Kötet, Rész

  501   1, 136|                                sem ismerõ kormányaival s szertelen és undok magyargyûlöletével!~
  502   1, 136|                              kiegyezés csõdöt mondott, s rohamosan halad a megérdemelt
  503   1, 138|                        Kárpótolj bennünket a múltért - s a jövõért is. Mert a nyár
  504   1, 139|                               pontosan fizette adóját, s mint megyei bizottsági tag
  505   1, 139|                           büszke lehessen a hadseregre s annak fényes ruhájú tisztjeire.~
  506   1, 140|                             egymást érték a tudakozók, s a telefon is állandóan le
  507   1, 140|                               táviratot Nyíregyházára, s délután megjött a rövid
  508   1, 140|                               a szeretõ pályatársakat, s mindazokat, kiket mûvészetével
  509   1, 141|                              alkotmányos fejedelemnél, s örök békét hirdet akkor,
  510   1, 141|                           szabadon gondolkozó férfiai.~S ugyanaz az Oroszország,
  511   1, 141|                               ki tüzes vassal a sebet. S míg nagyjai önfeláldozó
  512   1, 142|                             ártatlan, kicsi gyermekért s egy sápadt, könnytelen Madonnáért…~
  513   1, 144|                                a Toledad fõszerepében, s provokált egy olyan tüntetést,
  514   1, 144|                              rogyott a súgólyuk elõtt, s úgy szórta a csókokat a
  515   1, 144|                             még tegnap - ezt a cikket, s ma akartam tovább folytatni.~
  516   1, 144|                     beletalálta magát az új helyzetbe, s fejére nõtt sajtónak, közönségnek,
  517   1, 144|                             lumbágó nagy jelentõségét, s nem tûrjük a primadonna-packázást!…~
  518   1, 144|             primadonna-packázást!…~Ennyit a lumbágóról s a penitenciáról!~Debreczen
  519   1, 145|                                 melyekre áldozni kell, s olyan áldozatot, melyet
  520   1, 145|                     hazaszeretet erõs várának nevezni, s már régi idõ óta nem látunk
  521   1, 145|                           áldozatát saját filléreibõl, s kezdje meg a gyûjtést, a
  522   1, 146|                              ki egyikünk télikabátját, s ma már olyan meleg van,
  523   1, 146|                      Nyugat-Európától, mint a fõváros, s ez meglátszik az írásainkon
  524   1, 147|                                Népszínház primadonnája S. A. Újhelyrõl a fõvárosba
  525   1, 147|                              reagál. Biróra rá se néz, s nem fogadja el a feléje
  526   1, 147|                               a Nemzeti Kaszinó tagja, s elvégre nem lehetnek mindnyájunknak
  527   1, 147|                            megbízott, hogy Biró Pál úr s közte felmerült ügyet belátásunk
  528   1, 147|                            1899. május 28.~Ugron Gábor s. k.~Kubinyi Árpád s. k.~
  529   1, 147|                              Gábor s. k.~Kubinyi Árpád s. k.~Az ügy folytatása nem
  530   1, 147|                               a Nemzeti Kaszinó tagja, s olyan szépen meghúzza az
  531   1, 148|                           marad a kalásztenger helyén, s átroskad a nyár a letarolt,
  532   1, 148|                                megtisztítja a levegõt, s lehûti a rekkenõ hõséget.~
  533   1, 148|                        gondolni az élet teljességében, s látni a pusztulást, mikor
  534   1, 149|                        maradtak is útra készen állnak, s alig-alig vagyunk egypáran
  535   1, 149|                                meg egy hatalmas mûben, s a nevezett lapban egy sort
  536   1, 151|                             alárendeltség kötelékével, s ugyancsak megnehezítik a
  537   1, 152|                            vadborsótól lefogott búzát, s én, ki szeretem egy kissé
  538   1, 152|                         eseményeket dobsz ki magadból, s mirõl írhatok majd a hét
  539   1, 153|                            meggyilkolására törekszik?… S ki fogja végül elhinni,
  540   1, 153|                               erényeiben.~Vádolhatják, s meg is vádolják ezer hazug
  541   1, 153|                              formáknál tisztább formák s összes avult eszméinknél
  542   1, 153|                              izgalommal nézi a harcot, s lelkébõl óhajtja az igazak
  543   1, 153|                      gyõzelmében. Dreyfus megszabadul, s az õ megszabadulása letipró
  544   1, 153|                            korszakot jelentõ küzdelem, s ebben a küzdelemben Dreyfus
  545   1, 154|                               csendõr urak elfáradtak, s a gyanúsított atyafi a kapott
  546   1, 154|                                össze a vádlott kezeit, s mikor az a fájdalomtól ordítani
  547   1, 154|                         hordókba rakták a vádlottakat, s úgy gurították le egy magas
  548   1, 154|                         szerint jártak el. A baj régi, s az orvoslásnak radikálisnak
  549   1, 155|                                 Szép nyilatkozat volt, s őszinteségében nem akarunk
  550   1, 155|                                össze­hal­mozódtak már, s teljesítésüket nehezen várjuk!…~„
  551   1, 155|                           ígéretnek ez volt az alapja, s minden ígéret között ez
  552   1, 155|                          eszközei: a megyei harambasák s körülöttük a konclesõk egész
  553   1, 155|                                a mameluktábort neveli, s a lajstromkészítõ bizottságok
  554   1, 155|                               a legjobban mûködik. Ide s tova félig már beteljesedik
  555   1, 155|                          tizenkettedik órában vagyunk, s ígéretekkel hitegetni a
  556   1, 156|                          hevenyében ásott közös sírba, s kinél nagyobb költője nem
  557   1, 156|                              nagyobb költője nem volt, s nem is lesz tán soha!…~Az
  558   1, 156|                      lenézéssel, közönnyel, nyomorral, s mikor megvetve az olcsó
  559   1, 156|                            össze­szedjük, amit írtunk, s aminek minden sora egy-egy
  560   1, 157|                      kegyeletes szívvel, lelkesedéssel s illő pompával ülje meg.~
  561   1, 157|                            volt Debrecen a legnagyobb, s akkor érdemelte meg igazán,
  562   1, 157|                            amely hirdetné az eljövendõ s talán fogékonyabb szívû
  563   1, 157|                            lennie mindkét ünnepélynek, s hogy az legyen, Debrecen
  564   1, 157|                            dicsõ múltat feledõ közöny, s egy szívvel, egy lélekkel
  565   1, 157|                          megtermékenyülnének a szívek, s közössé lenne az az akarat,
  566   1, 157|                           emlékek jelöljék a nemzetnek s Debrecennek is legnagyszerûbb,
  567   1, 158|                             HÉTRŐL~„Még egy merénylet, s én mentve vagyok” - vélekedhetik
  568   1, 158|                            lepik meg hűséges szerbjei, s adnak neki mondjuk: egy
  569   1, 158|                              mondjuk: egy milliócskát.~S akkor Milán úr elérte célját.
  570   1, 158|                         visszatérő száműzött királyról s csengő, fényes szerb aranyakról…~*~
  571   1, 158|                             urat meg is interjuvolták, s ő elmondta nagyszerű terveit
  572   1, 158|                              nyomor halálba kergetett, s az utolsó sorokban, hátrahagyott
  573   1, 158|                               ünnepnapok. Petõfi-ünnep s a debreceni csata napja.~
  574   1, 158|                              tagja az akadémiának sem, s annál kevésbé titkára.~De
  575   1, 159|                            állameszme ellenségei közt.~S mit csinál a kormány? Eltûri
  576   1, 159|                           hatósága valósággal üldözze, s úgyszólván erõszakkal nevelje
  577   1, 159|                              dákoromán papoknak adnak, s megvonják azt azoktól a
  578   1, 159|                               többség táborába állani, s az okos nemzetiségi politika
  579   1, 159|                           politika elveszti legerõsebb s legeredményesebb támogatóit.~
  580   1, 159|                               dákoromán fõpapok ellen, s ne tûrje tovább, hogy élén
  581   1, 159|                               az államellenes harcnak, s valósággal írtóháborút folytassanak
  582   1, 160|                              tüneményszerû lángelmét,” s milyen boldogok, hogy beszélhettek
  583   1, 160|                              rajongással szólnak róla, s azt állítják, hogy boldogok
  584   1, 160|                         meghamisítani ezt az igazságot s elhitetni a serdülõ milliókkal,
  585   1, 160|                           szégyelltek vele végigmenni, s bizonyára Görgey hadvezér
  586   1, 161|                            nyög az egész művelt világ, s főképpen sínylődik Franciaország,
  587   1, 161|                            végének francia forradalma, s a harcból egy kerüljön ki
  588   1, 161|                            haladásban mindég elöl jár, s a haladás ellenségeit legelőbb
  589   1, 161|                               hanem a reakció veresége s Franciaország becsülete
  590   1, 161|                              azt, hogy az emberi jogok s haladás nemzete nem engedi
  591   1, 161|                        katolikus papság úgy óhajtanák.~S meg kell főképpen győzni
  592   1, 161|                            tanácsára; elintézi ő maga, s nem óhajtja tudni, hogy
  593   1, 161|                               vagy antirevizionista-e, s arra sem kíváncsi, hogy
  594   1, 161|                          Rennes-ben összeül a bíróság, s igazságos ítéletet mond
  595   1, 161|                              beteg, ideges társadalma, s ami mindennél több: a nagy
  596   1, 161|                               de Európa többi részében s minálunk is az idegesség
  597   1, 162|                               debreceni főiskolájának, s belekezdett ünnepi beszédébe.~
  598   1, 162|                         Megérezte a szívek dobbanását, s a szívében támadt sejtés
  599   1, 162|                             képes kiragadni bennünket, s ez az érzés reánehezedett
  600   1, 162|                           hálás utókor, nem az ünnepek s nem az ünneplõk kora. Hogyan
  601   1, 162|                             pártkasszára nem áldozott, s õfelsége kormánya elõterjesztésére
  602   1, 162|                               Kacagjuk az eseményeket, s érthetetlen elõttünk a Petõfi
  603   1, 162|                       eszménytelen kor õrült forgását, s félrevonul a százados falak
  604   1, 162|                      félrevonul a százados falak közé, s elmerül a múlt szellemi
  605   1, 163|                               nagy katasztrófa érzete, s nem akarta volna megvárni
  606   1, 163|                                Bem rettenthetlen hada, s átszúrja egy nyomorult kozák
  607   1, 163|                             legnemesebb magyar szívet, s pár nap múlva nagy Debrecen
  608   1, 163|                             lehelletétõl nyert életet, s minden porszemében a magyar
  609   1, 163|                                volt, nagy volt mindig, s az lesz ezután is, mert
  610   1, 163|                        Debrecen a nagy Debrecen marad, s élõ átok, ha valaha magyarságát,
  611   1, 163|                                sírnak minden porszeme, s legyen az a sír haldokló
  612   1, 164|                              Ausztriát lángba borulni, s látják, mint mennek a magyar
  613   1, 164|                             fojtani, csendet csinálni, s mint fogja a kényszerûség
  614   1, 164|                                forradalmat jelentenek, s az elsõ vérontás csak vadabbá
  615   1, 164|                          szabad és lehet együttélnünk, s melynek immár nem csak alkotmánya
  616   1, 164|                         bomladozó, pusztuló földdarab, s érje el mielõbb százszor
  617   1, 165|                        dísztüzet adtak a magyar bakák, s mikor a „zum Gebet” felhangzott,
  618   1, 165|                           bosszú nélkül hagytuk Aradot s a többi rémhelyet, feledtünk
  619   1, 165|                               jogait, reményeit bízta, s kik annak idején azt fogadták,
  620   1, 165|                          magyar függetlenség sírkövét, s szinte odakiáltják a nemzetnek:
  621   1, 165|                               a gyõzelem a mienk volt, s mi a gyõzelem hasznáról
  622   1, 165|                             ötven év elõtti gyõzelmet, s ünnepével dokumentálta azt
  623   1, 165|                               a Hentzi-szobor mellett, s az ünnep a feltámadt kamarilla
  624   1, 165|                             kulcsolja össze két kezét, s adjon hálát az Istennek,
  625   1, 166|                             kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja
  626   1, 166|                         miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti
  627   1, 166|                             egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak
  628   1, 166|                   ellensúlyozta erős magyar egyénisége s a politikai morál iránti
  629   1, 166|                              az ellenőrzés kritikáját, s ami a politikai morált illeti,
  630   1, 166|                           göngyölte a győzelmi pálmát, s hódolattal tette le a miniszterelnök
  631   1, 166|                                is ellenzéki maradjon?… S ilyenformán nyert magának
  632   1, 166|                            ígéretét vívmánynak vették, s minden megalkuvását államférfiúi
  633   1, 166|                             nevet nyertek a megalkuvás s a nemzeti becsület sárbatiprása.~
  634   1, 166|                               e politikai szédelgéssel s ennek fõ alakjával, a rátóti
  635   1, 166|                            magyar politika vezetésére, s rövid uralma csak megerõsítette
  636   1, 166|                               megmozdul maga a nemzet, s oda juttatja Széll Kálmánt,
  637   1, 167|                          irányában, kit a legziláltabb s legsúlyosabb politikai viszonyok
  638   1, 167|                                hogy a rendszer bukott, s egy boldogabb éra elõtt
  639   1, 167|                              van Örley úrban állandóan s minden körülmények között
  640   1, 167|                              kötelességük összetartani s megtorolni azt a durva sértést,
  641   1, 168|                               hanem a legracionálisabb s egészen financiális okokból
  642   1, 168|                              szolgáltatva egy külföldi s a legnagyobb mértékben üzleti
  643   1, 168|                             panaszkodunk a magyar ipar s iparvállalatok szegénysége
  644   1, 168|                               vessünk számot magunkkal s főleg avval, hogy mi legalább -
  645   1, 168|                          Debrecen tanácsa egy külföldi s drágább feltételeket szabó
  646   1, 168|                         Debrecen is megértette a kort, s befogadta annak legmodernebb
  647   1, 169|                                 úgyszólván náluk élek, s mégsem tudom ezt a kérdést
  648   1, 169|                        Legnagyobb percentre dolgoznak, s legkevesebben kerülnek közülök
  649   1, 169|                             egynéhány száz vendéglõse, s mind tisztességesen megél.~
  650   1, 169|                                auláit is sorba jártuk, s azért mégis megelégszünk
  651   1, 169|                          vegyük közönségesen a dolgot, s próbáljunk példával bizonyítani.~
  652   1, 169|                           hanem kongresszusra gyûlnek, s minden ok nélkül követelõznek.~
  653   1, 170|                        Megrezzentek a föld drótidegei, s reszketve írták le a hírt:
  654   1, 170|                              áldást szent ereklyénktõl s az ékesített tróntól, de
  655   1, 170|                          szemben.~Szeretett bennünket, s legyen ezért a szeretetért
  656   1, 170|                              értik meg a mi szívünket, s olyan keveset kaptunk mi
  657   1, 170|                              nép templomában nyugszik, s örökre élõ szelleme súgja
  658   1, 171|                             bocskoros mócokkal beszél, s persze roppant módon bízik
  659   1, 171|                             népgyûlés a Hentzi-ügyben, s ugyancsak határozott hangú
  660   1, 172|                                tudnék feledni mindent, s csak árnyékom maradna itt
  661   1, 172|                            Temetkezik a lomb, a virág, s ébrednek az eltemetett álmok…
  662   1, 172|                            bolondul színes képek után, s nem láttad a sarat…~Pedig
  663   1, 172|                       szeptemberi ítéletnapnak szavát, s magam mennék a vég elébe,
  664   1, 172|                              melynek hatalma egyetlen, s a neve: sár…~Debreczen 1899.
  665   1, 173|                               csak áldozni, lelkesedni s egy-egy nagyságos jelölt
  666   1, 173|                             mintha te nem is léteznél, s mintha nem mandátumot adtál
  667   1, 173|                               a te nagyságosaid írnak, s melyek büszkén hirdetik
  668   1, 173|                          elveket csupán õk képviselik, s csupán csak õk õrzik meg
  669   1, 173|                                visszaállításáért küzd, s el ne hidd, hogy a Hentzi-ügyben
  670   1, 173|                         gyöngéden óvjuk ellenségünket, s borítsuk rá a vizes lepedõt
  671   1, 173|                                Hentzi-ügyben kifejtett s egyedül helyes állásfoglalásáról
  672   1, 173|                              meg hangzatos frázisokkal s cikornyás ígéretekkel. Tetteket
  673   1, 173|                         ígéretekkel. Tetteket vártunk, s az elsõ és legnagyobb szabású
  674   1, 173|                      kiskaliberû dologgal foglalkozni, s ehelyett jobbnak látta felújítani
  675   1, 173|                                olyan passzióval ûznek, s mely nekünk annyi fájdalmat
  676   1, 173|                        ellenséggel szemben követeljük. S nagyobb ellensége a magyar
  677   1, 173|                          eszével az illõ tanulságokat, s számolj le majd azokkal,
  678   1, 173|                         bizalmadra méltatlanok voltak, s bárcát csináltak a te bizalommal
  679   1, 173|                              csináltak a te bizalommal s önzetlenül ajándékozott
  680   1, 174|                          kitűnő érzéke tette ismertté, s képesíti főképpen fordításokra.
  681   1, 174|                               csábító mezejére lépett, s a fővárosi lapokból ítélve
  682   1, 174|                          görögül tanuló ember se lesz, s nagyon sok intelligens ember
  683   1, 174|                                Egypár komikus helyzet, s a darabnak vége van. Mintha
  684   1, 174|                              elõadás elég gyönge volt, s fõképpen ennek tulajdoníthatjuk
  685   1, 175|                           hidegen hagyta a közönséget, s talán még fél sikert sem
  686   1, 175|                                helyzetek, jóízû tréfák s helyenként határozottan
  687   1, 175|                               büntetésétõl megsiketül, s csak úgy nyerheti vissza
  688   1, 175|                          Világgá megy, sokáig bolyong, s csak akkor gyógyul meg,
  689   1, 175|                        Ferenczy énekeltek igen szépen, s a már a Magyariak révén
  690   1, 175|                                ismert Milimári-induló, s hogy néhány csinos zeneszám
  691   1, 175|                          szerepét ugyancsak kiaknázta, s Kállayval osztozott a tapsokban.~
  692   1, 175|                               a Halmai testvérek tánca s azok a szellemes, aktuális
  693   1, 175|                                 ki a darab díszleteire s az új, szép jelmezekre meglehetõsen
  694   1, 176|                          elmúlásnak üldözött áldozata, s vége lesz a robotnak, melynek
  695   1, 177|                      reminiszcencia a régi jó idõkbõl, s bizony-bizony a szüret eredménye
  696   1, 177|                        színészeink, roppant ambícióval s buzgalommal az új darabot.
  697   1, 177|                        Közönség, sajtó nem akceptálta, s nagyon jó ízléssel.~Szellemtelen
  698   1, 177|                    Szellemtelen a meséje, a muzsikája, s a jókedvû Sziklai kupléjával
  699   1, 177|                       megmételyezik a fiatal szíveket, s galád bosszút forralnak
  700   1, 178|                               alakítás volt a Bartháé, s az aratott tapsokból kitartást
  701   1, 178|                      intelligens színésznõnek látszik, s nem deklamál oly kétségbeejtõen,
  702   1, 179|                            hatása legkevésbé frappáns, s melyben annak idején Küry
  703   1, 179|                                megjelenése, bájos, üde s kifejezõ arca, élénk temperamentuma
  704   1, 179|                         csengésû, végtelenül kellemes, s még karban is eléggé kiválik.~
  705   1, 179|                         hatalmas tapsvihar zúgott fel. S attól kezdve, hogy belépõjét
  706   1, 180|                              féltékennyé tesz férjére. S mikor aztán egy rettenetes
  707   1, 180|                                családja házibékéjérõl, s rendesen akkor érkeznek,
  708   1, 180|                             minden szava mûvészi volt, s megérdemelte a bõven kapott
  709   1, 180|                       Határozottan tehetséges színész, s az csakis érdemére szolgál,
  710   1, 181|                            haladásunk szemfényvesztés, s a közöny és a megalkuvás
  711   1, 181|                               páratlan brutalitásaira. S most? Ki törõdik vele? Egypár
  712   1, 181|                              helyezett predikátumokat, s ne[m] csinálni obstrukciót
  713   1, 181|                                hízelegni, stréberkedni s mindamellett elõkelõsködni
  714   1, 183|                               Különben az efféle helyi s fõképpen héber ízû darabok
  715   1, 185|                             halni. Ezen segíteni kell, s megnyitotta - a szeszüzletet.
  716   1, 185|                           határozat testet fog ölteni.~S a víz?…~Ajánljuk az Áronoknak:
  717   1, 185|                                 Több szükség van erre, s jövedelmezõbb is a szeszkereskedésnél
  718   1, 186|                             magyarsággal együttéreztek s harcoltak mindig (?), s
  719   1, 186|                                s harcoltak mindig (?), s rosszul esik nekik az a
  720   1, 186|                         türelmességünknek.~Mi eltûrünk s elhiszünk mindent. Szemet
  721   1, 186|                            meghazudtolni a történelmet s a közelnapok eseményeit
  722   1, 186|                            hogy a mi célunk a nyelvben s mindenben egységes Magyarország!
  723   1, 187|                               intézik uraik szívügyét, s a mágnás úrfinak egyedüli
  724   1, 187|                                Pálma konteszre gondol, s kész megölni magát egy képtelen,
  725   1, 187|                                 mert demokrácia nincs, s azok pedig, kiknek illene
  726   1, 187|                       talmi-nemességre szert tegyenek, s akkor retyizei Kovács Pálnak
  727   1, 187|                           elmaradottságban az életben, s aztán - a világ haladjon,
  728   1, 188|                         szombaton este Perényi Margit, s aratott olyan igaz és hatalmas
  729   1, 190|                      megtekintetesuraz a városi hajdú, s akik mégiscsak városi alkalmazottak.~
  730   1, 192|                              Ott volt a színházban is, s az elõadást családjával
  731   1, 193|                           megindítottak minden szívet, s ami egy igazi nagy siker
  732   1, 193|                               kutatni. Rengeteg verzió s rengeteg számú szerzõ támadt,
  733   1, 193|                              példátlan sikert aratott, s ezt a sikert elsõsorban
  734   1, 193|                           esküjét. Más leányt vesz el, s házasságát az Isten két
  735   1, 193|                            Absolon õrjöng fájdalmában, s akkor jut eszébe esküje
  736   1, 193|                                akkor jut eszébe esküje s az elhagyott Szulamit. Otthagyja
  737   1, 193|                         Absolont gyászolja még mindig, s nem hallgat kérõinek ostromlására,
  738   1, 193|                                eredeti legenda meséje, s ebben a formában hozta volt
  739   1, 193|                        átdolgozásában a mese drámaibb, s a darab vége halál és nem
  740   1, 193|                        baritonista alig van a vidéken, s tegnap már játékban is kitûnõt
  741   1, 193|                               volt. Megjelenése, éneke s meglepõen erõs, megrázó,
  742   1, 193|                   átdolgozásban került színre a darab. S ennek a befejezése sokkal
  743   1, 193|                                ház tapsolt a darabnak, s a szereplõknek, kik közül
  744   1, 193|                      dicséretet minden egyes szereplõ, s csak õszintén gratulálhatunk
  745   1, 193|                           második felvonás berendezése s az utolsó felvonásban a
  746   1, 193|                              darab biztos kasszadarab, s nagyon sok telt házat fog
  747   1, 194|                      gimnazista, minden bankhivatalnok s minden penzionátus öregúr -
  748   1, 194|                          méltánylom a mások illúzióit, s nem fogom kijelenteni: hogy
  749   1, 194|                                érte lelkesülni tudjon. S hogy nekünk, szegény, csavargó
  750   1, 194|                        Dicsértessenek hát a színészek, s magam is a dicsérõk sorába
  751   1, 194|                        kedvencem. A nagy Halmy leánya, s maga is nagy mûvésznõ. Csodálatra
  752   1, 194|                            alakításának nincs egysége, s a részletektõl nem látjuk
  753   1, 194|                               mûvészetének köszönheti. S hogy ezek a sikerek nem
  754   1, 194|                             illúziókeltés a legnagyobb s legbecsesebb ereje. Õ Lilit
  755   1, 194|                            játszhatja: elhisszük neki. S ha a Babában, mint Alézia,
  756   1, 194|                             lett egyszerre primadonna. S ha el­vesz­tett egy õt körülrajongó
  757   1, 194|                            közönséget, melynek szintén s olyan hamar kedvence lett.
  758   1, 195|                         magával viszi a nagy tragikus, s határozott szándéka a magyar
  759   1, 196|                                elõkelõ egyének felett, s tagjainak megszerezze azt
  760   1, 196|                            helyzetbe, hogy cselédeiken s a pincéreken kívül senki
  761   1, 196|                               más közönséges embernél, s így a demokraták elnöke
  762   1, 196|                       hivatkozzék az emberi méltóságra s az egyenlõség elvére. Ha
  763   1, 196|                               az egylet elérte célját, s feloszlik. Azonban tagjai
  764   1, 197|                                mondani Kiss Józseffel, s elvégre ez még mindig jobb
  765   1, 197|                             marad. Barátaim unszoltak, s én - az vessen követ reám,
  766   1, 197|                            Ada-Mohalon is nagyhatalom, s elég szép dolog Ada-Mohaion
  767   1, 199|                     észrevettek, egyszerre elnémultak, s félretették a lapot.~Ölt
  768   1, 199|                              lapot.~Ölt a kíváncsiság, s alig vártam, míg magam maradok.
  769   1, 199|                          maradok. Végig futom a lapot, s egy meg­ceruzázott újdonságot
  770   1, 200|                            elesett. Ön angol újságíró, s e nagy eseményrõl terjedelmes
  771   1, 200|                                a vár kapui felnyíltak, s hõsies seregünk lerakta
  772   1, 201|                            Szeretem a nagy mondásokat, s gyönyörrel szemlélem, mikor
  773   1, 201|                            öleli keblére hûséges nejét s neveletlen gyermekeit. Megcsókolja
  774   1, 202|                                  Ilyen pedig nem akad. S így növeltük mi, a kevesek
  775   1, 203|                          folyószámla rendszert egyszer s mindenkorra beszünteti.~
  776   1, 203|                               ne sajnálják ezután sem, s mindig csak az egyik felére
  777   1, 204|                          teljesen megsemmisült az „i”, s ki tudja, vajon Bátsmegyey
  778   1, 204|                              Az ábécé „y”-on kezdõdik, s az „i”-t végleg kihagyták
  779   1, 204|                             Név helyett számot kapnak, s foglalkozásuk a kutyabõrök
  780   1, 204|                                 y” testvérharcot kezd, s a harc vége Isten tudja,
  781   1, 204|                           azért tovább dominál az „y”, s nagyobb a gondunk, mint
  782   1, 205|                           Horatius oly csinosan dalol, s egyszerre belépnek a vaskorba,
  783   1, 205|                          justicia fejlõdéstörténetével s a jog és méltányosság ismert
  784   1, 206|                                irodalmi esemény”-nyel, s mutatványokat közölt a koszorús
  785   1, 206|                               koszorús költõ poézisét, s hogy milyen modorban, azt
  786   1, 207|                                mert énekelniök muszáj. S ha rossz is az ének, bizonyos,
  787   1, 207|                            balzsamos levegõ, derült ég s isteni csend… Ez utóbbi
  788   1, 207|                           megacélosít a tiszta levegõ, s varázzsal tölt el a misztikus
  789   1, 207|                             tölt el a misztikus csend.~S mikor már kísértetbe jönnénk,
  790   1, 207|                           eszünkbe sem jut gúnyolodni, s nem kérdezzük meg, hogy
  791   1, 207|                                kislány van a világon”, s szeretnõnk ujjongva felkiáltani:
  792   1, 208|                          összetörni a zsarnok hatalom, s most ölelõ karok fogják
  793   1, 208|                           Valaha szebb napokat látott, s a tíz évvel ezelõtt lefolyt
  794   1, 208|                                szívére vette a dolgot, s ez bírta rá végzetes tettének
  795   1, 209|                                egy cigány. Beteg volt, s gyógykezeltetni akarta magát.~
  796   1, 209|                             azonban nem nyugodott meg, s kiverte a cigányt paripástul
  797   1, 210|                          hintek tehát hamut a fejemre, s vallásos áhítattal fogadom
  798   1, 210|                               nem veszem elõ. Tanulok, s engedem magam Tini kisasszony
  799   1, 211|                              csapást szépen kiheverte, s nem hajlandó letagadni,
  800   1, 211|                            tisztes, kipróbált lantját, s elég merész volt úgy énekelni,
  801   1, 213|                              és [a] nép gondolkozását, s egy valóságos apostolnak
  802   1, 213|                     fejlõdésünkben.~Az apostol eljött, s ma már a zab társadalmi,
  803   1, 214|                              szívem megszakadna érzem, s végsõ sóhajba törve imádkozom
  804   1, 214|                               A nép valósággal tombol, s észre sem veszi, mikor Ugron
  805   1, 214|                               darab vattát a zsebébõl, s bedugja a bal fülét).~Gajári
  806   1, 214|                                darab vattát a zsebébõl s bedugja vele a jobb fülét.)~
  807   1, 214|                             Ugron Gábor (mellette áll, s egy óriási darab vattával
  808   1, 215|                       tanította szabadságra az embert, s úgy érezzük, hogy: a szabadság
  809   1, 217|                       kezünkbõl a kenyérszerzõ eszköz, s nem volna a mai ünnep a
  810   1, 218|                            igen szép hazafias nótákat, s szavaltak nem kevésbé lelkesen,
  811   1, 218|                              elterjedt szokás volt ez, s állíthatom, hogy egészen
  812   1, 218|                               nemzetnek állami életet, s ennek köszönhetik egész
  813   1, 218|                                maguk szép szavalataira s nem kevésbé szép énekléseikre.~
  814   1, 218|                                Nem mert abból lettünk, s azzá leszünk, hanem mert
  815   1, 218|                         közönség szokott gyönyörködni, s hogy mi már lelkesedni sem
  816   1, 219|                            végezte. Két gyermek atyja, s igen szép családi életet
  817   1, 219|                               A széles körökben ismert s népszerû házigazda ülte
  818   1, 219|                                szép tószt hangzott el, s a fényes társaság a reggeli
  819   1, 219|                             tisztelettel.~Gorbó Márton s. k.~IV.~- …Az egész, kérem,
  820   1, 220|                           szánta - adjõ, gavallérság - s szóljunk errõl a szerelmi
  821   1, 220|                               Ede a romantika imádója, s mint ilyen természetesen:
  822   1, 220|                           Dulcineám is kancsal talány, s én mégis ragyogó szempárról,
  823   1, 220|                       meggyõzõdését hitesse el velünk, s szépen szólván: a Parnasszus
  824   1, 220|                             szívébe vág, nevetni akar, s egy fájdalmasan nevetni
  825   1, 220|                                kezét kezembe fogtam.~…"S szól az ifjú: Mohamednek~
  826   1, 220|                                Édes, első asszonyának.~S apródomnak jössz te vélem,~
  827   1, 220|                             apródomnak jössz te vélem,~S leszek dús és boldog asszony,~
  828   1, 220|                                És én eldobám a könyvet~S lábaihoz sírva rogytam.~-
  829   1, 220|                                valóság lesz a mesébõl, s a valóságból - romantika!…~…
  830   1, 221|                         fantomért, egy adag morfiumért s egy betöltetlen helyért
  831   1, 221|                             beletördeljük nap-nap után s mindig egy napra szürke
  832   1, 221|                          vágyunk orvosságot kitalálni, s visszafojtott lélekzettel
  833   1, 221|                          tiszta nép?… Kenyérért ordít, s most esküszik sorba-sorba
  834   1, 221|                       elvesztjük a száraz kenyeret is, s mégsem kap, nem kaphat a
  835   1, 221|                           fájni akkor?~Nem úgy éltünk, s nem annyit tûrtünk mi el.~
  836   1, 222|                               jobbágyai reménykedését.~S míg Itália csodás kék ege
  837   1, 223|                             EGYSZER~Egy könyvet írtam, s ki is adom még egyszer.
  838   1, 223|                               egy vércsepp a szívembõl s egy tömjén-morzsa az örök
  839   1, 224|                           beszállították a diákurakat, s ezzel aztán vége is volt
  840   1, 224|                      agyonhallgatni. A legtartalmasabb s legkomolyabb ifjak a reális
  841   1, 224|                            levegõbe a hatalmas asztalt s átdobja a túlsó oldalra.
  842   1, 225|                         Rápillantok a lap fõ oldalára, s álmélkodva olvasom a hosszú-hosszú
  843   1, 225|                           fején állandó glória ragyog, s szent kötelesség megragadni
  844   1, 225|                              Hova kerül akkor a zabügy s a magyar politikának annyi
  845   1, 227|                               úrnak, ha nekem tetszik, s Y úr fogadja, ha neki tetszik.
  846   1, 227|                               hópehelybõl lavina lesz, s ennek a zaját már lehetetlen
  847   1, 228|                               tájékát, az új színházat s az épülõ bazárt. Egyszer
  848   1, 228|                            körüli üzletek személyzetét s az utcai járókelõket. Egy
  849   1, 228|                          vastag volt a boltozatos fal, s a leglaikusabb ember is
  850   1, 228|                          teljesen befejezték a munkát, s szállani akartak lefelé,
  851   1, 228|                         megindult a hatalmas tégla-öv, s egy hatalmas zuha­nás­sal
  852   1, 228|                               fejjel vitték le társai, s a hírtelen elõhívott dr.
  853   1, 228|                            feje szakadt be egy kicsit, s az arca is összezúzódott.
  854   1, 228|                             után mindjárt jobban lett, s remélni lehet, hogy gyorsan
  855   1, 230|                              elég jó karakterisztikum, s megkérdi uzsonna közben
  856   1, 230|                        Konstatálja, hogy sokan vannak, s mindenki a hevenyészett
  857   1, 230|                    történetesen töri a magyar nyelvet, s rajong a magyarokért - az
  858   1, 230|                               álmában fából vaskarikát s egy furcsa népet, melyet
  859   1, 230|                          kiáltanak szét Európa-szerte, s melynek egyik legnagyobb
  860   1, 230|                               anyanyelven nem hallott, s hol néhány száz embert szent
  861   1, 230|                               épül az állandó színház, s a nyári szezon tönkretenné
  862   1, 230|                               is fejlesztik az ízlést, s készítik elõ a téli színpártolást:
  863   1, 230|                                 korszakos naivságokkal s valami rettenetesen elrontott
  864   1, 230|                    legmagyarabb nagysága, Dankó Pista, s azokat a csodálatos szép
  865   1, 230|                          elõkelõ, magyar tagokból áll, s hallgatják nemcsak a színlap
  866   1, 231|                              van. Kellemetlen külsejû, s anyai örömök elõtt áll.~
  867   1, 231|                               kérdése egy farkasverem, s egész fiatalos tûzzel támad,
  868   1, 231|                               Lajos kést vett magához, s Tóth Sándorhoz indult, hogy
  869   1, 231|                                a kést kiköszörültette, s egy órai ott idõzés után
  870   1, 231|                              kaput kinyitotta, bement, s az udvari ablakot megzörgette.
  871   1, 231|                         Bonczosék fölébredtek a zajra, s az asszony megmondta a férjének,
  872   1, 231|                                Sándor [?] ekkor bement s lefeküdt. Úgy éjféltájban
  873   1, 231|                         kiugrott az ablakon az utcára, s elment sógorához, Sütõ Lászlóhoz.
  874   1, 231|                                azonnal letartóztatták, s azóta vizsgálati fogságban
  875   1, 232|                            Mindnyájan betegek vagyunk, s egyre betegebbek leszünk.
  876   1, 233|                          virágot mutat a bûn­fertõben, s szánalommal cseréli ki a
  877   1, 233|                         Repülünk, mint a Spinoza köve, s azt hisszük, azért repülünk,
  878   1, 233|                       extázisba képes hozni bennünket. S mikor már az embert kiengesztelte,
  879   1, 233|                              feledte a két elsõ napot, s nem csalódunk, ha most már
  880   1, 234|                          vezette. Ez a szerelem szent, s õ nem tehet róla, hogy olyan
  881   1, 234|                           Találja meg forró szerelmét, s elcsitult, kibékült szívvel
  882   1, 234|                             melegben, fojtó levegõben, s lesték, mint szorul a hurok
  883   1, 234|                           legnagyobb kriminalistáknak, s kit mint embert, írót és
  884   1, 234|                           napján kánikulai meleg volt, s a Müllerájban hattal kellett
  885   1, 234|                         társadalom becsületbeli ügyét, s provokáltatta a cikk íróját -
  886   1, 235|                                míg élet lesz a földön. S ha eszünkbe jut: megáll
  887   1, 236|                           kupléknak tapsol a közönség, s tart az elõadás a késõ órákig.
  888   1, 236|                              az elõadás a késõ órákig. S elõadás után - akkor jön
  889   1, 236|                           táncol siralmas buzgósággal, s hadarnak olyan nyelven,
  890   1, 236|                              fület, elrontható szívet. S így hódít a brettli, tesz
  891   1, 236|                           Bayreuthból orfeumok városa, s így lesz a kultúránk lassan-egyre -
  892   1, 237|                             kovácsol nagy tragédiából, s a témát, mit a végzet szörnyû
  893   1, 237|                                pályája legelején volt, s már éreznie kellett, hogy
  894   1, 237|                              Talán megjelent az árnya, s így beszélt az éjjel:~„…
  895   1, 237|                      Törvényeket tanulsz kétségbeesve, s el fogsz bukni mégis, amiatt
  896   1, 237|                            Miksa elõkapta a revolvert, s belelõtt a fájó agyvelejébe.~
  897   1, 238|                              orfeumnak nézi a világot, s kuplékat ír hozzá. Nagy
  898   1, 238|                         tanárok szurdalták a szívembe, s minden egyes szúrásnak nevet
  899   1, 238|                               A másik érzés az erõsebb s talán igazabb is. Aki él -
  900   1, 239|                                a gyalázat nem a mienk, s a magyar ifjúság gyalázata
  901   1, 239|                    büszkeségnek a felséges elégtételt, s kinyilatkoztatja, hogy ettõl
  902   1, 239|                              minden polgára távol áll, s a merénylet minden egyetemi
  903   1, 239|                            karok júdási ölelései közé, s kihasználtattátok magatokat
  904   1, 239|                           nagybeteg magyar társadalom, s átkozottak vagyunk, ha egy
  905   1, 240|                             lebilincselõbbet akartunk… S a nizzai délután ilyen volt.
  906   1, 240|                               és okos. Író akar lenni, s elég helytelenül - az íráson
  907   1, 240|                      regényének a hatása alatt vagyok, s roppant szeretném, ha a
  908   1, 241|                        haldokló, szívbajos katonatiszt s egy viruló szép úrileány
  909   1, 241|                                a férfi az imádott nõt, s az ideál is az epedõ lovagot.
  910   1, 241|                       szuggeráltak magukba az emberek, s ez kinõtte magát felséges
  911   1, 241|                               korok felfogása volt ez, s nincs kizárva, hogy egy
  912   1, 241|                             nevelési hiba büntetésére, s egy igazi, egészséges regény
  913   1, 242|                              azonban szociálistáskodik s ráfekszik a burzsoá vágyakra.
  914   1, 242|                                miniszter õszinteségét, s olyan hangon válaszolt,
  915   1, 242|                             Szobrot érdemel Szigligeti s városi nevet a színház,
  916   1, 243|                             valamelyik jogakadémiáját, s mint választanak meg lelkesedéssel
  917   1, 243|                               volt. Aztán kispap lett, s egy szomorú éjszakán agyonpuffantotta
  918   1, 243|                          pillanatban kiejtem a tollat, s mit csinálok akkor?… Abban
  919   1, 243|                          engeded magad kompromittálni, s adsz nekem is egy zugot…~
  920   1, 244|                               tiszta szabadelvûségnek, s az lesz örökre.~Erre adott
  921   1, 245|                               volt, aki nem vigyázott, s e vigyázatlansága folytán
  922   1, 245|                            magát. A függöny legördült, s õ harsány hangon jelentette
  923   1, 245|                             Erre azután megharagudott, s utánam hajította a papucsát.~
  924   1, 247|                             meg. A tömeg mindig tömeg, s azt lehet mondani, hogy
  925   1, 247|                            természeti törvény hatalmát s fel­frissítését az összealudt
  926   1, 247|                                Göréék tengeri nótáját, s emellett sikerülten elálmélkodhat
  927   1, 248|                       megnyújtózkodnak egy pillanatra, s utánanéznek a robogó vonatnak.~
  928   1, 248|                         kenyérért izzadnak szalonnával s száraz kenyérrel fûtött
  929   1, 248|                           kenyérrel fûtött embergépek, s hol kenyeret ad, kínál a
  930   1, 248|                               erõt, munkásságot, vért, s a viszonzás egy koldusbot,
  931   1, 248|                                amit a kezükbe nyomtak, s egy útlevél, amivel elbújdoshattak.~
  932   1, 248|                           együtt hontalanul a világot, s vesznek el nyomorultul az
  933   1, 248|                        magunkat milliónyi áldozattal!…~S ezek az oláhul lármázó tüszõs
  934   1, 249|                              vizébe, a két ifjú utána, s belefúlnak mind a hárman,
  935   1, 249|                          ritkán kerülõ városi emberek. S az ifjú megírta még egyszer
  936   1, 249|                               halvány Miranda grófnõké s a viharos keblû õrgrófoké
  937   1, 249|                                csinálják a regényeket. S az a szép dolog, ami regényes!…~
  938   1, 250|                                 Elálmosított a fürdés, s kivételesen álmodtam is.~
  939   1, 250|                                kopár volt körös-körül, s a nap olyan perzselõen sütött,
  940   1, 250|                             rátûzött meztelen fejükre, s õk elalélván a földre estek.~
  941   1, 250|                                 Õrjöngve kacagott fel, s elrohant. A másik kettõ
  942   1, 250|                              két vándor pedig fölkele, s hasonlóan miként az elsõ,
  943   1, 251|                                a kegyes jó urak elõtt, s áldást rebegjenek ajkaink,
  944   1, 251|                               szidják, komoly baj van, s azt jelenti, hogy elevenre
  945   1, 251|                           kötelességünket teljesítjük, s ezt megköveteljük mindenkitõl!
  946   1, 253|                            rendje dicsõ, az élet szép, s a városi vízvezeték a modern
  947   1, 253|                           vizét a vízvezetéki helyett, s elhisszük emellett, hogy
  948   1, 253|                             fellegek cikáznak az égen, s Arthur görcsösen szorítja
  949   1, 253|                                támadják magyarságunkat s vele együtt fõ erõsségünket,
  950   1, 254|                        hivatalszolga, rossz útra tért, s a legényeket az utcán fogta.
  951   1, 254|                            fogta. A bûnön rajtakapták, s a kihágási bíró elé állították,
  952   1, 255|                                még mindig szükség van. S a kibontott fonalat most
  953   1, 255|                           isteni csendben. A kioszkban s elõtte sokan ülnek, de mindenkit
  954   1, 255|                                hangol ez a csendesség, s valami lágy poétikus hangulattal
  955   1, 255|                             Messzirõl cigányzene szól, s mi álmosan, lehûlve ballagunk
  956   1, 255|                               ül vizsgálati fogságban, s a végleges ítéletet most
  957   1, 255|                                ígért. Elvitte mulatni, s visszaélt - az ítélet után
  958   1, 256|                       társadalom a formák összetétele, s a jól megválasztott forma
  959   1, 256|                               lap nem alsó gimnazisták s éppenséggel nem tudásszomjas
  960   1, 256|                              Célja igazság mindenekben s tisztaság - ha lehetséges
  961   1, 256|                              humanizmus szent nevében, s ugyane jegy alatt szidja
  962   1, 256|                               van már elég Maszlovánk. S miért gyalog? Mert máskülönben
  963   1, 256|                                mikor olyan botrányosan s nagyon - nõk!…~A másik menetben
  964   1, 256|                           csináljunk clausus numerust, s vágjuk le a nappali lepkéknek,
  965   1, 257|                                méltányolta a bizalmat. S a kölcsönös bizalomnak szép
  966   1, 257|                         bennszorultak rémes ordítását. S tudnod kellett volna, hogy
  967   1, 258|                               ecsedi láp jeges vizébe, s ennek folytán öt hétre megbénított
  968   1, 258|                            egyaránt a lábak csináltak, s mondhatom Önöknek - kegyes
  969   1, 258|                                 A járás igen jól esik, s én ezerszeresen lekötelezettnek
  970   1, 258|                         hivatását. És hogy ez így van, s ennek fõ-fõ oka az emberi
  971   1, 258|                                a kerekek alá kerülnek, s másfél perc múlva azon veszem
  972   1, 258|                            embernek elvesznek a lábai, s ennélfogva túlságosan érzi
  973   1, 258|                               túlságosan érzi a fejét. S ami legjobban bánthatja
  974   1, 258|                               amit a kórházban töltök, s lépjünk be a törvényszék
  975   1, 258|                            kapaszkodnak fel a kocsira, s reménykedem. Önök - kegyes
  976   1, 258|                                hogy miért reménykedem…~S ha önök sejtik, és a közúti
  977   1, 259|                             fog önként halni a nyomor, s feltámad majd mint békesség
  978   1, 260|                               kimutatást a gyûjtésrõl, s nagyon elszomorodunk. Nem
  979   1, 261|                           ráírta: Zoltán, pontot tett, s vége volt az ügynek. A peches
  980   1, 261|                            aszfalton kezdte az életet, s a rózsák közé jutott - hát
  981   1, 261|                               balgaságot összegondolt, s verseket olvasott. Pedig
  982   1, 261|                                gyermekek egyáltalában.~S mi lett a Zoltán úr vége?…
  983   1, 261|                               rám, rákapok a versekre. S mert az anyám és apám famíliájában
  984   1, 262|                               átvedleni tüszõs oláhvá, s talán így jobban boldogult
  985   1, 263|                                konzekvens igazságokat, s el mernek menni a végsõ
  986   1, 263|                               mocsarának legsalakjáig, s a társadalmat reformálni
  987   1, 263|                               valahol a színház táján, s nem tudunk eléggé gyönyörködni
  988   1, 263|                           érzései.~A mamát degradálja, s a mama helyét az exudvarhölgy,
  989   1, 264|                             kezdtünk. Akkor este volt, s mi még hozzászoktunk a szabadban
  990   1, 264|                               az elõkeresett felöltõt, s ünnepélyesen konstatáltuk,
  991   1, 264|                             hogy az uborka megsárgult, s kezdõdik az igazi szezon.~
  992   1, 265|                                strichnines vacsoráját, s néhány órai rángatózás után
  993   1, 265|                              lövéssel átlõtte a fejét, s meghalt.~Requiescant in
  994   1, 265|                             Nagyon szomorú leány volt, s egy katonatiszt udvarolt
  995   1, 265|                               nóta: hiányzott a kaució s a többi.~Akkoriban nagyon
  996   1, 265|                               zagyva sületlenségekkel. S mikor a sors, mely nem számol
  997   1, 266|                        mastodonok, nehéz dinothériumok s karcsú lábú szarvasféle
  998   1, 266|                      vulkanikus élet, mely nem kívánta s nem is termette meg a nyomorultan
  999   1, 266|                                tertiär csodás világát, s mi azt csudáljuk, hogy nem
 1000   1, 266|                        tudósnak ott maradt a lábnyoma, s egy új korszak hivalkodói