Kötet, Rész
1 1, 1 | Évát, felragyog előttem a te édes, bájos arcod, Gretchen!~
2 1, 1 | földről; hozzád szállott, te őrzöd őket addig, míg felenged
3 1, 1 | embernek; ezekhez van kötve a te életed. Ha ezek nem fognak
4 1, 1 | Követel” rovatokat…~De te élsz; érzem, tudom, ezt
5 1, 1 | tudom, ezt súgja a szívem:~Te élsz, amíg egy szív áhítni
6 1, 1 | hittem akkor.~Pedig nem. Te szõke vagy, Gretchen, arany
7 1, 1 | áldoztam, Gretchen…~Ugye, te megbecsülted volna ezt az
8 1, 1 | sírok. Hiába mondom, hogy a te számodra kérem, Gretchen,
9 1, 1 | számodra kérem, Gretchen, mert te édes, tiszta angyal vagy,
10 1, 1 | reád érdemessé tenni.~Vagy te így is szeretni fogsz?~Szeretni
11 1, 1 | fogsz azért… tudom… Hiszen te a szeretet maga vagy, s
12 1, 1 | a szeretet maga vagy, s te mindent elnézel, mindent
13 1, 1 | leghatalmasabb erejében.~Én bízom a te szerelmed mindenhatóságában.~
14 1, 1 | most nem régen.~Ez már te vagy, te vagy biztosan;
15 1, 1 | nem régen.~Ez már te vagy, te vagy biztosan; én életem
16 1, 1 | én életem teszem rá; hogy te vagy!~Megizented a szívemnek
17 1, 1 | Megizented a szívemnek is, hogy te vagy, mert, imé, ismét beléköltözött
18 1, 4 | szigorúbb disztinkcióra, s éppen Te disztingválsz hibásan, mikor
19 1, 4 | Azok a nagy írók, kiket Te, mint ugyanazon irány képviselõit
20 1, 8 | éjszakáig. Ismét és mindig Te voltál eszemben, Te édes
21 1, 8 | mindig Te voltál eszemben, Te édes szavú költő!~Igazad
22 1, 8 | Igazad volt, igazad van. A te szíved s az én szívem is
23 1, 8 | büszkeségre is.~Olyan volt a te Lajkád is, mint ez a szép
24 1, 10 | sebesebben verni.~Hallod, látod, te reményvesztett vén gyerek,
25 1, 17 | nem tudsz.~Megöltek, és te újra feltámadtál.~Ez a kor
26 1, 29 | színészeti kiállítás.~Ki vet[et]te fel a kiállítás eszméjét,
27 1, 35 | azt bizonyítja, hogy amit te írtál, az nemcsak szívbõl
28 1, 35 | szánt; szíved tiszta, nemes; te magad a jó és szeretõ fiúk
29 1, 35 | hagyjuk az absztrakciót.~Te nem szereted, s én is könnyebben
30 1, 35 | legyenek hánykódó kétségeim?…~Te jó fiú vagy, egyformán szeretjük
31 1, 35 | szeretjük az anyánkat, de te jobban be tudod bizonyítani.~
32 1, 35 | borultok reá: édesanyánk és te, édes jó testvérem.~Nem
33 1, 57 | Mi történt veled? Hiszen te valaha reformpárti voltál? -
34 1, 75 | vándoroljunk tovább…~Isten veled, te szép, te ragyogó farsang!
35 1, 75 | tovább…~Isten veled, te szép, te ragyogó farsang! Isten veled
36 1, 138| forró nyárelõ! Üdvözlégy a te érett, kifejlett, kápráztató
37 1, 142| oda jutunk mind, ahova te… Selyemszalag, ólomgolyó,
38 1, 142| Madonnáért…~Gloire nemzete, a te földeden játszik az élet
39 1, 142| kaosszá verõdve nyüzsög a te szõke vízû Szajnád partján,
40 1, 165| magyar, ne hidd, hogy a te ünneped egy szabad nép kegyeletes
41 1, 172| van. Azok a színek, amiket te láttál; káprázatok, beteges
42 1, 172| egy ilyen igazi napon? Te õt, õ téged hitegetett fantomjaival;
43 1, 172| igazság van: a sár…~…És te még mindig hittél… Repülni
44 1, 173| viselik magukat, mintha te nem is léteznél, s mintha
45 1, 173| azokból a lapokból, melyekbe a te nagyságosaid írnak, s melyek
46 1, 173| csupán csak õk õrzik meg a te számodra.~Olvashatsz és
47 1, 173| politikát csinálni. Persze te ehhez nem értesz. Te csak
48 1, 173| Persze te ehhez nem értesz. Te csak szavazni tudsz. A magas
49 1, 173| a legnagyobb aulikusnál…~Te pedig, viszálykodáson búsongó
50 1, 173| voltak, s bárcát csináltak a te bizalommal s önzetlenül
51 1, 187| színdarabokban, de melyeket Te, óh jó közönség, még mindig
52 1, 187| remekeinél, melyekben kevesebb a te fogalmaid szerinti szép,
53 1, 187| ezt csak mi látjuk így. Te, óh nagyközönség, merülj
54 1, 191| Romantika - ne jöjjön el a te országod!… Sok tisztelõd
55 1, 205| elõször. Például: „táncolsz te még lumbagóért!” Evvel kapcsolatosan
56 1, 209| aztán mivel foglalkozol, te cigány?~- Lóvál bánok néhá-néhá.~-
57 1, 210| hírtelen eszmétõl megkapva) - a te lakásodra.~(Az utca élénkülni
58 1, 210| melyet nem váltanak be!?? Te úgy látszik, azt hiszed:
59 1, 210| komoly tanulmányaimhoz. Te! borzasztó az, ha valaki
60 1, 220| aranyfátyoloddal~Én bálványom, te szent Romantika!…~Ez után
61 1, 220| asszonyának.~S apródomnak jössz te vélem,~S leszek dús és boldog
62 1, 237| körül!… De nem az nekünk. A te gyászos végzeted szörnyû
63 1, 237| volna elgondolni is, hogy a te halálodat az õrjöngés gyanúja
64 1, 237| okozta. Az a gyanú, hogy te annak a koronának verted
65 1, 237| nem hiúságból, hanem mert te vallású embert nem avattak
66 1, 243| szörnyûen csalódott - azt te tudod legjobban.~Hát úszol
67 1, 243| nem is adhat az öreg. De te azért bizonyosan nagyon
68 1, 243| vérben van a baj, a vérben…~Te azonban - úgy látszik -
69 1, 243| legalábbis Rubikon lett volna!…~Te nem fogod ezt tenni. Az
70 1, 243| reményeket, melyeket helyettem is te fogsz beváltani, édes öregem.
71 1, 243| beváltani, édes öregem. Te: a filozopter…~Arra figyelmeztetlek,
72 1, 243| akkor?… Abban bízom, hogy te nem engeded magad kompromittálni,
73 1, 243| nem igaz? Ugye nem írtál te sem verset, sem novellát?~
74 1, 243| volna elgondolni is. Hát a te véred is meg volna mérgezve?~
75 1, 243| Szervusz fiú! Ne írjál te semmit. Boldog filozopterjelölt…~
76 1, 257| a dolgokról, ha élnél? A te copfos fejed többet gondolkozott,
77 1, 257| nem. Még egy hiányzott, de te ezt már csendes nirvánádban
78 1, 319| éppenséggel nem vártam, a te részedrõl ugyanis, akinek
79 1, 319| vasárnap délután, úgy tett a te kedves, szellemes lapod
80 1, 330| krisztusi erényt: azonban te még öt halat sem kapsz.
81 1, 344| tisztelendõ úr is úrfinak szólít. Te úr leszel, ha nem is tudod
82 1, 358| méregben folytatták:~- A te nyájaid lopottak. Hajlékodhoz
83 1, 358| elárult. Asszonyod parázna. Te magad rosszabb és utálatosabb
84 1, 372| hercegnõk termiben.~Mit tudod te, jó karzati publikum, hogy
85 1, 372| vélekedéseivel egyetemben. Jó karzat, te nem is sejted, hogy most
86 1, 372| világ, mely nem is régen a te számodra megcsinálta az
87 1, 372| demokráciát. Jó karzat, te ezt nem fogod tudni soha.
88 1, 372| hogy mi látjuk és tudjuk. Te majd csak akkor fogsz sejteni,
89 1, 390| egynéhány Lili asszonyunk. De te, Lili, egyetlen vagy, világos
90 1, 390| csodatevõ angyal vagy. Te megsimítod a mi lelkeinket,
91 1, 390| balgák, mámorosak.~Lili, óh, te már sokadszor csinálsz himnusz-író
92 1, 390| színpadunkon, Lili… Mert te nem változtál, nem változhattál.
93 1, 416| örök-ifjú, vidám kacagás.~És Te pedig ifjú múzsák kegyeltje~
94 1, 547| habfehér vánkosokon és a te csörgõsipkádra bízzák minden
95 1, 599| megdöbbenve láttam, hogy te csõdbe juttatsz bennünket.
96 1, 599| barna~S bár a bu megmarna~Te vagy a bálványom~Két gyufaskatulya~
97 2, 4 | Mondd: nem igaz. Hisz a te lelked~Ihletet, lelket itt
98 2, 4 | Katonasor, nagyon áldlak,~A te ajkad nem csókolna,~Hogyha
99 2, 4 | egy másik:~Szohnerkének~Te vagy a liliomfehérség,~Egy
100 2, 4 | szép álom, mely elrepül,~Te vagy a testet öltött szépség,~
101 2, 15 | emberek, mi értjük meg a te csodanagyságodat, csak kevesektõl
102 2, 25 | vallotta, mint tegnap.~- Te csodálatos, minden kerteknél
103 2, 49 | is eleget.~- Olga, Olga, te alighanem könnyelmû dolgot
104 2, 64 | mosolygunk mindig feléd. De te, örök banalitásodban is,
105 2, 67 | nem vagyunk követelõk. Te tudod, mennyit kérdezhetnénk?…
106 2, 67 | mi csak áldásait tudjuk a te mûvednek, a teremtés a tied
107 2, 71 | céltalan életemet. Láttam a te legcsodásabb igézõ teremtményedet.~
108 2, 72 | vágyó emberi agyvelõ: a te bûnöd ez. Az uecharokat
109 2, 72 | bûnöd ez. Az uecharokat te szülted. A homokot is, mellyel
110 2, 90 | harcoltak? Harcoltunk volna mi a te nevedben! De törpéid hazug
111 2, 182| faragnak.~- Szent Isten, te lány, te is elromlasz!?~
112 2, 182| Szent Isten, te lány, te is elromlasz!?~Szóval terjed,
113 2, 192| szomszédjának:~- Ugye-e a te rangod nagyobb a kir. tanácsosi
114 2, 202| mulattatott téged odalent a te kutya-filozófiád?…~Carolus:
115 2, 202| fele fehér volt, mint a te szárnyad. A másik feléhez
116 Pot, 8 | Történelem - mondogatták -, te is jó takaró vagy. Mi sem
117 3, 15 | Ilyenféléket mondhatnánk, ha itt a te ravatalodnál egyáltalában
118 3, 15 | beszélni. Hiszen beszédes ez a te ravatalod: rettenetes tetemrehívás.~
119 3, 15 | Megesik ez mindenkivel s te veled, pláne, nagyobbak
120 3, 26 | 26. VASGYÁROS~Én tudnám, te tudnád, õ tudná, s mi mind
121 3, 53 | de hogy lehetsz könnyelmû te, akinek nem muszáj!…~…Mi,
122 3, 55 | Háborgó veszedelem, Gea s te rettenetesen nagy bizonytalanság,
123 3, 55 | rettenetesen nagy bizonytalanság, te szédületes végtelen: mi
124 3, 109| szerkesztõm és barátom, amit Te tudsz legjobban: nem írtam
125 3, 109| nem írtam én színdarabot. Te kiostoroztál engem az apátiámból
126 3, 109| szerkesztõm és barátom. Te ûztél, te ostoroztál ki
127 3, 109| szerkesztõm és barátom. Te ûztél, te ostoroztál ki a redakcióból.
128 3, 114| Mátyás király, hova kellett a te népednek süllyedni!…~- Nagyvárad!
129 3, 127| kacagással:~- Milyen jó, hogy te mondod ezeket és nem én!…~
130 3, 140| érzed, hogy békességes a te lelked ma reggelen és minden
131 3, 173| vármegyében is, amihez természetesen joguk van. Fõként a
132 4, 1 | Hajh, ha ezt az átkot a te népednek kell cipelni nagyságos
133 4, 4 | közül? Nemde azt, aki ma a Te magyar népednek uralkodója?
134 4, 4 | uralkodója? Nemde azt, akinek a te nagy koronád olyan mélyen
135 4, 27 | tenyészõ kertben… Egy napig… Te tudod édesapám, hogy csak
136 4, 27 | a nagyvilági lármába… És te meg az anyám ilyenkor újra
137 4, 33 | nagyon elszégyeltem magam:~- Te hazug ember. Te képmutató!
138 4, 33 | magam:~- Te hazug ember. Te képmutató! Mért csinálod
139 4, 43 | siettethetjük… Oh azért szép vagy te, nagy és egyetlen igazság,
140 4, 43 | emberi nyáj is, melynek Te dicsõséges Élet olyan régen
141 4, 54 | Senecától:~- Szeretsz-e te élni ebben a korban?~- Más
142 4, 65 | csak szerencsés ember vagy te. Majdnem olyan szerencsés,
143 4, 65 | már nem lehet közöd hozzá. Te félrelökted a kaszádat.~
144 4, 65 | hírlap nagyon elsirat, hogy te most már lejártad magadat,
145 4, 65 | milyen nagy kár érted. Mintha te csakugyan azt tartanád e
146 4, 65 | sütnivalód. Érezni hogy a te grófságod hitványabb, mint
147 4, 65 | egész. Egy kicsit sok volnál te ennek az országnak. Úgy
148 4, 65 | gombolyítsák ki, ha csinálták. Te nagyon erõs, nagyon férfi,
149 4, 76 | egymás iránt. Én panamázom, te panamázol, õ panamázik.
150 4, 89 | melyeket mi bonyolítunk, én, te, õ, mi, ti, õk. Az egész
151 4, 142| színházban. A színház nem az én, te, õ, mi, ti, õk mulatsága.
152 4, 142| kell és köteles mindenki ér[te] ni. Csinos arcú és lábú
153 4, 148| taktikáját hasonló viszonyok közt te sem helyeselted, s mégsem
154 4, 148| tette hozzá gyorsan -, hisz te már márciusban kijelentetted,
155 4, 165| Schwarzenberget.~Ugye magyar népem, te lelked mélyében örülsz az
156 4, 175| olyan kihalt, mint most.~A te leveledbõl tudom meg, hogy
157 4, 175| erõszakos ember az a Bánffy, s te tudod, édesem, hogy én sohse
158 4, 175| ott neked új ruha? Hiszen te gyógyulni mentél. Alig-alig
159 4, 175| Siess, édesem, haza, a te kis uradhoz, ki sok sok
160 4, 175| micsoda város ez! Elbújhatsz a te Prágáddal! Egész Csehországgal
161 4, 175| az okos lányoknak, mint te meg én. Pá! Reggel nyolc
162 5, 1 | nem érthet, nem érezhet a te nagyszerûségedben senki
163 5, 1 | nem fáradok. Óh Párizs, Te vagy az én lelkemnek szerelmes
164 5, 1 | én körülöttem a minden? Te kellesz, csak Te, óh bolond,
165 5, 1 | minden? Te kellesz, csak Te, óh bolond, óh szép, óh
166 5, 1 | már a bölcsességben. Én a Te bolondod vagyok, Párizs,
167 5, 1 | szemû barbárt.~*~Óh Párizs, te rejtegetted addig az én
168 5, 4 | koldus, bamba, léha!~Hogy a Te vágyad vágyakat fakasszon~
169 5, 16 | rosszul vasalt inget. Hát te mama?~Erzsébet tudniillik
170 5, 17 | mindig hisz, s Dulcinea, te csodás, tiszta, szent, fényes
171 5, 44 | királynõjének, s könyörgött neki:~- Te tudod már, hogy én nem voltam
172 5, 44 | rossz, nem voltam kegyetlen. Te tudod már, hogy én visszaadtam
173 5, 47 | háborog mind a kettõben. A te foltjaid csinálják a nyugalmat,
174 5, 56 | felbõszült ezen a blaszfémián. „Te hazudsz. A pápa én belém
175 5, 63 | sokat szomorkodom, és a te alakodat vájom és vájom
176 5, 63 | színész-értelmével.) Óh, te verekedõ, szegény orras
177 5, 63 | verekedõ, szegény orras legény, te, az igazi, - de értelek,
178 5, 63 | de értelek, de siratlak. Te egy nagy titkot szimbolizáltál:
179 5, 68 | erre jársz, magyarom, (és te sûrûn jársz erre, a játékteremben
180 5, 73 | magamban: igen, ez Párizs s te Párizsban vagy…~November
181 5, 86 | hitványságot mûvelnek a te nevedben.~21. Vannak, fõként
182 5, 86 | beszélsz. Nincs semmi értelme. Te iskolát csinálsz. Te iskolát
183 5, 86 | értelme. Te iskolát csinálsz. Te iskolát csinálsz~67. Don
184 6, 17 | már. Dobd a börtönbe. Hah, te csak Gapontól félsz…~Végre
185 6, 17 | Költõt. Mert, óh világ, te azt hiszed, hogy a Költõ
186 6, 17 | is Rigát is izgatni kell. Te kissé csalódol, óh világ.
187 6, 19 | fogsz inni!~- Hát talán te akarsz inni? Hát igyál,
188 6, 19 | iszom. Csak azt akarom, hogy te se igyál.~Kezdtem méregbe
189 6, 24 | meghaltál asszony, mert ha te karácsonykor is komédiáztál,
190 6, 49 | megszámláltatnak, leányom. Hiszen te is leányom vagy. Az Üdvözítõ
191 6, 62 | jeles tényezõjévé válhat a te míved. De féltem éretlen
192 6, 64 | én adom a bankot, másszor te adod a bankot, aztán más
193 6, 72 | Ha olyan finom emberek a te honfitársaid, mégsem volna
194 6, 72 | dolgokat mívelniök.~II. Oh, te - ember! Nem vagy érdemes
195 6, 94 | nemzeti dallal, hogy hallod-e te kõrösi lány. Hogy miért
196 6, 97 | mulatnak az emberek, mint a te nyári múzsahajlékaidban.
197 6, 102| magyarul sem tudtál. Például te a lepkét pillangónak merted
198 6, 102| Pihenj, szegény nagyunk. Te ezekrõl nem sejtesz semmit.
199 6, 113| nincs szükségünk rá, hogy te nagyon érezd, ki vagy. Bízd
200 6, 113| örvendeztették meg. Ne feledd, hogy te nem leendõ császárné vagy,
201 6, 117| Kiáltsd felénk, óh Ég, te szent azúr,~Jöhet vihar,
202 6, 118| minket.~Palatinus Jóska, te voltál a megmondhatója:
203 6, 118| Szomorú komédia az, amelyhez a te magyar-dicsõséges életed
204 6, 118| emlékezni fognak mindenek, hogy te és tieid szerettetek minket,
205 6, 118| szerettetek minket, s hogy te értünk is éltél egy kicsit…~*~
206 6, 123| akadályok rémítenek, Jacques. Te francia vagy. Majdnem gascogne-i.
207 6, 123| hintaszékek volnának. És te most akarnál császár lenni,
208 6, 130| üzeni a köztársaságnak: ha te ütöd az én zsidómat, én
209 6, 130| én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat. Az idén péntekre
210 6, 136| a gyalogjárót megölni.~- Te láttad?~- Láttam. Úgy jött,
211 6, 140| csináljunk!… Szenteltessék meg a te neved, kalandor hajóslegény,
212 6, 143| Lecocq apó? Vidáman él a te Párizsod.~Jókedvû kocsisok
213 6, 150| publikum, hogy csalatod te magadat minden táján a világnak.
214 6, 151| országban megbecsüljenek. De te tudod, hogy ki vagyok kiáltva
215 6, 156| egy olyan nagy úr, mint a te rokonod. Allah neki hetvenöt
216 6, 157| egyik kozák megszólalt:~- Te ez verseket mond.~- De oroszul
217 6, 159| emlékezned kell arra, hogy te mindnyájunkért vagy.~És
218 6, 159| látod az igazat, mint mi, te neked csak egy igazad van:
219 6, 182| igazságos vagy és elfogulatlan te, óh nagyságos publikum.~
220 6, 192| tudományosság, jöjjön el már végre a te országod. Áment is tehetnénk
221 6, 194| leszek a miniszterelnök, te kultuszminiszter leszel.~
222 6, 218| Menj, menekülj innen, te gyilkos, te szörnyeteg.
223 6, 218| menekülj innen, te gyilkos, te szörnyeteg. Az öt év alatt,
224 6, 218| Vezéreljen az emberiség jó sorsa, te szent, jóltevõ ember, hogy
225 7, 8 | ez a bizalmunk: erõs vagy te, Pusztaszer, erõsebb vagy
226 7, 8 | komp - híd, - óh Potemkin, te kenetes kezû szent ember,
227 7, 8 | kenetes kezû szent ember, te csak Katalin cárnõt csaltad
228 7, 8 | ez elnyeli õket.~Morituri te salutant: új magyar társadalom,
229 7, 8 | árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál elõtt
230 7, 8 | nyelven mondom, s talán a te finom, de századokkal ezelõtt
231 7, 8 | Fal mellõl jöttünk, én, a te késõi íródeákod s mi mind
232 7, 22 | gondolta. Zombor, Zombor… Te fogsz bebizonyítani egy
233 7, 62 | hazamehetnék, én is erõsebb volnék. Te mondod, hogy most már akar
234 7, 84 | A hó síkossá fagyott, s te kitörött nyakkal leheled
235 7, 93 | halakat hozz, Visztula anyó. A te szegény halászkáidnak, ámen.~
236 7, 97 | detronizálnak, de már biztos, hogy te is az vagy a mai istenek
237 7, 121| Tudod-e hát hazám, kik a te nagy publicistáid? Hát a
238 7, 122| így imádkozott.~- Istenem, te rendelted, hogy a pornak
239 7, 122| ha az én életem bûnös. A te neved állandóságát szolgáltam
240 7, 203| hazafi. Óh, felséges nép, te már csak mindig ilyen maradsz.
241 8, 1 | nem is hagytam el. Úgy-e te nem lettél erkölcsös én
242 8, 4 | Bonnat-n.~- Jó fiú vagy te, Bonnat. Kár, hogy festeni
243 8, 10 | szenved itt Párizsban a te fiad. De férfiú õ és úr.
244 8, 14 | Befuttatta rózsával a kunyhót. „Te kellesz nekünk, naiv félibre.
245 8, 14 | kellesz nekünk, naiv félibre. Te kellesz, Frédéric Mistral.”~
246 8, 15 | az Hervék nem paktálnak. „Te elnyomsz minket, társadalom,
247 8, 45 | imádott dáma, Franciaország. Te gonosz, te rima.~Az ok?
248 8, 45 | Franciaország. Te gonosz, te rima.~Az ok? Mert a szabadság
249 8, 49 | valamikor egy hajóban eveztem. Te elkerültél hazulról s nem
250 8, 49 | kultúrával dicsekedhetett. Te tudod vagy tudhatnád legjobban,
251 8, 84 | hozzám az Úr: „Heine fiam, te nagyon szerencsétlen flótás
252 8, 84 | tovább higgyek valamiben. Ha te akarod, s ha csakugyan vagy
253 8, 116| ami a gazdagnak van. A te édesapád és a püspök úr
254 8, 116| szeretik ezt a Jézust. De te, kis Marie, szeresd, mert
255 8, 130| lágyában: lépre ne menj.” „Ma te vagy az erõs, ma nekik kell
256 8, 154| hogy nem õ a buta. Dehát te ismersz engem, vén bolond
257 8, 154| ország butább nálad vagy te vagy okosabb ennél az országnál?~
258 8, 183| összevissza. Óh, Boccaccio, te nem is sejtetted ezeket
259 8, 189| direkt revüket tartanak ki a te érdekedben.~Budapesti Napló
260 8, 200| protestáns embernek lesz kitüntetése. Nem lesz boszorkányosan
261 8, 212| hallgatni fogok, óh Biász, s te mondd el nézetedet.~- Nem
262 8, 222| Istenem, inkább lakom a te pitvaraidnak küszöbén egy
263 8, 222| Egyébként dicsértesssék a te neved Istenem s engedd meg
264 8, 237| pénzjutalmat kapott a kitüntetett bányász, hanem a becsületrend
265 8, 247| Neked fogok élni, csak a te számodra.” „Nappal végzem
266 9, 69 | dolgodat, olvastam, hogy te is üdvözölted Apponyit.
267 9, 69 | Magyarország, amelyért mi a te korodban lelkesedtünk. Az
268 9, 69 | az apád is, kedves fiam. Te ezt nem érted, de ne átkozd
269 9, 96 | hogy én miniszter legyek, te miniszter leszel, õ miniszter
270 9, 107| hullámok, s csak az Isten, akit te megöltnek hittél, Zarathustra,
271 9, 107| Messiás lett. Eljött volna a te Pál apostolod is, s ma vallást
272 9, 107| ma vallást hirdetnének a te nevedben. Milyen jó, hogy
273 9, 107| kérdés, õ az új ember volt, te meg én, s legfõbbképpen
274 9, 122| vagy Európában vagy sem, te zseniális semmiházi. Ha
275 9, 167| valami ilyen fölírással:~- Te meghaltál és a Föld pedig
276 9, 197| fejedelme jár-kel, mint akárki, te vagy én. Ez mégiscsak Párizs,
277 9, 208| egyetlenül nagy dolgot míveltél te. Meglelted a magyarságot,
278 9, 221| Ezen interpelláció közben te nagy, dicsõ, szeplõtlen,
279 9, 221| gyorsvonaton történt. Én Sopronból, te pedig - nem mondom, hogy
280 9, 221| Bécsben mint 48-as korodban?~Te erre se szó, se beszéd,
281 9, 221| kis zabunk eladó. Hát ha a te jól ösmert forrásaidnak
282 9, 221| engedd, hogy nyerje[n] a te szegény véreiden a zsidó
283 9, 221| az nem én voltam, hanem te. Elvégre is azt hiszem,
284 10, 2 | meghalt a világ, s csak a te szemeid s az én szemeim
285 10, 12 | siettek a menetet bámulni.~- Te se akarod látni a jókedvûeket -
286 10, 18 | bátor.~A másik: Az volt, te tudhatod, te ott ültél az
287 10, 18 | másik: Az volt, te tudhatod, te ott ültél az asztalánál
288 10, 18 | meri kimondani, amit akar) te szeretnél úgy élni, mint
289 10, 18 | embereknek lenni, és nem fázol-e te a te jövendõ napjaidtól,
290 10, 18 | lenni, és nem fázol-e te a te jövendõ napjaidtól, itt
291 10, 22 | megbukik, íme, óh nép, nagy a te hatalmad.~Pesti Napló 1910.
292 10, 33 | mint másnak.~- Atyám, a te bûnöd, hogy az vagyok, ami
293 10, 33 | az vagyok, ami vagyok, a te bûnöd és az anyámé, én nem
294 10, 33 | sokszor ölni magam, s ha a te dicsõséged, a te neved ezt
295 10, 33 | s ha a te dicsõséged, a te neved ezt követelik, meghalok.
296 10, 33 | követelik, meghalok. De nézd, te zseni vagy, érzem, hogy
297 10, 33 | érzem, hogy kellett kapnom a te zsenidbõl, ments meg engem,
298 10, 34 | hiába dalolta „Isten veled, te szép családi élet”, ez a „
299 10, 45 | regényem édes, régi városa, te kis Magyarország! Tõled
300 10, 65 | fõtisztelendõ úr azt mondja, hogy te mindenkit megértesz. Eszti,
301 10, 87 | bölcsebb és kultúrásabb vagy Te, mint például gróf Tisza
302 10, 87 | Tisza István és zsoldoshada. Te, oh Hadúr, tudomásul veszed
303 10, 105| fogházülés napjait is. A te emlékezéseid sorvonata engem
304 10, 105| magam bõrének éreztem, s a te belátásoddal csinálhattam
305 10, 105| pangva és lappangva, a Te lapod csinálnom. Most öt
306 10, 105| lelkes[,] elszánt ifja.~A Te lapod igazolta Nagyváradot
307 10, 111| arisztokráciája, tudhatnád és tudod. Te azonban, most jut az eszembe,
308 10, 111| lehetnének. Ámde azután ugyancsak te tudhatnád s tudod is legjobban,
309 10, 111| ajándékozó kedvemért -, inkább a te Pested, a legarisztokratább
310 11, 21 | jó szerkesztõ uram, ha Te valamire azt mondod, hogy
311 11, 21 | szerénykedéshez sincs jogom, ha Te megtiltod. Te úgy hiszed,
312 11, 21 | jogom, ha Te megtiltod. Te úgy hiszed, hogy Ady Endre
313 11, 21 | érdekli már. Legyen neked a Te hited szerint, hiszen ugyancsak
314 11, 21 | szerint, hiszen ugyancsak Te voltál az, aki mikor is
315 11, 21 | kezdek összehordani, holott Te, kedves szerkesztõ uram,
316 11, 33 | azután többnyire rejtege[te]tt és komikusan egyoldalú
317 11, 40 | most írj sokat, most tart a te világod, Magyarországon
318 11, 41 | én is a kobzomat, miként te tetted a te népedért, de
319 11, 41 | kobzomat, miként te tetted a te népedért, de nem sírok,
320 11, 41 | fú a szám. Ott leszel-e te is a görög hûségû, fényes,
321 11, 41 | gyilkos szövetséget kössetek a te néped és az én népem ellen?
322 11, 41 | ölõje.~Lehetetlen, hogy te, Goga Octavian, arra gondoltál
323 11, 41 | vermet. Lehetetlen, hogy a te népbõl váltott s elõreküldött
324 11, 41 | igazodjék. Lehetetlen, hogy te sakál ravaszsággal, politikus
325 11, 41 | vérzünk, s ez alatt nemcsak a te magyarországi román testvéreid,
326 11, 41 | román is, nem várta be a te társaidnak szép politikáját:
327 11, 41 | az én riongó beszédemet, te, ki tudod, hogy szeretek
328 11, 41 | mindenestül meghanyatlik a föld”. Te biztosan úgy hajtod le patrióta
329 11, 47 | isten ez a legkisebb baj), te is benne vagy, mindnyájan
330 11, 69 | olyan szent halott, mint te, Zubolyom - megengedem -,
331 11, 71 | akkor is, édes Ernõm, amikor te közénk toppantál a Hôtel
332 11, 71 | szintén jelentõsek voltak, s te eltûntél Carmennel. Sejted-e
333 11, 76 | új látogatására. Erdély, te Magyarország vagy, s ha
334 11, 76 | még szüksége a Földnek, te megmaradsz nekünk.~Világ
335 11, 85 | Világunkban üzenjek neked. No, te bizony megjártad, amikor
336 11, 85 | az én hanyatlásomat is a te fajod rovására ejti. Nem
337 11, 85 | embernek. Hanyatlok, ha te Méray-Horváthtal barátkozol,
338 11, 85 | gyalázatos áruló volt.) Te tudhatod, mert sokszor írtad
339 11, 85 | élõ poéta. És most jössz te, jön a nacionalista-klerikális
340 11, 85 | Ignotus barátom, maradj te csak velünk. Hidd el, hogy
341 11, 93 | ismert és rivallt:~- No, te marha, hát eljöttél a te
342 11, 93 | te marha, hát eljöttél a te híres Párizsodból, ahova
343 11, 97 | Puky, hív barátom! ~És te, óhajtott Lili, életemnek~
344 11, 97 | Akiket szívből szeretek: te gyermek, ~Hozz elő négy-négy
345 11, 103| számára író öregen-szüle[te]ttek, akik gyûlölnek s szidnak
346 11, 109| öreg saskeselyû, ne nézz, te, aki a Nappal is szembenézel,
347 11, 118| gyökeres magyar, mint én, te vagy bárki, akinek „a nagy
348 11, 120| hadd áldozzam föl tehát a te ünnepeden[,] Tömörkény István,
349 11, 124| nehéz szeleken~Tántorogsz te ismét, részeg, hazug életem”…~
|