Kötet, Rész

 1   1, 160|     költõ ünnepe, ha tisztába jövünk a „kortársak” visszaemlékezéseivel.~
 2   1, 238|  igazságot akarunk, csak arra jövünk rá, hogy - abszolúte nincs
 3   2, 122| jómagunk is csaknem extázisba jövünk. És azok az édesen csörgedezõ
 4   3, 117|       a „Népszava” után sorra jövünk.~Utoljára megkísértem ezúttal
 5   4, 25 |       a több olvasni való. De jövünk esetleg majd doronggal is…~
 6   6, 7  |     és polgártársaink - de mi jövünk aztán a sorra, s mi többet
 7   6, 160|  hirdeti nekünk: milyen régen jövünk, s milyen nagy út vár még
 8   6, 160|      semmit. Nagyon messzirõl jövünk, nagyon messze megyünk mi.
 9   7, 139| életet élünk le. Ismeretlenül jövünk a világra, s megismeretlenül
10   8, 84 |        De kik voltunk? Honnan jövünk? Megállítnók e ködös estében
11  10, 110|     azután mégis és megint mi jövünk, tisztelt, kis sírhantolók.~