Kötet, Rész

501  11, 37 |                 Lipótmezõ Paradicsomából szinte hívtak látni. S azóta, igen,
502  11, 40 |            nagyon olvastatnak ma, s hogy szinte egészen igaza van az olvasó­
503  11, 42 |                 örvendetes tett, díszes, szinte páratlanul tiszta kiállítású
504  11, 68 |            hányja, Madame, hogy leveleim szinte halottasan kezdenek ki-kimaradozni,
505  11, 68 |              illeszkedõk nagy fordulása, szinte lendületes kürtölése, hazudozása,
506  11, 88 |      beszélgetések emléke marad utánunk. Szinte jó lesz meghalni azzal a
507  11, 95 |               hogy ravasz bomlottságával szinte a „Nyílt tér” hajdani mérges
508  11, 98 |              tollú íróismerõsökkel, akik szinte születvék erre a feladatra.
509  11, 111|                lévén) hevülõ Ignotust, a szinte mindentudó és mindenértõ
510  11, 114|             annyira szegedi, hogy az már szinte bosszantotta az embert.
511  11, 114|                  Tömörkény István. Ebben szinte kártékonyan nagy az õ mûvészete,
512  11, 118|              könyv a Barta Lajos könyve, szinte cselekvés, a legderekabbakból
513  11, 119|               beszámolok majd, hogy hol. Szinte szégyenlem, hogy újra ki
514  11, 120|                  s százféle érdeklõdése, szinte film-munkája szemének és
515  11, 127|                   hogy a legcsalogatóbb, szinte bûvészi, leggyönyörûbb szavú
516  11, 127|              milyen szépen megfeledkezõ, szinte elalélt. Teljes kiömlést,
517  11, 128|                nagy magyar piktor, akire szinte rákényszerít irodalmiságomban
518  11, 134|                bizony isten világváros.” Szinte halljuk a milánói szívek
519  11, 134|             otthonos, gazdag és elegáns. Szinte célhoz-érés látszik ott
520  11, 135|              embert, pláne nagy élvezet, szinte pokoli. Nincs olyan zugolya