Kötet, Rész

 1501   1, 296|                      pocsolyát! De jól tettük, hogy száz évig vártunk!…~Száz
 1502   1, 296|                       ünnepünkben a fájdalmat. Hogy értenék meg hát az örömet?…~
 1503   1, 296|                        egyesítõ ünneplésünket…~Hogy is értenék meg?… A száz
 1504   1, 296|             pocsolyákat látták. Mit tudják õk, hogy a mi oltárunk füstje az
 1505   1, 296|                      új oltárunkon, és tudjuk, hogy áldozatunk kedves lesz az
 1506   1, 297|                       sokan.~Azt kell hinnünk, hogy ebbõl a rettenetes színi
 1507   1, 297|                 laptársunk avval fenyegetõzik, hogy a közönség elsõ jegytelensége
 1508   1, 297|                        kell érteni: szerencse, hogy már elõre kaphat egy mentõkötelet
 1509   1, 297|                     nõi kar abban reménykedik, hogy bemutathatja magát õfelségének
 1510   1, 297|                       a méltóságos úr. Persze, hogy kapva kapnak esetén a mindenképpen
 1511   1, 297|                 Murillo… Roppant furcsa dolog, hogy a mi esztétikusainkat mindig
 1512   1, 299|                       már máskor, más helyütt, hogy mi nem ünnepet ünnepelünk
 1513   1, 299|                    bankett is avval kezdõdött, hogy elfeledték meghívni - a
 1514   1, 299|                   köztük. De hitem és tudásom, hogy hasznosabb, nemesebb és
 1515   1, 299|                      újságírónál.~Nem kívánom, hogy ezt még más is vallja. Az
 1516   1, 299|                        vagyok. De azt elvárom, hogy intelligens, szemüvegetlen
 1517   1, 299|                  szünet nélkül.~Hiszen tudjuk, hogy mindennek rugója az emberi
 1518   1, 299|                 tisztelt uraim… (Ezt se várom, hogy mások is vallják…)~S az
 1519   1, 299|                    volna a szólást. De féltem, hogy így végképp elmarad. Én -
 1520   1, 299|                       csak ilyenek vagyunk, és hogy az urak - bankettezhessenek.~
 1521   1, 300|                      Nem nehéz hát megjósolni, hogy a nagyváradi színházi sajtó
 1522   1, 302|                fényszórók úgy szórták a fényt, hogy csupa gyönyörûség volt.
 1523   1, 302|                        is mese. Úgy gondoljuk, hogy a fordítók csak átélvezték
 1524   1, 302|                 makaiádákkal és szójátékokkal, hogy a szegény átültetett plánta
 1525   1, 302|                     Antóniával. Elhiteti vele, hogy maga Ámor szállott le az
 1526   1, 302|                szobrász is, akinek az a dolga, hogy Irisbe (Lányi), a szép és
 1527   1, 302|                        tette Somogyi direktor, hogy új díszleteket nem készíttetett. -
 1528   1, 302|              Mindenesetre ki kell jelentenünk, hogy ez az ítélet nem végleges.
 1529   1, 303|                      is arra teremtette volna, hogy az ember mulasson.~Ám nem
 1530   1, 303|                    viszonyú ember is mer élni. Hogy aztán jön a tél: ezek igen
 1531   1, 303|                hidegnek pedig az a természete, hogy fagyaszt… Egyébként úgy
 1532   1, 303|                        Egyébként úgy olvassuk, hogy a nagyobb városok némelyikében
 1533   1, 303|                  aktuálisok. És az az érdekes, hogy a mi fejünk másnak fáj.
 1534   1, 303|                       elvégre is azért öregek, hogy hamar lángra gyúljanak.
 1535   1, 304|                 kifogás is hallatszott ellene, hogy agyonmókázott mindent, hogy
 1536   1, 304|                    hogy agyonmókázott mindent, hogy agyonparodizálta a jós szerepét,
 1537   1, 304|                     amely már maga is paródia, hogy túl sokat ugrált, és nagyon
 1538   1, 304|                     hibája volt Nyárainak: az, hogy semmiképpen nem akart hasonlítani
 1539   1, 304|                     annak, amit Szilágyi tett, hogy mondjuk negatív képet csinált
 1540   1, 304|                       volt képes elfelejtetni, hogy a szerep egyéb részeiben
 1541   1, 304|                       Itt említjük meg azt is, hogy Somogyi direktor arról értesített
 1542   1, 304|                    arról értesített bennünket, hogy a díszletek igenis az utolsó
 1543   1, 304|                részérõl csak azt fûzzük hozzá, hogy teljes jóhiszemûséggel írtuk
 1544   1, 304|                 Készséggel elismerjük viszont, hogy a többi felvonás díszletei
 1545   1, 305|                      csak, s már régen látjuk, hogy a néppárti sajtó nap-nap
 1546   1, 305|                         Most meg azt hirdetik, hogy [a] kálvinizmus halálnapjai
 1547   1, 305|                       is ezen csodálkozunk. De hogy nem tartják be most is a
 1548   1, 306|                    közt, de nekem úgy tetszik, hogy õ a mi szívünkké, lelkiismeretünkké
 1549   1, 306|                       Költõink nem azt zengik, hogy lesz még boldogabb életünk
 1550   1, 307|                        FILOZOPTER MINT OLYAN~- Hogy gyógyíthatjuk a tanárhiányt -~
 1551   1, 307|                       keservesen panaszkodott, hogy mindjárt az elsõ életbelépésnél
 1552   1, 307|              életbelépésnél tapasztalnia kell, hogy protekció nélkül senki sem
 1553   1, 307|               nagyrabecsült hölgyeim és uraim, hogy ez alkalommal az én fajomról
 1554   1, 307|                        Mert meg kell vallanom, hogy én is az vagyok.~Erre a
 1555   1, 307|                    ugyanaz a körülmény is már, hogy az Eötvös Kollegiumból -
 1556   1, 307|                    lejöttem.~Úgy gondolkoztam, hogy Kolozsváron van vagy 1000
 1557   1, 307|                      azzal utasítottak vissza, hogy nem vagyok unitárius: saját
 1558   1, 307|            Olyanféleképpen utasítottak vissza, hogy mi, tanárjelöltek társadalmi (
 1559   1, 307|                   Hiszen, kérem, tudom én azt, hogy mi a fokozott szempontból (
 1560   1, 307|                     kifogás alá. Azt is tudom, hogy mi csak tanításra vagyunk
 1561   1, 307|                        tapasztalatra jutottam, hogy mi tanárjelöltek még a tanítványok
 1562   1, 307|            iparkodásunk megtörött.~Azt hiszem, hogy senki sem fogja szavaimat
 1563   1, 307|                     nyomor.~Nem az bánt engem, hogy többnyire jogászok jutnak
 1564   1, 307|                       között is van, hanem az, hogy olyanok is jutnak, kik a
 1565   1, 307|                     helyzetben vagyunk többen, hogy minden kereset híján abba
 1566   1, 307|                        tudják okát adni annak, hogy az újabb nemzedék annyira
 1567   1, 307|                      könnyen érhetnének célt”.~Hogy pedig ilyen helyzetben vagyok,
 1568   1, 307|                      rég tanítványokhoz jutok, hogy azzal is többet áldozhassak
 1569   1, 307|                        közzétennem a lapokban, hogy „Egy tanárjelölt elõkelõ
 1570   1, 307|            alkalmazottnak. Egyedüli kívánsága, hogy az elõadásokra is eljárhasson.~
 1571   1, 308|               kísérteti a levegõ. Azt mondják, hogy az emberi lelket megkísértik
 1572   1, 308|                      ez a köd.~Mondani fogják, hogy a vallás fanatikusa vagyok.
 1573   1, 308|                   emberi lélek diadalát látom!~Hogy ez az ünnep csendes, kicsi
 1574   1, 308|                      oka. Így van, így van. De hogy ezt az ünnepet mégis megülték,
 1575   1, 309|                  notabilitás is.~Elõre látjuk, hogy Gábel Jakab úr becsületes
 1576   1, 309|                       Tehát elõre kijelentjük, hogy mi most elmondjuk Gábel
 1577   1, 309|                      kevésbé ismerik. Sietett, hogy kivágja élete legnagyobb
 1578   1, 309|                       mikor azon csodálkoznak, hogy Tóth Béla büszke a maga
 1579   1, 309|                        ezt remélte…~Kimondjuk, hogy Tóth Bélának igaza van.
 1580   1, 309|                        van. S tudomásul adjuk, hogy ezt a véleményünket osztja
 1581   1, 310|                  megbotránkozó kifejezést ölt, hogy a tûzoltó kénytelen szót
 1582   1, 311|                        CSÍNYE~Közismert dolog, hogy milyen állapotok uralkodnak
 1583   1, 311|                       gyûlésen történt azután, hogy a néppárti áramlattal szembeszállva,
 1584   1, 311|                       azt az indítványt tette, hogy válassza meg a kör Kiss
 1585   1, 311|                        legszebb példája annak, hogy a felekezetieskedés ki van
 1586   1, 312|               felszabadították a kardra, hanem hogy a kard itt egy szamár elõítélet
 1587   1, 312|                Ismételjük: nem azért örültünk, hogy, íme, ismét megszaporodott
 1588   1, 312|                 gavallérok száma, hanem azért, hogy csatát vesztett ismét egy
 1589   1, 312|                       gyõzelem. Kapjuk a hírt, hogy egy kereskedõsegéd minden
 1590   1, 312|                       állást. Nem tette. Félt, hogy félremagyarázzák. Elõkelõ
 1591   1, 312|                       gondolattól is írtózott, hogy meg nem verekedését elõítéletnek,
 1592   1, 313|                       család van kitéve annak, hogy majdnem nap mint nap kapja
 1593   1, 313|                     nekünk Újfaluból. S írják, hogy haszontalan minden kutatás.
 1594   1, 313|                         Persze annak van esze, hogy ne jöjjön elõ. Szóval minden
 1595   1, 313|                      el fog hallgatni. Sajnos, hogy Önök ki vannak téve annak,
 1596   1, 313|                     Önök ki vannak téve annak, hogy gazember úr vagy úrhölgy
 1597   1, 313|                        intelligens társadalom. Hogy ezt a gyógyszert még nem
 1598   1, 314|                    szolgával arra kérte Lõwöt, hogy legyen szíves hozzá, ti.
 1599   1, 314|                    Komjáthy itt kérdõre vonta, hogy õ írta-e a Komjáthy-Benedek-affér
 1600   1, 314|                       de nyomban kijelentette, hogy ami téves van a tudósításban,
 1601   1, 314|                         stb. Tekintettel arra, hogy az affér elõreláthatólag
 1602   1, 314|            kõnyomatosnak. Az igazság pedig az, hogy Lõw József helytelenül és
 1603   1, 314|                      botrányt úgy intéznék el, hogy lecsillapodná­nak a felzaklatott
 1604   1, 315|                     témám: ezer akadálya volt, hogy eddig meg nem írtam. A debreceni
 1605   1, 315|                 Képesek-e õk leszámolni avval, hogy itt, vidéken mi, újságírók
 1606   1, 315|                    valahányan!… Mit tudják õk, hogy mikor csupa unalomból „elintézik”
 1607   1, 316|                     Nagyon meg találta érezni, hogy õ semmiképpen sem illik
 1608   1, 317|                   valamerrõl - vélte az egyik.~Hogy aztán a hír jött, mintha
 1609   1, 317|                 gyökeret verni. Onnan sejtjük, hogy már sok szó esik színházról
 1610   1, 317|                   contra.~Az azonban bizonyos, hogy az állandó színházat sokára
 1611   1, 317|                     már mégiscsak érthetetlen, hogy az új színházban egészséges
 1612   1, 317|                 elsõségéért küzd. Természetes, hogy nincs olyan színésznõ, akinek
 1613   1, 318|                         Hihette volna magáról, hogy úr. Ha befogták a szemét,
 1614   1, 318|                       Fõként és elõször annak, hogy a kiválóság nagyon könnyû
 1615   1, 318|                 kiválóság nagyon könnyû munka. Hogy Herosztrátesznek [!] igaza
 1616   1, 318|               Herosztrátesznek [!] igaza volt. Hogy a világ meghajlik minden
 1617   1, 318|                    meghajlik minden erõ elõtt. Hogy a vad örökre él az emberben.
 1618   1, 318|                     vad örökre él az emberben. Hogy rokonság van a két viselkedés
 1619   1, 318|                        merhetünk csak megírni, hogy Papp Bélára ma egypár ezer
 1620   1, 318|                       a halál!… Örülni fognak, hogy ilyen társaságtól szabadulnak
 1621   1, 319|                        még valamit. Én hiszem, hogy a házassághír is olyan varázsú,
 1622   1, 320|                       minden gondjuk az volna, hogy a fagyos hidegség ellen
 1623   1, 320|                      érdemeljük meg magunktól, hogy önmagunknak kellemetlenkedjünk.
 1624   1, 320|                   indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy eddig B. Horváth Irma, P.
 1625   1, 321|                     Abban a ritka, nem mondom, hogy szerencsés helyzetben vagyok:
 1626   1, 321|                        közönség megtapsolta, s hogy a siker teljes legyen: a
 1627   1, 321|                    utolsó tíz évben.~Nagy baj, hogy tendenciáját félreértették.
 1628   1, 321|              katonatisztekkel és legénységgel, hogy a hétfõi elõadást megnézni
 1629   1, 321|                    átérzett és átélt formában. Hogy katonáról szól, - az véletlenség.
 1630   1, 321|                        Azt akarja bizonyítani, hogy - hajh, mennyire átérezzük -,
 1631   1, 321|                    hajh, mennyire átérezzük -, hogy a társadalom a legtöbb individiumára [!]
 1632   1, 321|                  távirata Somogyi direktorhoz, hogy akadályozva van a személyes
 1633   1, 322|                  urakon. Nem elég - úgymond -, hogy annyiszor ülnek „ájncel”-
 1634   1, 322|              katonáéknál.~Felesleges szólnunk, hogy a veterán katonának nem
 1635   1, 322|                       Ebbõl az is természetes, hogy a zárt ülés nem zárja le
 1636   1, 322|                   konyhára.~Azt indítványozta, hogy kérje meg a város a közös
 1637   1, 322|                        közös hadügyminisztert, hogy a várost egy fokkal magasabb
 1638   1, 322|                    tanácstag…~- Elfogadtatott…~Hogy történt, hogy nem: azon
 1639   1, 322|                   Elfogadtatott…~Hogy történt, hogy nem: azon a napon, mikor
 1640   1, 322|                     Azután hálálkodni kezdtek, hogy mégiscsak vannak bölcs vezetõi
 1641   1, 322|              fõjegyzõjelölt! Elfogadták. Igaz, hogy most már még nagyobb zavarban
 1642   1, 322|                        ez sem vált be. Kisült, hogy nem volt katona.~Na, hát
 1643   1, 323|                       nagyváradi közön­ségnek, hogy lejöhetett ide közénk ez
 1644   1, 323|                   alakjai közé.~Úgy gondoljuk, hogy õ valami elrejtett csendes
 1645   1, 323|                 szomjas sok-sok embernek. Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán.
 1646   1, 323|                    látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna.
 1647   1, 323|                      próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz
 1648   1, 323|                        Csak így érthetjük meg, hogy Thury Zoltán ma már - Thury
 1649   1, 324|                       bírta a darab szerzõjét, hogy az ismételt meghívá­soknak
 1650   1, 325|                      megdöbbentõ tragikomikum, hogy ezt az igazságot mennyire
 1651   1, 325|                        fiúról rendeltetett el, hogy emberek koldusa, költõk
 1652   1, 325|            Vörösmartynak avval áldoztunk csak, hogy nem felejtettük el a nevét.~
 1653   1, 325|                      év múltán kezdjük érezni, hogy van lelkiismeretünk. Csaknem
 1654   1, 325|                  kamatféle, amely avval áltat, hogy adósságot fizetünk.~A költõ
 1655   1, 325|                 szellem, mi azért idézünk fel, hogy hálaáldozatot mutassunk,
 1656   1, 325|                    hálaáldozatot mutassunk, és hogy nekünk világosságot adj!…~
 1657   1, 326|                   kicsi és nagyobb íróemberek, hogy miként lehetne ezt az irodalomnál
 1658   1, 326|                     Zsibó-vidéki oláhok közül.~Hogy s mint lehetne ezen segíteni:
 1659   1, 326|                     Egyelõre csak ott tartunk, hogy ujjongva írunk minden magyar,
 1660   1, 326|                       Zoltáné volt…~*~Érdekes, hogy úgy mondják: befelé élõ
 1661   1, 326|                      akartunk ismét rámutatni.~Hogy a könyvnek nincsen becsülete,
 1662   1, 326|                  tartja a Szigligeti Társaság. Hogy egész végig az irodalomnál
 1663   1, 326|                       a jóízlésünk sem engedi, hogy ismét és folyton szidjuk
 1664   1, 327|                   mondják nagyképû kritikusok, hogy ezek ismert, banális dolgok,
 1665   1, 327|                 játszottak, mindent megtettek, hogy ne rontsanak az elõadás
 1666   1, 328|                        érzett magában arra is, hogy áldozzon szíve-esze hajlamának,
 1667   1, 328|                     Mindenik bizonysága annak, hogy a klastrom celláját sem
 1668   1, 328|                     sem kerülik el a múzsák, s hogy a barátcsuha alatt meleg,
 1669   1, 328|                       összes versek között, de hogy mer egy irgalmas barát verset
 1670   1, 328|                     írni? Majd gondom lesz rá, hogy ne maradjon egy percig sem
 1671   1, 329|                        Ilyenkor aztán döntünk, hogy távozunk. Hát ilyen olcsó
 1672   1, 329|                      is…~*~Azt hinné bárki is, hogy mi itt most fényesen élünk,
 1673   1, 329|                     sok ünneppel azt érték el, hogy ma már mintha egészen idegen
 1674   1, 329|                     hagyománya.~Félünk-félünk, hogy a sok Vörösmarty-ünnepnek
 1675   1, 330|                  altruista is elég okos ahhoz, hogy evvel a szép erénnyel túlságosan
 1676   1, 330|                       éljen vissza. Ez az oka, hogy a társadalom altruistái
 1677   1, 330|              cselekednek. Azt lehetne mondani, hogy a cselekedetek fordított
 1678   1, 330|                    annyi az erkölcsprédikátor, hogy hallgató nem is marad. Az
 1679   1, 330|                      nehány alakja azt tartja, hogy elég ha õk írnak és propagálnak
 1680   1, 330|                       nincs ereje, vagy azért, hogy félrevezessen. Mint a középkori
 1681   1, 330|                      emelt az ellenfele ellen, hogy cselt használ. - Mikor aztán
 1682   1, 330|                  vissza.~De baj, de örök átok, hogy ezt a melegséget csak így,
 1683   1, 330|                   miért olyan banális téma az, hogy a karácsony annyi sok ember
 1684   1, 330|                       In floribus van most is. Hogy ünnepelt, s hogy ünnepel
 1685   1, 330|                      most is. Hogy ünnepelt, s hogy ünnepel ez a vármegye s
 1686   1, 331|                      vádjától, azt mondhatnók, hogy a fortélyosság merkantil
 1687   1, 331|                        az újságot író emberek. Hogy ezt tette, hogy ide ment.
 1688   1, 331|                       emberek. Hogy ezt tette, hogy ide ment. Hogy haragszik,
 1689   1, 331|                      ezt tette, hogy ide ment. Hogy haragszik, hogy jó kedve
 1690   1, 331|                      ide ment. Hogy haragszik, hogy jó kedve van. Hogy ma a
 1691   1, 331|                  haragszik, hogy jó kedve van. Hogy ma a király fogadta, holnap
 1692   1, 331|                        És így, úgy.~Mi tudtuk, hogy ez jelent valamit. Tudtuk,
 1693   1, 331|                        jelent valamit. Tudtuk, hogy ebbõl baj lesz. A fortélyosságot
 1694   1, 331|                   magunk sem tagadjuk. Tudjuk, hogy Schratt Katalinról nemhiába
 1695   1, 331|                     készülõdik… Mi jól tudjuk, hogy az újságíró penna nem szokott
 1696   1, 331|                       szokott habozni. Tudjuk, hogy a Schratt Katalin regénye
 1697   1, 332|                    lehetne elmélkednünk arról, hogy az emberiség erõs karokkal
 1698   1, 332|                      majdnem egyetlen igazság. Hogy magu[n]k is pietista köntöst
 1699   1, 332|                   ózondús és nem üdítõ ájerét. Hogy a csere mit fog érni: jól
 1700   1, 332|                       csak azt akartuk kiírni, hogy a jótékony ember sem tehet
 1701   1, 332|                jótékony ember sem tehet arról, hogy jótékony. Egyénileg minden
 1702   1, 332|                       világgal való fenséges - hogy így mondjuk - elszámolásban
 1703   1, 332|                     ezek a fiatalok. A helyett hogy nõnének: összezsugorodnak…
 1704   1, 332|                    kaotikus világhoz tartozik, hogy ki nem válhat senkisem.
 1705   1, 332|                      Törvény…~*~Törvény az is, hogy mikor a világ a jámborság
 1706   1, 332|              elkeseredéssel írtuk krónikánkba, hogy megismétlõdött Róma históriája,
 1707   1, 332|                     olyat korrigált a világon, hogy sohse heveri ki. Bezzeg
 1708   1, 332|              circenses-re rossz idõ jár. Igaz, hogy a cirkuszok - ma már színházak -
 1709   1, 332|                        békességet, s kívánjuk, hogy a szeretetnek jövendõ ünnepe
 1710   1, 333|                         mert mi annak tartjuk. Hogy ebbe a nagy krónikába nem
 1711   1, 333|                     egyet-mást. Érdekes dolog, hogy írásunkat milyen gyorsan
 1712   1, 333|                   ezért úgy segítenek magukon, hogy kerülik a falnak rohanást,
 1713   1, 333|                         kik kételkedtek abban, hogy õ ismert szerénysége miatt
 1714   1, 333|               Mindezekbõl pedig annyi az igaz, hogy mi szeretettel kívánunk
 1715   1, 334|                  Érdekes históriát hallottunk. Hogy minden szaváig hiteles-e,
 1716   1, 334|                    megteremtését. Elhatározta, hogy segíteni próbál. Hátha sikerül
 1717   1, 334|                 mellett úgy rendezte a dolgot, hogy mindenki megbarátkozhassék
 1718   1, 334|        összebarátkoztak ezek már - gondolta -, hogy csupa gyönyörûség. Mikor
 1719   1, 334|                       megdöbbenve vette észre, hogy egészen más az elrendezkedés,
 1720   1, 334|                      szeme volt, észrevehette, hogy valami kis dolog választotta
 1721   1, 334|                        merészen, s mondjuk ki, hogy Nagyváradon megdöbbentõen
 1722   1, 334|                   magát káprázatoktól vezetni. Hogy a fórumon az antiszemitizmusnak
 1723   1, 334|                   csinálniok Nagyváradon, mely hogy egy idézettel szóljunk:
 1724   1, 334|                     család fia, mondta nekünk, hogy öt év múlva nem lesz keresztény
 1725   1, 334|                       De nagyon jellemzõ arra, hogy magukat intelligenseknek
 1726   1, 334|                        már elõre megjegyezzük, hogy azt, aki e sorokat írja,
 1727   1, 334|                       valami, amit úgy hívnak, hogy keresztvíz, s amitõl sok
 1728   1, 335|                 majdnem bántó, kínos hatást…~*~Hogy a mi dolgaink elferdítve
 1729   1, 335|                    vagy ott fent tesznek róla, hogy mind érdekesek legyenek.
 1730   1, 335|                       mind érdekesek legyenek. Hogy kicsi és közelfekvõ példával
 1731   1, 335|                  kedveskedett. Esett annyi hó, hogy elcsússzék a szánunk, s
 1732   1, 335|                        elcsússzék a szánunk, s hogy ez nekünk esemény legyen.
 1733   1, 335|                 budapesti lapok azt is tudták, hogy Nagyváradon szörnyû hóvihar
 1734   1, 335|                   érdekessé tenni. Ismételjük, hogy nem csodálkozunk, ha a Ritoók
 1735   1, 335|              tudniillik csak arról értesültek, hogy Ritoók Zsigmond a magyar
 1736   1, 335|                      felületességérõl beszélt. Hogy hogy szõtte ezt beszédébe
 1737   1, 335|                 felületességérõl beszélt. Hogy hogy szõtte ezt beszédébe a kiváló
 1738   1, 335|                      sem tudnak odafent. Elég, hogy ez alkalmat ad a magyar
 1739   1, 335|                         A dolog pedig úgy áll, hogy Ritoók Zsigmond reflektálva
 1740   1, 335|                    Páratlannak vallja maga is, hogy milyen magaslatra emelkedett
 1741   1, 335|                   igazságszolgáltatás. Vallja, hogy a magyar jogi életet meg
 1742   1, 335|                     kellett teremteni. Vallja, hogy ezt a legnemesebb ambícióval,
 1743   1, 335|                      is. Hangsúlyozza azonban, hogy ezek a hibák nem a nagyváradi
 1744   1, 335|                  egyénisége sem érdemelte meg, hogy ezt félreértsék. Hiszen
 1745   1, 335|                 bennünket annak kijelentésére, hogy az üdvözlõ beszédre adott
 1746   1, 335|                         mely kétségessé teszi, hogy vajon az eddigi siker tovább
 1747   1, 335|                 balfelfogásról, mely azt véli, hogy a bírói pálya még ma is
 1748   1, 335|                officium.~Szólhatnánk arról is, hogy milyen helyzetük van a bíróinknak
 1749   1, 337|                     szívek melege. Olyan nagy, hogy kandalló mellé köt mindenkit.
 1750   1, 337|                        sem. Hanem azt valljuk, hogy sok-sok legszebb van.~A
 1751   1, 338|                       Beszélik itt is, ott is, hogy két pecsétje van a nagyváradi
 1752   1, 338|                         s régen-régen hirdeti, hogy Nagyváradon kir. jogakadémia
 1753   1, 338|                   beavatottak azt jósolgatták, hogy a sigillum-pecsét háborúból
 1754   1, 338|                 határozatban akarta kimondani, hogy kir. kath. és nem kir. Szóval
 1755   1, 338|                   debreceni ifjúság azt hitte, hogy bajtársi segítségre talál
 1756   1, 338|               felszólítást kapott Debrecenbõl, hogy készítse el itt a talajt
 1757   1, 338|                       agitált. A vége az lett, hogy sietett írni a debrecenieknek:
 1758   1, 338|                    rendezõinek névsorát. Igaz, hogy bálrendezésre a kifogástalan
 1759   1, 338|                      De lehetetlennek tartjuk, hogy negyven zsidó jogász közül
 1760   1, 339|                       mai estéért. Dicséretet, hogy igazán ünneppé tette a mai
 1761   1, 340|                        Azon csodálkozunk csak, hogy Nagyváradon nem tett kísérletet
 1762   1, 340|                    lehetséges ez.~Annyira nem, hogy nálunk, ahol annyi az úgynevezett
 1763   1, 340|                  íróinknak nemírás betegségét, hogy Nagy Endre kinyomatta ugyan
 1764   1, 340|                    mert nagy józanul belátják, hogy a nagyobb ambíciójú írás
 1765   1, 340|                cikkekre most nincs szükséglet.~Hogy lesz-e késõbb, elválik.
 1766   1, 340|                 elválik. Egyelõre úgy vagyunk, hogy vannak íróink, de - nem
 1767   1, 341|                      Helyben~Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodom szerény
 1768   1, 341|                   soraimmal, de azon hiszembe, hogy meghallgatásra találok,
 1769   1, 341|                     úrnak b. figyelmébe hozni, hogy mi mindenre jó az „ingyen
 1770   1, 341|             újságfrázis, hanem keserû igazság, hogy az alamizsnából élõk nagyobb
 1771   1, 341|                      Budapesten is azt hitték, hogy a hókaparáshoz az ingyen
 1772   1, 341|                     munkást kapni, s kiderült, hogy azok a „kényelmes” munkásemberek
 1773   1, 341|                       ebbõl nem következik az, hogy néhány romlott ember miatt
 1774   1, 343|             Karnevállal!~Mert úgy áll a dolog, hogy a csörgõsapka hiába lármázik.
 1775   1, 343|                       kisír ez a szemrehányás. Hogy Karnevál elveszti trónját,
 1776   1, 343|                      trónját, annak az az oka, hogy az emberek nem tudnak már
 1777   1, 343|                    uralkodásánál. Az a jelszó, hogy: meghalt Karnevál, éljen
 1778   1, 343|                        Ám arra való a farsang, hogy titulus bibendiket keressünk.
 1779   1, 343|                       a szegény ember gyomrát, hogy meleg nélkül õ csinál szecessziót,
 1780   1, 343|                  örvendetes dolog, bár talán - hogy szakszerûen fejezzük ki -
 1781   1, 343|                       az nem jó és örvendetes, hogy a közönségben erõs, ijesztõen
 1782   1, 343|                        egy büszke kis írásban, hogy megszerezte a Bölcsõt és
 1783   1, 343|                        érdemet. Mi úgy tudjuk, hogy Somogyi igazgatónak esze
 1784   1, 343|                    lépésre. Nos, hát hiszszük, hogy mindkét elõadás szenzáció
 1785   1, 343|                 kérnünk: mûvészi szenzációkat, hogy szükség ne legyen botrányokra
 1786   1, 343|                    vannak. Még mindig halljuk, hogy ez vagy amaz nem kapott
 1787   1, 343|                      nem kapott számlálólapot.~Hogy megszaporodtunk, az nagyon
 1788   1, 343|                   Gizella azonban nem írta be, hogy a legszebb nagyváradi színésznõ.
 1789   1, 343|                   Furcsa volna, ha igaz volna, hogy Somogyi direktor a legáldozatkészebb
 1790   1, 343|                        írta a számlálólapra, s hogy Kurländer Ede dr. színügyi
 1791   1, 343|                     magát. Ellenben megértjük, hogy Gábel Jakab a népszámláló
 1792   1, 343|                   biztos elõtt sem tagadta el, hogy õ notabilitás, s hogy Sas
 1793   1, 343|                      el, hogy õ notabilitás, s hogy Sas Ede röviden a leglelkiismeretesebb
 1794   1, 343|                      magát.~Természetes dolog, hogy ezek a furcsaságok éppen
 1795   1, 344|                belefáradt valamibe. Nem nézte, hogy új és finom a ruhája, és
 1796   1, 344|                    asszony:~- Látod, Viktorka, hogy félnek tetõled a béresgyermekek,
 1797   1, 344|                  meg-megszorítod a nyakukat, s hogy csúfolódnak, mikor a nevelõ
 1798   1, 344|                        kell magolni, ahelyett, hogy lovagolnál a pónidon, vagy
 1799   1, 344|                     felgyógyult, kijelentette, hogy katonaiskolába akar menni.
 1800   1, 345|                 roppant áldozatait. Mi tudjuk, hogy mennyi mindent teremtett
 1801   1, 345|                 közigazgatás. Bámulatos dolog, hogy ebben az igazán nyugati
 1802   1, 345|                       ha csak arra vigyáznánk, hogy el ne lopják. Hogy legyen
 1803   1, 345|                 vigyáznánk, hogy el ne lopják. Hogy legyen eszközünk is az építésre,
 1804   1, 345|                    csinált volna Nagyváradból. Hogy ez a tõke eddig holt tõke
 1805   1, 345|                        kéz volt az oka. De az, hogy nagy értéküket alig ismerte
 1806   1, 345|                       ma már nincs távolság. S hogy a tisztviselõ­telep annak
 1807   1, 345|             középítkezést monopóliummá tettük. Hogy csak egy példát mondjunk,
 1808   1, 345|                        és jobban hangoztatják, hogy az új színház rossz. És
 1809   1, 345|                     ijesztõ példa. Nem értjük, hogy nem jut eszébe valakinek
 1810   1, 345|                       terveit.~Célunk az volt, hogy akcióra bírjunk, s még lázasabb
 1811   1, 345|                        valóra válását. Bízunk, hogy így lesz, és dolgozunk hogy
 1812   1, 345|                    hogy így lesz, és dolgozunk hogy így legyen!…~Szabadság 1901.
 1813   1, 346|                 kenyere. Olyannak képzelem el, hogy az nemcsak az éhezõ gyomrot,
 1814   1, 346|                      de a szívet is kielégíti. Hogy a szentek Antaljának nevét
 1815   1, 346|                     szerencsétlenséget. Látta, hogy sok itt az alázatos nyomorék,
 1816   1, 346|                        õ szíve. Elszáná magát, hogy kiérdemli az egek szerelmét.
 1817   1, 346|                      jámbor, szent életet élt, hogy eléré célját. Az örök hatalmasság
 1818   1, 346|                   hatalmasság megengedte neki, hogy nagy szíve ne szenvedjen
 1819   1, 346|                     méltót, mely dokumentálja, hogy az egyházfõ a legszebb értelemben
 1820   1, 347|                        nagyon-nagyon sajnálok, hogy találja meg a maga „én”-
 1821   1, 348|                   névtelen leveleket írnak. És hogy írnak!… Ha szakácsnét és
 1822   1, 348|                         Az ember szinte sejti, hogy kik járnak korcsolyázni,
 1823   1, 348|                 bámulatára. Pikáns a dologban, hogy evvel az alakkal Nyárai
 1824   1, 348|                  tudott beszélni - annyi tény, hogy a kis cseh mindenütt furorét
 1825   1, 348|                  Zacconira a dicsérõ jelzõket, hogy a nagyobb Novellire alig
 1826   1, 349|                    használatlanul. Mondjuk ki, hogy az igazság, ha már valami,
 1827   1, 349|                      kísérelheti meg az ember, hogy igazságot szóljon, vagyis
 1828   1, 349|                   legyen.~Az igazság pedig az, hogy nem szeretjük a népszínmûvet.
 1829   1, 349|                      az agyontárgyalt témáról.~Hogy pedig a Dankó Pista népszínmûve
 1830   1, 349|                       is. Hittük és gondoltuk, hogy Dankó Pista, a nép fia,
 1831   1, 350|                       ezúttal olyan éhes volt, hogy A dolovai nábobot is elõ
 1832   1, 350|                   fejetlenség olyan nagy volt, hogy egy repertoárdarabot kellett
 1833   1, 350|                  feláldozni. Mert az bizonyos, hogy ebben a szezonban A dolovai
 1834   1, 350|                     ugyanis az a vád hangzott, hogy a kisasszonyt a direkció
 1835   1, 351|                   önmagát is. Megértjük mi õt, hogy elvágyik onnan, s fecske
 1836   1, 351|                        itthon. Örömmel láttuk, hogy az itthon levegõje visszaadta
 1837   1, 351|                       bízzák. - Bocsásson meg, hogy túl õszinték vagyunk: Énekszámai
 1838   1, 353|                      tehetett. Azt tudniillik, hogy ebben a szezonban talán
 1839   1, 354|                        s régi, horáci igazság, hogy a dolgok sohsem olyan nagyok,
 1840   1, 354|                      színpadon…~*~Szerencsére, hogy ezen a nagy színpadon kívül
 1841   1, 354|                  Margit kisasszony megérdemli, hogy szereplésérõl õszintén írjunk.
 1842   1, 354|                 szereplésérõl õszintén írjunk. Hogy tisztázzunk egy nagyon kellemetlen
 1843   1, 354|                     mintha szükség volna arra, hogy Ámon kisasszonynak pártot
 1844   1, 354|                       nem olyan középszerûség, hogy csak egy szervezett gárda
 1845   1, 354|                   menthesse meg. De másfelõl - hogy színházi nyelven szóljunk -
 1846   1, 355|                   téren is a reakció vádjától, hogy bár a mai ünnepi elõadás
 1847   1, 355|                 bemutatója úgyis azt igazolta, hogy a divatos angol operettnek
 1848   1, 355|                       annak oka egyszerûen az, hogy rossz elõadásban kerülnek
 1849   1, 355|                 törõdünk, ne legyen hibánk az, hogy ma ünnepeltünk. Már mi csak
 1850   1, 355|                       szövegét. Hiszen tudjuk, hogy az õ mesterük Boccaccio
 1851   1, 355|                    közönség. Csak most tudjuk, hogy mit fogunk veszíteni ebben
 1852   1, 356|                   múltja miatt is. Csodálatos, hogy ebben a nagy magyar városban
 1853   1, 356|                     debreceni civisek közt is. Hogy pedig a színházimádók serege
 1854   1, 356|              nemegyszer tesz olyan kicsiséget, hogy egy darab kiállítására háromezer
 1855   1, 356|                        s mindenki konstatálta, hogy hangban a régi nagy, játékban
 1856   1, 356|                        viszonyok. Mert láttuk, hogy mit tud produkálni az igazi
 1857   1, 356|                          Így megértjük azt is, hogy a színügyi bizottság el
 1858   1, 356|                    bizottság el van határozva, hogy Komjáthyval a hat év letelése
 1859   1, 356|                 színészeti viszonyokat, tudja, hogy mit jelent ez…~Szabadság
 1860   1, 357|                 eszünkbe a régi, nagy igazság, hogy a farsangi mulatságok után
 1861   1, 357|                 amelyikrõl pláne még õ akarja, hogy figyelmet keltsen!… Ennek
 1862   1, 357|                 biztosok, ha tudásukra hozzuk, hogy számaik nem hitelesek. Abban
 1863   1, 357|                  hitelesek. Abban a reményben, hogy kerékbe nem törik érte,
 1864   1, 358|                       örömben keresték fel õt, hogy siránkozzanak. Ezek többnyire
 1865   1, 358|                      nézett rájuk, mert tudta, hogy nincsen nekik igazságuk.
 1866   1, 358|                     fád. Szolgáidat elküldted, hogy testvéredtõl titokban hozzanak
 1867   1, 359|                     kis skatulya-színházunkat, hogy halványak, kopottak lettek
 1868   1, 360|                    magas helyrõl hangozzék is, hogy az újságírói érdekeket eléggé
 1869   1, 360|              vélekedést sem lehet elfogadnunk, hogy az újságírói kamara akár
 1870   1, 360|                     álltunk elé.~Csupán azért, hogy megértessük az újságírói
 1871   1, 360|                     nagy erõt képviselõ sajtó, hogy a nagy terv valóra váljék.~
 1872   1, 361|      mûsorösszeállítást, ki kell jelente­nünk, hogy a mai érdekes és szép este
 1873   1, 361|                     Mindenekelõtt kijelentjük, hogy mi többet vártunk tõle.
 1874   1, 361|                        csak azt jelenti ugyan, hogy mi nagyon nagy véleménnyel
 1875   1, 361|               játszotta meg. Tévedése az volt, hogy megmásította Banville-t,
 1876   1, 361|               figyelmeztetett, tudomásul adva, hogy Kalmár rekedtsége miatt
 1877   1, 362|                    hadd lássák a kerületekben, hogy a nagyságos urak dolgoznak.
 1878   1, 362|                   megdöbbenti. Eszünkbe hozza, hogy - ejh, a régiek kevés szóval
 1879   1, 362|                        nem tudja megbocsátani, hogy nem komoly. S ugyancsak
 1880   1, 362|                      sem - az jutott eszünkbe, hogy amit a színpadon látunk,
 1881   1, 362|                     tudnillik, mikor belátjuk, hogy e világi élet méltó és érdemes
 1882   1, 362|                    érdemes minden paródiára…~*~Hogy pedig a filozofálással ne
 1883   1, 362|            terjesztgettük azon vélekedésünket, hogy az idõrõl beszélni bon ton
 1884   1, 363|                      szerelem az utódok harca, hogy kik legyenek az elõdeik.
 1885   1, 363|                    Girieu szerencsétlen ember, hogy nem vette ezt észre: szerencsétlen
 1886   1, 363|              Laurence-t és Chantrel Raymondot.~Hogy ezt a házasságot örök törvény
 1887   1, 363|                        nem szabad volt hinnie, hogy Laurence-hoz, a Chantrel
 1888   1, 363|                megállapodott Girieu azt hitte, hogy elég, ha õ hûséges eb, s
 1889   1, 363|              problémákat szór szét, de vigyáz, hogy sok maradjon megoldatlanul,
 1890   1, 363|                    hideg-jeges zuhanyt bocsát, hogy a másik pillanatban kenetes
 1891   1, 363|                        szenzációs darab végét, hogy Laurence nem megy vissza
 1892   1, 363|                        mozdulata arra vallott, hogy megértette, s helyesen jelölte
 1893   1, 363|                  tüntetett. Sajnáljuk azonban, hogy harmadik felvonásbeli nagy
 1894   1, 363|                      darab mivoltára jellemzõ, hogy a közönség nem mert ítélni,
 1895   1, 364|                 liberálisoknak muszáj lennünk, hogy magunk közé kell fogadni
 1896   1, 364|                  tudjuk a múltját, de sejtjük, hogy sok feledni- és feled­tetnivalója
 1897   1, 364|                       szemeivel is észreveszi, hogy õ ronda, nagyon ronda.~És
 1898   1, 364|                 dologhoz közöm. De mert látom, hogy a solifuga háborítlanul
 1899   1, 365|                         ki figyelte még meg? - hogy míg egy nagy, egyre növekedõ
 1900   1, 365|             radikalizmussal visznek bennünket, hogy nem boldogul velük semmi
 1901   1, 365|                   herceg elmegy a bíróság elé, hogy perlekedjék az uzsorásával.
 1902   1, 365|                   ellopja az ezrede kasszáját. Hogy bírjuk ki az elõkelõ konkurrenciát -
 1903   1, 365|                     más dolognak érdekességet, hogy mennyi köze van hozzá a
 1904   1, 365|                       kormányzott birodalma, s hogy a politika éppenséggel nem
 1905   1, 365|                       Lehet rajta gondolkozni, hogy a szerelem mint szorította
 1906   1, 365|                       bolond frázist hallanom, hogy: a férfi sorsa a nõ, holott
 1907   1, 365|                     hazugságaival.~Tegyük fel, hogy Laurence-nak és Girieu-nek
 1908   1, 366|                 megnyerni az izr. nõegyletnek, hogy egy március 9-én rendezendõ
 1909   1, 366|                      csak hallotta énekelni -, hogy akkor is a legnagyobb énekesnõ
 1910   1, 366|                nagysága és igézõ ereje a dal - hogy úgy mondjuk - szívet megkapó
 1911   1, 366|                    írják róla az összes lapok, hogy talán nagyobb, mint valaha.
 1912   1, 366|                   vagyunk az izr. nõegyletnek, hogy mi is megismerhetjük a dal
 1913   1, 367|                                367. NAGY PÓZOK~Hogy az emberek megkövetelik,
 1914   1, 367|                       az emberek megkövetelik, hogy áltassák õket, olyan régi
 1915   1, 367|                       E pár sorból következik, hogy az emberek közti érvényesülés
 1916   1, 367|                    Magyar könyvet. Tegyük fel, hogy könnyelmû ember vagy, s
 1917   1, 368|                        esetleg olyan népszerû, hogy a városi hajdúk - ami nagy
 1918   1, 368|                  Oszváth úr annyira megvadult, hogy rövidesen költõ akart lenni.
 1919   1, 368|                    pillanatában arra esküdött, hogy Szomory lopta õtõle a verset!…
 1920   1, 368|                    meghal, érdemesnek tartják, hogy a verseit ellopják. A második
 1921   1, 368|                     ellopják. A második pedig, hogy egy biztos állású, komoly,
 1922   1, 369|                         HÉTRÕL HÉTRE~Elég kár, hogy nem hamvaztuk be szerdán
 1923   1, 369|                       egyedek vagyunk ugyanis, hogy bámulatosan fáj nekünk a
 1924   1, 369|                   Mondják és a lapok is írják, hogy sohasem böjtölt annyi ember,
 1925   1, 369|                      olyan szigorúan betartja, hogy még kenyeret sem ennénk,
 1926   1, 369|                        ingyen nem osztogatnák. Hogy ez a szigorú nagyböjt mit
 1927   1, 369|                magyarázgatják.~Annyi bizonyos, hogy egy nagy dekadens kor készülõdik
 1928   1, 369|                     bizony csak feledteti azt, hogy az életbõl egyenlõ jussal
 1929   1, 369|                     hallották-e? Nem bizonyos, hogy finánc volt-e vagy más:
 1930   1, 369|                        más: azt állítják róla, hogy a színházi karzaton derültséget
 1931   1, 369|                        énekelt róla… Beszélik, hogy a budapesti Népszínház egyik
 1932   1, 369|                    tudomást róla néhány ember, hogy ülésezett e héten Nagyvárad
 1933   1, 369|                      tartani, s a közönséget - hogy úgy mondjuk többször felkeresnie.
 1934   1, 370|                 konstatálni kellett rövidesen, hogy csodáknak kell történni.
 1935   1, 370|               debreceni vendég megérkezését, s hogy az elõadás negyed óra múlva
 1936   1, 370|                      készségéért, de azért is, hogy közönségünkkel F. Kállay
 1937   1, 371|                        patriárka sejti, tudja, hogy õ nem fog tovább élni, csak
 1938   1, 371|                     március 10-ig… Azt akarja, hogy álljon a jel sírja felett.
 1939   1, 371|                     álljon a jel sírja felett. Hogy õ maga készíttesse el.~-
 1940   1, 371|                    patriárka korú lelkészének, hogy sejtelme ne váljék valóra.
 1941   1, 372|                       annyi lokálpatriotizmus, hogy maga a környezetét a világegyetem
 1942   1, 372|                   nagyváradi villamosvasúttal, hogy lelkesedésetek vagy dühötök
 1943   1, 372|                    ember ez, megvet bennünket, hogy nem vagyunk elég komolyak.~
 1944   1, 372|                     komolyak.~Természetes hát, hogy a helyi szenzációk nagyobb
 1945   1, 372|                     panamán, s nem értjük meg, hogy néhány ezernyi embert hogy
 1946   1, 372|                     hogy néhány ezernyi embert hogy érdekelhet honatyuskáink
 1947   1, 372|                     látszottak. Most kiderült, hogy nincsenek ezek némi fogékonyság
 1948   1, 372|                       te, jó karzati publikum, hogy nemcsak a nap esik le úgy
 1949   1, 372|                      karzat, te nem is sejted, hogy most egy világ búcsúzik.
 1950   1, 372|                   fogod tudni soha. Elég átok, hogy mi látjuk és tudjuk. Te
 1951   1, 372|                panegyrikonnal, a hamisítatlan, hogy úgy mondjuk Fedák-tánccal.
 1952   1, 372|                  vigadozás birodalmában. Igaz, hogy Jelinek Géza, az atléták
 1953   1, 372|                     olyan viszonyban van vele, hogy a dolgaival elsõ sorban
 1954   1, 372|                 tendenciájú vers, de bizonyos, hogy tetszeni fog. Hiszen P.
 1955   1, 372|                   unják már ezt a heti tárcát, hogy legkedvesebb olvasnivalójukra,
 1956   1, 372|                   azzal a tervvel foglalkozik, hogy õ játssza el Ocskay brigadérost,
 1957   1, 374|                 forrásából kóstolgattunk, vagy hogy is mondjuk ezt szépen. Tompa
 1958   1, 374|                    örökös álmok alkotása volt. Hogy Tompa jó poéta-e vagy nem,
 1959   1, 374|                    poéta, becsületes poéta s - hogy újra ismételjük - szép életû
 1960   1, 375|                    HÉTRE~…Ötvenhárom éve lesz, hogy elhatároztatott, miszerint
 1961   1, 375|                 lépések tétessenek arra nézve, hogy honunk is független, demokratikus
 1962   1, 375|                        embertõl megkövetelnek, hogy írni tudjon. Minálunk pedig
 1963   1, 375|            szégyenkezve, csendesen beszéljünk, hogy van egy úgynevezett elõkelõ
 1964   1, 375|                      alkalomból írtuk újra le, hogy Sipos Orbán a minap a magyar
 1965   1, 375|                    pacifikációjára. Nem azért, hogy az igazságszolgáltatás eszközének
 1966   1, 375|                        Mi csak arra gondolunk, hogy milyen kicsi véletlenségeken
 1967   1, 375|                     Sokszor mondták s mondtuk, hogy a protestantizmus kissé
 1968   1, 375|                       meggyõzõdésének kérdése, hogy Jézus testi vagy spirituális
 1969   1, 375|              spirituális feltámadását hirdeti. Hogy jelképnek veszi a pünkösdi
 1970   1, 375|                        szavak által jelenteni, hogy dogmákat nem tûr a gondolkozás.~
 1971   1, 376|                   elrészletezték, megvitatták, hogy Zsoldosné asszony vagy Halmi
 1972   1, 376|                        alaposan elbámulhattak, hogy mit nem akartak, vagy akartak
 1973   1, 376|                 beszélve, folyton hangoztatta, hogy „nagyon jól tudta ezt Arany
 1974   1, 376|                 cigányáról el kellett ismerni, hogy öntudatos, mûvészi alakítás. -
 1975   1, 376|                    Jáfet tizenkét feleségében, hogy többrõl ne is szóljunk.
 1976   1, 376|                    kapott, nem akarta elhinni, hogy õ vele gúnyt nem ûznek.
 1977   1, 376|                     Emellett olyan jó kolléga, hogy a színháznál mindenki szereti.
 1978   1, 376|                  becsülni, s aki megérdemelte, hogy felújítsuk érte a régi kritikusok
 1979   1, 377|                       az vala a leghõbb vágya, hogy hajlokot építsen a szegény
 1980   1, 377|                   avval akarta ezt meghálálni, hogy híveit a magyarság megszeretésében
 1981   1, 377|                 Vörösmarty…~Azt hihetné bárki, hogy ezért csak dicséret érhette
 1982   1, 377|                   csakugyan köztudássá váljék, hogy nálunk veszedelmes dolog
 1983   1, 378|                   valamennyi bizonysága annak, hogy a védõ urak néha unatkoznak,
 1984   1, 378|                       urak néha unatkoznak, és hogy nemcsak beszélni szeretnek.
 1985   1, 378|                        Õk annyit írnak másutt, hogy itt még azt is restek feljegyezni,
 1986   1, 379|                    elkeseredettségének.~Lehet, hogy kénytelenítve leszünk hosszú
 1987   1, 380|                    látott.~Szent meggyõzõdése, hogy az a színésznõ, aki ismét
 1988   1, 380|                        csúnya viperát tartani, hogy az ne viperát mutasson.
 1989   1, 380|                     dolgot látunk körülöttünk…~Hogy mért nem boncolgatjuk õket?
 1990   1, 380|                      Mert hát az ördög akarja, hogy a tükröt összetörjék. Már
 1991   1, 380|                gyermekkorunkban úgy hallottuk, hogy ez szerencsétlenség.~Szabadság
 1992   1, 381|            megérintésétõl, mind azt vallották, hogy a királynõ a régi királynõ.
 1993   1, 381|             királynõjének elhervadni…~Mondják, hogy a dal hangja megkopott egy
 1994   1, 381|                     Alice-ról?… Elmondták már, hogy õ hang nélkül is a dal Múzsája
 1995   1, 381|                      Múzsája volna. Elmondták, hogy õ a báj, a graciozitás,
 1996   1, 381|                     szívébe lehelni?…~Még azt, hogy Tarnay Alajos, ki a mûvésznõ
 1997   1, 381|                       az igazi kitüntetésre, s hogy olyan eksztázisban tapsoltak
 1998   1, 381|                       élvezetéért. Azért csak, hogy Barbi Alice-t meghallgattuk.
 1999   1, 382|                     TÉMA~Író emberek megértik, hogy mi egy elírt téma. Hosszú,
 2000   1, 382|                      Kóbor Tamás…~Sejtik ugye, hogy az én témám a Küryádák volt,