Kötet, Rész

 1   1, 11 |         bús hivatása, és ez a mi sorsunk. - Én vártam az első dér
 2   1, 164|        nézve.~Még mindig közös a sorsunk avval az állammal, mellyel
 3   1, 306|        Harc a kenyérért, ez a mi sorsunk. A mi életünknek minden
 4   2, 42 |        azokat, kiktõl szerencsés sorsunk három évtizeden megõrizte
 5 Pot, 5  |         avatta volt a mi szomorú sorsunk. Európaiasan ott kezdett
 6 Pot, 7  | tragikusabb.~Arra gondolok, hogy sorsunk talán még sokáig senkiévé
 7   5, 17 |      hirtelen sejtelem. Megreped sorsunk sötét kárpitja, s mi hirtelen
 8   6, 61 |          speciális helyzetünk és sorsunk. Helyes. Nagyon helyes.
 9   6, 219|     búvárkodástól. Mert különben sorsunk betelik. Dícséret az Akadémiának.
10   7, 8  |         felemelt fejünknek. Vagy sorsunk csak azért kavart el itt
11   8, 131|           az igazságnak s emberi sorsunk mély szomorúságának éppen
12  10, 24 |         és a politika a mi egész sorsunk.~Búzatermés és politika,
13  10, 82 |        Magyarországban az lesz a sorsunk, hogy a méltóságos aggok
14  11, 10 |          Tornya volt mindig a mi sorsunk és helyünk, ilyen egészséges
15  11, 111|       bús megállásunknak, magyar sorsunk véres szépségének krónikás