Kötet, Rész

 1   2, 286|     premier hallatára biztatólag mosolygott a szerény Erdélyire, ki
 2   4, 72 |     gamin szeretetreméltóságával mosolygott, valóságos eleganciával
 3   6, 1  |        még az õ afrikai vadjait. Mosolygott a vörös szûz s mosolyogva
 4   6, 117|         kik is vagyunk.~Gúnyosan mosolygott a szónok, s az egybegyûltek
 5   6, 149|       ravaszul, finoman s befelé mosolygott. Kosarat bizony. Újra. Hány
 6   6, 172|         a borocskát is megissza. Mosolygott, hallgatott és ivott. Úgy
 7   6, 172|         ivott. Úgy gondolkozott, mosolygott, hallgatott és ivott a társaság
 8   6, 220|       szabadgondolkozó apostolnõ mosolygott szkepticizmusával, mely
 9   7, 102|     Sherlock Holmest. Õ gúnyosan mosolygott, s vissza­utasította a meghívást:~-
10   7, 132| színpadról?~Büszkén és bánatosan mosolygott könnyei közt a néni:~- Bizony,
11   7, 132|     színésznõk, mint azok.~Búsan mosolygott a néni. Azt hitte szegény,
12   8, 20 |         a székét az Akadémiában. Mosolygott az istenien nagyszerû ember
13   8, 250|      Mészáros Júlia. Az arca még mosolygott, de a teste már hûlni kezdett
14  10, 23 |          tüntetésre. És Thalamas mosolygott: éppen Jeanne d’Arc napján,