Kötet, Rész

16001  11, 21 |                     minden pályán eléri azt[,] hogy ha nem is családot, de úgynevezett
16002  11, 21 |                    remeteség, ami azt jelenti, hogy ha az Úristen további élettel
16003  11, 21 |                    fogok lakni, de csak azért, hogy közel legyek Pesthez. Tudniillik
16004  11, 21 |                   vannak, de tán csupán azért, hogy az ember átvigye õket Budára.~
16005  11, 21 |                     húsz év óta ígérik nekünk, hogy köves utat csinálnak mifelénk,
16006  11, 21 |                        rögtön meggyanúsítanak, hogy saját magamnak sietve ajándékozom
16007  11, 21 |            csábítottunk. Akkor majd meglátnád, hogy nekem csak innen lehetett
16008  11, 21 |                       öregúrnak nagy fájdalma, hogy nincsenek unokái, s hiába
16009  11, 21 |                        hiába magyaráznám neki, hogy ezer vers, olvasó és hivõ
16010  11, 21 |                 poétának, de mégse lehetetlen, hogy én hamarosan le fogok csendesedni,
16011  11, 22 |                        Arra gondoltam elõször, hogy úgynevezett életrajzomat
16012  11, 22 |                      tehát kezdjük csak avval, hogy születtem. Születtem pedig,
16013  11, 22 |                Okvetlenül az izgatta titokban, hogy a család újabb fölemelését,
16014  11, 22 |                         Úgy kellett történnie, hogy írói bátorságom igazolását
16015  11, 22 |               elhivatás mániája s az a babona, hogy egyelõre még mindig írnom
16016  11, 22 |                természetes, bár kissé szomorú, hogy igazában otthonom, lakásom
16017  11, 23 |                      Az én istenem megengedte, hogy hálálkodni tudjak a jóbi
16018  11, 23 |                     lírikusért sem.~Valószínû, hogy a színpadon hibák fognak
16019  11, 23 |                mindünké, s végre is úgy érzem, hogy ez az ember a színpadra
16020  11, 24 |                       írván, tetszik nekem az, hogy kiválasszak egyet restellt
16021  11, 24 |                     Azt már kevesen hiszik el, hogy nem volnék kissé túlságosan
16022  11, 24 |                        túlságosan is magyar, s hogy hivatásnak érezném a magyarpusztítást.
16023  11, 24 |                       Amilyen szinte bizonyos, hogy a fajgyûlölet gyökereit
16024  11, 24 |                kiirtottam magamból, elannyira, hogy Jászi Oszkáron kívül kevesen
16025  11, 24 |         nemzetiségekhez, olyan egész bizonyos, hogy a patriotizmus keserves
16026  11, 24 |                         Félek, nem lehetetlen, hogy ez a keserves helyzet és
16027  11, 24 |                  veszedelemkor arra gondolnék, hogy a magyarság szükség és érték
16028  11, 24 |                      csak az jutna az eszembe, hogy bármi áron meg kell védeni
16029  11, 24 |                       azt is muszáj feltennem, hogy egy aulikus õsû magyar gróf,
16030  11, 24 |                        magyarságot. Valószínû, hogy nem sok akadna ilyen, de
16031  11, 24 |                       voltak?~Ma úgy képzelem, hogy még ilyen katasztrófa esetén
16032  11, 24 |                        érdekes s biztató arra, hogy ki-ki keresse meg a maga
16033  11, 25 |                PROTESTANTIZMUS ÜNNEPÉN~Most[,] hogy a protestantizmus betanult
16034  11, 25 |                 zsoltárként megint elénekelte, hogy él, és hogy erõs várunk
16035  11, 25 |                        elénekelte, hogy él, és hogy erõs várunk nekünk az Isten,
16036  11, 25 |                  megkérdik-e vajon önmaguktól, hogy jól van-e ez így? Magyarország
16037  11, 25 |           protestantizmus, s nem gondolja meg, hogy vérének és vivacitásának
16038  11, 25 |                   társaimat és felebarátaimat, hogy a Bocskai kötése abszolute
16039  11, 25 |                       nem védi ma már õket, és hogy a legbelebb-misszió sem
16040  11, 25 |                      meg õket, ha úgy látszik, hogy már nincs missziójuk. Nyerjük
16041  11, 26 |                         hiszen látnom kellett, hogy itt nem a közönség a bûnös,
16042  11, 26 |                        bizony nem látszik meg, hogy például jó Hevesi Sándor
16043  11, 27 |                      találkoznék. Nem akarnám, hogy az én nagyszerû barátomnak
16044  11, 27 |                        s oly kedves elégtétel, hogy éppen Móriczot érte az ostobaság
16045  11, 27 |                       jelenti-e ez az eset is, hogy immár végleg a reakció és
16046  11, 28 |                       levelemet, hiszen tudja, hogy a nem emigrált gyanúsak
16047  11, 28 |             Gyorsvonaton megy, s úgy gondolom, hogy ez az írás így még hamarabb
16048  11, 28 |                    óvott nációcskához.~Hallom, hogy a régi Brassó román nevet
16049  11, 28 |                       aki azt mondta: mondjuk, hogy a magyar statisztika tízmillió
16050  11, 28 |                  magyar sem. Már akkor tudtam, hogy az én román barátomnak igaza
16051  11, 28 |                   maradékokhoz, azt is tudtam, hogy ez lesz, ami lett, és ami
16052  11, 28 |                   kedves Teutsch barátom. Kár, hogy nekünk senkink sincs, de
16053  11, 29 |                    jöttem én azért tihozzátok, hogy rekedt és sírós hangommal
16054  11, 29 |                      elõl, mára azt gondoltam, hogy talán ezután már csak betegebb
16055  11, 29 |                     olcsó nézés-akciója.~Igaz, hogy ünnepetekre senkinek és
16056  11, 29 |                 szívvel gondolnotok kell arra, hogy hozhat valaki faji múltjából
16057  11, 29 |                bánataimnak legbánatosabbja az, hogy nem most és veletek vagyok
16058  11, 29 |                    illik, s amilyenek, hiszem, hogy vagytok.~Magyar reménységeim
16059  11, 29 |                        elegek még mindig arra, hogy a megváltó fiatalság csodatetteiben
16060  11, 29 |            alakulásakor talán nem is sejtette, hogy olyan grandiózus föladatot
16061  11, 29 |                 frissítõ kicserélõdése. Tudom, hogy ma ezt a félt és vágyott
16062  11, 29 |                       politikus, s az a hitem, hogy az életnek varázsírja a
16063  11, 29 |                  Közben engedtessék meg nekem, hogy azt a politikát, mely a
16064  11, 29 |                       vakmerõség: nem állítom, hogy teljes száz percentjében
16065  11, 29 |                      baj és veszély fenyegeti, hogy talpra kell állniok azoknak,
16066  11, 29 |                      tartják - mert érdemes -, hogy nem sötét, hencegõ, õsködõ,
16067  11, 29 |                        és örökös embereteknek, hogy ma nem tud többet szólni -
16068  11, 29 |                  fiatalon dobog, s azt akarja, hogy ne szakadjon el soha tõletek,
16069  11, 30 |                      örülni Kiss József annak, hogy ma azok ünneplik leglármásabban,
16070  11, 30 |                    József, s nem állhatom meg, hogy le ne írjam azt a titkos
16071  11, 30 |              atyamesterünk elõtt, s higgye el, hogy igazabb kegyelettel, szeretettel,
16072  11, 31 |                    KRAUS BUDAPESTEN~Úgy látom, hogy Karl Kraus és Thomas Mann
16073  11, 31 |                       vagyunk, ha azt hisszük, hogy ez a harcos, gazdag életû
16074  11, 31 |                  biztatott nálunk. Úgy sejtem, hogy itt Budapesten különösen
16075  11, 32 |                        32. EGY IFJÚ ÍRÓ~Lehet, hogy a korral jár a fölfedezõ
16076  11, 32 |                fölfedezõ hajlandóság, s lehet, hogy most, mikor egy ifjú íróról
16077  11, 32 |                      Jenõnél. De mégse hinném, hogy nagyon csalódjak, amikor
16078  11, 32 |                      kelleni valaha megbánnom, hogy érdeklõdést és szeretetet
16079  11, 33 |                     tudom holt bizonyossággal, hogy Hatvany Lajos hány pillanatig
16080  11, 33 |                     Talán csak annyi bizonyos, hogy õ azért hozta haza ezt a
16081  11, 33 |                        haza ezt a színdarabot, hogy gyõzesse (ha gyõzni tudott
16082  11, 33 |                      históriai magyar életét), hogy ezt a levelemet késõbb majdnem
16083  11, 33 |                       mégis és ma is bizonyos, hogy senki a mi generációnkból
16084  11, 33 |                      is elég legény, érezheti, hogy e nagy kiváltságok nélkül
16085  11, 33 |                   barátjának szinte fájdalmas, hogy a világ gyanúsítása nélkül
16086  11, 33 |                        csak az bántotta volna, hogy szûk neki, rendben van:
16087  11, 33 |                    követelhettük tõle, azt se, hogy ízlése ellen politikára
16088  11, 33 |                egyéniségnek, ennek az életnek, hogy kártékonyan darabolja, emészti
16089  11, 33 |                 folytonos vacogás érzik rajta, hogy jaj, ha itt vagy ott nem
16090  11, 33 |                        vagy brieux-i sikert, s hogy ez neki igazán érdemes cél?
16091  11, 33 |                 Tagadja és fájlalja egyszerre, hogy a gyökere magyar földû,
16092  11, 33 |                   földû, német író akar lenni, hogy azután megmutassa itthon,
16093  11, 33 |                      azután megmutassa itthon, hogy fölér némely magyarral.
16094  11, 33 |                    betegen, egyedül még többet hogy beszéljek róla, hogy valamiképpen
16095  11, 33 |                    többet hogy beszéljek róla, hogy valamiképpen még jobban
16096  11, 33 |                   megengedte hébe-hóba azt is, hogy ne féljünk attól, ha pénzzel
16097  11, 34 |                  Magyarország, esküdni mernék, hogy végre meg fogja tanulni.
16098  11, 34 |                   éppen azt jelentik titkosan, hogy itt forradalom lesz. Semmiféle
16099  11, 34 |                        országban. Természetes, hogy ma mi is mások vagyunk,
16100  11, 34 |               hadjárati óvatosság tart vissza, hogy nevén nevezzem a gyermeket.
16101  11, 34 |                        Mert rögtön elmondanám, hogy micsoda bécsi és belsõ okok
16102  11, 34 |                      cikknél többet jelentett, hogy lámpavas is van még a világon,
16103  11, 34 |                       messzi szavából megérti, hogy van világosság, lámpa és
16104  11, 35 |                      lés]hez s a várakozáshoz, hogy kapunk majd Öntõl még egészebb
16105  11, 35 |                 üdvözlet mindazoknak (remélem, hogy sokan lesznek), akik az
16106  11, 36 |                   esztendõ óta attól koldulok, hogy az évek életrajzképes alakot
16107  11, 36 |                        év óta látom világosan, hogy a megöregedés irtózata hajszol
16108  11, 36 |                   nevezetesebbet mondani, mint hogy koraérett, makacs, rossz
16109  11, 36 |                       Kalocsára írtam azonnal, hogy én katolikus és jezsuita
16110  11, 36 |                  tudományának, a vége az lett, hogy fölcsaptam újságírónak.
16111  11, 36 |                  kezdtem leszokni, s nagy kár, hogy ez mégsem sikerült. Hétéves
16112  11, 36 |                   annyi eredménnyel végzõdött, hogy kiverekedtem egy nevet.
16113  11, 37 |                   Párizsban azt jósolta nekem, hogy harmincéves koromban vagy
16114  11, 37 |                     várúrnak az jutott eszébe, hogy miért kellett éppen a Lipótmezõ
16115  11, 37 |                 szerencse úgy hozta és akarta, hogy a Lipótmezõ Paradicsomából
16116  11, 37 |                      életbõl az életbe, s jaj, hogy a megbolondulás olyan nagyon
16117  11, 37 |                   megérkezettebbek. Hallottam, hogy esténként nyugtalanok, de
16118  11, 37 |                  nagyszerû pírjával arcukon, s hogy éppen Adyt látják, szívesen
16119  11, 37 |                         mert nem hiszek abban, hogy a boldogság már nékem is
16120  11, 37 |                     talán bevallatlanul érzik, hogy az õ Jóbjaik nem afféle
16121  11, 37 |               humanitásukkal törõdhetnek bele, hogy nekik boldogtalanokat illik
16122  11, 37 |                      más baj nincs, csupán az, hogy nem érezzük a szenvedéseinket.
16123  11, 37 |                    oldani meg ezt a problémát, hogy szép bolond lehessen, ha
16124  11, 37 |                mindenfélét próbált és élt már, hogy nem kívánja a gyarló szenvedést,
16125  11, 38 |                         bocsássanak meg nekem, hogy itt vagyok abban a muszájban,
16126  11, 38 |                       megérdemelnék, de azért, hogy a farizeus gazság és korruptság
16127  11, 38 |                       a B. H.-ban, azt mondja, hogy a hitvány rabszolgatartók,
16128  11, 38 |                    megköszönhetik, a B. H.-ék, hogy megtiszteltem õket, s nem
16129  11, 38 |                    észreveszem.~A B. H. tudta, hogy én - már csak mint kálvinista
16130  11, 38 |                       Azt is tudhatta s tudja, hogy ma már, éppen az õ nyomorult
16131  11, 38 |                 szokott olvasni, azt is tudja, hogy az õ együgyû, de gyûlöletes
16132  11, 38 |                        a B. H. cikkecskeírója, hogy Máriát, Jézust, a szabadságot
16133  11, 38 |                  hiszen elég bûnhõdés az neki, hogy testében élvén, éreznie
16134  11, 38 |                      halottságát. Utolsó eset, hogy a B. H.-val szóba állok,
16135  11, 39 |                        tisztelt szerkesztõ úr, hogy a végre levitézlett B. H.-
16136  11, 39 |                    prózával magyarázza tovább, hogy mi, az „ó- és újtestamentum
16137  11, 39 |                  zsarnokok vagyunk. Ismeretes, hogy én nem vagyok szocialista
16138  11, 39 |                munkával mutatom meg kifelé is, hogy az új és igaz Messiás-hit,
16139  11, 39 |                      is. „Dunántúli” azt írja, hogy a Szûz Máriát „legalábbis”
16140  11, 39 |               legalábbis” Isten anyjának tart.~Hogy engem idegen, más vers inspirált
16141  11, 39 |                        röviden azt jelentette, hogy az urak, papok, farizeu­
16142  11, 39 |                     Csak arra volnék kíváncsi, hogy kinek akar engem beárulni
16143  11, 39 |                       a B. H., amely tudhatná, hogy nem tartozom a megfélemlíthetõ
16144  11, 40 |                      az ötletét, magyarázatát, hogy õ megmaradt gyermeknek,
16145  11, 40 |                 tartóztatnom kell a ceruzámat, hogy össze ne zavarjam Lesznai
16146  11, 40 |                  hullott reám.~*~Nem csodálom, hogy az én nagyon kitûnõ barátom,
16147  11, 40 |                   Schöpflin Aladár észrevette, hogy Heltai Jenõ és Krúdy Gyula
16148  11, 40 |                       nagyon olvastatnak ma, s hogy szinte egészen igaza van
16149  11, 40 |                        igazi regényírók. Igaz, hogy egy francia megállapítás
16150  11, 40 |                   francia példák szemléltetik, hogy a teljes igaz és megszenvedett
16151  11, 41 |                   indultál el vezértársaiddal, hogy gyilkos szövetséget kössetek
16152  11, 41 |                       hisz én is azt csinálom, hogy élsz, dalolsz és harcolsz,
16153  11, 41 |                  szabad-e nekem azt gondolnom, hogy költõ állhat orvgyilkosok
16154  11, 41 |                   szegõdött ölõje.~Lehetetlen, hogy te, Goga Octavian, arra
16155  11, 41 |                        alá vermet. Lehetetlen, hogy a te népbõl váltott s elõreküldött
16156  11, 41 |                    után igazodjék. Lehetetlen, hogy te sakál ravaszsággal, politikus
16157  11, 41 |                       mentõ magyarázata annak, hogy ti most ugyanazt csináljátok,
16158  11, 41 |                      megint Bécs biztatásával, hogy a küszködõ magyar radikalizmusnak,
16159  11, 41 |                  egyességetekkel elkövetkezik, hogy „marad a városban csak pusztaság,
16160  11, 41 |                       akartatok gondolni arra, hogy itt immár több mint egy
16161  11, 41 |                        izgat (téged izgat-e?), hogy Bécstõl Kelet felé legalább
16162  11, 41 |                    Koreában van. De azt tudom, hogy fájunk, hogy vérzünk, s
16163  11, 41 |                        azt tudom, hogy fájunk, hogy vérzünk, s ez alatt nemcsak
16164  11, 41 |                    Megéri-e egy távoli kiméra, hogy kiszolgáltassátok népeteket
16165  11, 41 |                       úri uralomnak?~Beszélik, hogy a kitûnõ Maniut, kit, sajnos,
16166  11, 41 |                        barátom, Goga Octavian, hogy meg ne értsd az én riongó
16167  11, 41 |                      beszédemet, te, ki tudod, hogy szeretek minden népeket,
16168  11, 41 |                       poétának dolga.~Hidd el, hogy szeretlek, szeretem érzelmes,
16169  11, 42 |                        meglátják a kételkedõk, hogy valóban van száz olyan írónk,
16170  11, 42 |                     abban nem tévedhet az író, hogy miféle akarna lenni, s milyennek
16171  11, 42 |                     érdekes lejegyeznem nekem, hogy klerikális, konzervatív
16172  11, 42 |                   könyv valóban az, s hisszük, hogy a többi is az lesz: akárhogyan
16173  11, 42 |                       fogja ez a Dekameron is, hogy nem volt haszontalan fajta,
16174  11, 43 |                        Nem érzi[k] meg, tudom, hogy én most olyan privilégiumot
16175  11, 43 |                  gyanúsítson majd senki avval, hogy példát kaptam. Viszont Lengyel
16176  11, 44 |                 lapcsinálásra, s fájdalmaimat, hogy úgy mondjam, házi kezelésben
16177  11, 44 |                   közöltem a világgal. Azt is, hogy Zsóka mást szeret, azt is,
16178  11, 44 |                     Zsóka mást szeret, azt is, hogy az önképzõkör hetedikesei
16179  11, 44 |             nyolcadikosai nyomorult irigyek, s hogy az egész élet nem ér semmit,
16180  11, 44 |                 elevenen és nagyon tiltakozom, hogy ama tegnapi verset hetedikes
16181  11, 44 |                    Uram, és csak annak örülök, hogy tegnap ezt a bizonyos versemet
16182  11, 44 |                         Mert a poéta fizetése, hogy szabad furcsának lennie,
16183  11, 44 |                    lennie, még különebb jussa, hogy védekezzék e furcsaság jussa
16184  11, 45 |                  tömjéneimet parázsra szórnom, hogy most õt jubilálják. Írót
16185  11, 45 |                       ma is legjobban õ tudja, hogy kicsoda és micsoda a jó
16186  11, 46 |                  publicus”. Lelkembõl kívánom, hogy nagyon sokáig büszkélkedhessen
16187  11, 47 |               valahogyan ezt mondta Ignotus -, hogy Debrecen talán kulturátlan
16188  11, 47 |                    vastag kétkötetes regényét, hogy vigasztalanul Debrecené
16189  11, 47 |                      magát a gyermek[,] avagy, hogy ellenem szívesen szegzett
16190  11, 47 |                      szeretnék, ha elgondolom, hogy az irodalom, mely csak igaziaknál
16191  11, 47 |                       azt írtam Oláh Gáborról, hogy közibevág az egy lónak,
16192  11, 48 |                      Ernõ új könyvét olvastam, hogy megint hadd lássam, csakugyan
16193  11, 48 |                      meg, jó vagyok, aki örül, hogy egy drága emberének a szomorúsága
16194  11, 49 |                    méregfogakat és neveket, de hogy azért reánk ismerhessenek:
16195  11, 49 |                        azóta se tudom elhinni, hogy egy élõ, író és küzdõ poéta
16196  11, 49 |                      poéta azt szokta mondani, hogy egy társadalomnak, egy publikumnak
16197  11, 49 |                    ellátnia egy ilyen emberét, hogy jussa legyen elvárnia tõle
16198  11, 49 |                       írok is hamarosan arról, hogy Hatvany Lajos hírhedt irodalompolitikája
16199  11, 50 |            SZENTPÉTERVÁRI ÚT~Nem tudunk arról, hogy Szentpétervár valaha is
16200  11, 50 |                        népszabadítók, ha kell, hogy egy új francia forradalom
16201  11, 50 |                      nincs annyira dögrováson, hogy bele ne nézzen a jövõbe,
16202  11, 50 |                    törhetné meg. Egy bizonyos, hogy még ezt a szétomlani látszó
16203  11, 50 |                 falánkság. És még bizonyosabb, hogy megmentésünkért legkevesebbet
16204  11, 50 |                       Károlyi látja legjobban, hogy az egyensúly, a mi szegény
16205  11, 51 |                         s mindig büszkék arra, hogy verssel kezdték. Ha nálunk
16206  11, 51 |                        sorolhatnám a dolgokat, hogy a hitelszövetkezetek is
16207  11, 51 |                         Ifjaink nem látják ma, hogy az a régi versepoka lezajlott,
16208  11, 51 |                        tett.~Nos, és a baj az, hogy a mi ifjú poétáink valamennyien
16209  11, 51 |               kivételével, sõt köszönöm nekik, hogy eszembe juttatták ezek elmondását.
16210  11, 51 |                      pár év múlva nevetni fog, hogy ennyi tehetséggel ennyire
16211  11, 51 |                        annyira belezavarodott, hogy mindent megír, vagy meg
16212  11, 51 |                     idegen ösvényekre. Sietek, hogy a falusi postás el ne késsen
16213  11, 51 |                     legtöbb közülök azt hiszi, hogy, ha nem több, legalábbis
16214  11, 51 |                     idejegyzettek), ha tudnák, hogy ez se nem mulatságos, se
16215  11, 52 |                  írójának abbéli írótalentuma, hogy együtt fázik és delirál
16216  11, 52 |                      helyzetével. Úgy látszik, hogy az ifjúság még a mûvészi
16217  11, 53 |                     HALHATATLANSÁG~Az történt, hogy az Irodalomtörténet címû
16218  11, 53 |                      de talán õ maga se hiszi, hogy kimondta ez ügyben az utolsó
16219  11, 53 |                        utolsó szót. Általában, hogy mernek az emberek elébe
16220  11, 53 |                       poézisom, de jobban fáj, hogy harminchat éves vagyok,
16221  11, 53 |                  kénytelen vagyok kijelenteni, hogy elfogult bíróra, magamra
16222  11, 54 |                   jöttem én Nagyváradra azért, hogy beszédet mondjak, és rosszul
16223  11, 54 |                       tanújaként jelentem meg, hogy ebben a mûvelt nagyvárosban
16224  11, 54 |                       független polgárságának, hogy most az eredmény boldog
16225  11, 55 |              Nagyváradon is. Gondolom azonban, hogy Nagyváradon is javult azóta
16226  11, 55 |                       Büszke és boldog voltam, hogy tizenkét évvel ezelõtt merészeltem
16227  11, 56 |                        s nem bántam meg azóta, hogy megdicsértem akkor e Kisbánt.
16228  11, 56 |                       akkor e Kisbánt. Tudtam, hogy e Kisbán - gróf Bánffy Miklós,
16229  11, 56 |                   novellás könyve azt mutatja, hogy az íróság megmaradt szerelmének,
16230  11, 56 |                   tehát szent bolondságának, s hogy szeretne komolyak által
16231  11, 56 |                    volna Kisbánra azt mondani, hogy dilettáns, mert nem az,
16232  11, 56 |              asszony-barátom figyelmeztet reá, hogy néhol-néhol Kemény Zsigmondot
16233  11, 56 |                     eszünkbe ez a könyv. Való, hogy az erdélyi mágnásírók emlékeztetõ
16234  11, 56 |                       egy kicsit, s fájdalmas, hogy nem lehetett az õ tovább,
16235  11, 57 |                   szólt, s nagy és szép dolog, hogy sok évvel ezelõtt ez a katolikus
16236  11, 58 |                      nem baj. Azóta már tudom, hogy a nagy embereket nem kell
16237  11, 58 |                       magam is régen megírtam, hogy a francia ember a legkedvesebb,
16238  11, 58 |                       latinságban félve intem, hogy ne legyenek túlosan dühösek
16239  11, 58 |                        is elég, ha azt mondom, hogy Ember, mert õ a könyvében
16240  11, 58 |                      is, mert ne tessék hinni, hogy a Föld minden és nagyon
16241  11, 59 |                    fogadott fiam is. Bizonyos, hogy harcba fog menni, viszik,
16242  11, 59 |                     frázisokat. S azt mondják, hogy ezekbõl ott a harctéren
16243  11, 60 |                        ez azt fogja jelenteni, hogy a világ mégsem fog a tegnapiból
16244  11, 61 |                     azoknak, akik azt remélik, hogy az embereket különbekké
16245  11, 61 |                      Az azonban valószínûtlen, hogy civilizációnk még jó darabig
16246  11, 61 |                     nem tartjuk lehetetlennek, hogy ez új tömegek a szükséges
16247  11, 61 |                 Legalábbis annyi történni fog, hogy egymást súrolva is sok simítást
16248  11, 61 |                   volnának, külön vigasztalás, hogy a mi burzsoázi[á]nk még
16249  11, 62 |                   mindenki minutánként meghal, hogy élhessen. Mi nagyon elhagytuk
16250  11, 62 |                       Madame Prétérite? Be jó, hogy én vagyogatok még, be jó
16251  11, 62 |                        abban az örömben élvén, hogy most már egy nem is új,
16252  11, 62 |                    egymást. És ne feledjük el, hogy Párizs rabló volt, mint
16253  11, 62 |                 japán-orosz háború idején sem, hogy egyszerre csak megõrülhet
16254  11, 62 |                      Madame Prétérite, azután, hogy jósolni a legkínálkozóbb
16255  11, 62 |                         például ama tréfámmal, hogy Franciaország kikészülõdik
16256  11, 62 |                    Meglátja, Madame Prétérite, hogy nekünk nem lesz semmi örömünk,
16257  11, 62 |                 történhetik.~*~Azt írtam volt, hogy sok akármi történhetik még,
16258  11, 62 |                    válaszát. Igaz, no, persze, hogy igaz: nem történik semmi,
16259  11, 63 |                     Oszkár cikkét a Világban), hogy vétókat kap. Vétókat éppen
16260  11, 63 |                      több hittel hiszem én is, hogy nem a medve bõrére iszunk,
16261  11, 63 |                      megint csak arra gondolt, hogy a fajtájabelieknek ne csináljon
16262  11, 63 |                    több választójogot (tudjuk, hogy ez sem sok, még nem is elég),
16263  11, 63 |             orvosságunk, de ez nem engedi meg, hogy a magyar nép tovább is a
16264  11, 63 |                    eldobása után is azt üzeni, hogy az õ sorsa a legrosszabb,
16265  11, 64 |                        ÍRÓDNAK~Köszönöm, fiúk, hogy fiatalok vagytok, s olyan
16266  11, 64 |                       én nagy örömöm mégis az, hogy a fiúk éppen olyan fiúk,
16267  11, 64 |                      fiúk, mint mink valánk, s hogy nem is igaz az, mintha:
16268  11, 64 |                  fénykorában. Azt kell hinnem, hogy minden egy nagy tévedés
16269  11, 64 |                        legjobban azt köszönöm, hogy vannak még költõk, kik összes
16270  11, 65 |                   Szerencse, Madame Prétérite, hogy az Emberiség, a maga egészében,
16271  11, 65 |                     nem volnék, ha nem tudnám, hogy a nõk megbocsátanak önmaguknak.
16272  11, 65 |                     Emberiség, alig várja már, hogy megbocsáthasson önmagának,
16273  11, 65 |                    Prétérite, higgye el nekem, hogy amaz „örök nõi” nem bók!
16274  11, 65 |               Szemünkre vetik, mai embereknek, hogy folytonos kérdésünk ez:
16275  11, 65 |                        arra teremtõdött, nõtt, hogy vágyjon a boldogságra, mely
16276  11, 65 |             boldogságra, mely el nem érhetõ, s hogy minden lépésével mégis gáncsot
16277  11, 66 |                    látom, dehogy látom, érzem, hogy ezt az undok játékot se
16278  11, 66 |                       Megértem esetleg azt is, hogy nációja egy rettenetes nagy
16279  11, 66 |                        s ezért nem lehetséges, hogy a kezét, tulajdon kezét
16280  11, 66 |                    megint megszorítsam.~Lehet, hogy kezdõ népeknek sok joguk
16281  11, 66 |                     nekem annyi fájás mellett, hogy Goga Octavian román Déroulede
16282  11, 66 |                       És legfõbbképpen az fáj, hogy e nekem szimpatikus fajtán
16283  11, 66 |                        Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke
16284  11, 66 |                      vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyító helyzetekben
16285  11, 66 |                     üzenem Gogának Bukarestbe, hogy nekem jobb dolgom van. Egy
16286  11, 66 |              legjobbjai valakijének megengedi; hogy embert lásson az emberben,
16287  11, 66 |                   higgye el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék
16288  11, 67 |                  Jeligéje: „mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen
16289  11, 67 |                       való viszonyát, anélkül, hogy rossz lennék magyarnak,
16290  11, 67 |                     tiltakozik, Jézus nevében, hogy "az Istennek oksági köze
16291  11, 67 |                        vittek. (Csodálatos az, hogy Magyarországon milyen fanatikusan,
16292  11, 68 |                    Szememre ne hányja, Madame, hogy leveleim szinte halottasan
16293  11, 68 |                       sírni halkan. Megérem-e, hogy midõn is hangosan lehet
16294  11, 68 |                       vagy szörnyetegek lenni, hogy testvéreink hullájával táncoljunk
16295  11, 68 |                      is testvéreink? Até, vagy hogy is nevezte a görög-római
16296  11, 68 |                   elhívattunk, s ki tudja azt, hogy mi szép, mi jó, mi célos
16297  11, 69 |                         véletlenül értesültem, hogy ott tartózkodol. Nem állhattam
16298  11, 69 |                        most indul a harctérre. Hogy melyikre, még mindig nem
16299  11, 69 |                    egyetlen mentõ körülményem, hogy április 28-án engem is besorozhatnak
16300  11, 69 |                   egymást, kellett, s azután - hogy is mondta õ egyszer egy
16301  11, 69 |                   kávéházakban. Boldog vagyok, hogy magyarságunk új és a legrégibb
16302  11, 69 |                       s nyárfakritikus cikkét, hogy én milyen kozmopolita vagyok.)
16303  11, 69 |                       Szívem e bolond hiányon,~Hogy nem látom bölcs-hunyorgó ~
16304  11, 71 |                     teljesítendõket. Általában hogy sajnáltak és egyszerre utáltak
16305  11, 71 |                         Sejted-e most egészen, hogy milyen szegények, áldozati
16306  11, 71 |                effélére gondolnunk sem. De jó, hogy gondolunk, gondolhatunk,
16307  11, 72 |                      már derengett. Mégis kár, hogy Magyarországon Heinrich
16308  11, 72 |                        Én azt szerettem volna, hogy ezenkívül még v. b. t. t.
16309  11, 72 |                teheneinket is elviszik Bécsbe, hogy ott jól egyenek. Kár, kár,
16310  11, 73 |                       Budapesten és a vidéken. Hogy szóljak már valamit, mert
16311  11, 73 |                       arra is figyelmeztetnek, hogy objektív maradjak, s régi
16312  11, 73 |                      élet. S itt nem az a baj, hogy kiestem az Idõbõl, de hogy
16313  11, 73 |                     hogy kiestem az Idõbõl, de hogy e verseknek szörnyû nagy
16314  11, 73 |                     óta, nem kell magyaráznom, hogy mit tehettem. Leglebírhatatlanabb
16315  11, 73 |                      olykor jajgatnom. Persze, hogy most lettem azután az igazi
16316  11, 73 |                   vettem a kezembe, de hallom, hogy e kedves s nem mindig új
16317  11, 73 |                 ellobogtak. Meg szégyenlem is, hogy szegény Ádámmal gorombáskodnom
16318  11, 73 |                   valamikor boldogan dadogott, hogy szóba álltam vele, most
16319  11, 73 |                      vele, most arra ad módot, hogy valamit röviden kijelentsek.
16320  11, 73 |                  Próbálja valakivel kijáratni, hogy szabadjon, s akkor én a
16321  11, 73 |                        aki csak annyit vétett, hogy nem hozzájuk hasonlatos,
16322  11, 74 |                  pápánál~Szép dolog bizony az, hogy Rodin most jutott egy élõ
16323  11, 74 |                       magát Rodinnal. Kellett, hogy most találkozhassanak a
16324  11, 74 |                 kierõszakolta a katonáskodást, hogy bosszút állhasson testvéreiért.
16325  11, 75 |           hospitalitási elvét. S azt is tudja, hogy az államok, dinasztiák a
16326  11, 75 |                       úgy értik régen s ma is, hogy az országhatárokat ne barátsággal
16327  11, 75 |                   kiválóknak az lesz a dolguk, hogy szeparálják magukat a mindenbe
16328  11, 75 |                  áhítottam és szerettem volna, hogy Shaw szerint kell vallanom
16329  11, 75 |                     kasztját. Mindegy: vallom, hogy az õsember: ma-ember, s
16330  11, 75 |                        az õsember: ma-ember, s hogy nincsen oka Otto Hausernek
16331  11, 75 |                    Amerikába kell elküldenünk, hogy itthoni néhai magyarok helyett
16332  11, 76 |                       frigyese, be szégyenlem, hogy csak most ismerkedünk. Óh,
16333  11, 76 |                        és felindítaná Dávidot, hogy megszámlálja az Izraelt.”
16334  11, 76 |                        állott bosszút. Furcsa, hogy ez a bibliás Erdély mint
16335  11, 76 |                   porokkal lázamat és magamat, hogy lássam: gyönyörûek és örökök
16336  11, 76 |                     mindig hagy benned annyit, hogy fölségesen kinõhesd magad
16337  11, 78 |                     uraink mindig azt mondták, hogy a magyarságnak vért kell
16338  11, 79 |                     arról akartam verset írni, hogy a Napot úgy kell szeretni,
16339  11, 79 |                  jöjjenek a madarak. De félek, hogy a madarak elõtt még egy
16340  11, 79 |               romantika s jön világosságra az, hogy minden nagy eszméért a kötelesség:
16341  11, 80 |                  néztem föl reá, ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok,
16342  11, 81 |                       azt mondta: Isten ments, hogy Budapest helyett Bukarestbe
16343  11, 82 |                        az új Hannibálok népei, hogy mennyivel könnyebb harci
16344  11, 82 |                   Valóban pedig az az igazság, hogy Napóleonnak sincs igaza:
16345  11, 82 |                    éppen az az emberiség baja, hogy még vezetõi sem tudják,
16346  11, 83 |                        tudom. Ezért járok úgy, hogy vigasztalódni szándékolván,
16347  11, 84 |                        részvétemet, s kívánom, hogy jobb dolguk legyen, mint
16348  11, 85 |                        Ignotus, ne csodálkozz, hogy a koalícióbába Méray-Horváth
16349  11, 85 |                 Méray-Horváth arra kényszerít, hogy a mi Nyugatunk helyett a
16350  11, 85 |                       Ignotus ellen, de félek, hogy nem tudjuk megvédni[!] egymást.
16351  11, 85 |                    megerõsített régi hitemben, hogy Görgey Artúr gyalázatos
16352  11, 85 |                    mert sokszor írtad ellenem, hogy én igenis nem vagyok esztéta,
16353  11, 85 |                       megtévesztette, s lehet, hogy száz évre meghal minden
16354  11, 85 |                       ez nem annyira bizonyos, hogy szélsõ-intellektuálisok
16355  11, 85 |          rendezkedjenek. Az ember megbocsátja, hogy bakáink bõrébõl nemesi levelet
16356  11, 85 |                    hangosan, míg ki nem derül, hogy a magyarság nem Báthori
16357  11, 85 |               Méray-Horváth úrnak sok oka van, hogy hallgasson, s kedves Ignotus
16358  11, 85 |                       te csak velünk. Hidd el, hogy nincsenek régi, mai s leendõ
16359  11, 86 |                      istennek gusztusom hozzá, hogy haza megírhassam: ez a magyar
16360  11, 86 |                    Egész Kaposvárt fölkutatta, hogy abszintet szerezzen a vendégének,
16361  11, 86 |                   szintén nem issza, elbámult, hogy én is csak Zilahon és Debrecenben
16362  11, 86 |                 hajlandósága is amellett szól, hogy szépíteni kívánja a világot,
16363  11, 86 |                       minden valaki a világon. Hogy ilyen embert s éppen drága
16364  11, 87 |                        nem csoda. Írva vagyon, hogy a tatárdúlás után szegény
16365  11, 87 |               asszonnyal. Most marad-e ország, hogy aki elfogyott férfiainkért
16366  11, 87 |                        aligha vigasztalja meg, hogy kis húgaik[,] leánykáik
16367  11, 88 |                    talál, s visszaintünk neki, hogy „talált”. Irigylem, hogy
16368  11, 88 |                       hogy „talált”. Irigylem, hogy õ poéta Tell Vilmos maradhatott,
16369  11, 88 |                   meghalni azzal a kárörömmel, hogy mennyi szégyent fognak ezek
16370  11, 88 |                     figyelmeztetnek bennünket, hogy milyen nagy kincsünk nekünk,
16371  11, 88 |                     mégse kincsünk, de furcsa, hogy évekkel ezelõtt az én nagyszerû
16372  11, 88 |                         megint csak azt látom, hogy géniuszra - elég szégyen -
16373  11, 88 |                   tudással legyen arról is ám, hogy kik éltek s szenvedve gondolkoztak
16374  11, 89 |                   magát, s minden azt mutatja, hogy meg is fogja ölni. De ez
16375  11, 89 |                      zéseket, reményünk lehet, hogy egy-kettõ életben marad
16376  11, 89 |              fõkapitányának. Nem akarom hinni, hogy Boda fõkapitány vagy valamely
16377  11, 89 |                  némber is írhatott. A vád az, hogy én csak es[e]tenként jelenek
16378  11, 89 |                   Drága, jó barátom, köszönöm, hogy a szíved megint elõbb s
16379  11, 89 |                 helyett szólott. Ha én sejtem, hogy Rákosiék már privát leveleim
16380  11, 89 |                      drága jó Zsigám, s érzem, hogy a jobbakat a Sors a hitványok
16381  11, 90 |                       bennünket, és mégis fáj, hogy most az Államot nekem és
16382  11, 90 |                   mennyire csak szép lehettél, hogy most jóságod híján fogsz
16383  11, 91 |                     költõkön~Mondják s hiszem, hogy ez a háború népek háborúja,
16384  11, 91 |                Annunzio elérte avval az álmát, hogy királya karon fogta, s Verhaeren
16385  11, 91 |                      egyéni fájdalmam például, hogy Ignotus, aki bölcs, megértõ
16386  11, 91 |                       de igazán nem magamért), hogy a költõk nem titánkodnak.
16387  11, 91 |                      titánkodnak. Úgy látszik, hogy e nemzedék költõi józanságuk
16388  11, 91 |                       élt költõ-õsökre. Lehet, hogy ki is maradnak, bár az se
16389  11, 91 |                  háború és költõk viszonyáról, hogy a bölcs írások között talán
16390  11, 92 |                        csodálatosan gyermekül, hogy három napja mosolyog már
16391  11, 92 |                      Arról ír a többek között, hogy mennyire fáj neki a „drága
16392  11, 92 |                        az én némaságom. Lehet, hogy a tehetségem mondott föl,
16393  11, 92 |                 mondott föl, de én azt hiszem, hogy az Élet, s az is csak egyelõre”…
16394  11, 92 |                        katonafiam igaz mûvész, hogy a Halál mellett ilyen gyöngéd
16395  11, 93 |                     Majdnem utálatos és bántó, hogy Ujházi Ede szerb harcterekkel
16396  11, 93 |                      azt írták nekem Párizsba, hogy öreg barátom elevenen elrothadt,
16397  11, 93 |                     lett belõle?), s látszott, hogy neki kötelessége óvatosan
16398  11, 93 |                       nyelv~Mindenki tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul
16399  11, 93 |                   valaki. A cikkhez hozzáírom, hogy nincs az a világkatasztrófa
16400  11, 93 |            félreszorítsa. Szégyen és gyalázat, hogy sokan komolyan félnek ettõl
16401  11, 94 |                        állapították meg rólam, hogy egy gazdag mecénas pénzébõl
16402  11, 94 |                    most legutóbb azt írta meg, hogy: jól házasodván, kényelmes
16403  11, 95 |                       Istenem, ha meggondolom, hogy e miatt a vén, szánalmas,
16404  11, 95 |                        a jóféle, múltas ember, hogy ravasz bomlottságával szinte
16405  11, 95 |            nyilatkozóin is túltesz. Azt hiszi, hogy az élet olyan, mint a régi
16406  11, 95 |                      valamikori fogadalmamhoz, hogy Rákosi Jenõvel nem állok
16407  11, 95 |                        írom meg bûnlajstromát. Hogy majd akkor írom meg, mit
16408  11, 95 |                         Csak az menthet engem, hogy a feudális-klerikális Magyarországnak
16409  11, 95 |                      Most már azt kezdi hinni, hogy olyan kártékony, mint valaha
16410  11, 95 |                 kártékony, mint valaha volt, s hogy háborodott szavainak súlya
16411  11, 95 |                       a purifikációt. Szomorú, hogy huszonöt év után ez a levitézlett,
16412  11, 95 |                    mindig támogatott valaki, s hogy a hazafiság és erkölcs fehér
16413  11, 95 |                  világháború idején azt hiszi, hogy minden progresszívek kiirtása
16414  11, 95 |               mennyországban. Ti. azt képzeli, hogy a háború az õ számára s
16415  11, 95 |                        pusztít el bennünket, s hogy az õ olvasói még a régiek:
16416  11, 95 |                    általa örülnek, kijelentem, hogy vége az aggságenyhítõ harcoknak:
16417  11, 95 |                 óhajtottam vele diskurálni, de hogy az én magyar patriotizmusomat
16418  11, 95 |                       Rákosi Jenõ környezetét, hogy az elvénhült gyermek kezében
16419  11, 96 |            mondanivalóm, mert talán õ is érzi, hogy Dunántúlija gödörbe csalta.
16420  11, 96 |                       sértõ módon inszinuálta, hogy Hatvany Lajos az én mecénásom.
16421  11, 96 |                    azonban úgy látszott jónak, hogy Hatvany Lajosban csak a
16422  11, 96 |                  megtagadnom, leckét ad nekem, hogy mint kell egy gutgesinnt
16423  11, 97 |                       de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét
16424  11, 97 |                    lázadjon soha békességünk, ~Hogy sok esztendő elérje jussunk~
16425  11, 97 |                      hozzám ne dörögjön ágyú, ~Hogy barátimnak fecsegésit értsem, ~
16426  11, 98 |                 ismerem, bizonyosan tudja jól, hogy õ most az irodalom munkáját
16427  11, 98 |              legidegenebb területek réseit is, hogy beosonhasson, jövedelmet
16428  11, 98 |                        irodalom helyére. Kell, hogy nagyjában együtt lássa a
16429  11, 98 |           kérlelhetetlen és mûvészi.~Szeretem, hogy ez az album megjelenik,
16430  11, 98 |                    album megjelenik, s örülök, hogy a Székely Aladáré, aki íme
16431  11, 98 |                       pózainkon keresztül is - hogy kik vagyunk.~[1915. karácsony]~
16432  11, 99 |                      uram, ki nem is sejtette, hogy milyen szívességet alkalmaz
16433  11, 99 |                    Mindenesetre boldog vagyok, hogy boldogok egyelõre azok a
16434  11, 99 |               szénámból. Már eleve kijelentem, hogy Gyóniék és Kiss Józsefék
16435  11, 99 |                       a rossz hitû fantaszták, hogy ennek a háborúnak komoly
16436  11, 99 |                   maradok, s jogom lesz hozzá, hogy az igazi magyar, a gondolkozó,
16437  11, 99 |                    szerencsétlen.~*~Azt írják, hogy a Doberdón rossz, s én úgy
16438  11, 99 |                Doberdón rossz, s én úgy érzem, hogy jobb a Doberdón, mint itthon.
16439  11, 99 |                        letagadhatlanul[!] fáj, hogy fronton belül életemre törtek.
16440  11, 99 |                     Köszönöm a Pesti Naplónak, hogy helyet adott nekem: egyelõre
16441  11, 100|                       vagyok, de nem volt nap, hogy ez az adósságom halálosan
16442  11, 100|                kínozzon. Talán elhiszik nekem, hogy ez a világkatasztrófa sokaknál
16443  11, 100|                 vallottam, mint ma. (Sajnálom, hogy kivételesen írok róla, mert
16444  11, 100|                         mert megfogadtam volt, hogy az õ szenilis perfidiáját
16445  11, 100|                 aposztrofáló cikkbõl kiderült, hogy Kovács Dezsõ úr nemcsak
16446  11, 100|                     mer rólam idézve föltenni, hogy megdöbbenek milliomodszor
16447  11, 100|             elbírhatatlan író volt neki. Igaz, hogy Herczeg éppen olyan okos
16448  11, 100|                    volna: mi a patriotizmus, s hogy az antipatriotizmus - lehetetlenség.~*~
16449  11, 100|                  Gyalui Farkas. Mindig tudtam, hogy a Budapesti Hírlapék, illetve
16450  11, 100|                       között. Hát úgy történt, hogy elsõéves debreceni jogász
16451  11, 100|                      most csak arról beszélek, hogy én Petõfinél több magyar
16452  11, 100|                   minden gonosz érzésû embert, hogy talán szükség lesz még a
16453  11, 101|                barátaim eleve figyelmeztettek, hogy olyan senkibe, mint Gyalui
16454  11, 101|                     megírásához. Én már látom, hogy Rákosi helyett (mert Rákosit
16455  11, 102|                       még nem nézhettem utána, hogy joggal?) kellett a magyar
16456  11, 102|                        legteljesebb magyarság. Hogy nagyszerûbb liberalizmusomban
16457  11, 102|                        érezniük kellett volna, hogy az én megjelenésemmel a
16458  11, 102|              egyetemért. S milyen nyílt titok, hogy ezt a gyönyörû kollégiumot,
16459  11, 102|                       ha komolyan kell tudnom, hogy ez a - Nándor a debreceni
16460  11, 102|                        lehetett. Nem olvastam, hogy a pápista szemináriumok
16461  11, 102|                      Mindenkinek tudnia illik, hogy Rákosi Jenõ jezsuita, kálvinista-gyûlölõ
16462  11, 102|                    amit kapott, de, óh, félek, hogy a magyar kálvinistaság is,
16463  11, 103|                  antológiák úgyis kifecsegik), hogy nekünk[,] vénülõ, harcoló,
16464  11, 103|                      talán harmadik, de lehet, hogy csak a második könyvét fogja
16465  11, 103|               Nyugatban. Szerencsések vagyunk, hogy a mi közönségünknek ilyen
16466  11, 104|                   Dunántúlija újra megkísérli, hogy lapjának népszerûségét az
16467  11, 104|                    megfenyeget s fenyít azzal, hogy az én kálvinistaságomat
16468  11, 104|                    borjúról (mert elõre látom, hogy az ellenem megint nekilendült
16469  11, 104|                  dolgai között azt is állítja, hogy én (óh, szörnyûség) vagy
16470  11, 104|                       volna okom védekezni, de hogy bebizonyítsam: még ebben
16471  11, 104|                        mivoltában protestálok, hogy liberális, szabad magyar
16472  11, 105|                   kevés van. Most látjuk csak, hogy milyen naiv a vátesz, s
16473  11, 105|                      Mahatius-ágyút, elárulja, hogy ennél szörnyûbbet már nem
16474  11, 105|                      Olyan bizonytalan a Jövõ, hogy ezennel reakciósan a Múlthoz
16475  11, 106|                       önmagához, s nem hiszem, hogy a legnagyobb siker is megengedtetné
16476  11, 106|                   siker is megengedtetné vele, hogy például Gyóni Gézává tétesse
16477  11, 106|                    különösen kedves s erdélyi, hogy Tinódi Sebestyént juttatja
16478  11, 106|              bizonyosan rá kell fizetnie arra, hogy kultúrás ember, félõ, jó
16479  11, 107|                  szomorú sorsok idejét éljük), hogy olykor majdnem egyet s ugyanazt
16480  11, 107|                 különbség egyezõségünk között, hogy Rákosiék a labancság kötelezettsége
16481  11, 107|             Közép-Európába kerültét, s vallom, hogy ezer év tanulságait s törvényeit
16482  11, 107|                        rontották el valamikor, hogy a hatalmasak, a császár
16483  11, 108|                 semmivel se tartozzatok, hanem hogy egymást szeressétek”. Üzenhetnék
16484  11, 108|                       is a rossz értelmûeknek, hogy csináljatok csak magatoknak
16485  11, 108|                    nyakatokba. Fájó is, jó is, hogy szólhatok a borzalmak mosti
16486  11, 108|                      kétségbeesett hetek után, hogy újbóli megszólalásomban
16487  11, 108|                tudják-e a magyar protestánsok, hogy Pázmány elõtt a magyarság
16488  11, 108|                        nem szabad elfeledniök, hogy az igazi magyar protestantizmus:
16489  11, 108|                        temetõ lesz. De vallom, hogy bennem az én ellenségeim,
16490  11, 108|                        tenni nem tudnak. Igaz, hogy ma mindenki gyógyítanivaló,
16491  11, 108|                        magyar protestánsoknak, hogy Magyarország sorsa, sõt
16492  11, 108|                reakciós protestáns részrõl is, hogy gyászos jóslatot kell néha
16493  11, 108|                      ha csekélynek is. Hiszem, hogy az emberiség kiheveri e
16494  11, 109|                     végignézett, s látta róla, hogy a legnekivalóbb. Ilyen halhatatlan
16495  11, 109|                    emberre bízott. Nem mondom, hogy az ember a hibás, de kár
16496  11, 110|                   ismerem, s azt is tudom jól, hogy ez a Háború, akármilyen
16497  11, 110|                  megcsinált írás-dolog érdeme, hogy elismerésünk fejében az
16498  11, 110|                 játszani avagy naplót írni.~De hogy a háború mégis el tud férni
16499  11, 110|                   csinálta meg Tersánszky úgy, hogy: a Háború nem fontos. Egy
16500  11, 110|            rendeltetését világítania. Különös, hogy háborússá igazán csak az