Kötet, Rész

12001   9, 165|                                fejedelmi látogatókból. S a köztársaság szörnyû gonddal
12002   9, 165|                               gonddal ügyeltet reájuk, s inkább az Elnököt hordja
12003   9, 165|                                Viktória angol királynõ s a mi néhai Erzsébet királynénk
12004   9, 165|                     királynõnek Cimiez, Nizza mellett, s Erzsébet királynõnek Cap-Martin
12005   9, 165|                          egyetlen valóság, ami elmúlt, s amit nem is merünk már elhinni.
12006   9, 165|                              Lipótot, Belgium királyát s Kongó császárát. György
12007   9, 165|                                királlyal néha mulatnia s lumpolnia kellett, mint
12008   9, 165|                               királyt, a maharadzsákat s más egzotikusokat nem fogja
12009   9, 166|                               levelét Beöthy Zsolthoz, s ezen nem csodálkozunk. Jaj,
12010   9, 166|                        kultúrának is minisztere volna, s ezenfölül hálás ember. A
12011   9, 166|                                de ez nem a mi dolgunk, s fõképpen nem az irodalomé.
12012   9, 166|                     kultuszminisztérium az irodalomért s mindazért, ami gondolatbeli
12013   9, 166|                            lelket, karaktert, jogcímet s kultúr-zománcot adni. A
12014   9, 166|                               által megméltóságosodni. S erre jön a magyar kultúra
12015   9, 166|                               a jezsuita vitairatokat, s röviden, hegyesen leköpi
12016   9, 166|                             mondják, hogy mûvészlélek, s különösen a muzsikához ért.
12017   9, 166|                             írt róla egy német lapban, s egy szürke, de kellemetlenül
12018   9, 166|                          miniszter akar direkciót adni s mutatni a magyar irodalomnak.
12019   9, 166|                           irodalmat, ha eddig megvolt, s nagy, kormányzó urak nélkül
12020   9, 167|                                de a Föld mindig forog. S a Földnek e megátalkodottsága
12021   9, 167|                              meg, forog, forog tovább, s a méltóságos úr ugyanaz,
12022   9, 167|                      gyermekeink az iskolában tanulnak s a legendák, melyeket a naivak
12023   9, 167|                           azonban forog, forog tovább, s a csodák és legendák a történelem
12024   9, 167|                                színházat megnyitották, s Ferdinánd úgy jelent meg
12025   9, 168|                               él, Gundel-Göröncsér él, s Máté Ilona is egy kicsit
12026   9, 168|                        hatalmas, szent és veszedelmes. S igazuk van azoknak, akik
12027   9, 169|                            Misszióját tehát elvégezte, s a halál ezt a missziót nem
12028   9, 169|                   becsületünket a lovakra tesszük föl, s a lovak becsülete a mi becsületünk.
12029   9, 169|                           Minket a lovak foglalnak le, s a lovaktól várjuk a dicsõséget.
12030   9, 170|                          kétezer év óta bölcsen tudja. S mióta istenes vallások vannak,
12031   9, 170|                             egy új Egyházat eszelt ki, s ha a szabadgondolkozók legyûrnék
12032   9, 170|                           hanem két-három évszázaddal, s némely dologban többel is.
12033   9, 170|                                mívelt formákba nevelt, s formákhoz szokott európai
12034   9, 171|                           valamikor ünnepet.~Beszélik, s írják, hogy néha históriába
12035   9, 171|                                Mi Gyõrött is gyõztünk, s mi a múltkor is gyõztünk,
12036   9, 171|                               a nemesek, megszaladnak, s a vége - dicsõség.~Hazudtunk,
12037   9, 172|                             hogy én Budapesten vagyok, s beállítottak a hotelembe.
12038   9, 172|                              elszánt, fölkészült gõgû, s nem tudom, kiknek a nevében
12039   9, 172|                               csak Vaády Imre beszélt, s Kronstein A. Béla úr e beszédhez
12040   9, 172|                               Vaády -, ön verseket ír, s megsérti Magyarország literáris
12041   9, 172|                               kétszáz apró Ady száguld s csörgeti a fegyverét. Hogy
12042   9, 172|                            öregeknek, az ifjú véneknek s a boldog sikerhez-érteknek.
12043   9, 172|                        úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi
12044   9, 172|                helyrehozhatatlanul megsértettem önöket s azokat, akik önökkel együttéreznek?~-
12045   9, 172|                                nem tudom ezt az ügyet, s nem tudok semmit arról a
12046   9, 172|                           olcsó kiadású német könyvet, s most ennek az árán meg akarják
12047   9, 172|                              betegekhez, impotensekhez s mindazokhoz a fiatalokhoz,
12048   9, 172|                           minden ruhaholmit leszednek, s közben azt mondogatják neki,
12049   9, 172|                               Igen, én ezt kijelentem, s nem azért jelentem ki, mert
12050   9, 172|                        megsérteni a magyar publikumot, s kimagyarázással elintézhetjük
12051   9, 172|                               egyszer meg fognak nõni. S ha nem nõnek meg, akkor
12052   9, 173|                              leborulhat Rostand elõtt, s félálomban játszhatja is
12053   9, 173|                          mindennap beverték a fejemet, s végül elértem azt, hogy
12054   9, 173|                                hogy engem megtagadjon, s a „magyar ugar”-t a maga
12055   9, 173|                               szenvedtek, Juhász uram, s én csak a hír gyümölcseit,
12056   9, 173|                     tekintélyesek szeleburdi senkinek, s önök, úgynevezett ifjak,
12057   9, 173|                                Lisznyay Kálmán vagyok, s önök szerint, Juhász úr,
12058   9, 173|                             sújtását.~Nem Juhász úrról s A Holnap-ról van szó, de
12059   9, 173|                              parodizáltak nagykomolyan s egyenesen megkönnyítették
12060   9, 173|                              Sohase akartam más lenni, s ez se sikerült, mint egy
12061   9, 173|                            szándék. Mert mûvészi volt, s ami benne nem volt mûvészi,
12062   9, 173|                              valószínûleg nemsokára -, s nem tart ankétet errõl a
12063   9, 173|                           barátomtól se távolodtam el, s ha messzebb vagyunk egymástól,
12064   9, 174|                       csapongott a belga királyi udvar s a huszárokat illetõ nõk
12065   9, 174|                               kicsi leveleket írhatott s különösen a nevét írhatta
12066   9, 174|                           együtt, fölveszi a frakkját, s elmegy, eszik összes pénzén
12067   9, 174|                            különb másnál. Fogta magát, s fõképpen fogta õt az Élet,
12068   9, 174|                              különösen kedves, furcsa, s e könyv novelláiból képzelem
12069   9, 174|                               gyönyörûen ír franciául, s aki szerencsésen fabrikálja
12070   9, 174|                               Úr és gõg az egész ember s a nyomorról, a bombavetés
12071   9, 174|                                grandseigneur nem lehet s mert elromlott - vagy megjavult? -
12072   9, 174|                               csinál, miközben robotol s világokat rombol, ennek
12073   9, 175|                           szerelmet egy régi ideálnak, s éppen akkor, amikor maszkot
12074   9, 175|                         szomorúságaimat tetéztem újra, s különben minden értékes
12075   9, 175|                        napilapba behajigált darabokban s elõször olvastam, csak édes,
12076   9, 175|                                muszájt, ahogyan látnia s, óh jaj, azután írnia kellett.
12077   9, 175|                                 emiatt a mát nem élik, s gályarab-munkát végeznek
12078   9, 175|                               míg e könyvbe kezdhetett s mennyi mindent nem látott
12079   9, 175|                              hogy harmadszor olvastam. S mert szomorúságot minden
12080   9, 175|                          ártott õ is önmagának eleget, s aki úgy tudja, mint én,
12081   9, 175|                                tudja, hányféle a világ s az író hitvallása öt év
12082   9, 175|                        gumikerekes kocsiba, mandátumba s a Nemzeti Színház színpadjára
12083   9, 175|                             kicsit, egy nagyon kicsit, s talán a verebek is megkanárisosodtak
12084   9, 176|                              énekkel, angyali lélekkel s titkolt nagy zokogással
12085   9, 176|                             Hát, lám, ezt is megértük, s bele se haltunk, szerencsétlen,
12086   9, 176|                            húsz évvel ezelõtt ismerte, s azóta nem látta, sírva vagy
12087   9, 176|                           fejetlen, vak és kéznélküli, s olyat produkált; hogy csoda.
12088   9, 176|                            mintha zsidók voltak volna. S ez a haramiabanda idegen-lelkû
12089   9, 176|                              idegen-lelkû mágnás-sereg s ispán-hadja parancsolni
12090   9, 176|                            ország, de elûzte a nemzeti s emberi élet igazsága ellen
12091   9, 176|                               Perzsia, Egyiptom, India s az egész világ forrong.
12092   9, 176|                              golyószórókat, torpedókat s víz alatti hajókat kitalálni.
12093   9, 176|                          Nietzsche nem volt politikus, s mégis megkérdezte: van-e
12094   9, 176|                       megkérdezte: van-e német kultúra s ez a kultúra milyen? Mi
12095   9, 176|                           embereink ügyességétõl függ, s attól, hogyan tudunk gazdálkodni.
12096   9, 176|                       Kossuthista ifjú-török-magyaroké s az örök konzervatívoké,
12097   9, 176|                              hiszen gyönyörûen éltünk, s egyetlen hibánk, hogy nem
12098   9, 176|                               hogy nem voltunk elegen, s magyaroknak fogadtuk azokat
12099   9, 176|                             ezekrõl a külföldön nevelt s idegen vérû anyáktól beoltott
12100   9, 176|                        országot, Kalksburgot, Apponyit s mindazt, ami muszájosan
12101   9, 176|                   kereszténység bástyája, legyen most, s lesz is a klerikalizmusé.
12102   9, 176|                               De karón varjú volt már, s lesz még egy olyan Magyarország
12103   9, 176|                           szégyellni fogja a múltját - s ellenkezõjét csinálja annak,
12104   9, 177|                                Gyulával, õ szõke volt, s egy kicsivel alacsonyabb
12105   9, 177|                                a nagy, szegény Lelian, s Szini Gyula ráadásul még
12106   9, 177|                                versét is lefordította. S azután, kioktatván, fölbátorítván
12107   9, 177|                                 elátkozott embereknek. S engem babonásan száll, sújt
12108   9, 177|                                novellista, Kuthy Lajos s még régebben Mikes Kelemen?
12109   9, 177|                              haszontalan kérdés is ez, s még haszontalanabb volna,
12110   9, 177|                             minden impulzív és mûvész, s tudatosan írtuk le néhányszor
12111   9, 177|                                prózai poémáiban mutat, s olykor éppen a legnagyobb
12112   9, 177|                              sóvárogva szeretne élni - s hiába - minden modern lelkû
12113   9, 177|                              minden modern lelkû ember s valószínûleg - Szini Gyula
12114   9, 177|                              árulja el mindig önmagát, s becsülettel romantikus azért,
12115   9, 177|                             párizsi képek, római képek s végül egy „Arcok és harcok”
12116   9, 177|                                Szini Gyula élt befelé, s gyönyörûen élette s gyönyörûen
12117   9, 177|                            befelé, s gyönyörûen élette s gyönyörûen láttatja meg
12118   9, 177|                              Saját lelkemben gázolnék, s olyan igazságtalan volnék
12119   9, 178|                              ha a tanácsot megfogadnám s Oláh Gábornak túlságos fölbecsülése.
12120   9, 178|                           egészen magamban a versírót, s mintha mindenki nélkül,
12121   9, 178|                              érték és öröm Oláh Gábor, s példája annak, hogy nemcsak
12122   9, 178|                               Oláhról, hogy nem poéta, s alapjában nem is szereti
12123   9, 178|                           mûvészember idegrendszerével s millió el és fel nem számolható,
12124   9, 178|                                a mindenbe-belevágásnak s akaratával annak hogy kivágja
12125   9, 178|                              meg, meg is fogja õrizni, s akármilyen magasra akar
12126   9, 178|                              melynek nem tudom, hogyan s miért választotta ezt a
12127   9, 178|                             csapni annak az egy lónak, s az ember maga is csodálkozik,
12128   9, 179|                               valóban nem álmodhatott, s nem is álmodott. Teremtését,
12129   9, 179|                               övék. Pedig nem az övék, s tessék mindenkinek megérteni,
12130   9, 179|                             teltek el rövid idõ alatt, s ma már egy Herczeg-karriert
12131   9, 179|                             hangzik ez, sebaj ) hozzá, s csak az a kár, hogy az ember
12132   9, 179|                              babonák) Petõfi kortársai s a kor és a gazdasági kényszerûség
12133   9, 179|                              használ a magyar nyelvnek s az úgynevezett géniusznak.
12134   9, 179|                              új irodalom, ha messzirõl s feudális vagy polgári szemekben
12135   9, 179|                          Magyarországon. Egy bizonyos, s ezt már e néhány sor írója
12136   9, 179|                                félnek úgy (olyan sokan s olyan meghatóan, nevettetõen,
12137   9, 180|                             talán ér el valami sikert, s talán jómagam is csináltam
12138   9, 180|                            vannak élõk, akik halottak, s akiket fölösleges fáradság
12139   9, 180|                                 Lehet, hogy a politika s a politika alján a degeneráltság
12140   9, 180|                             odiosa - mondta a latin -, s a mi hitünk szerint meg
12141   9, 180|                                korszaknak ittfelejtett s becsületes múmiája. Õ nem
12142   9, 180|                              az új témát, az új érzést s a szót. Õ jóindulatú volt,
12143   9, 180|                               szót. Õ jóindulatú volt, s öntudatlan volt a maga ártalmasságában.
12144   9, 180|                                igazság nincs a földön, s hogy kívánhatnánk igazságot
12145   9, 180|                        megdöglöm valószínûleg mihamar, s nem láthatom meg, lesz-e
12146   9, 181|                            hírnévnek örvend Európában, s egy-két évtized elõtt olyan
12147   9, 181|                               analfabétái alig vannak, s parlamentjébe beengedte
12148   9, 181|                         nevében van így természetesen, s a finn demokrata pártokkal
12149   9, 181|                         Deibler úrék déli tizenkét óra s huszonöt perckor érkeznek
12150   9, 181|                             hogy ez így adassék hírül, s föl kell tennünk, hogy Deibler
12151   9, 181|                              követelték a guillotine-t s a vért, brutális orvosságok
12152   9, 181|                               intervjuolt meg komázva, s valószínûleg csak hallott
12153   9, 181|                             készül valamelyik színház, s ez a darab Wedekind A tavasz
12154   9, 181|                                aki véletlenül olvasta, s párizsi használatra átírta.~
12155   9, 181|                              talán öt vagy hat év óta, s rosszul van lefordítva)
12156   9, 181|                                 Megérdemli Madách Imre s Az ember tragédiája is,
12157   9, 182|                                 ha a Nyugat nem bánja, s ha nem lesz muszáj nagyon
12158   9, 182|                       nagybátyját kanonokká kente föl, s egyszersmind megbízta a
12159   9, 182|                              az úr. Ez tudta, mit akar s kézzel-lábbal tiltakozott,
12160   9, 182|                                aki fölvetõdött Pestre, s megdöbbent, hogy a budapesti
12161   9, 182|                          ezután szeretnék igazán írni, s õszintén szólva: inkább
12162   9, 183|                                kevesebbet a „társaság” s mindent a reklám, mely pénzre
12163   9, 183|                             újságíró a régi „társaság” s - minden rendben van. Nálunk
12164   9, 183|                            Nálunk még lehet a színpad (s talán nekünk van igazunk,
12165   9, 183|                        úriasszony, elsõrendû teniszezõ s korcsolya-tündér. Ennek
12166   9, 183|                           minden megkapható újságírót, s melyeken a Madame Szent
12167   9, 183|                             szép szabadságaira vágyik, s csak a színpad által teljesítheti
12168   9, 183|                         testvérként kezelje, ha teheti s várjon, várjon, amíg célhoz
12169   9, 183|                        gyorsvonatok, az új nõi kalapok s a szenzációk. De elkerülnek,
12170   9, 184|                               asszonynak volt két fia, s mind a kettõ elesett a csatatéren.
12171   9, 184|                                mint akirõl fönt írtam, s elképzelem, hogy így marad
12172   9, 184|                                hogy így marad életben, s így hal meg. De kivételes,
12173   9, 184|                               Meghal az öreg Coquelin, s egy párizsi lap megkérdez
12174   9, 184|                                a százezrek produktuma, s ha valaki zsenije ellenére
12175   9, 184|                           pénzt, holott szegény ember, s holott elfogadhatta volna
12176   9, 184|                                akiket mi, a Lajtán túl s a Balkán felé nem értünk
12177   9, 185|                           pöriratát a Steinheil-ügyben s Steinheilné érdemén fölül
12178   9, 185|                             anyját már nem akaratlanul s nem szerelemmel ölte meg.
12179   9, 185|                         jelszavakat szeret fölújítani, s az egyik legdivatosabb ige
12180   9, 185|                              van. Csakhogy persze így, s ez értelemben aligha lehetne
12181   9, 185|                          akinek õ ma is békésen fõzne, s aki hálából minden este
12182   9, 185|                        népszerû magyarázata, megoldása s tudományos igazsága. És
12183   9, 186|                            parlamentért zilálja, töri, s kacagtatja ki magát, a francia
12184   9, 186|                               szeretkezésük nem meddõ, s a gyermeket szerették legalább
12185   9, 186|                               szobrot emelni a párizsi s a pár ezer évvel még régibb
12186   9, 187|                         takarítónõmnek meghalt az ura, s egyetlen fiát, a kilencéves
12187   9, 187|                               eretnek kálvinista volt, s kálvinista az André gyerek
12188   9, 187|                           gyerek is. Sikerült a dolog, s egy délután eljött az Adrienne
12189   9, 187|                         rágondoltam az eltávozott úrra s azokra, amiket beszéltünk.~
12190   9, 187|                         beszéltünk.~Kálvinista vagyok, s a predestináción kívül mit
12191   9, 187|                              nekem egy sereg debreceni s erdélyi kálvinista Timotheust
12192   9, 187|                          beszélt, de nem volt francia, s a francia beszédje is valami
12193   9, 187|                          szemrevaló tanítványocskáival s ügyes reklámjaival ez idõ
12194   9, 187|                      Richardtól Straussig és Kubelikig s Dusétól Duncanig mégis sikerült
12195   9, 187|                            gyakran, de igazán mondják, s Párizs pláne, különösen
12196   9, 187|                          automobil fényes, elektromos, s Duncan kisasszonynak nincs
12197   9, 187|                              Duncan Izidora kisasszony s Párizs ma, ha nem is tud
12198   9, 187|                          kompromittálja egész Amerikát s az angol Angolországot.
12199   9, 187|                             most. Ez az úr kártyázott, s hibák estek a kártya körül.
12200   9, 188|                                 kék arcúak az emberek, s fekete-fehérek az utcák.
12201   9, 188|                               lábai gályához láncolva. S indul az ember este fél
12202   9, 188|                               ég alól Dél felé. Európa s Amerika pár száz menekültje
12203   9, 188|                           menekültje zsúfolódik össze, s egymást gyûlölve ki se nézhetnek
12204   9, 188|                              gyorsasággal száguld itt, s egyszerre csak a nagy fény
12205   9, 188|                              bennünket a fehér hegyek, s ahogy Cannes felé közeledünk,
12206   9, 188|                          kaktuszok szûzek a zúzmarától s amikor megint azt sejdítjük,
12207   9, 188|                                  Óh, a francia Riviéra s valószínûleg az olasz is,
12208   9, 188|                          amelyet még meg se kerestünk, s talán sohase fogunk megkeresni.
12209   9, 188|                              megérkezik Monte-Carlóba, s elmondja minden ismerõsének,
12210   9, 188|                               kedvez neki a szerencse, s ez láthatólag fáj neki,
12211   9, 188|                               újságolja el ezt nekünk, s valóban nem teszi be többé
12212   9, 188|                                több a desperálók száma s a nyomorultan letörötteké.
12213   9, 188|                               írni, mert sokan vannak, s mert olyiknak-olyiknak a
12214   9, 188|                             Litvinne, a legjobb Salome s egy nagyon problematikusan
12215   9, 188|                      legnagyobb meleg 12 Celsius künn, s benn a bankban néha a láva
12216   9, 188|                       kvarnerói bórát megszégyenítene, s emellett elegáns hotelben
12217   9, 188|                               kevés van itt közöttünk, s éjfél után, mikor a hotelünkben
12218   9, 188|                              is levetkezünk magunkról, s öröm helyett fáradtan, bosszúsan
12219   9, 189|                               típusokban jelentkeznek, s az életet, mely utálatosan
12220   9, 189|                   elközönségesedett, szinte Abbáziánál s Velencénél is lejjebb szállott.
12221   9, 189|                              megfértek egymás mellett, s körülöttük vidáman éljenzett,
12222   9, 189|                               a nép az elõkelõségeknek s a gyõztes ebeknek.~Különben
12223   9, 189|                                 ha hûvös is, de napos, s akik unatkoznak, teszik
12224   9, 189|                             lelketlen operaelõadásunk, s tegnapelõtt még bálunk is.
12225   9, 189|                           Metropole-ban mesés diner-ek s házibálok.~Mindenki itt
12226   9, 189|                            dolgozni Anatole France is, s az öreg Rodin se tudja megállni,
12227   9, 189|                           Daudet özvegye és még sokan. S ahogy itt volt három év
12228   9, 189|                           Hiszen itt mindenki elélhet, s ha Gorkijnak hívják, választ
12229   9, 189|                            választ egy szürkébb nevet, s ha például Budapestrõl Zsalud
12230   9, 189|                             zene is rajta, azaz benne, s elektromos csónakok hozzák-viszik
12231   9, 189|                        cifraság, betegség, elpuhultság s tiltakozás az ellen a morál
12232   9, 189|                       legtöbbet, legjobban lehet látni s hol az ember maga is bölccsé
12233   9, 190|                        viselkedésû, makacs ember volt, s ma is az. Kemény, ravasz,
12234   9, 190|                             ékes szavú, ötletes, amint s ahol kell. Nem titok, hogy
12235   9, 190|                             titok, hogy imádja önmagát s az eszét, mellyel túl tud
12236   9, 190|                             már ellene az egész világ, s hogy félnek tõle. Egy államférfiú,
12237   9, 190|                           Mondják, hogy igazi francia, s elnézõ, gyöngéd, érdek nélkül
12238   9, 190|                            egyébként szabályozhatatlan s nagyon egyéni, alighanem
12239   9, 190|                       parlamenti csatájánál a bukásra, s ez is nagy ereje. Szereti
12240   9, 190|                              nagy anglofil Clemenceau, s abból se szokott tikot csinálni,
12241   9, 190|                               meg harcias tábornokokat s admirálisokat, õ készíttet
12242   9, 190|                                Sõt, elõrelátása is az, s lehet, hogy az, aki utána
12243   9, 190|                           Lajost, Thierst, Bismarckot (s hasonló történelmi valakiket)
12244   9, 190|                           természete, hatalomszeretete s diplomata zsenije mellett
12245   9, 190|                               határozottan klasszikus, s kár, hogy ilyen nagy erõnek
12246   9, 190|                                nagy erõnek így kellett s kell fölhasználódnia.~Pesti
12247   9, 192|                                Emberek embergyûlülete, s ha a tömeg nem is hallott
12248   9, 192|                       civilizálódó embertestvéreinket. S az embereket nagyon helyes
12249   9, 192|                          nagyobb, mint egy szegfûszál, s elszóltam magam hangosan:~-
12250   9, 192|                                feje, a szíve, mindene, s mégis milyen öreg.~- Bizony
12251   9, 192|                               lesz. Nagyváradról való, s két törpe testvérével együtt
12252   9, 192|              megmagyarázhatatlanok: egy pici véletlen, s nem lennének gnómok. Vannak
12253   9, 192|                               sok bretagne-i halásznál s egy bihari pakulárnál. Tapsol,
12254   9, 192|                                eljutottak Nietzschéig, s gyönyörködnek az emberi
12255   9, 193|                            rossz próféták ezek a lapok s örvendezõ tudósítóik, akik
12256   9, 193|                        Bizony-bizony itt bajok vannak, s nem hiába mondta, ha mondta,
12257   9, 193|                        köztársasági, jön egy ügyes úr, s mindenható császárrá koronáztatja
12258   9, 193|                             van, Rómával, az Egyházzal s a papokkal le kellett végre
12259   9, 193|                          iparlovagok, trösztfejedelmek s nagy intellektuelek élnek
12260   9, 193|                                gyorsvonatok vannak ma, s még a dróttalan távírót
12261   9, 193|                             léghajók szelik a levegõt, s a nemzetek életösztöne erõsebb,
12262   9, 193|                               nem lesz itt forradalom, s nem születik meg a kommunista
12263   9, 193|                            Franciaországban úr a Pénz, s ez az úr sokkal konzervatívabb,
12264   9, 194|                              lelkû, komoly, nem alkuvó s nem egykönnyen ellágyuló
12265   9, 194|                           csodái kiáltoznak ki belõle, s annak a furcsa, talajtalan,
12266   9, 194|                             Ritoók Emma. Szereti õket, s õ azt hiszi, hogy meg is
12267   9, 194|                             Nem látta meg, de mindegy, s én - újra mondom - lelki
12268   9, 194|                         olyanoknak, amilyenek vagyunk, s nem véletlen, hogy sokan
12269   9, 194|                                hogy sokan föllázadunk, s nem megyünk együtt az élet
12270   9, 194|                               öleljük, akiket ölelünk, s csak a régibb romantika
12271   9, 194|                              Új Idõk regénypályadíját, s az se véletlen, hogy megírta
12272   9, 194|                            asszonyos könyv - mondom -, s errõl kötelességem tehát
12273   9, 194|                              csillog reá Milo Vénusza, s hiába a legszebb Apolló.~
12274   9, 194|                            férfiú, több, mint az élet. S a gyermeket se a Véletlen
12275   9, 194|                       gyermeket se a Véletlen nyújtja, s elképzelek csodálatos remekmûvet,
12276   9, 194|                         Csipkét szõni asszonytudomány, s régi, drága csipkék szépségébõl
12277   9, 194|                               magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény
12278   9, 195|                            abból hamaros öregség lett, s ami forradalomnak, abból -
12279   9, 195|                              közül ezúttal is a fiatal s valamikor forradalmi Société
12280   9, 195|                          sajnos, mindenki divatba jön, s divatba jöttek az idénre
12281   9, 195|                            helyiséghez juttatták õket, s egykor legátkozottabb vezéreiket
12282   9, 195|                          arrivék biztos ön-ismétlései, s a bejáratnál, a földszinten,
12283   9, 195|                        felesége nem ijedõs természetû, s a szobrot meg kellett csinálni.~(
12284   9, 195|                               galamblövõ délután után. S mikor az ünnepi tósztot
12285   9, 195|                               valaki pisztollyal lõtt, s a galamb véresen lehullott
12286   9, 195|                                 Párizs készül valamire s közben még mûvészileg se
12287   9, 195|                              divatot, pletykát, heccet s mulatságot a milliomos tékozlók
12288   9, 195|                            elismert festõk, szobrászok s mások legalábbis pápai grófok
12289   9, 195|                                legalábbis pápai grófok s az „el nem ismertek” legalábbis
12290   9, 196|                               napig Georges Petit-nél, s ott volt a vásáron egész
12291   9, 196|                                zseniális dráma-gyáros, s bizonyisten még igazi mûtárgyak
12292   9, 196|                             volt, mert jól reklámozták s mert hiú, pénzes emberek
12293   9, 196|                                a kis Anna a primadonna s - ez érdekes - õ is fiú-szerepet
12294   9, 196|                        Cluny-ben is van gyermekszínész s még máshol is. Vegyék át
12295   9, 196|                              névvel illette Nietzsche, s azóta minden férfi-író Nietzschének
12296   9, 196|                               hozzá. Azaz hogy a zsidó s az asszony úgyse lehet igazán
12297   9, 197|                           írják meg a császárság végét s Párizs ostromát. Ez a fatális
12298   9, 197|                                leveleit most adták ki, s az egészen ifjú Gambetta
12299   9, 197|                               az Andrássy magyar volt, s ha tudnák, se publikálnák.
12300   9, 197|                               legyen, ezért használta, s hogy ez nekünk, magyaroknak,
12301   9, 197|                              India császárja stb. stb. s az a régi walesi herceg,
12302   9, 197|                             elõtte néhány detektív jár s utána legalább ugyanannyi,
12303   9, 197|                               én. Ez mégiscsak Párizs, s ezt mégse lehetne még egy
12304   9, 197|                            szintén császár Kongó révén s a belgák királya? Hogy irigyelheti
12305   9, 197|                            õsét a trónon találjuk meg, s érdekes, hogy Nagy Frigyes
12306   9, 197|                                Isten kegyelmébõl volt, s a tömegek akkor nem számítottak.
12307   9, 197|                              õket.~IV.~Mahomed szultán s a párizsi nõk~Nem tréfa:
12308   9, 198|                               írás volna a mestersége, s az írását szeretné elküldeni
12309   9, 198|                            sürgönyt nem lehet föladni, s talán, ha már mehetnék is,
12310   9, 198|                        Párizsban, forradalmi a levegõ, s kiürültek az utcákra a kaszárnyák.
12311   9, 198|                      barikádokat épít a játszó gyermek s a hatalom mindig el van
12312   9, 198|                               a Fáraók a gúlaépítõket, s közben elvárják, hogy õk
12313   9, 198|                             példát a nemes koplalásból s közben életet öt-tíz gyermeknek,
12314   9, 198|                               tradíciók már nincsenek, s a kopott urat nem emelik
12315   9, 198|                            Most jöttek vissza Rómából, s tele vannak bizodalommal,
12316   9, 198|                              tele vannak bizodalommal, s bizony talán megáldanák
12317   9, 198|                              postára teszem e levelet, s nem tudom harmadnapra, mint
12318   9, 199|                           napok kritikus napok voltak, s még kritikusabb utódokat
12319   9, 199|                         elhisszük neki - a sztrájkokat s a szindikalisták tréfás
12320   9, 199|                                  Jeanne d’Arc lobogója s Párizs Jeanne d’Arc-ünnepe
12321   9, 199|                             király-pártiak, mint most, s furcsa meglepetést tartogathat
12322   9, 199|                            vette üldözõbe persze õket, s szegény lovak - részben
12323   9, 199|                           Elveszti néhány szerepkörét, s keres és kap újabbakat.
12324   9, 199|                                ló is kaphat elégiákat, s nekem pompás dolgot juttat
12325   9, 199|                               az úr egy konflis-lóval, s elmondta neki, hogy milyen
12326   9, 199|                              milyen nemes a mai ember, s mennyi szeretettel van a
12327   9, 199|                     beszélgetett velem egy óra hosszat s még azt se tudja, hogy nem
12328   9, 199|                              gyakori megbánásokkal az, s ha valaki gróf és pénze
12329   9, 199|                            Valami babonás hagyományból s kitûnõnek képzelt taktikából
12330   9, 199|                       Franciaország királyának címezi. S mégis most a külügyminisztériumban
12331   9, 199|                                a francia diplomatákat, s úgy hírlik, hogy negyven
12332   9, 200|                        huszonnégy óra alatt a világot, s a legtisztább, legnaivabb
12333   9, 200|                                 a tolvaj dán miniszter s az orosz potentát, aki majdnem
12334   9, 200|                             mely milliók érdekébe vág. S ha Amerikában a lapok megírják,
12335   9, 200|                               ez, de mégis szép utópia s a legszociálisabb gondolat,
12336   9, 200|                               Ha a társadalom a fontos s nem az egyén, akkor az egyén
12337   9, 201|                                Franciaország királyai, s egy-egy diadalmas vadászat
12338   9, 201|                             itt-ott oszlopok, tornyok. S most éjjel-nappal rettenetes
12339   9, 201|                          automobilok divatos jeladása, s a régi pompás nemzeti fõút
12340   9, 201|                              napóleoni Corniche-úttal, s Párizstól északra is felszalad.
12341   9, 201|                          Svájcból, Spanyolország felõl s Olaszországban. Olyan ember
12342   9, 201|                             mai csirke, keletrõl való, s huszonegy éves korában ült
12343   9, 201|                     iramodásnyira volt csak Párizstól, s mégis olyik napon harminc-negyven
12344   9, 201|                              pénzünk, az automobilunk, s aligha sok embernek van
12345   9, 201|                          alkalmatosság, mint gépkocsi, s most burkolják éppen újra
12346   9, 201|                          kényelmes automobil-színekkel s fényes ebédlõ-termekkel.
12347   9, 201|                         foglalkozási módok pusztulnak, s újak születnek, új igények,
12348   9, 201|                       sátraival hatalmas automobilján, s ott ver tanyát, ahol szép,
12349   9, 201|                             ott ver tanyát, ahol szép, s ahol kedve telik. Akár napokig
12350   9, 201|                             vihet, fõzethet, mulathat, s ilyen közel a természethez -
12351   9, 201|                     természethez - az automobil vitte.~S ahol IV. Henrik nagy vadász-hajszái
12352   9, 201|                             Henrik nagy vadász-hajszái s víg vadász-torai folytak,
12353   9, 201|                             vidék a Nimródok Kánaánja. S egy pocakos párizsi polgár
12354   9, 201|                              legkönnyebben a sorsukat, s én olyan ékesszavú kakukokat
12355   9, 201|                              kakuk-óra. Õz, nyúl, róka s másfajta négylábú nem bírja
12356   9, 201|                                igazi légi automobilig. S egy-egy bagolymadár éjszakánként
12357   9, 202|                           kapott az esslingi csatában, s akinek családja ma nagy
12358   9, 202|                           akinek mindent köszönhetnek, s aki helyett senkinek sincs
12359   9, 202|                              halottak nevében az élõk, s valószínûleg lesz egy kis
12360   9, 202|                                hálás haza” jóvoltából. S ha öt év múlva Zola tisztelõi
12361   9, 202|                            egyszer merészet és nagyot, s megcsinálta legszebb állat-portréját,
12362   9, 202|                            modell ezúttal disznó volt. S õ, akinek a juhképeit ezrekkel
12363   9, 202|                         megvannak a maga specialistái, s a specialisták elvárják,
12364   9, 202|                            komplikált, az élet nem az, s az élet csupán a - specialistákat
12365   9, 202|                             poétája sietett válaszolni s egyetlenegy se akadt, aki
12366   9, 202|                         mindenki, csak az nem, aki él. S talán igazuk van az irigy
12367   9, 202|                                van az irigy poétáknak, s annak leginkább, aki Ronsard
12368   9, 202|                          eleget ittál, akárki is légy, s akármibõl ittad tele magad.
12369   9, 202|                                 akit õ különösen imád, s talán irigyel is. És mikor
12370   9, 202|                         Jászfényszarun. A világ tágul, s a nagyok az úgynevezett
12371   9, 203|                                verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül
12372   9, 203|                        koromban se tudtam megszeretni, s Goethe Tassója s Vajda János
12373   9, 203|                          megszeretni, s Goethe Tassója s Vajda János hódítottak meg
12374   9, 203|                                iskolát a katolikussal. S ha a katolikus szerzetes-gimnázium
12375   9, 203|                           panaszok így is voltak reám, s mikor mint debreceni jogász
12376   9, 203|                               legpicinyebb öccsét sem, s ahol elsõ verses könyvem
12377   9, 203|                        csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok vagy
12378   9, 203|                            küldte, megfogta a kezemet, s meg se állt velem Párizsig.
12379   9, 203|                                erõltette az õ akaratát s magtalan hiúságát, hogy
12380   9, 203|                               ennek, hat éve maholnap, s azóta írok, vívok, elalélok
12381   9, 203|                            azóta írok, vívok, elalélok s újrakezdem: vagyok. Tanítóim
12382   9, 203|                       tanítókra szükségem, mert éltem, s mert nagyon éreztem az életet.
12383   9, 203|                              magyar emberben támadhat, s ami ma élõ embert hajt,
12384   9, 203|                           csináltam, körülbelül tudom, s hogy mit lehetne még nekem
12385   9, 203|                              annak lásson, aki vagyok, s magam se szeretném, ha igaz
12386   9, 203|                          tûrhetõ esztendõt kizsarolni, s szeretném, ha aludni tudnék,
12387   9, 203|                              amit csak én írhatok meg. S ha Konried doktor úr a jövõ
12388   9, 203|                           miután összevissza vizsgált. S ha az ellenségeim, akiknek
12389   9, 204|                                Debrecen, avagy Szeged, s Párizsban több magyar ember
12390   9, 204|                             sok érdeklõdést, sok idõt, s valóban õ nem tehet róla,
12391   9, 204|                               a párizsi magyar egylet, s verekedni is tudnak úgy,
12392   9, 204|                           Meggazdagodott szûcsmesterek s mások össze-összegyûlnek,
12393   9, 204|              össze-összegyûlnek, eléneklik a Szózatot, s nagyon büszkék, hogy õk
12394   9, 204|                            nemes hagyományaiból élõket s a Széchenyi-szövetség embereit,
12395   9, 204|                             embereit, a szentimréseket s Prohászka gyermekeit. Valóban
12396   9, 204|                          valahol magyar szót hallanak, s nagyon nagy meggyõzõdéssel
12397   9, 204|                         csodálkozik, ha külföldön van, s vágyó haraggal gondol haza,
12398   9, 205|                               a Palais de Bagatelle-be s a Tuileriák kertjének pavillonjába
12399   9, 205|                              rajongó nõ nem tud akarni s nem vágyik semmi harcra.
12400   9, 205|                             Keyt, aki a minap itt járt s aki elõadására kapott óriási
12401   9, 205|                                közül választani lehet, s szerfölött jellemzõ, hogy
12402   9, 205|                               melyre válaszolni nehéz, s újra egy válasz, mely megállapítás:
12403   9, 206|                   Magyarországon sem igazi szerelembõl s nem igazi szerelemmel szerették
12404   9, 206|                         magyarul is sok az analfabéta, s még többen vannak azok,
12405   9, 206|                       találkoztak: Irodalom-kisasszony s Polotika-ficsúr (Politikus,
12406   9, 206|                           melyet szeretnének félmûvelt s egészen úri politikus urak
12407   9, 206|                              testileg megrövidítették, s ahol Cromwell élt, mint
12408   9, 206|                                a Borgiákat is értette, s el tudta börtönözni azt,
12409   9, 206|                                mélységesen lenézhette, s majdnem bizonyosan lenézte
12410   9, 206|                                hogy messze ne menjünk, s itthon maradjunk) ebben
12411   9, 206|                         végzetesebb, mint a kalabriai, s több házat döntött le, mint
12412   9, 206|                         asszonyok fejét is elcsavarta. S e pillanatban, amikor már
12413   9, 206|                           jobban tetszik) hisztériásan s mégis egészen komolyan nemet
12414   9, 206|                      magyartalanságot el nem követték, s vannak írók, akik jobban
12415   9, 206|                        kultúrás magyar ember öröme ez, s talán legnagyobb stációnk
12416   9, 206|                               ez idõ szerint magunkról s a magyarságról jóslást,
12417   9, 206|                         Politika tett szerencsétlenné, s amely elõször fordít hátat
12418   9, 207|              fölolvasás-sorozatot. Lemaitre nagy ember s nagy írómûvész, aki mindezeken
12419   9, 207|                            Sand Michel nevû barátjáról s e barátságról minden adat
12420   9, 207|                            Musset részegen összeesett, s egy kõbe verte a fejét.
12421   9, 207|                               hirtelen elmúlt közülük, s csökkentette a konkurrenciát.
12422   9, 207|                          Becque nem csinált politikát, s mégis, mikor a mellszobrát
12423   9, 207|                              gyanút semmi se támogatja s mert így minden emberi szennyet
12424   9, 207|                                akik már nem önmagukéi, s inkább a jövendõéi, mint
12425   9, 207|                           megsemmisíti az aranyborjút, s aztán a kõtáblákat töri
12426   9, 208|                                összenézett a két öreg, s a két pár szemet valami
12427   9, 208|                              nagytiszteletû esperes úr s öreg társa, Márkus, a vén
12428   9, 208|                         harangozó, készülvén a halálra s istenes emberekhez illõen,
12429   9, 208|                                 szerette a szép lyányt s a jó bort. Márkus pedig
12430   9, 208|                            hetvenedik év felé sietnek, s ha olyan szerencséjük lesz,
12431   9, 208|                       szerencséjük lesz, oda is érnek. S hiában voltak az Úr szolgálatában,
12432   9, 208|                             viszket a tenyerük, ütnek, s nem õrajtuk múlik, ha az
12433   9, 208|                           tehát minket akar a jövendõ, s reánk van szüksége. Az öreg
12434   9, 208|                               tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza
12435   9, 208|                               a legtöbb nemesi kardot, s a kis urak itt békültek
12436   9, 208|                            fosztogató, álnok nagy urak s papok ellen itt gyakran
12437   9, 208|                                az elkeseredett paraszt s a paraszti sorba jutott,
12438   9, 208|                               szociális fölcserélõdés. S itt készült el legjobban
12439   9, 208|                         Magyarország dagasztó teknõje, s ennek fajtájából, a mi fajtánkból
12440   9, 208|                            fajtájából, a mi fajtánkból s e vidékrõl kellett a megindult
12441   9, 208|                        forradalomnak vitézeket kapnia. S ebbõl a mi fajtánkból jött
12442   9, 208|                              Hét krajcár”, már címében s elsõ történetében szomorú
12443   9, 208|                               Krisztus hét vérzõ sebe. S ez a józan, bátor, bölcs,
12444   9, 208|                                titkos izgalamakat kelt s olyan végtelenségeket tárít
12445   9, 208|                      szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei. Rossz májú
12446   9, 208|                               a történetei. Rossz májú s elrontott ember olykor kimondaná
12447   9, 208|                           könyvben századok õs érzései s a mai európai magyar mûvész-ember
12448   9, 208|                    differenciáltsága házasodtak össze. S az ellentétek ilyen nagyon
12449   9, 208|                                a nehéz fejû impotensek s grófi és püspöki ispánok
12450   9, 208|                               nagylelkû, ostoba lovag, s a némbere nem zárdába vágyó.
12451   9, 208|                            Nincs külön magyar glóbusz, s a fölcseperedett magyar
12452   9, 208|                          északi paraszt-történetekhez. S ami mindennél többet mond,
12453   9, 208|                             két parasztvér tanítójával s nyomorúságban föllobogó
12454   9, 208|                                úrvérével, asszonyaival s avval a paraszt apával különösképpen,
12455   9, 209|                             hivatalnokok, küldöttségek s amennyi egylet csak létezhet
12456   9, 209|                           maskarás áradata irigységgel s csúfolódással tölti el [
12457   9, 209|                                 hogy ezeknek az elõdei s baseliek voltak a st. jacobi
12458   9, 209|                             városi népe volt 1444-ben, s a városi nép mindenha zsoldosokkal
12459   9, 209|                          egyetlen történelmi hazugság, s augusztus huszonhatodik
12460   9, 209|                             sem, amikor római kasztrum s Basilia volt, mert már akkor
12461   9, 209|                         bámulva bámulták városiasságát s kincseit. Csak az olasz
12462   9, 209|                          kedvelte Basel, mint Firenze. S bár gyönyörûek a régi svájci
12463   9, 209|                               régi svájci katonaruhák, s a kalaposmesterek is vitézek
12464   9, 209|                          folytak le a katolikus napok, s még a protestáns tõkepénzesek
12465   9, 209|                              De ez nem holnap lesz így s augusztus huszonhatodikán
12466   9, 209|                             doktor úr kormánytanácsos, s ékes orációját hetvenezer
12467   9, 209|                            száznyolcvan milliomosa van s a dauphin 1444 óta nem mer
12468   9, 209|                              városházának udvarán áll, s aki nem vett részt az ünnepen,
12469   9, 210|                               Anatole France öregszik, s úgy fogadja a Sorsnak ezt
12470   9, 210|                              neki nem fáj a hanyatlás, s mosolyogva megengedi, hogy
12471   9, 210|                             hogy már ebben sem hiszünk s azután, ha valaki Anatole
12472   9, 210|                              France-ot megszerettette, s ami legbensõbb és legjobb
12473   9, 210|                               ma már csak a mát látja, s a Plátók, Szent Pálok s
12474   9, 210|                                s a Plátók, Szent Pálok s más világraszóló gondolat-házalók
12475   9, 210|                           elnököt, Dujardin-Beaumetzet s talán még kisebbeket állít
12476   9, 210|                                 mert közeljön hozzánk, s nagyon kicsinyre mered.~
12477   9, 210|                           kedves kedvesünktõl kaptunk, s késõn bánjuk meg, hogy miért
12478   9, 211|                             elé eleveníteni a férfiak. S még szerencsésebb, mert
12479   9, 211|                            tetszhetik az asszonyoknak, s azoknak legkevésbé, akiknek
12480   9, 211|                            kell keresnem Lesznai Annát s könyvének megállapítható
12481   9, 211|                            hiszen csodát nem kívánunk, s a gondolkozás amazonjait
12482   9, 211|                           reménységeinknek dokumentuma s egy kicsit szimbóluma. Itt
12483   9, 211|                             való minden mûvészetdogma, s én az Élet minden megkapott
12484   9, 211|                               vétkezem evvel a bûnnel, s hinni és hitetni szeretném,
12485   9, 211|                             legkülönbeket érdekelteti, s ha némi gyatrasággal is,
12486   9, 212|                            szenzációit, melyben élünk, s melynél jobban eddig még
12487   9, 212|                              óta az ember részesedett, s ízét, elõjátékát kapjuk
12488   9, 212|                                Francisco Ferrer halála s egy legendának szemeink
12489   9, 212|                               rózsabimbó kipattanását, s úgy bánunk a természettel,
12490   9, 212|                               uralkodik Alfonz király, s újra ölik egymást spanyolok
12491   9, 212|                            egymást spanyolok és mórok, s akinek kegyelmébõl még sok
12492   9, 212|                     megmondhatója, hány Ferrer élt már s hány Ferrert öltek meg már.
12493   9, 212|                                Életet javítani akarja, s a régi-módi ódaköltõknek
12494   9, 212|                              igaz: igaz is egy kicsit, s ne tagadjuk, hogy mindnyájunknak
12495   9, 212|                      nyugtalanok, tisztaságra, jóságra s szépséges újulásra vágyók,
12496   9, 212|                              haza, a mai rend nevében, s amire más halottnak máskor
12497   9, 212|                            megölték, neki már mindegy, s mi nekünk az õ példája gyönyörû
12498   9, 212|                           emberek lelkeinek összessége s eszközei: toll, ceruza,
12499   9, 212|                          eszközei: toll, ceruza, ecset s mindenek fölött valami összességes,
12500   9, 212|                                világrészben százezren, s ez a százezer sokkal több,