Kötet, Rész

1   1, 299|       a magam fajtáját. Engem közéjük a lelkem hozott ugyan, de
2   1, 299|       hozott ugyan, de nem is közéjük, csak ide. Ismerem hibáikat,
3   3, 75 |        mely boldog, ha valaki közéjük süllyed. Akkor körülölelik
4   3, 95 |  szidást. De ha már Combes-ot közéjük is megidézte az „Alkotmány”,
5   7, 136|    simulékonyabb és ügyesebb. Közéjük értjük Dóczi Lajost, kinek
6   9, 105|    azért fog néhányat bevinni közéjük a nem egészen degenerált
7   9, 204| intellektuális vetõdik mindig közéjük, író, a Sorbonne-ra járó
8   9, 214|      szerencsétlenségük, hogy közéjük s a régibb, nemes írónemzedék
9  11, 51 |       a hitelszövetkezetek is közéjük kerülnének, s ekkor már