Kötet, Rész

 1   1, 7  |           büszkeség tölti el a mi szívünket akkor, amikor ezeket a sorokat
 2   1, 20 |     nehezül, befogja, beborítja a szívünket. Valami szürkére, nyomasztóvá
 3   1, 27 |   százéves debreceni színészetet.~Szívünket büszkeség tölti el. Ez az
 4   1, 42 |        arra, hogy kérdezzük meg a szívünket.~Cselekvénye még alig van
 5   1, 170|       olyan ritkán értik meg a mi szívünket, s olyan keveset kaptunk
 6   1, 240|      virágillatával elbódította a szívünket. Azon a délutánon, azon
 7   1, 255|            mindig megörvendezteti szívünket az õ fiatalossága. Bámulatosan
 8   1, 345|        Nem vádolunk, de a lelkes, szívünket betöltõ remények mellett
 9   1, 428|   fakasztó napsugárnak.~Átjárja a szívünket is ez a nedves hidegség.
10   2, 121| humanizmus vallását. És megcsapja szívünket a hit ereje: A világ mégiscsak
11   2, 170|  töltötték el téli reménységgel a szívünket. Hiába volt a reménykedés.
12   4, 192|      Végtelen fájdalom fogja el a szívünket. Nem vagyunk mi hiperlojálisak.
13   4, 192|  védõpajzsa?~Fájdalom szállja meg szívünket. Szomorú sors elõérzése
14   6, 13 |         akarja, teljesen kitépi a szívünket.~„… Minket (Apponyit és
15   8, 1  |      Budapesten nem lenni jó, vén szívünket holnap íme Párizs felé visszük.
16   9, 101|     nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez