Kötet, Rész

 1   2, 57 |    leányom külföldre utazott. A kapu nyitva van…~Kár, hogy ezt
 2 Pot, 5  |        körül kóboroltam, e nagy kapu táján, melyen Erdélybe bezörgetett
 3   5, 1  |   utcára a piktorja. Ott sírt a kapu alatt. Kevés, lompos, piszkos
 4   5, 13 |      tartott. Nyissátok fel!…~A kapu nem mozdul. Szegény Gobineau!
 5   5, 17 |     homloka s magas, miként egy kapu. Legyen hatalmas, súlyos,
 6   5, 164|      mindenütt. A nagykövetségi kapu fölött mintha büszkébben
 7   5, 171|       vannak szánva mindenre. A kapu, az ablakok be vannak szögezve
 8   8, 32 |        körül. El-elnyeli õket a kapu s megint megjelennek. Piszkos
 9   8, 242|     márványküszöbre torlódik, a kapu violás fényben sugárzik.
10   8, 255|        teljesen izolálva van. A kapu ismeretlennek sohasem nyílik
11   9, 82 | rohantak lefelé a lépcsõn, de a kapu zárva volt. A cilinderes
12  10, 103|         SÁROS~I.~(Bihar) Ordíts kapu, kiálts város, vagy hogyan
13  11, 41 |   városban csak pusztaság, és a kapu pusztaság miatt leromol”.
14  11, 104|        a virágos, véres, merész kapu, amelyet megnyitottam, nem