Kötet, Rész

501  11, 99 |       Gyönyörûen „tisztított” a háború, majdnem mindenki piszkos, s ha akad
502  11, 100|              fölkelve temetnem kellett. Majdnem egy idõben, hirtelen halt
503  11, 105|              írott történetei pedig már majdnem együgyûek, az újságíróé,
504  11, 107|              idejét éljük), hogy olykor majdnem egyet s ugyanazt kell mondanom -
505  11, 108|            rosszakat közülük, már ez is majdnem dicsõség, amikor az élet
506  11, 111|             mindenértõ Ignotust.~Utálok majdnem minden háborús írást, de
507  11, 111|          idétlenül megadni magát. De ez majdnem szamár ítélet volna így:
508  11, 113|              hetykeség így beszélni egy majdnem mindig magáról író valakinek,
509  11, 114|                 magyar tõsgyökerességet majdnem mindig idegen vérû magyarokban
510  11, 116|             tiszántúli magyart. Alakjai majdnem mindig élõkre és elevenekre
511  11, 120|                és agyának olykor-olykor majdnem elkábított. Ahogy õ látta,
512  11, 120|                 szánó, de nem csüggedt, majdnem fatalista, de könnyes humorú.
513  11, 121|                mert gyötrõen nehéz, sõt majdnem lehetetlen más nyelvre átkábítani,
514  11, 122|                    A csehek és horvátok majdnem egy nyelvet beszélnek, egy
515  11, 125|                ahol Kiss Menyhért mégis majdnem nulla volna, ha - Daudet
516  11, 127|                az utolsó évek verseiben majdnem ingerítõen dicsekszik a
517  11, 127|                 is olvasónak. Még az is majdnem galádság volna, ha a regényhez,
518  11, 128|                betörtek az oroszok. Már majdnem nyakoncsípte egy kozák,
519  11, 128|       géniusznak, ki oltáriszentségétõl majdnem megfosztva él mégis, s örül,
520  11, 129|             hogy Csokonai Vitéz Mihályt majdnem legsûrûbben forgatom ma
521  11, 129|            Torquato Tassot diákkoromban majdnem egészen lefordítottam. Ha
522  11, 134|              mindez. A megkomolyodott s majdnem elolasztalanodott Észak-Olaszországé.