Kötet, Rész

 1   1, 26 |         tovább a vakító, szürke ködben, nyugodtan lépdelünk végig
 2   1, 286|       elkezd fuldokolni az õszi ködben, s el kell vánszorognia
 3   1, 308|      kiket rettenteni akarnak a ködben gomolygó árnyak…~Nem félünk,
 4   2, 112|     különélõ ott fent az északi ködben, s e különélõ óriásnak van
 5   2, 121|        szenzációk. Gõzerõvel és ködben vágtatunk be a télbe… A
 6   2, 184|   magyar közélet, s elvesznek a ködben, a fagyban, a sötétben.
 7 Pot, 2  |       városra, s a fojtó, nehéz ködben alig tudtak utat törni a
 8 Pot, 2  |     keservét.~És baktatok haza. Ködben, sötétségben.~Egyszerre
 9 Pot, 2  |      jutott minden, minden...~A ködben reszketõ fáklyafény, a síró
10   3, 83 |    õszintén bevalljuk - ebben a ködben nem látunk semmi bizonyosat.
11   6, 117|        könnyû, illatos, hajnali ködben sóhajok szállongtak. Egy
12   9, 133|      megmaradt. A részeg hajó a ködben ott bolyong most is a magyar
13  10, 2  | rúdjánál, eltéved az esti, téli ködben. Megáll, tudja, hogy eltévedt,