Kötet, Rész

 1   1, 358|     nincsen nekik igazságuk. S ím kivált a kárörvendõkbõl
 2   1, 403|   élesztõ gombáinak titulálni. Ím, egyszerre csak elömlöttek
 3   1, 418|   kedvelõk gyönyörûsé­gére.~És ím a hóvirággal egyidejûleg
 4   2, 25 |     bennünket.~Névsort pedig - ím elhalt a valse - nem tudunk
 5   2, 147|      MAI VÁROSATYA-VÁLASZTÁSOK~Ím felvirradt végre a dicsõ
 6   2, 274|       magyarok Istenének, hogy ím eljutottunk minden nagyobb
 7   3, 10 |      lesz néhány kis méterrel…~Ím’ e gyalogjárón baktat két
 8   3, 21 |   fújja. Mást, valami mást.~És ím a régi nótát föltámasztja
 9   3, 22 |      jobbat és tökéletesebbet.~Ím vonultassuk magunk elé legkedvesebb
10   3, 33 |    leghumánusabb a fölfogás. S ím ilyen rettenetes, megbélyegzõ,
11   3, 190|    bíbornok-püspökének hamvai, ím kivirultak már a néppárti
12   5, 14 |   bizonytalanságban kavarognak ím a lelkek, hova mi mindig
13   6, 140|        az elsõ pipás embernek, ím ceruzát ragadtam, s írtam.
14   7, 28 |    legszebb sorai világoljanak ím:~Mily kélyes, édes nagy
15   7, 191|      sokféle Akadémiánk van, s ím ma is csak úgy vagyon, mint
16   8, 79 |        szabad meglátnunk, hogy ím még mindig Victor Hugo és
17   8, 140| irányzat s errõl tudomást vesz ím, az egész világ. Tessék