Kötet, Rész

501  10, 51 |                    a régi virtusok, amelyek annyi jogot élveznek, hogy nemrégiben
502  10, 55 |                Bataille nem bízott benne, s annyi mindennel sujtásozta, cifrázta,
503  10, 56 |                 utánunk a kaktuszokat is, s annyi bizonyos, hogy hamarosan
504  10, 59 |                  Elutazni, utazni pedig nem annyi egy cseppet sem, mint meghalni,
505  10, 61 |               akarnak, s - oh, szörnyûség - annyi a bátorságuk, hogy egyenesen
506  10, 61 |                    rossz Mascagni dolgozik. Annyi okosságot és szamárságot,
507  10, 76 |             termései a földnek, s nem lehet annyi hamis tanút állítni a sírjukra,
508  10, 77 |                      Hát én még alig tudtam annyi idõt szakítani, hogy tisztába
509  10, 77 |               Budapest kozmopolita voltáról annyi ócska és hazug szó rikácsol)
510  10, 79 |                     legtöbbször csak félig. Annyi félhalott ember sehol sincs,
511  10, 97 |                kálvinista professzort, akit annyi hivatalos tószt méltatott
512  10, 99 |                    idejegyezni róla, amikor annyi lelketlenségnek van dicsõítõ
513  10, 101|              utálatossá válik, s az emberek annyi romlottságot látva, a demokráciában
514  10, 102|                  ekhós tribünje, s akit még annyi minden tud érdekelni ez
515  10, 104|              hasztalanul, még mindig maradt annyi, hogy hirtelen földönthessen
516  10, 106|                     boldog embernek tartom. Annyi a hite, mint amennyi hittel
517  11, 10 |                 Bendeguzok magunk között is annyi ellenséges törzsre tudunk
518  11, 13 |                    mert még bocskor se kell annyi, mint régen: kevesebb bocskort
519  11, 33 |             budapesti sikerének. Talán csak annyi bizonyos, hogy õ azért hozta
520  11, 33 |                    fölött, ki nekem majdnem annyi problémát, bajt, gondot,
521  11, 34 |              tervvel és munkával nem ért el annyi sikert, mint amennyi most
522  11, 36 |                    a keserves harchoz, mely annyi eredménnyel végzõdött, hogy
523  11, 37 |                  Lipótmezõ bölcs íródeákja, annyi különöset és szépet írt
524  11, 37 |                   boldogságot. Mert a várúr annyi mindenfélét próbált és élt
525  11, 61 |                   hálátlanságot. Legalábbis annyi történni fog, hogy egymást
526  11, 66 |                     nekem fáj. De, istenem, annyi fájás között, amennyi az
527  11, 66 |                    Fõképpen pedig fáj nekem annyi fájás mellett, hogy Goga
528  11, 68 |                   írom, és küldeni valamit, annyi, mint várni valamit. Komoly
529  11, 87 |                kackiás, vidám szépei. Nincs annyi hadisegély, amennyivel szegényeket
530  11, 89 |                  látom - maradt még valami. Annyi szép tollharc után kérem
531  11, 125|                    porosz-francia háborúba. Annyi köze sincs Moltkéhoz, Napóleonhoz,
532  11, 135|                 pénzünk, s ezért - mindegy. Annyi bizonyos, hogy sok az igényünk.