messzebb a múltból: az emlékezni tudást egészen
 3   1, 292|                  poéták, hogy mítosz lesz a múltból. Nem lesz mítosz. Minekünk
 4   1, 476|                     már okulhatott volna, a múltból. Hagyjanak bennünket magunkra.
 5   2, 243|          tanulhatott volna Kossuth Ferenc a múltból. Vagy talán már elfelejtette
 6   4, 68 |                   ide. Õk nem kutatták ki a múltból sem Zagrebut, sem Brixent,
 7   4, 82 |                     városi életnek része. A múltból, a jelenbõl. De talán a
 8   4, 131|                 marad meg a régi dicsõséges múltból. Hiában ragyogott ki egy
 9   4, 175|                   hiszem, hogy maga okult a múltból, komoly férjhez illõ, szolid
10   5, 63 |                    vájom és vájom újra ki a múltból. Az igazi alakodat s az
11   5, 75 | Shakespeare-korabeli este kiszakí­tásáról a múltból. Fõképpen nem Párizsban.
12   6, 45 |               Shakespeare tudott fölhívni a múltból. Até-nak, Zeusz szörnyû
13   7, 31 |                      Ha már mindent eldob a múltból, legalább a nevét megtartja.
14   7, 223|               érdekében még ki fogja ásni a múltból - érdekei érdekében - Istóczyt.~
15   8, 70 |                   munkás embernek.~Õk már a múltból is elraboltak, meghamisítottak
16   9, 8  |                   sajnál a viharos és hazug múltból s egy gyermeket, aki az
17  11, 134|            haragusznak is e két parvenüre a múltból élõ olasz városok, sõt a