Kötet, Rész

 1   1, 194| AMOLYAN BÚCSÚ-FÉLE~Úgy hozta a sorsom, hogy én, ki arra sohse
 2   5, 4  |     lidérce, koboldja.~Éjem és sorsom egy mély katlanában,~Valahol
 3   5, 39 |      életem, az én igám, az én sorsom. De mi közöm a XIII-ik század
 4   7, 1  |    szomorúság ez. Néha áldom a sorsom, hogy nem vagyok középkori
 5   8, 5  |     ennek a könyvnek köszönöm. Sorsom kezembe adta tizennégy éves
 6   9, 58 |  Jehovám, Istenem, Krisztusom, Sorsom vagy mim, adna nékem negyven
 7   9, 178|  felhők kék magasságban.~Pedig sorsom már rég megírva …~A megvetett
 8  10, 78 |     lények életükben. Nekem se sorsom, se idõm, se kedvem nem
 9  10, 90 | szabadság volt, s az én magyar sorsom szomorúság, halál és utálat.
10  10, 107|      kétségbeesett alkud[o]zás sorsom és a között, ami már a legtöbb
11  11, 36 |      egyenesen Párizsba vitt a sorsom, s majdnem kilenc évig éltem