Kötet, Rész

 1   1, 443|      termén egy ártatlan kisleány ijedt gügyögésének visszhangja.~
 2   2, 88 |   tragikus jóslatát zengi.~Közben ijedt hangon kérdezik a telefonból:~-
 3   3, 30 |        levonásától nem túlságosan ijedt meg a bizottság, de a cenzúra
 4   4, 122|        régi, kemény Bánffy õ. Nem ijedt meg a terrorizmustól. Pedig
 5   5, 66 |            A Nationale nem nagyon ijedt meg. Nem hitte, hogy a forradalmárok
 6   6, 120|       feleségül, aki csak a minap ijedt halálra attól, hogy Madridban
 7   6, 137|          vidám János. A halál nem ijedt meg a verseitõl. Elvitte
 8   6, 195|         Soma is. Az ál-jelölt nem ijedt meg. Pap volt, pappal nem
 9   8, 34 |        egy-egy Babó Mihály meg is ijedt az elsõ gondolatától. „Szent
10   8, 114|           A Ville-Lumière fekete, ijedt, tehetetlen. Néhol-néhol
11   8, 158|         talán egy cab-tõl halálra ijedt volna. S a sárga nagykövet
12   9, 35 |          amikor az új hangtól nem ijedt meg a Magyar Könyvtár. Valami
13   9, 93 | mosolyogva megnyugszik. Az ország ijedt arca is mosolygósra, derûsre
14  10, 16 |      látta és szerette, s aki nem ijedt meg az Ady-versek legelsõ,
15  10, 34 |          börtönben ül.~Petõfi nem ijedt meg, holott minden oka meg
16  10, 52 |    rökönyödésnek, gyávák és félõk ijedt püfölésének kellett a hátát
17  11, 5  |            csodálkozó, didergõ és ijedt részvényese az Életnek.~