Kötet, Rész

    1   1, 1  |                         felenged a fagyos emberi szív, s visszakéri tőled.~Óh, jól
    2   1, 1  |                            üzletek pénztáros hölgyeit, s írni fogod a „Tartozik”
    3   1, 1  |                            Neki mások voltak a vágyai, s nem érthette meg áldo­za­
    4   1, 1  |                              édes, tiszta angyal vagy, s azokból az álmokból milyen
    5   1, 1  |                          vagyok érzésekben, vágyakban, s a régi álmok nélkül nem
    6   1, 1  |                               te a szeretet maga vagy, s te mindent elnézel, mindent
    7   1, 1  |                        mindenhatóságában.~Ha fû, virág s erdõ fája új életre kelnek
    8   1, 1  |                           visszafejlõdött embertábort, s elrepülni vagy lezuhanni
    9   1, 2  |                               volt: mind a négy filkót s hozzá még három ászt osztottam
   10   1, 2  |                                A tavalyi szûk esztendõ s az ideihez fûzõdhetõ silány
   11   1, 2  |                            Csokonai-jóslat-féle lapot, s azóta valóságos ostromokat
   12   1, 2  |                           mikor „szívhatott borocskát, s gondjai csúcsúltak”. De
   13   1, 2  |                          felkeresem.~Aztán semmi nesz, s magam is nemsokára részese
   14   1, 3  |                              katalógusba sem vennének, s a szerencsétlen írót a kávéházi
   15   1, 3  |                        támadjon a Margit kis szívében, s minden magyarázat nélkül
   16   1, 3  |                            mámoros lesz az éji levegõ, s a Jolán illatos, nehéz Loreley-haja
   17   1, 3  |                               percre!” sóhajtja János, s egy félórát tölt még ott
   18   1, 3  |                            félórát tölt még ott Jolán, s mikor elválnak, a hideg
   19   1, 3  |                        meghajolva, elválnak egymástól, s újra kezdik - kiki egy mással -
   20   1, 3  |                                hozománya, mint hitte), s bár mindkettõ bús egy kicsit,
   21   1, 3  |                        megembereli magát a modern író, s meghajolva a házasság intézménye
   22   1, 3  |                               amire ugyan nem vágynak, s amibe csak kényszerûségbõl
   23   1, 3  |                               úr részérõl; csörgõ kard s egyéb vigasztalások õnagysága
   24   1, 3  |                             írók vagy igazat mondanak, s önök, olvasóik magukra ismernek,
   25   1, 3  |                            vagy hazudnak, rágalmaznak, s önök ezt szívesen veszik.~
   26   1, 3  |                            áramlatok hatása alatt áll, s hû tükre a társadalomnak,
   27   1, 3  |                              utóbbit hiszem én inkább, s hiszem azt, hogy önök, hölgyeim,
   28   1, 4  |                            melyeket én nem állítottam, s olyanokat állítasz, védesz,
   29   1, 4  |                             Kibújtam hát a vonal alól, s itt teszek egypár reflexiót
   30   1, 4  |                              drámáról írnak bírálatot, s akiknek nézeteit rendszertelen
   31   1, 4  |                               szigorúbb disztinkcióra, s éppen Te disztingválsz hibásan,
   32   1, 4  |                               bár a vitától nem félek, s lesz még alkalmunk minderrõl
   33   1, 4  |                              különbözõ színben látják, s milyen különbözõ színekkel
   34   1, 4  |                           Margit haldoklási jelenetét, s talán az ezer érzés közt,
   35   1, 4  |                               sirattam el, a szertelen s émelyítõ szentimentalizmussal
   36   1, 4  |                           modern íróink nagy részénél, s amit hangzatos frázisokkal,
   37   1, 4  |                           romantika szószólója lettem, s talán akaratlanul nagyon
   38   1, 4  |                              Én keresni fogom a módot, s találok is a kérdés megvitatására,
   39   1, 4  |                                a kérdés megvitatására, s lesz még alkalmam neked
   40   1, 4  |                            leánykába vagyok szerelmes, s ez adott tárcámhoz inspirációt,
   41   1, 5  |                               melyek közül a legutóbbi s talán legfényesebb piros
   42   1, 5  |                           Sándor ottani földbírtokosok s a mi költõpapunk, Giczey
   43   1, 5  |                             kis kéz gyöngéd érintését, s szívem ismét telve van ezer
   44   1, 5  |                            égetõ érzéssel, bizonytalan s mégis imádott boldogsággal.~
   45   1, 5  |                            terembe, készülni, búcsúzni s - „minden szépnek ez a sorsa
   46   1, 5  |                              hallom az andalító zenét, s - érzem egy csókolni való
   47   1, 6  |                                is csak törekvés marad, s legfennebb iránya változik:
   48   1, 6  |                             több a szerénytelenségnél, s nem fõleg azért, mert kritikus
   49   1, 7  |                            vidéki közönség dicséretét, s fejünket mélyen érzett hálával
   50   1, 7  |                             szolgálatában töltenek el, s akik éppen ott, ahol leginkább
   51   1, 7  |                         Érmellék virágzó székhelyéhez, s fejünket hálatelten hajtjuk
   52   1, 7  |                              kisvárosias pletykázáshoz s az indusokat megszégyenítõ
   53   1, 7  |                        megszégyenítõ kasztrendszerhez.~S hiába minden olyan kísérlet,
   54   1, 7  |                         intézményünket, törekvõ, derék s jó vezetés alatt álló dalárdánkat.~
   55   1, 7  |                               elég volt az õszinteség, s tudom, hogy csak inkognitóm
   56   1, 7  |                           július 16-dika a tasnádiakra s dalárdánkra is.~Az esteli
   57   1, 7  |                               fõgimn. tanár válaszolt, s mondott hálás szavakban
   58   1, 7  |                         érkeztek a városba a vendégek, s a hang­verseny kezdetéig
   59   1, 7  |                             nagy várakozásokat fûztek, s amennyiben szavalatával
   60   1, 7  |                                Lelkes volt a hangulat, s ilyen emelkedett hangulat
   61   1, 7  |                                lelkesedés izgalmaitól, s talán duzzogni fog a bevezetésül
   62   1, 8  |                            megvetem a tömeget, mint Õ, s úgy érzem, úgy vallom a
   63   1, 8  |                                tette, amilyen valóban, s amilyen õ nem akar lenni:
   64   1, 8  |                         bölcselõ lázas, töprengõ agya, s kinek minden érzése egy
   65   1, 8  |                        meglepetés restellõ kifejezése, s aztán szokásos dévajságával
   66   1, 8  |                             álmot hívta mennyországnak s az örökös álmatlan, megsemmisítõ
   67   1, 8  |                             hát a szívét, álarcot vesz s a tömeg közé vegyül.~És
   68   1, 8  |                           megrémülve veszi le álarcát, s várja, hogy dobogó szíve
   69   1, 8  |                                néhai igénytelen poéta!~S miként Õ, úgy maga is eljutna
   70   1, 8  |                              teremtõ, az álom az élet, s az elmúlás az élet célja!~
   71   1, 8  |                               megigazította gallérját, s menni készült.~Köszönni
   72   1, 8  |                          megcsókoljam fehér kis kezét, s olyan hidegen, olyan hűvösen
   73   1, 8  |                           rettenetesen unalmas legyen, s unalmas voltát atyáskodó
   74   1, 8  |                                igazad van. A te szíved s az én szívem is örökös árvaságra
   75   1, 8  |                           végső hang is halkan elpihen~S gúnykép cseng vissza szived
   76   1, 9  |                        gácsországi tanító fogta magát, s feltalálta a villamos messzenézõt.
   77   1, 9  |                              van Párizs, odairányítja, s látja a modern Babilont.~
   78   1, 9  |                             múltkor eljöttem Zilahról, s elbújtam a mi kis falunkban,
   79   1, 9  |                                  Állványra állítottam, s Zilahnak szegeztem.~Csütörtöki
   80   1, 9  |                              konstruálta meg a gépjét, s mindent fordítva mutatott.~
   81   1, 10 |                         tudnivágyó, ragyogó szemekkel.~S eszembe jut a mi találkozásunk
   82   1, 10 |                        misztikus álmai szétfoszlottak, s az álmok helyén megjelentem
   83   1, 10 |                                le eljátszott életemmel s a maga sejtelmesen fényes,
   84   1, 10 |                        titokban egy új élet karaktere, s álmodozó poéta helyett egy
   85   1, 10 |                              érzelmek ragyogó ideálja, s én… én egy szebb életnek
   86   1, 10 |                            illatos, édes, kis levelét, s úgy szeretnék átkot szórni,
   87   1, 10 |                              de erre is gyenge vagyok, s úgy sem tudnám kire?~Ez
   88   1, 10 |                               Olvassa el vallomásomat, s feledjen! Jusson eszébe
   89   1, 10 |                             érintették hófehér kacsói: s elküldöm magához egy beteg
   90   1, 11 |                               langyos, tavaszias volt, s körülöttünk még nyílottak
   91   1, 11 |                           ijedve riadtam fel álmomból, s néztem ki a már világos
   92   1, 11 |                            mögött tüzes fényben a nap, s egyszerre minden ragyogni
   93   1, 11 |                               az első hervasztó dérre, s nyugodtan szemlélem az elmúlásnak
   94   1, 11 |                             dér, szerelem és csalódás: s ki van merítve ennek az
   95   1, 12 |                         szeretni fogjátok a virágokat, s rossz emberek nem fogtok
   96   1, 12 |                              emberek nem fogtok lenni, s hogy a szeretett virágok
   97   1, 12 |                            hagyta az udvaron száradni, s széttépte egy, a festmény
   98   1, 14 |                        deputációt az imádott leányhoz, s kérjük fel alázatosan, hogy
   99   1, 14 |                           miért - megharagudott reánk, s vagy négyünket egy névtelen
  100   1, 14 |                    Tizennyolcan voltunk az osztályban, s délben 17-en tettünk látogatást
  101   1, 15 |                        színpadon is tartozik nõ lenni. S a nõ, csakis akkor mûvésznõ,
  102   1, 15 |                         elfelejteti saját egyéniségét, s életet lehel szerepébe.~
  103   1, 15 |                       nevezhetõ, csak mûvésznõnek nem, s intenciója minden, csak
  104   1, 17 |                      Budavárnak legrégibb templomában, s akik még tudnak lelkesedni
  105   1, 17 |                       önlétedért, meghaltál Mohácsnál, s látom, hogy volt feltámadás.~
  106   1, 17 |                              tudták megölni, élni fog, s magyar lesz örökre.~De azért
  107   1, 17 |                             föld mindig magyar legyen, s ez akaratot szívvel és vérrel
  108   1, 18 |                             tudja, milyen ez a nadrág, s éppen azért haragszik, mert
  109   1, 18 |                                 mert Szegedet célozta, s Debrecent találta.~Debreczeni
  110   1, 19 |                    szeszélyének hódolna, démoni alakok s angyalok egy tömkelegben
  111   1, 19 |                             kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok… beteg vagyok,
  112   1, 20 |                        hányszor utáljuk meg e világot, s nem tudjuk, hogy miért.
  113   1, 20 |                                vizére, örök Nirvánára, s nem sejtjük, hogy mi tört
  114   1, 20 |                           fel-feltűnő keserves érzete. S hiába a zöld hasist kereső
  115   1, 20 |                               mert ősz van, hűvös van, s megöli lelkünket a köd…~
  116   1, 21 |                                amelyet ő átszundikált, s amelyen nem érdemes csak
  117   1, 21 |                      pillanatnyi pénzzavarban szenved, s amennyiben a mellényzsebe
  118   1, 21 |                               néki éjszaka fenn lenni, s a nyomorult nappalt átaludni.~
  119   1, 22 |                         Karacsnak hosszú próbája volt, s türelmetlenül várta a gratulálni
  120   1, 22 |                              esik a függöny elé menni, s ezért inkább nem tapsolnak,
  121   1, 22 |                            ezért inkább nem tapsolnak, s körülbelül hasonló figyelembõl
  122   1, 22 |                              Pedig én jó ember vagyok, s a virágot is szeretem -
  123   1, 23 |                                 ragyogó jukker leányt. S a nyalka szép leányt, kinek
  124   1, 23 |                                a nyalka huszártisztek, s mindenik saját magát tartja
  125   1, 23 |                               egyik tisztudvarlójához, s megcsalja a többivel. Egy
  126   1, 23 |                                csak a drágakõ fénylik, s nem hódolva a divatnak,
  127   1, 24 |                               Kaposi helyett játszott, s annál dicséretesebb, hogy
  128   1, 25 |                    lakótársamat. Kabát nem volt rajta, s mindenképpen fütyölni próbált.
  129   1, 25 |                                vágott.~Nézett… nézett, s egyszer csak odatántorgott
  130   1, 25 |                            hozzám, megkapta a kezemet, s elkezdte szörnyen csókolni.~
  131   1, 25 |                               hogy én vagyok a gyámja, s most érkeztem meg.~Örömében
  132   1, 25 |                             krajcárost, magához vette, s elég biztos léptekkel távozott.
  133   1, 25 |                           végén ráesett az én ágyamra, s úgy aludt - engem majd megfullasztva -
  134   1, 26 |                     megfosztotta a gyümölcshozó fákat, s páncélba öltöztette a csörgõ
  135   1, 26 |                       csillámló lehullott faleveleken, s boldognak érezzük magunkat,
  136   1, 27 |                               viszont, melyek derültek s mégis ünnepélyesek.~Ismert
  137   1, 27 |                          magyar géniusz mûködõ erejét, s reményt ad a legszebb álmok
  138   1, 27 |                                színészet alapításával, s ugyancsak õ az, ki a debreceni
  139   1, 27 |                                is több tagja belépett, s amely a legelsõ nagy mûvészeket
  140   1, 27 |                              én elkezdette a játszást, s ezt a napot tekinthetjük
  141   1, 27 |                              mint honvédek résztvettek s az azt követõ elnyomás korszaka
  142   1, 27 |                           intendánsok, kitûnõ mûvészek s különösen a színügyegylet
  143   1, 27 |                         kiadott vázlatos történetében, s melyet követni fog a Csokonai
  144   1, 29 |                        akadémia „Csokonai-szobá”-jába, s az igazi meghatottság és
  145   1, 29 |                             szívemben a nevetõ hangra, s úgy irigylem ezeknek a naiv
  146   1, 29 |                               színészetért [mûvelték], s tudtak egy kissé lelkesedni
  147   1, 29 |                                 koszorúk, emléktárgyak s ezer más édes apróság van
  148   1, 29 |                               emléke egy ezüstkoszorú, s hány álomból marad meg csupán
  149   1, 29 |                            marad meg csupán a fájdalom s egy száradt virág!…~Minden
  150   1, 29 |                               után nem fáj az elmúlás, s a szeretet mindent tud pótolni…~
  151   1, 30 |                                tettest kerestem akkor, s tényleg helyesen gyanítottam.~
  152   1, 30 |                      meggyomrozott, mindent összetört, s délig aludt mozdulatlan,
  153   1, 31 |                           játéka egyaránt kiváló volt, s rászolgált a bőségesen nyert
  154   1, 32 |                         elõfizetõim szíves bocsánatát, s egyszersmind tudatom, hogy
  155   1, 33 |                             oda a Komjáthy társulatát, s a távozókat miként kívánja
  156   1, 33 |                      határozottan szerencsés keze van, s óhajtandó volna, hogy a
  157   1, 33 |                          helyes, öntudatos felfogását, s meg vagyunk gyõzõdve, hogy
  158   1, 33 |                               Komjáthy direktor úrban, s hisszük, hogy elfogulatlan
  159   1, 33 |                             hisszük, hogy elfogulatlan s csak a közönség nézetét
  160   1, 33 |                                megfontolásra méltatja, s az õ hagyományos szerencséje
  161   1, 34 |                      Illúzió-tánca különösen tetszett, s meg kellett ismételnie.~
  162   1, 34 |                         megtestesült derültség voltak, s nem mulasztották el szerepeiket
  163   1, 34 |                              sajtóhibából” került oda, s hogy a fekete táblán nem
  164   1, 35 |                       született meg minden kérõ szava, s az a rész, amelyben szegény
  165   1, 35 |                                tudjuk, hogy világ van, s ez teszi lehetõvé, hogy
  166   1, 35 |                           világ, amilyennek én tartom, s az én igazamból, elveimbõl,
  167   1, 35 |                          sejtem. A tudás az élet átka, s a gondolkozás a tudás alapja.~
  168   1, 35 |                         párosul, képzelõdik és meghal.~S a Don Quijote-ok? Küzdenek,
  169   1, 35 |                         absztrakciót.~Te nem szereted, s én is könnyebben értetem
  170   1, 35 |                              is megszûnöm filozofálni, s csak érezni fogom egy talán
  171   1, 36 |                         röviden ez:~Fouragiot (Székely S.), a vivõr gyógyszerész,
  172   1, 36 |                            hajhászó nõbarátnak tartja, s így akaratán kívül kalandokba
  173   1, 36 |                           hatás után - szépen kihúzza, s õt Paulotte (Szabó Irma)
  174   1, 36 |                         mostanában gyakrabban játszik, s ha ugyanezt mondhatnánk
  175   1, 36 |                    derültségben tartotta a közönséget, s egymás után aratta a zajos
  176   1, 36 |                            szerepökben levõ komikumot, s ügyesen játszottak, de Fáy
  177   1, 37 |                                a maga tündérkertjéből, s nem vitt oda semmit, csak
  178   1, 37 |                             kapott.~Székely ambícióval s szép eredménnyel játszotta
  179   1, 38 |                            Katona halhatatlan művéhez, s hogy egészen nem volt méltó,
  180   1, 38 |                         különféle szerepkörben láttuk, s õ mindenütt igazi és nagy
  181   1, 39 |                        színészambíciók tárgyai voltak, s nem csalódom, hogyha a tegnapi
  182   1, 39 |                                diákság lelkes tapsából s ovációjából állott.~Debreczeni
  183   1, 40 |                                nek hívják a korcsvért, s hol a legnagyobb tragikum
  184   1, 40 |                                egyéniségükkel szemben, s kérve kérem, bocsássák meg
  185   1, 40 |                             orvos, bíró jött a faluba, s betetézõdött egy nyomorult
  186   1, 40 |                        elolvasták -, kinevetnek engem, s talán õrjöngõnek tartanak,
  187   1, 40 |                                is. Ezért õ olyan nagy, s ezért Önök - divatos színmûíró
  188   1, 41 |                            fogják a választást uralni, s kicsinyes ellenszenvvel
  189   1, 41 |                           legnagyobb része félretette, s befolyásolni engedte magát
  190   1, 41 |                    jelentőségét méltányolni nem tudja, s melynek végzetes lefolyását
  191   1, 41 |                       Debrecenben), de annyit a közjó, s különösen ennek a fiatal
  192   1, 41 |                        tehetsége szerint szolgálhatja, s a tegnapi eset nem Fittler
  193   1, 41 |                               Jelöltettek a következők s a következő sorrendben.~
  194   1, 41 |                                 Dr. Botz 18-at kapott. S így Dr. Botz Elek gyulafehérvári
  195   1, 41 |                      Debreczeni Hírlap 1899. január 6.~S. B. A. E.~
  196   1, 42 |                        feltárására és megvilágítására, s ki irányt adhat elsekélyesedett
  197   1, 42 |                                a maga boncoló késével, s elfedi előttünk a színmű
  198   1, 42 |                         eszméit ruházta, bizonytalanok s inkább az eszmék szimbólumjai,
  199   1, 42 |                             pénz átka az emberiségnek, s mégis feltétlen ura. Nem
  200   1, 42 |                            társadalom. Ha pedig nincs, s szintén társadalmi nézet
  201   1, 42 |                            vizen, vigyázol a látszatra s a köteles elõkelõségre -
  202   1, 42 |                        szívedet, családi boldogságodat s nyomorult életedet is.~Csak
  203   1, 42 |                       legmerészebben Ibsen vetett fel. S e Katonák cselekvénye Nóra-rediviva;
  204   1, 42 |                              melyre hivatást nem érez, s melyet reformálni akar.
  205   1, 42 |                         szétdúlja családi boldogságát, s öngyilkosságba kergeti önmagát.~
  206   1, 42 |                            egész tehetségét belevitte. S minket is - kik kételkedtünk
  207   1, 42 |                            szívesen fogadta a darabot, s volt taps, kihívás bõven.~
  208   1, 43 |                          folytán megkurtított darabot, s tapsolt a szereplők jókedvű
  209   1, 44 |                        népszínműíró kiváltságos poéta, s ne legyen a színpadra vitt
  210   1, 44 |                            színpad nem cirkusz-porond, s a századvég embere nem kardnyelésen
  211   1, 45 |                            életében nem korcsolyázott, s nem utál semmit annyira,
  212   1, 45 |                                dilemmából kiszabadítja s elfogadható tanácsot ad
  213   1, 46 |                             célja, hogy a hatás biztos s lehetõleg nagy legyen. Az
  214   1, 46 |                         perfekt alakítást mutattak be, s osztoztak az est sikerében.~
  215   1, 46 |                                Leonide volt Komjáthyné s igen jó Paturinné Kiss Irén.~
  216   1, 47 |                              kihívás ismét bőven volt, s a szereplők legjobb tehetségük
  217   1, 48 |                               megbámulták mindannyian, s szerencsét kívántak az otthon
  218   1, 48 |                           eszébe: megnézi az új babát, s csakugyan jól sejtett.~Ugyanaz
  219   1, 48 |                             beismerte, hogy õ a bûnös, s ez volt életében elsõ intrikus
  220   1, 48 |                               nem akart aranyos lenni, s azt mondják, kártérítési
  221   1, 48 |                             egy baba-per megteremtõje, s így jött létre a világ legfurcsább
  222   1, 49 |                            számú közönség nézte végig, s ez a kis közönség se nagyon
  223   1, 50 |                              hatodik volt a szezonban, s mégis szép közönség hallgatta
  224   1, 50 |                           nemes ambícióval játszottak, s különösen nagy sikert ért
  225   1, 50 |                             szépen állotta meg helyét, s hasonló dicsérettel szólhatunk
  226   1, 51 |                              nem mindig politikai elv, s a politika egyik formájában
  227   1, 51 |                              részt kért a politikából, s voltak elõzékeny úri emberek,
  228   1, 51 |                              az egész ifjúság érdekeit s ezek között a legvitálisabbat:
  229   1, 51 |                               meghódítottak bennünket, s lelkünkbõl örültünk, mikor
  230   1, 51 |                               szül gondolatokat.~Az új s már lemondott elnökrõl,
  231   1, 51 |                              pártnak egyik kitûnõsége, s mégis e kitûnõ férfiú programjának
  232   1, 51 |                             végzem én is reflexióimat, s ajánlom ezt az egyetemi
  233   1, 52 |                               kell semmiféle tudomány, s elvégre is egy újságírónak
  234   1, 52 |                             parancs előtt meghajoltam, s mivel már kisdiák koromban
  235   1, 52 |                     nevetnivaló komolysággal csinálja, s meg van róla győződve, hogy
  236   1, 52 |                                Összeülnek négyen-öten, s mindegyik magát dicséri.
  237   1, 52 |                             egyszerűen „közönségbeli”, s ezt a szót olyan megvetéssel
  238   1, 52 |                          azonban összetartja a nyájat, s a jelszava neki is ez: „
  239   1, 52 |                            szép szóval jámborrá tenni, s ilyenkor a ragadozóból kezes
  240   1, 52 |                           folytatom a természetrajzot, s egy másik „kiváválasztott”
  241   1, 53 |                              biztatóan, ámító fénnyel, s azt hisszük, hogy igazi
  242   1, 53 |                               mosolygó sugár éri csak, s már kikeletet érez. A fényt
  243   1, 53 |                              érez. A fényt látja csak, s azt hiszi: ez az édes, csodás
  244   1, 53 |                            zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új
  245   1, 53 |                             talán felgyújtotta lángod, s holnap egy másikra ragyogtatja
  246   1, 53 |                           napsugár csak hitegetni tud…~S a föld megnyitja kebelét,
  247   1, 53 |                           kebelét, hisz a napsugárnak.~S a szív kitárja kincseit,
  248   1, 53 |                              tavasz, mosolygó öregség, s bolondítják a halottakat
  249   1, 55 |                               cárja örök békét hirdet, s egymás után szereli fel
  250   1, 55 |                             szomjas százezernyi népet, s mi elfojtott lélekzettel
  251   1, 55 |                             mindig nyűg egész Európán, s vezetői elvárják, hogy ezt
  252   1, 55 |                               bábuk gyanánt hordozzuk. S jaj annak az embernek, ki
  253   1, 55 |                             egyenruha mindent eltakar, s az egyenruhának csak bókolni
  254   1, 55 |                           társadalom minden rétegében, s a reformátorok most is megkapják
  255   1, 56 |                              irodalmi ambíciói vannak, s ezeknek az ambícióknak a
  256   1, 56 |                               mert szívük parancsolja, s nem óhajtanak tanácsosi
  257   1, 56 |                                problémákat fejtegetni, s talán tudomást sem vesz
  258   1, 56 |                          társadalom reformjára gondol, s ezt a reformot szolgálja
  259   1, 56 |                              telt, közönséges élettől, s az előkelők finom ösztönével
  260   1, 56 |                                így nem beszéltek soha, s írni sem írtak egy idő óta.
  261   1, 56 |                               A mese gyengén kigondolt s módfelett naiv. A darab
  262   1, 56 |                                az Ibsenek, Sudermannok s a Hauptmannok katedrája,
  263   1, 56 |                                írt: Torquato Tassóról, s ez a darabja örökbecsû,
  264   1, 56 |                           írókat. Az õ írói kvalitását s darabjának értékét akkor
  265   1, 58 |                           darabban a megbotránkoztató, s kér bennünket, hogy üzenjük
  266   1, 58 |                       előadandó darab címe Szenzációk, s a darabban folyton utaznak.
  267   1, 58 |                              újságírók fogják előadni, s a hallgatóság a Teknősbéka
  268   1, 60 |                                után Shakespeare-darab, s mindkettő telt ház előtt -
  269   1, 60 |                            tehetségének is része volt, s szép alakításával méltán
  270   1, 62 |                              legügyesebb kihagyásokkal s a „legvasárnapiabb” módra
  271   1, 64 |                          valamennyire mérsékelte magát s enyhítette sablonos hibáit.~
  272   1, 65 |                             nálunk is követésre talál, s a kis emberek nagy önérzete
  273   1, 65 |                               hatalmas tábort egyesít, s melyet meg fogunk, meg kell
  274   1, 66 |                            gondolkozásra valló elveit, s minden szava megerősített
  275   1, 66 |                            nótában vallanak szerelmet, s az aranyos párta szilárdan
  276   1, 66 |                             számunkban megemlékeztünk, s már elõre jeleztük, hogy
  277   1, 66 |                              téren, új csapáson halad, s hogy a kezdõ embernek van
  278   1, 66 |                               még megacélozva a szíve, s õ maga is legnagyobb kétségek
  279   1, 66 |                            régi állapot hagyományaihoz s apáinak vigaszához: a hithez;
  280   1, 66 |                               erõtlen szent eszközeit, s odaállott a társadalmat
  281   1, 66 |                            múltkor már megemlékeztünk, s most csak annyival pótoljuk,
  282   1, 66 |                             pedig életbõl vannak véve, s hálásan oldanának meg egy
  283   1, 66 |                         nyilvánul minden egyes képben, s látjuk az igazi talentum
  284   1, 66 |                           Darabja nagy sikert aratott, s ez a siker csak buzdíthatja
  285   1, 66 |                              Tanay jóízû alakításának, s a többi szereplõk is: Follinuszné,
  286   1, 66 |                            babérkoszorúval lepték meg, s vége-hossza nem volt a kihívásoknak.~
  287   1, 67 |                            lovagol boldog-boldogtalan, s el lehet mondani, hogy soha
  288   1, 67 |                               le, mindenkit megítélni, s az egyéni szabadság elveit
  289   1, 67 |                               cigány lopott a vásáron, s üldözõbe vették.~- Fogjátok
  290   1, 68 |                         mindenki öklelhet egyet rajta, s ezt - itt Debrecenben legalább -
  291   1, 68 |                                teljesíti kötelességét, s bírálatra hivatott emberek
  292   1, 68 |                              újabb idõben teljesített, s jelenleg is teljesít. Mi
  293   1, 68 |                              beszél, mely ajkán lebeg, s mely minden félreértést
  294   1, 68 |                               tudom - mondja Procatel, s mondhatnák a fent jelzett
  295   1, 71 |                           karzatra a hecc fõrendezõje, s megnyugtatta a kedélyeket.~-
  296   1, 72 |                          bekalandozta az egész várost, s egyebet nem tudott felfedezni,
  297   1, 72 |                                kulcsolta össze kezeit, s felsóhajtott:~- Na, csakhogy
  298   1, 72 |                                pisztolypárbajt vívnak, s mégsem lövik agyon a fiakkeres
  299   1, 72 |                        kölcsönös sérüléssel végzõdött, s kölcsönös angol flastrommal
  300   1, 74 |                         egyedüli céljuk férjhez menni, s az életet végig­valcerozni;
  301   1, 74 |                    beváltásánál egymás karjaiba esnek, s bebizonyul a régi igazság,
  302   1, 74 |                                tette a közönség elõtt, s csak nagyobb népszerûséget
  303   1, 74 |                          tantiémet bizonyára szerzett, s különben is ma már a pénz
  304   1, 74 |                               pénz mozgatja az egész - s a tantiém az íróvilágot!…~
  305   1, 75 |                        könnyelmûség: Karnevál meghalt, s ti is elmúltatok.~Kacagó
  306   1, 76 |                            helyrõl nyert megerõsítést, s olyan szokatlan tényre vet
  307   1, 76 |                        igényeit kielégíteni, távozzék, s egy nála alkalmasabb énekesnõnek
  308   1, 76 |                           látszik - érdemet kovácsolt, s tisztelõi segélyével vissza
  309   1, 77 |                           lévén, in medias res csapok, s kimondom merészen a szentenciát:
  310   1, 77 |                                alapja: a praktikusság, s a farsangot szépen átformáltuk
  311   1, 77 |                               tulajdonságát feltárják, s az eredmény legtöbb esetben
  312   1, 77 |                              is.~Ezek becsületesebbek, s határozottan tisztességesebb
  313   1, 78 |                           megilletõ jogot gyakoroltam, s csak olyan kötelességem
  314   1, 78 |                               és mondhattam bírálatot, s nõt megsérteni távolról
  315   1, 79 |                              szent előttük a becsület, s milyen olcsó az élet, az
  316   1, 79 |                              odaáll a pisztolycső elé, s rábízza egy nyomorult golyóra,
  317   1, 80 |                      tudósítását.~Ő gyorsan válaszolt, s úgy írja le az előadás lefolyását,
  318   1, 81 |                             kötött” házasságok vannak, s most kiderül, hogy van „
  319   1, 82 |                          fõvárosi modorral vadul nekem s az egész debreceni fõiskolai
  320   1, 82 |                            vártam, mely megnyugtasson, s ahelyett - minden kérdésemtõl
  321   1, 83 |                             tehát most őszinte leszek, s bevallok egy sikkasztást,
  322   1, 83 |                             tündéri esték voltak ezek, s már csak voltak, nincsenek.~
  323   1, 83 |                     megreparálta emlékezõtehetségemet, s éreztem, hogy az éjjel jól
  324   1, 83 |                            este.~Szépek voltak nagyon, s rossz viccek és rossz borok
  325   1, 83 |                          összevesztünk.~Összevesztünk, s elsikkasztottuk a bohém
  326   1, 86 |                          gyerek őrülten beleszeretett, s naponta legalább öt verset
  327   1, 86 |                            Várta hát nagyon a verseket s a szerelmi vallomást.~Várta
  328   1, 86 |                          találkozás nem sokáig késett, s a következő párbeszédre
  329   1, 87 |                             szomszédban mulató urakat, s nem gondolkozott sokáig,
  330   1, 87 |                          szokott komisz arccal ült le, s nem akarta észrevenni, hogy
  331   1, 87 |                            főpincérnek jó ötlete jött, s egyik pincérét lóhalálában
  332   1, 87 |                            gyorsan szedte össze magát, s rohant ész nélkül a Bikába.~
  333   1, 88 |                              mi Mozgó Jámbus barátunk, s hidegvérrel adott elõ öt
  334   1, 88 |                               verejték verte ki arcát, s hiába küzködött a szerencsétlen,
  335   1, 88 |                        trocheus után csak felordított, s székestül együtt lefordult.~
  336   1, 89 |                             holmi hitvány anyagiaktól, s szánjuk el magunkat zenekultúrai
  337   1, 90 |                            egypár arcot tanulmányozni, s egypár tekintet összevillanását
  338   1, 91 |                               a dicsõ, de vad férfiút, s az interjú gyönyörûen sikerült.~
  339   1, 91 |                           vagyok. Debreceni hírlapíró, s óhajtottam önnel beszélni,
  340   1, 91 |                             debreceni vadember vagyok, s nem óhajtok Önnel beszélni.
  341   1, 92 |                          boldogság ragyogó aranyfénye, s a mûvészlélektõl megtagadnátok
  342   1, 92 |                       legmagasabb szárnyalását látták, s legbecsesebb gyöngyein osztoztak…~
  343   1, 94 |                             keserûségét érezni véljük, s már kísért bennünket a kérdés:
  344   1, 94 |                            mihozzánk közelebb állanak, s ha elmennek tõlünk, úgyis
  345   1, 94 |                            bele magát az új helyzetbe, s csak késõbb tudja meg a
  346   1, 97 |                           utcákon járókelõk tolongnak, s egy-egy utcasarkon csengõ
  347   1, 97 |                             elrohanunk a robogó kocsik s döcögõ parasztszekerek közt,
  348   1, 97 |                                márciusi ibolya illata, s fülünkbe cseng egy kedves
  349   1, 98 |                                mindig örömmel fogadja. S akárhogy is ítéljünk a népszínműről
  350   1, 99 |                              alakját olyan invencióval s igazi művészettel játszotta
  351   1, 99 |                              mint egy szavaló automat, s egy cseppnyi érzéket nem
  352   1, 100|                                került „díszelőadásra”, s a választás határozottan
  353   1, 100|                            Irma csodálatos művészettel s elragadó kedvességgel szavalt.
  354   1, 100|                                a szó nemes értelmében, s el lehet mondani, hogy őnála
  355   1, 100|                                drámai erővel játszott, s Ódry Árpád, kinek tegnapi
  356   1, 101|                         egyedül a nőé ez a kötelesség, s a férfi a legviharosabb
  357   1, 101|                             bizonyára betegeknek tart, s van egypár nő, kiket elkeseredett
  358   1, 102|                               a nap krónikája az elsõ, s az én kritikámnak nagyon
  359   1, 102|                                létezõ népszínmûvekkel, s ír egy igazi drámát, melyben
  360   1, 102|                              értékes dolgot produkált, s amelytõl még sokat, nagyon
  361   1, 102|                       következõ:~Sárdi Tamás (Szacsvay S.) dúsgazdag, hajlott korú
  362   1, 102|                                 mindent fel nem fedez, s fel nem tár apjának. Az
  363   1, 102|                                két bûnöst a szobájába, s együtt hal velük a rájuk
  364   1, 102|                                Sárdi Tamás szerepében, s teljesen lehetetlennek rajzolja
  365   1, 102|                             különben ötletes jelenete, s hihetetlen, hogy az imádott
  366   1, 102|                         monológot tudjon tartani.~Ezek s az ezekhez hasonló tévedések
  367   1, 104|                                párbajokról tanúskodik, s a jegyzőkönyveket elküldte
  368   1, 104|                             melyen az ő neve díszlett, s küldője egy szolidságáról
  369   1, 104|                               Végtelenül elkeseredett, s a jobb sorsra érdemes jegyzőkönyveket
  370   1, 105|                                drámai erővel játszott, s nyílt színen is tapsot aratott.
  371   1, 105|                            partnerei voltak egymásnak, s megérdemelték a tapsokat.~
  372   1, 106|                             Tónió szerepében hallottuk s láttuk tegnap a nagy mûvészt.
  373   1, 106|                             minden mozdulata fiatalos, s hangja is erõteljes. A közönség
  374   1, 106|                         közönség egész este ünnepelte, s vége-hossza nem volt a kihívásoknak.~
  375   1, 106|                          fellépését. A próbán elesett, s igen érzékenyen megütötte
  376   1, 107|                             még nincs okunk ünnepelni, s messze van még tőlünk az
  377   1, 108|                        nagyhéten penitenciát tartanak, s most nagyban folyik a bûnbánás.~
  378   1, 108|                                azután gondoltak egyet, s mint mindig - úgy most is
  379   1, 108|                               vallásosság, mint ebben, s egyik olyan tiszteletreméltó,
  380   1, 108|                                bizarr, õrült dolognak, s ezek a megbomlott idegek
  381   1, 108|                             elérkezett.~Ha átgondoljuk s átérezzük a két nap jelentõségét,
  382   1, 108|                            kövön térdelnek naphosszat, s megnyugodni mégsem képesek…
  383   1, 109|                             illatba fürödtek a lepkék, s örültek az életnek az emberek…~
  384   1, 109|                              arcát glória ragyogta be, s láthatatlan szellemek kara
  385   1, 109|                         Kétezer év óta Golgota a föld, s a Megváltók sóhajától siralomvölgye
  386   1, 109|                            ragyogásban élnek a latrok, s dorbézolásuk zsivaját alig-alig
  387   1, 109|                              harca nincs még eldöntve, s a nagypéntek után húsvét
  388   1, 110|                              hisz az eszme diadalának, s aki ünnepel a diadal ünnepén?!!~
  389   1, 110|                          okosnak, hidegnek kell lenni, s ami fõ: türelmesnek.~A mi
  390   1, 110|                           Pedig a hit szüli az eszmét, s a hit viszi diadalra is.
  391   1, 110|                               nélkül bolyong az ember, s amit tesz, az öntudatlan,
  392   1, 110|                          átfogja a nagy ünnep varázsa, s megtelik hittel, reménnyel,
  393   1, 110|                               még mindig a földön van. S míg egy ember van, ki az
  394   1, 111|                       konfidens inas (Rubos) jelenetei s a házastársak drasztikusan
  395   1, 112|                          törekvés keres kibontakozást, s az emberiség hihetetlen
  396   1, 112|                                kihívják a függöny elé. S végre aki ismeri az újságírókat,
  397   1, 113|                           adnak, hosszú kardot köthet, s a fehérnépnél is több a
  398   1, 113|                        huszáréknál se a huszár számít, s a baka se sokat numerál.
  399   1, 113|                                 Egy ember a században, s ha kibukik, jön más a helyébe,
  400   1, 113|                              van létszám tekintetében, s mégiscsak ez a fõ.~Mikor
  401   1, 113|                                katonaélet boldogságát, s meggyilkolja magát, vagy
  402   1, 113|                             legénnyé az õ gyermeköket, s a katonaságnál egyszerûen
  403   1, 114|                               imádtak, az aranyborjút, s csak az õ prófétái voltak
  404   1, 114|                        meghódított barbárok szokásait, s így a brit birodalom a legszomorúbb
  405   1, 114|                               félreértik törekvésüket, s legjobban félreértik e törekvés
  406   1, 115|                       szellemes verseivel az asszonyok s lányok poétája. Míg én?…
  407   1, 115|                              Szép dolog, merész dolog, s meséje a színészéletbõl
  408   1, 115|                            szép, igaz - ergo modern -, s mégsem adták elõ.~Ugye különösnek
  409   1, 115|                          színpadon magáról a festéket, s ez könnyen érthetõ.~Így
  410   1, 116|                             hosszú, dicsõséges élettel s örök ifjúsággal is.~Mikor
  411   1, 116|                                mert az igazi költészet s az igazi mûvészet mindörökre
  412   1, 116|                           hercegnõ szerepét játszotta, s a zsúfoltig telt ház egész
  413   1, 116|                           készületlenséggel küzdöttek, s elejtették a darab leghatásosabb
  414   1, 117|                            Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt
  415   1, 117|                        figyelmébe.~Máskülönben zenekar s kar jók voltak.~Az előadást
  416   1, 118|                             érte. Szemben áll Pesttel, s módjában van a saját ifjait
  417   1, 118|                         igazság, régebbi, mint a pesti s az eperjesi határozat.~Azt
  418   1, 119|                               kél e széles honhazában, s talán örömünkben a kvótát
  419   1, 119|                              választásoknak vége lesz, s már rendszerváltozásról,
  420   1, 119|                                mi alkotmányos érzékünk s közjogi felfogásunk helyességét.~
  421   1, 120|                            Szegeden képkiállítás volt, s egy csomó magyar város szintén
  422   1, 120|                              társulat két lapot ad ki, s ez a két lap a színházigazgató
  423   1, 120|                         felfogással. Õ színházigazgató s lapkiadó tulajdonos lesz,
  424   1, 121|                               estély a dramolett címe, s Dóry álnév alatt egy fõrangú
  425   1, 121|                           Egyébiránt naivan megcsinált s lélektanilag meg nem okolt
  426   1, 121|                            ezúttal mérséklõ Fáy Flórát s Szacsvay Sándort szívesen
  427   1, 122|                                mikor beállt az alkony, s a hűvös szél tagadja a tavaszt,
  428   1, 122|                                a múlt fénye ragyog be, s melyet maga a múlt teremtett.~
  429   1, 122|                             Belekapaszkodunk a múltba, s érezzük a szerelmet. Elhitetjük
  430   1, 123|                              ez a dolog a mi fejünkbe, s elmenénk a mi érdemes és
  431   1, 123|                               a beszéd az elnök úrnak, s készíte szívhez szóló, szép
  432   1, 123|                              Ez a kérdés minket illet, s mivel még eddig nem válaszoltak
  433   1, 123|                              vagy nem vennék komolyan, s kinevetnének, vagy komolyan
  434   1, 123|                    kinevetnének, vagy komolyan vennék, s megvernének. Mert ez Debrecenben
  435   1, 123|                               grádusa a hírlapolvasás, s a bírálatmondásnak csaknem
  436   1, 123|                        skribler-nép” nem tûr lenézést, s ezt a lenézést el is kerüli.
  437   1, 123|                              nem vagyunk tucatemberek, s amik vagyunk, azzá nem a
  438   1, 124|                             fény, az illat, a szerelem s poézis hónapja. S mi igaz
  439   1, 124|                             szerelem s poézis hónapja. S mi igaz ezekbõl a ragyogó
  440   1, 124|                             vértkergetõ, fojtó illata, s egy édes illatmámor, egy
  441   1, 125|                            váltak ki a hírtelen támadt s hírtelen lecsendesedett
  442   1, 125|                                mindenkiben hívõk”-nek, s a miniszterelnök megbukott,
  443   1, 125|                                is érdemeket szereztek, s azonfelül pedig a pártkassza
  444   1, 125|                           kalmárokból, vicinalistákból s az Isten tudja, még micsoda
  445   1, 125|                            egységes magyar társadalmon s az ezen felépíthetõ magyar
  446   1, 126|                           dacára is igazán szerettünk, s akik elvégre is nem tehetnek
  447   1, 126|                              pályára tekinthet vissza, s alig van kedveltebb tagja
  448   1, 126|                          kívánunk neki a debreceninél. S ami a fõ: jobb direktort
  449   1, 126|                                Flóra okosan felejtett, s ügyesen tanult. A legjobb
  450   1, 126|                              és mindig mûvészi Sziklay s a rendkívül intelligens
  451   1, 126|                          megérdemli.~Ezeket sajnáljuk, s ezeket várjuk örömmel vissza.~
  452   1, 126|                               tõlük fájó búcsút venni, s bocsássanak meg nekem -
  453   1, 127|                                a társulatnak ittmaradt s kóristákkal támogatott tagjai.~
  454   1, 127|                             karzaton is jól hallották, s egyes szereplõk még így
  455   1, 127|                               derült hangulatban volt, s egy-egy érdekes „besülést”
  456   1, 127|                     levélkékkel lepték meg tisztelõik, s a kapott tapsviharokra mindketten,
  457   1, 128|                              voltak künn vagy ötvenen, s - csodálatos dolog - mind
  458   1, 128|                             Milöckerék jó konyhájához, s igéből, de még halból sem
  459   1, 128|                            állóhelyre beállított klakk s egypár jelenlevõ színügyi
  460   1, 128|                      táviratozás, védnökkérés, ódaírás s óriási szereplési viszketegség.
  461   1, 128|                           példából. Haladunk a korral, s a fõ dolog mindig és mindenütt
  462   1, 128|                             Lueger beváltja ígéretét - s „bemasírozik”!…~A nyárban
  463   1, 128|                      Tizenötödikén már orfeumunk lesz, s megkezdõdnek nemsokára a
  464   1, 128|                        Megvette a Debreczeni Ellenõrt, s „kormánytól és pártoktól
  465   1, 128|                               egy rossz viccet mondok, s így méltóan zárom be a hét
  466   1, 129|                               le, mely a vonatot érte, s néhány kocsit összezúzott.~
  467   1, 129|                               után indulhatott tovább, s csakis úgy, hogy az utasokat
  468   1, 129|                   úriemberemnek persze több esze volt, s helyét nem volt hajlandó
  469   1, 129|                              fejéhez vert egy poharat, s társaival együtt kidobta
  470   1, 129|                                úr megfizette a helyét, s nincs olyan körülmény, mely
  471   1, 129|                               fog nyerni az emberiség, s csak évezredes korlátoltság
  472   1, 129|                                törni, meg nem érdemelt s meg nem fizetett elõnyt
  473   1, 130|                 Shakespeare-tõl Somosyig esett. Az idõ s a kor szükséglete úgyis
  474   1, 131|                            pénztárnokok szoktak lenni, s a gondjukra bízott közpénzt
  475   1, 131|                                maga külön sikkasztója, s már nem messze van az az
  476   1, 131|                              elverik a saját pénzüket, s így financiális vizsgát
  477   1, 131|                                mindennemű pénzkezelés, s amennyiben nálunk megvan
  478   1, 131|                                a választások elmúlnak, s valamelyik kegyelmes úr
  479   1, 131|                             filozofál a pénztárnok úr, s ettõl a filozófiától egypár
  480   1, 131|                             vannak még a régi emberek. S folyik a munka szépen, az
  481   1, 132|                         látogatta meg a székesfõvárost s annak fényes mágnásfészkét:
  482   1, 132|                                K. nagy. Övé a hatalom, s övé a fõispáni szék is.~
  483   1, 132|                          akinél a hatalom. A személyek s elvek elõtte teljesen mellékesek!…~
  484   1, 132|                             nagyon fontos személyiség, s nem a hozzá hasonló alakok
  485   1, 132|                             elbódít az akácvirágillat, s elfog a szerelem vágya.
  486   1, 132|                              fog írni a hét krónikása, s mimiattunk fognak szaladni
  487   1, 133|                              nagyjaink: a legnagyobbak s a magyar história legnagyobb
  488   1, 133|                             felé. Régi cél, régi terv, s az emlékmû ott is méltó
  489   1, 133|                             nem mondja egy Debrecenhez s a nagy idõkhöz méltó szabadságszobor
  490   1, 133|                         Debrecenben volt a legnagyobb, s kinek debreceni mûködése
  491   1, 134|                            újabban fékentartott poéta, s írok egypár sort a szép,
  492   1, 134|                               gyöngyvirágos Nagyerdõn, s volt bizonyára olyan ember
  493   1, 134|                              rendezni fiatalos kedvvel s deficitet fizetni az „öregek”
  494   1, 134|                            szenteltek. Nyolcvan új pap s mennyi régi! Néhány napig
  495   1, 134|                            fejét, igénytelen külsejét, s minden jogos ellenszenv
  496   1, 134|                           ember iránt, ki olyan sokáig s olyan erõszakkal fenn tudta
  497   1, 135|                              Tegnap délután megindult, s úgy dél felé, mikor e sorokat
  498   1, 135|                                Most bizonyára aggódik, s vele aggódik az ország nem
  499   1, 135|                            Bárcsak most is úgy járnék, s mikor ezeket a panaszkodó
  500   1, 136|                                Kálmán be akar tartani, s amelyhez állását kötötte?…~