Kötet, Rész

16501  11, 110|                      csak az teteti a regényt, hogy valami ideges, kapkodó elõremenés-fajta
16502  11, 110|                     annyira fáj a brutalitása, hogy hajlandók volnánk vállat
16503  11, 110|                Tersánszky Jenõ, s annyira író, hogy néha önmagát tréfálja, kínozza
16504  11, 111|              csodálatos dolgok történnek most, hogy az emberek, kik még megmaradtak,
16505  11, 111|                     csoda-vallással. Csoda az, hogy Ignotus könyve ma talán
16506  11, 111|             megcsinálása heteiben, s csoda az, hogy e könyvrõl méltósága szerint
16507  11, 111|               közepette s eleitõl kezdve fájt, hogy én nem siettem kimondani
16508  11, 111|                      és sokszor jósát.~Persze, hogy súlyos megállapításai, kegyetlen
16509  11, 111|                        Ignotus írt. Értem azt, hogy Sienkiewicz halálakor nem
16510  11, 111|                        halálakor nem írta meg, hogy Sienkiewicz könyve[,] a
16511  11, 111|                  helyén okvetlenül megemlítem, hogy France a Galliába betört
16512  11, 111|                       régen: „gyakran megesik, hogy becsvágyam fölperzseli a
16513  11, 111|                       az ember leszokik arról, hogy akár magától, akár mástól
16514  11, 111|                   várjon. De azzal a csodával, hogy egy évig benne tudtunk élni
16515  11, 111|                magunkra mérhetünk. „Egy éve[,] hogy a halál itt lakik közöttünk,
16516  11, 111|                 hinni-akarás[á]nak s hirdetõi, hogy Ignotus a még nem halott
16517  11, 111|                     valaki is, legrajongóbbja, hogy ha összeomlik is a világ,
16518  11, 113|                    került ki bizonyosan és az, hogy Révész más, mint más, és
16519  11, 113|                       Révész más, mint más, és hogy nehezen és nehéz anyagból
16520  11, 113|                 kínjait. De nem hiszem mégsem, hogy szenzációsabb történetei
16521  11, 113|                        és becsületet szeretni, hogy Révész Bélát annak a külön
16522  11, 113|                 Beszélgettünk, s akkor láttam, hogy ez a Révész Béla mindent
16523  11, 113|                   lármát csak nézni tudja jól, hogy csak a saját muzsikáját
16524  11, 113|                        kevésre is) s az érzés, hogy Révész érzi mindennek egymástól
16525  11, 113|                       még el tud tûnõdni azon, hogy miért is ember õ, s miért
16526  11, 114|  Steingaszner-Tömörkény: értem a jó németeket, hogy õk messzirõl a próza Petõfijének
16527  11, 114|                     látják, de nagyon érdekes, hogy õk, germánék, a magyar tõsgyökerességet
16528  11, 114|                      magyar s annyira szegedi, hogy az már szinte bosszantotta
16529  11, 114|                      sajtója akkor találta ki, hogy Budapest kozmopolisszal
16530  11, 114|                     egyenesen szemére hánytam, hogy õ miért nem olyan nagy,
16531  11, 114|                      is akar kovácsolni abból, hogy egypár valódi írónak kurtább-hosszabb
16532  11, 115|                 kénytelen vagyok megismételni, hogy a kaszát vásárolt paraszt
16533  11, 115|                    tartom ezt a dolgot. Lehet, hogy Mikszáth már újságcikke
16534  11, 115|               újságcikke elõtt ismerte, lehet, hogy nem olvasta soha, de meglátta
16535  11, 115|                   nyers megfigyelésre. Ígérem, hogy mégis utánanézek a dolognak,
16536  11, 116|                       legpoétábbak. De sietek, hogy félre vagy többre ne magyaráztassak,
16537  11, 116|                  szeretettel adok számot róla, hogy olyasvalaki jött e könyvvel
16538  11, 117|                       egyre biztosabban látom, hogy a Duna-Tisza tája ismét
16539  11, 117|                         megszédült, megbénult, hogy most már sohse készül el.~
16540  11, 117|                   igazolása vagyok. Valószínû, hogy a halálos ágyamon is csak
16541  11, 117|                       tudom írni. Úgy látszik, hogy a magyar embernek még az
16542  11, 117|                   embernek még az sem adatott, hogy a fájdalmai csupán magáért
16543  11, 117|                  fájjanak.~*~De az igaz, ugye, hogy közénk, senkik, még egyformákban
16544  11, 117|                     elvegyült egymillió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk
16545  11, 117|                      volt még meg nem mondani, hogy a Korroborit ûzzük, járjuk
16546  11, 117|                       vággyal - rogyásig. Kár, hogy kevesen vagyunk, sõt sehányan
16547  11, 117|                       a fenébõl, nyavalyából - hogy csúnyábbat ne mondjak -
16548  11, 117|                         Nemsokára ott tartunk, hogy még a Korroborit se táncolhatjuk,
16549  11, 117|                    politikus fejébe Párizsban. Hogy, no most rajtunk van a sor,
16550  11, 117|                      erõt az akármilyen isten, hogy elmondjam - megláttam élesen
16551  11, 117|                       akadnak talán közöttünk, hogy egy lehetetlen szamárságért
16552  11, 117|                        akik olyan nyugtalanok, hogy nekik az egész föld kevés.
16553  11, 118|                     kiadása)~Sietek bevallani, hogy Barta Lajos könyve nekem
16554  11, 118|                        fogadtam meg mindennap, hogy holnap azután végre írni
16555  11, 118|                      tartottam, azt is tudtam, hogy õ írta a legkülönb, legirodalmibb
16556  11, 118|                    cikkecskébe halt. Gondolom, hogy a magyarországi zsidókérdésben
16557  11, 118|                       És ez megint azt mondja, hogy a zsidóság egy része már
16558  11, 118|                      mindebben az a nagyszerû, hogy könnyû, igaz, magától értetõdõ
16559  11, 118|                    magától értetõdõ fenomén, s hogy Barta várt, de egyszerû
16560  11, 118|                     melyben csak egy a faktum, hogy van még és él a magyarság,
16561  11, 119|           Mikszáth-affért csinálnom. Jelentem, hogy betegségek s bajok miatt
16562  11, 119|                      valahol, beszámolok majd, hogy hol. Szinte szégyenlem,
16563  11, 119|                        hol. Szinte szégyenlem, hogy újra ki kell hirdetnem:
16564  11, 119|                       parasztról. Engedje meg, hogy ehhez a tárgyhoz néhány
16565  11, 119|              tekintetre hihetetlennek látszik, hogy Mikszáth innen vette volna
16566  11, 119|                 biztonsággal megállapíthatjuk, hogy Mikszáth olvasta ezt az
16567  11, 120|                     verset hoztam le Szegedre, hogy Tömörkény emlékére, ünnepére
16568  11, 120|                        van, nem-akart pöröm, s hogy most itt vagyok, magamra
16569  11, 120|                        volt. Mindig fájni fog, hogy pompás emberi figurája,
16570  11, 120|                      kiknek az a büszkeségünk, hogy a háborút legkezdete óta
16571  11, 121|                 hányadikszor, s ma úgy vagyok, hogy minden Baudelaire-munkát
16572  11, 121|                       r]a adott nekem Õ módot, hogy emlékének áldozhassak. „
16573  11, 122|                        olyan drágán: csodálom, hogy ki nem halászták a nap krónikásai.~
16574  11, 122|                  megjósolta egy cigányasszony, hogy „magas állásban fog meghalni”.~
16575  11, 123|               szomorúsága panaszol ki belõle”. Hogy a könyv mindenképpen szomorú,
16576  11, 123|                    mégis kisebbíti.~Én hiszem, hogy ezt a (nem-is-igaz) akaratbetegséget,
16577  11, 123|                      nagy harag. Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg akar fizetni,
16578  11, 123|                      igazán ki akarta lehelni, hogy túl s többhöz jusson, egész
16579  11, 125|                        oda akarnék kilyukadni, hogy szabad volna ám haragos,
16580  11, 125|                       a székely, aki abból él, hogy õ székely, s ennek úgy meg
16581  11, 125|                   tanító. Megint úgy gondolom, hogy ez ugyanazon Kiss Menyhért,
16582  11, 125|                      írt, cselekedett. Hiszem, hogy õ ugyanazon Kiss Menyhért,
16583  11, 125|                    Menyhért nem érdemelné meg, hogy ceruzám hegyére vegyem,
16584  11, 125|                 székely, s az ember azt várja, hogy legalább a megcsúfolt székelységnek
16585  11, 125|                      Daudet-ból szedi, még jó, hogy az öreg Jakab Ödön nem írt
16586  11, 125|                   magyarul a „Hõs”, elvitetik, hogy hõs legyen, a porosz-francia
16587  11, 125|                      vagy más írásnál. Örülök, hogy, talán egy kicsit a magam
16588  11, 126|                    áltató lovagvára lett. Kár, hogy a hullafoltok csak most
16589  11, 127|                     akarnék írni.[4]~Bizonyos, hogy Kaffka Margit is verseiben
16590  11, 127|                      megvan az a gõg, s azért, hogy a legcsalogatóbb, szinte
16591  11, 128|                       késztet és jogosít, mert hogy ez már megint egy átkozottan
16592  11, 128|                        tragikus távozás. Ugye, hogy a magunk gusztusa és rejtett
16593  11, 128|                     meg egymást. Úgy képzelem, hogy Hollósy Simon ilyenféle
16594  11, 128|                   megfosztva él mégis, s örül, hogy új életeknek, új mûvész­
16595  11, 128|                         Nem hiszem egy percig, hogy ne fájlalta volna a legönösebb,
16596  11, 128|            legmûvészibb dicsõséget, de azt se, hogy nem valósággal mûvészet
16597  11, 128|                        nem volt terméketlen, s hogy brutálisan végezzek véle,
16598  11, 129|                     el-elbarangolnom.~Különös, hogy ama „mélyebb hatást” reám
16599  11, 129|                       volt. (Most jut eszembe, hogy Csokonai Vitéz Mihályt majdnem
16600  11, 131|                   Fehér Dezsõ~Graz, április 2.~Hogy a stájer fenyõerdõk sûrûjében
16601  11, 131|                       álmodtuk 12 év elõtt. És hogy még ma is rajongó lokálpatrióta
16602  11, 131|                      herkulesi erejük.~- Most, hogy a Balkán-uralomért, a nagyhatalmak
16603  11, 132|                 nagyobb kitüntetés. Úgy érzem, hogy való és bekövetkezett az
16604  11, 133|                        állandó magyar mementó, hogy ennek az elkockázott országnak
16605  11, 134|                    minden percben elfelejtjük, hogy Olaszország. Vidám tüdõvel
16606  11, 134|                       levegõt. Tetszik nekünk, hogy tiszták a házak és [az]
16607  11, 134|                 milánói kiállításban. Mese az, hogy ez a kiállítás olaszos és
16608  11, 134|                       a magyarok. Jeles dolog, hogy a magyar kiállítást valami
16609  11, 134|                   mintha sejtenék az idegenek, hogy túlozunk. Hogy megerõltettük
16610  11, 134|                       idegenek, hogy túlozunk. Hogy megerõltettük magunkat.
16611  11, 134|                        megerõltettük magunkat. Hogy a mi életünkkel s fejlõdöttségünkkel
16612  11, 134|                    volna Milánóból megjósolni, hogy sokáig marad-e fönt még
16613  11, 134|                     bábeli módszere. Bizonyos, hogy az internacionális összecsõdülés
16614  11, 134|                       döntené majdan el talán, hogy hol legyen kiállítás. Mit
16615  11, 134|                     földgolyóról. Úgy sejtjük, hogy a világkiállítás vásárjellegét
16616  11, 134|                       fa árnyéka. És elõttünk, hogy a kiállításról berobogunk,
16617  11, 135|                       mindegy. Annyi bizonyos, hogy sok az igényünk. Sok mindent
16618  11, 135|                     érezte meg Apponyi Albert, hogy Párizsba nem szabad engedni
16619  11, 135|                         s örvendetes dolog az, hogy utaznak a magyarok, sznobok
16620  11, 136|               dicsekedik el, s eszébe nem jut, hogy Baudelaire-nek olyan inasa
16621  11, 136|                       mint erõs, daliás ember, hogy õ is nagy író lesz. Aki
16622  11, 136|                     íróvá, s aki azt se tudja, hogy bizonyos defektusokat nem
16623  11, 136|                     ember hallgasson. Örüljön, hogy írhat, hogy van hely, ahova
16624  11, 136|               hallgasson. Örüljön, hogy írhat, hogy van hely, ahova írásait
16625  11, 136|                      ahova írásait lerakják, s hogy vannak emberek, akik õt
16626  11, 136|                        az ilyen ember örüljön, hogy él. Ami a cikk szó szoros „