Kötet, Rész

 1   1, 486|             a hazát mely bölcsõnk és sírunk, mely a szózat szavai szerint
 2   1, 530|          nevetünk, ha Sardou akarja, sírunk. Sardou a színpadi hatások
 3   3, 25 |         mindannyiunkat, kik élünk és sírunk, odaállít a színpadra: az
 4   3, 90 |        siratunk egy szép hazugságot. Sírunk, mert újra nagy elõttünk
 5   4, 75 |            sõt húsz percig is. Hiába sírunk mi. Nemcsak az osztrák-magyar
 6   4, 89 |      bõreinket juttatja eszünkbe. És sírunk. És átkozódunk. Majd lerántjuk
 7   6, 37 |           pénz? Vagy hála sincs?~Nem sírunk. Mert a célhoz ért. Nagyot
 8   6, 118|           hogy szerettél minket. Ime sírunk, sírunk. De megújul minden,
 9   6, 118|        szerettél minket. Ime sírunk, sírunk. De megújul minden, s ha
10   7, 56 |       lázadunk, nem roppanunk, hanem sírunk, mosolygunk, békülünk és
11   7, 161|     elõkelõvé érettsége. Például: mi sírunk egy más Magyarországért.
12   7, 161|             egy más Magyarországért. Sírunk egy kultúr-Magyarországért,
13   7, 161| kultúr-Magyarországért, amely nincs. Sírunk egy demokrata Magyarországért,
14   7, 161|         amely nincs. Ha ugy tetszik: sírunk egy független Magyarországért,