Kötet, Rész

8001  11, 24 |                      exponensének hiszi magát, de patrióta is. Olyanféle és
8002  11, 24 |                        és lengyel emigránsoké, de ez a patriotizmus ma még
8003  11, 24 |              gyilkossággal fenyegetett fajtát.~De itt már azt is muszáj feltennem,
8004  11, 24 |                     hogy nem sok akadna ilyen, de akadna, s harcolhatok-e
8005  11, 24 |                       harcolnék és védekeznék, de ki tudja[,] nem mást parancsol-e
8006  11, 24 |                       minden benne rejtõzhetõ, de minden tudománynál erõsebb
8007  11, 25 |                       fölkelne Európa nevében, de örök magyar tiltakozásként
8008  11, 26 |                     kapta meg az utolsó napot, de elintézõdött - ha jól tudom -
8009  11, 26 |                  jóvoltából. Ez rendben volna, de önmagamnak s talán a Nyugat
8010  11, 26 |                      színpad számára közönség. De nyomban átalakultam kegyelmi
8011  11, 27 |                   lehetetlen megakadályoznunk. De Móricz Zsigmond ma már nem
8012  11, 27 |                    lehessen bolondul kíváncsi. De az a publikum is kíváncsi,
8013  11, 27 |                       nyila. Csokonai kibírja, de Móricz is kibírja ám az
8014  11, 27 |                      ilyes megpróbáltatásokat. De nem azt jelenti-e ez az
8015  11, 28 |                 kiváltságos, messzire szakadt, de büszke és ma is jól óvott
8016  11, 28 |                       tízmillió magyarja igaz, de mihelyst nem érdek vagy
8017  11, 28 |                  udvarba, honnan elbolyongtam, de én csak magyar vagyok, s
8018  11, 28 |                     magyarság, ha izmatlanabb, de bátrabb és forradalmibb
8019  11, 28 |                     hogy nekünk senkink sincs, de végre is maga a legteljesebb
8020  11, 29 |                      szívemnek ifjú testvérei, de semmiképpen se jöttem én
8021  11, 29 |             betegségnek is magyarázatot adhat.~De miért jöttem bárhogyan és
8022  11, 29 |                   lehettek.~Szörnyû idõk ezek, de szép idõk, s bánataimnak
8023  11, 29 |                   Magyar reménységeim fogynak, de elegek még mindig arra,
8024  11, 29 |               legnagyobb vakmerõség kimondani, de én nem vagyok gyakorlati
8025  11, 29 |                      ezekkel talán leginkább.) De azt mondtam az elõbb, vakmerõség:
8026  11, 29 |                   históriai, vezetõ magyarság. De a java mégis olyan kevés,
8027  11, 29 |                     mennyeien útját és célját. De érezzék ám azt is, ha érdemesnek
8028  11, 30 |                        és nagy nebulók között, de a líra volt nála az istenesség
8029  11, 30 |                       hírnöklélek, versfaragó, de a legmûvészebbek közül való,
8030  11, 31 |            megbecsülése ez a mi fõvárosunknak, de ha egészségem engedné, én
8031  11, 32 |                      fölfedezõ Rákosi Jenõnél. De mégse hinném, hogy nagyon
8032  11, 32 |                        könyve gyermekes, naiv, de forró vallomás, úgynevezett
8033  11, 32 |                        furcsa perditatörténet, de itt-ott sok-sok és meglepõ
8034  11, 33 |                        kultúra és a szép élet, de parancsa és szenvedelme.
8035  11, 33 |                        kultúrája s írástudása. De ezt se követelhettük tõle,
8036  11, 33 |                        Coriolanus-érzéseit is, de semmi a világon nem érteti
8037  11, 33 |                     bennünket s e harcokat is. De akkor tûz-elemében volt,
8038  11, 33 |                         Ma már nem is hálával, de többel, gyönyörûséggel emlékezem
8039  11, 33 |                       tájakat, és megy tovább, de hova és miért? Ez a mostani
8040  11, 33 |                   mostani darabja a poétáé is, de folytonos vacogás érzik
8041  11, 33 |                     még jobban provokáljam õt, de azok hatalmas seregét inkább,
8042  11, 33 |                     szégyellnék beszélni róla, de itt és most nem. Talán máskor,
8043  11, 33 |             Aggodalommal, megint viszonzatlan, de a viszonzatlanságba régen
8044  11, 34 |                    érik. Sokszor csüggedek el, de nem okvetlenül csak az idegrendszeremben
8045  11, 34 |       idegrendszeremben van ennek a nyitja, és de mindig újra hiteim éppen
8046  11, 34 |                     nem szabad gyávának lenni, de az ízlés és a szükséges,
8047  11, 34 |                   legalaposabban kicsavarandó. De nemrégen néhai Henri Rochefort
8048  11, 36 |                  szanatóriumból szanatóriumba. De kezdek már megbocsátani
8049  11, 36 |                   makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola-szemefénye.
8050  11, 36 |                        alma materemnek tartok. De a szeretõ alma mater nyolcadikos
8051  11, 36 |                      már lapot szerkesztettem, de a versírásról akaratosan
8052  11, 36 |                      külföldi kóborlás között. De ez már a versekbe - és versekben -
8053  11, 36 |                         Egy nevet, semmi mást, de ott maradt a porondon minden
8054  11, 37 |              nehezebben a nekem jutható siker. De a jelekre, titkos intésekre
8055  11, 37 |                      pecsétû megbolondulással. De a várúrnak eszébe jutott
8056  11, 37 |                       volt a várúr és szomorú, de mihelyst beszélt hitelesebb
8057  11, 37 |                     tam, megint meggõgösödtem, de nem a régi vidámodással
8058  11, 37 |                         Szabónék és Neumannék, de akik itt elismertetnek,
8059  11, 37 |                     lipótmezei kisleányaimhoz, de be- és megérkezettebbek.
8060  11, 37 |                    hogy esténként nyugtalanok, de dél körül Wilde-ot szavalják
8061  11, 37 |                    értelmetlen az õ beszédjük, de mosolyognak, mosolyognak
8062  11, 37 |                     mert magunk is szenvedünk, de Lipótmezõn Lipótmezõ nagyszerû
8063  11, 37 |                   kívánja a gyarló szenvedést, de egyelõre még a szent boldogságot
8064  11, 38 |                       mert szocialista volnék, de mert olykor, e reménytelen
8065  11, 38 |                 természetes fegyvertársainkat, de a magunk ellenére bennünket
8066  11, 38 |                        és lapja megérdemelnék, de azért, hogy a farizeus gazság
8067  11, 38 |                 formájára csinálták át és meg, de mi gyûlölettel és harccal
8068  11, 38 |                     olykor majdnem dicsért is. De csak szûzmáriás oldalukon
8069  11, 38 |               megtiszteltem õket, s nem is új, de ma már mosolygatós és szánalmas
8070  11, 38 |                      tudja, hogy az õ együgyû, de gyûlöletes és hazug, kompromittált
8071  11, 38 |                        Rákosi Jenõnek szántam, de a cikket, egy szerencsés
8072  11, 39 |                        mint a zsigorás kutyát. De én ezt az írást (furcsa
8073  11, 39 |                      szervezetten és teljesen, de hosszú évek óta szeretettel
8074  11, 39 |              legalábbis” nagyságos asszonynak, de akit õ okvetlenül s „legalábbis”
8075  11, 39 |                      az õ korszakos bûneit is, de ha az õ cégére alatt ütnek,
8076  11, 40 |                  kerülhetett volna még hozzám, de bízok a magam predesztinációs,
8077  11, 40 |                      rest és válogatós vagyok, de alighanem igazam van. Az
8078  11, 40 |                    hatásban kettévágott, mohó, de igaz poéta halmozva sietett
8079  11, 40 |                      mi is - népi és gyermeki. De még talán idejében érkezett
8080  11, 40 |                    nekem nagy kedvem telik”.~*~De már Lesznai Annától még
8081  11, 40 |            díszítõmûvésszel s a legszerényebb, de legpéldáulvalóbb, magyar
8082  11, 40 |                   olvasókról beszélek persze), de az én fogadott apámnak,
8083  11, 40 |                       novellája is egy kicsit, de Krúdy szemérmetlenül és
8084  11, 40 |                       középszerûség búvóhelye, de éppen francia példák szemléltetik,
8085  11, 41 |                      románhoz, rét az erdõhöz, de patrióta a patriótához,
8086  11, 41 |                       te tetted a te népedért, de nem sírok, hanem hangosan
8087  11, 41 |                     élsz, dalolsz és harcolsz, de szabad-e nekem azt gondolnom,
8088  11, 41 |                   Poéta gyilkolhat, ha szeret, de gyilkosokkal nem cimborál,
8089  11, 41 |                   rájuk olvad, bemázolja õket, de ezeknek csak a falás minden
8090  11, 41 |                  szabadság, mint Koreában van. De azt tudom, hogy fájunk,
8091  11, 41 |                magyarországi román testvéreid, de a romániaiak is a beleszakadásig
8092  11, 41 |                    igazi forradalomnak ördögi, de buta fûtõje, jöhetnek segítségükre
8093  11, 41 |                     segítsenek a mai, Bécsnek, de önmagukért szolgáló pribékeknek
8094  11, 43 |                       fõrendes grófnak járhat. De nem is követelek privilégiumot,
8095  11, 43 |                magunkat. E forma nem az enyém, de mindenkié, a Lengyelé is,
8096  11, 43 |                      mindenkié, a Lengyelé is, de hátha mégis belekezdenék
8097  11, 43 |                napjairól sok körültekintéssel, de szépen megír.~Ny 1914. február
8098  11, 44 |                      és diákvérem gyermekének. De egy kis igazítással mégis
8099  11, 44 |                   koromban megint lapunk volt, de én itt már az új Juvenalis
8100  11, 44 |                  jelentette a hetedik osztály. De ezenfelül én hetedik gimnazista
8101  11, 45 |                   Pestig érõ hírt kell kapnia. De most Bihar és Nagyvárad
8102  11, 45 |                      ilyen-amolyan menlevelet. De Fehér Dezsõ átnõtte a rohamosan
8103  11, 45 |                       isten többet, mint kéne, de Fehér Dezsõ jóval több lett
8104  11, 45 |                      és micsoda a jó újságíró, de adorálásig térdelt, ha az
8105  11, 45 |                     meg külön, meg is köszöni, de ennyi a Nyugatra is tartozott,
8106  11, 46 |                      zetében. Betegen fekszem, de ha csak valamennyire erõhöz
8107  11, 47 |                   szerepeltetést valamennyien, de Oláh Gábor, akit szeretek
8108  11, 47 |                   idegen sorsokon sajnálkozni, de alig sajnáltam még embert
8109  11, 48 |                      szomorítóbb embert látni, de íme, vidám vagyok. Ha „az
8110  11, 48 |                        mélységes, haszontalan, de mulatságos és múlik és múlik.
8111  11, 48 |                      Minden a Halál felé siet, de minden élet, és én is élek,
8112  11, 49 |                       méregfogakat és neveket, de hogy azért reánk ismerhessenek:
8113  11, 49 |                         mert megírta régebben, de csodálatosan tetszett ezúttal
8114  11, 49 |                       egy olcsó szellemességû, de nem rossz axiómája: élete
8115  11, 49 |                     ennyit most csak ideírtam, de bizony isten fog kelleni
8116  11, 49 |                      embernek is legkedvesebb. De nem kell látszatra sem rászabadítani
8117  11, 50 |                katonaság hamaros segítõeszköz. De Oroszország valósággal becézte
8118  11, 50 |                   árnyékát a Koburg-hagyomány, de el is ment a kedve tõle.
8119  11, 50 |               szeretjük a civilizáló Nyugatot, de a germán Nyugatot nem szeretjük,
8120  11, 51 |                      rendben van, sõt jól van. De nálunk ez is, ez a sok költõ
8121  11, 51 |                    megszámosított az a pár év, de ízlésben finnyásabbá is
8122  11, 51 |              proletárköltõ, talán a legkülönb, de egyben nagyon elõkelõ poéta
8123  11, 51 |                       ha biztos, és töri õket, de a zseni, a géniusz illata
8124  11, 51 |                       minden erre…), aki forr, de a maga borát forrja, s önmagát
8125  11, 51 |                        mely kissé zöldes líra, de igen ügyesen és bizarr fegyverzettel
8126  11, 51 |                        ezek már eligazodóbbak, de, sajnos, többnyire idegen
8127  11, 51 |                       el ne késsen e levéllel, de van még egy sereg új költõm (
8128  11, 52 |                     Kár, mert ez a mindenféle, de kiváltképpen az új skandináv „
8129  11, 52 |                       õ nemes írói ambícióján, de olyan hiányosságon múlhatik,
8130  11, 53 |               elolvashat, mivel még él és lát. De elevenekkel szemben majdnem
8131  11, 53 |                      legutóbbi Ady-tanulmányt, de talán õ maga se hiszi, hogy
8132  11, 53 |                   kötelesek fiatalon meghalni, de talán a tradíciók ma már
8133  11, 53 |                 foglalkoztatná az én poézisom, de jobban fáj, hogy harminchat
8134  11, 53 |                       elintéztem az afféromat. De most szeretnék a nagy, teljes,
8135  11, 53 |                   élhetetlen halhatatlanságot, de majd a rendes idõben döntsön
8136  11, 54 |                  táborunktól talán elmaradtak, de önök itt igazolói annak,
8137  11, 54 |                    börtönökre is emlékezhetem, de gyönyörû, nemes küzdelmekre
8138  11, 55 |                    kíváncsi publikumot láttam. De nem láttam még soha Nagyáradon
8139  11, 56 |                   komédiásnak csúfolta a fiát. De e novellás könyve azt mutatja,
8140  11, 56 |                  tovább, magasabbra lobogásuk. De nem lehet biztosra venni
8141  11, 57 |               elvallásosodott Pascalt írja le, de rengeteg olvasottsággal,
8142  11, 58 |                    ezelõtt majdnem megsértett, de ez nem baj. Azóta már tudom,
8143  11, 58 |                  francia ember a legkedvesebb, de egyben a legkomiszabb is.
8144  11, 58 |                      kicsinyes, ostoba, dühös, de tessék elolvasni France
8145  11, 62 |                       s újra élni talán lehet, de újra találkozni soha. Hiszen
8146  11, 62 |                        most már egy nem is új, de más világ jön. Hiszen igen,
8147  11, 62 |                       nem új, a Múlt nem Múlt, de azért mégiscsak védjük meg
8148  11, 62 |                   rabló volt, mint a szerelem, de a szerelemnél szebb ajándékot
8149  11, 62 |                        Istenem, mi van a Hôtel de l’Europe-pal, a Hôtel des
8150  11, 62 |                     Európából, talán Afrikába. De, jaj, elégedetlen vagyok
8151  11, 63 |                      ugyan egy világháborúval, de a demokráciát minden zûrös-lázas
8152  11, 63 |                  demokráciának legnotóriusabb, de legliberálisabb egybekapcsolói.
8153  11, 63 |               demokráciába a román értelmiség, de úgy kell neki, mivel konkurrenciát
8154  11, 63 |                       sorsa valóban katonáink, de egy kicsit (Tisza István
8155  11, 63 |                       nemzetiségi orvosságunk, de ez nem engedi meg, hogy
8156  11, 63 |                    katonának, orosz golyó elé, de (figyelni tessék) igazságaink
8157  11, 64 |                                            64. DE VERSEK ÍRÓDNAK~Köszönöm,
8158  11, 64 |                       majdnem jól is csinálja. De az én nagy örömöm mégis
8159  11, 64 |        egyikkel-másikkal talán el is bánhatok, de legjobban azt köszönöm,
8160  11, 64 |                        már alig is van belõle, de idilljeit egy Isten is megirigyelhetné.~
8161  11, 65 |                        évszázadokon keresztül. De erényét el tudja dobni,
8162  11, 65 |                     professzoros bogarászáson. De mondja meg nekem, Szépséged,
8163  11, 66 |                    kezet, holott ez nekem fáj. De, istenem, annyi fájás között,
8164  11, 66 |                 ármádiának a haszna vagy kára, de rajtam mit se segít. Azt
8165  11, 66 |                         ha valaki érdemes reá. De Goga barátom semmiképpen
8166  11, 66 |                        népeknek sok joguk van, de én is és Goga is kikérnõk,
8167  11, 66 |                       rontott, ráadásul Jókai, de garibaldiskodni ma már magyar
8168  11, 66 |                     ezt a nagy földi komédiát. De nekem fáj a szerb komitácsi
8169  11, 66 |                      arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen
8170  11, 66 |                      jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem domnul Goga,
8171  11, 67 |                 elmondja prófétai bátorsággal, de jámbor bölcsességgel. „A
8172  11, 67 |                        törvény szerint nem is, de emberi értelemmel gondolva
8173  11, 67 |                továbbra is itt a Tisza táján”.~De, de - óh, bátor, kedves,
8174  11, 67 |                        itt a Tisza táján”.~De, de - óh, bátor, kedves, jó
8175  11, 67 |                          Háborút is folytatni, de meg evangéliumot is hirdetni -
8176  11, 68 |                     szoktak néha levelet írni, de ezek szintén várnak valamit,
8177  11, 68 |                        jó lehet a halál elõtt, de én komolyan meghalni sem
8178  11, 68 |               vallásához számítanak bennünket. De írni, lehetne-e írni, ha
8179  11, 68 |                      volna élni száz év múlva. De jaj, hiszen ez gyalázatos
8180  11, 69 |                      este óta vonaton vagyunk. De majd csak a sok közül egyiket
8181  11, 69 |                  határban járok, messze tõled. De csak az orrod vére induljon
8182  11, 69 |                     vagyok.) Nem szorultam rá, de olyan szent halott, mint
8183  11, 71 |                       effélére gondolnunk sem. De jó, hogy gondolunk, gondolhatunk,
8184  11, 72 |                        nem a Széchenyié, ugye, de minden senkié?) elintézte,
8185  11, 73 |                       szavaimat: mire való ez? De figyelmeztetõ embereim jutnak
8186  11, 73 |                        hogy kiestem az Idõbõl, de hogy e verseknek szörnyû
8187  11, 73 |                      óta nem vettem a kezembe, de hallom, hogy e kedves s
8188  11, 73 |                        gorombáskodnom kellett, de hát õt nagyon tiszteltem
8189  11, 73 |                  prózában elkövettem.~Különben de boldog emberek élnek még
8190  11, 74 |                        most, ebben a világban. De legalább lehetne olyan,
8191  11, 74 |           beszélgethettek arról, ami most van. De belsejükben fekete-pirosan
8192  11, 74 |                  hivatalnok. Dörgõ hangú volt, de beszédben keveset dörgött,
8193  11, 75 |                      elülrõl kellene kezdenie, de hát e[z] az Otto Hauser,
8194  11, 75 |                        ez is megvan már régen, de kétségbeejtõen oda tudja
8195  11, 75 |                      rendezni? A másik kérdés, de ugyanegy: mi lesz velünk,
8196  11, 77 |                    elsodor a kényszerû áradat, de az igaziak kissé jajgatva
8197  11, 78 |                        nem is volt nagyon bús, de sebzett homlokú s kónya
8198  11, 78 |                     kónya szarvú. Megbámultam, de vegyék ki belõle az égi
8199  11, 78 |               hivatásból. Hivatásból, jól van, de a svájciak is hivatásból -
8200  11, 79 |                      harcbavivõ kultúrállamok. De az igazi pogány ma is csak
8201  11, 79 |                   jóságra, jöjjenek a madarak. De félek, hogy a madarak elõtt
8202  11, 79 |                     példája~Ha egyszer megint… de hagyjuk, mert hagynunk kell,
8203  11, 79 |                     hagynunk kell, elaltatott, de sok százados igazságok újra
8204  11, 79 |                      meg nem született is tud, de ennek legalább nincs neve,
8205  11, 82 |                      vélt vagy igaz gyõzelmet, de mit csináljanak azok a kevesek,
8206  11, 82 |                    maga típusának befejezõjét. De hát éppen az az emberiség
8207  11, 83 |                      nem keresgélni az újakat. De hát én, én legalább, ezt
8208  11, 85 |                    barátkoznod. Én egy gyönge, de igaz versben védtem már
8209  11, 85 |                        Ignotust Ignotus ellen, de félek, hogy nem tudjuk megvédni[!]
8210  11, 85 |                     igenis nem vagyok esztéta, de poéta, teljesen élõ poéta.
8211  11, 85 |                 háborúnak szállíthat az ember. De ez nem annyira bizonyos,
8212  11, 85 |           Rakovszky-féle „nélkülözhetetlenek”. De ne járjon a szájuk túl hangosan,
8213  11, 86 |                 Szalonban, kiállításon, régen. De volt hála istennek gusztusom
8214  11, 86 |                       meg Bródy Sándor bátyám, de Rippl-Rónai Jóska szebb,
8215  11, 86 |                  amelyre ez ráfér.~Nem akarta, de az egész világ ismeri, s
8216  11, 86 |                   majdnem svihákosan gyönyörû, de mindenesetre legelõkelõbb
8217  11, 88 |                     tudjuk, és mégse kincsünk, de furcsa, hogy évekkel ezelõtt
8218  11, 88 |             kidolgoznak, sõt meg is csinálnak, de tudja Isten, megint csak
8219  11, 88 |                     Isten kell nekünk valóban, de ezerszer jobban a rend,
8220  11, 88 |                      próbáltak javítani rajta, de nehezen, sõt rosszul sikerült.
8221  11, 88 |                 kívánok én egy elõkelõ Istent, de olyast, amilyen régen volt:
8222  11, 88 |                      kegyelmes és kell nekünk. De ne papírból egészítsék ki
8223  11, 88 |                       imádandó közös Istenrõl. De ez az Isten némi tudással
8224  11, 88 |               Mostanában nem vagyok humanista, de ezt az egyet, ezt a princípiumot,
8225  11, 89 |                        hogy meg is fogja ölni. De ez öngyilkosság révén néhány
8226  11, 89 |                      nem is gyarmati incidens, de a legfelsõbb, legemberibb,
8227  11, 89 |                       Világ szerkesztõségében, de egyébként, mint gyáva dalia,
8228  11, 89 |                     rövid primadonnakorszakán. De mégis illenék talán valamit
8229  11, 89 |                      ma nincs igaz írás ideje, de a B. H. és társai akaratlanul
8230  11, 89 |                        miatt is, megtizedelve, de mégis megtartja.~Világ 1915.
8231  11, 90 |                      fogalma, mi jön helyette, de valószínûen megtartja a
8232  11, 91 |               népháború, demokrata szörnyûség. De vajon miért hiányzik belõle
8233  11, 91 |               amilyennek látszik, s nekem fáj (de igazán nem magamért), hogy
8234  11, 91 |                        melyben majd pojácásan, de halálos-komolyan napjaik
8235  11, 92 |                      az öröme fog kielégíteni. De egyelõre nagyon fájnak a
8236  11, 92 |                        tehetségem mondott föl, de én azt hiszem, hogy az Élet,
8237  11, 92 |                        bepanaszolta az Életet, de azonnal föl is mentette
8238  11, 92 |                    elénk a mi régi, bepaskolt, de mindig élõ ifjúságunk. Üzenem
8239  11, 92 |                   ugyan most az emberfajtával, de mégis éljen az Élet. Kik
8240  11, 92 |                    meghalunk, kik megmaradunk, de az Élet, ez a soha még kedvesebben
8241  11, 93 |                      ezt szokta mondani: homme de qualité. Egy trénkáplár,
8242  11, 94 |                politikai) vitatkozást kezdeni? De öntõl, szerkesztõ úr, azt
8243  11, 95 |                        miatt a vén, szánalmas, de még mindig elég kártékony
8244  11, 95 |                    óhajtottam vele diskurálni, de hogy az én magyar patriotizmusomat
8245  11, 97 |                       BÉKEKÖTÉSRE~Illõnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy
8246  11, 97 |                    nekem versem írnivaló elég, de, akik várnák is, gyönyörködjenek
8247  11, 98 |             beszélgettem errõl barátaimmal is, de beszélgettem az éppen olyan
8248  11, 98 |                      fotográfiákat nem kaphat, de íme, kap hûséges, erõs fotókép- (
8249  11, 98 |                     mindenkinek kedvére való”, de éppen itt van az irodalmisága
8250  11, 99 |                      egy kedves, nyugalmazott, de most elõbújt ezredorvos (!)
8251  11, 99 |                    egyelõre neveket emlegetni, de letagadhatlanul[!] fáj,
8252  11, 99 |                 nemcsak engem, akit nem lehet, de minden hozzámtartozót, rokont
8253  11, 99 |                      mondom ki az utolsó szót, de kérdem egyelõre, mit akarnak
8254  11, 99 |                      együtthalni a többiekkel. De ez csak féligazság: életben
8255  11, 100|              levelemmel hetek óta adós vagyok, de nem volt nap, hogy ez az
8256  11, 100|                   beteg szívemen nem javított. De még levelet sem igen tudtam
8257  11, 100|                          Többet is mondhatnék, de talán elüljáróban, mentségnek,
8258  11, 100|                       olvasta az Ady-verseket, de olvasni sem tud jobban egy
8259  11, 100|                        nem volt sajtóhiba sem, de Kovács úr rámfog egy piszkos
8260  11, 100|                       magyar úri intellektuel, de õsi nobilitását íróságában
8261  11, 100|                        Van még mindig humorom, de nem el- és megírnivaló,
8262  11, 100|                    volt a címe, nem emlékszem, de én Gyalui Farkas ügyérõl
8263  11, 100|                     poéta - hiszem - nem volt. De Eötvös József, Mocsáry,
8264  11, 100|                       régi Partiumból (furcsa, de igaz) jobb erdélyiek kerültek
8265  11, 100|                       vonultam be Kolozsvárra, de ha katona leszek, akkor
8266  11, 101|                      fõrendiháziságomtól jövõ, de közte komolyabb méltóságomból (
8267  11, 101|                         nem nagy dolog persze, de ezt a kis hirtelen választ
8268  11, 102|                      lelkes honfiú kapacitált, de az öreg Pásztornak (a tiszaeszlári
8269  11, 102|                      vallásos nem is lehettem, de életemben, munkámban benne
8270  11, 102|                    zsidóság? - ez az õ dolguk. De a protestánsoknak érezniük
8271  11, 102|                       megérdemli, amit kapott, de, óh, félek, hogy a magyar
8272  11, 102|                       adott energia a halálig, de undorral vagyok mindenkihez,
8273  11, 103|                    nyakazott forradalmároknak, de kik már útjában vagyunk
8274  11, 103|                 énekében örült. Nem sokat írt, de negyven évvel ezelõtt írott
8275  11, 103|              Társaságban. Nem volt nagy költõ, de költõ volt, s költõ ma is[,]
8276  11, 103|                    Aladár, aki talán harmadik, de lehet, hogy csak a második
8277  11, 104|                       egyházi átok alá vetett, de legalábbis megfenyeget s
8278  11, 104|                      sem volna okom védekezni, de hogy bebizonyítsam: még
8279  11, 104|                hivatalosan: akkor - hát akkor, de csakis akkor, nem vagyok
8280  11, 104|                         nem vagyok kálvinista. De protestáns vagyok, és protestáns
8281  11, 105|                     koráról ír, vadromantikus, de látó és biztos, különb az
8282  11, 105|                     háború mivoltát jól sejti, de A jövõ század regényének
8283  11, 106|                  verselt volt már diákkorában, de most a természettudományoktól
8284  11, 106|                      passzusát idézhetem most, de ez a kevés idézhetõ passzus
8285  11, 106|                      emberségét nyugtalanítja, de hinni és hitetni akar mindig.
8286  11, 106|                       a mai Tinódi, ódonságos, de nyugtalan krónikás, érdemes
8287  11, 107|               SZÁNDÉKON~Csoda és szomorú sors (de csodák és szomorú sorsok
8288  11, 107|                    magam sohasem voltam sovén, de nagyon predesztináltnak
8289  11, 107|                   szeretem a szellemes írókat, de jobban szeretem az adott
8290  11, 108|                      szövetkezni. Nem ellenem, de igazam ellen, ám megismertek,
8291  11, 108|                      eltemetetlen temetõ lesz. De vallom, hogy bennem az én
8292  11, 108|                       mindig Berzeviczy lesz), de az új emberségeket s nyugtalanságokat
8293  11, 108|                 fronton innen [-] nem csoda -, de azt üzenem a magyar protestánsoknak,
8294  11, 108|                    árnyékai védenének meg bár, de magamat különben is megvédem
8295  11, 108|                   viharban széled szét a nyáj, de nagy viharban tud legjobban
8296  11, 109|                      Napba nézni, mint mindig, de a Napnál jobban szereti
8297  11, 109|                 Sokaknak megállt a szívük már, de vannak még élõ szívek is.
8298  11, 109|                         hogy az ember a hibás, de kár volt a Gondolatnak az
8299  11, 109|                 utolsóbb a legutolsó hüllõnél, de úgy kell nekünk.~Világ 1916.
8300  11, 110|                      író-katona Tersánszkyban. De Tersánszkyt figyelem és
8301  11, 110|                  lengyelség sorsát nem akarja, de semmit sem is akar szimbolizálni.
8302  11, 110|                        háború, sõt Háború van, de ember is van, embersors
8303  11, 110|                    játszani avagy naplót írni.~De hogy a háború mégis el tud
8304  11, 110|                    kezû, ravasz szemû ember õ, de itt, most csak egy nõnek
8305  11, 110|                      remek, nem a teljes írás, de tudatos íróé, aki talpra
8306  11, 111|                  majdnem minden háborús írást, de gõg, de öröm, de a lelkem
8307  11, 111|                  minden háborús írást, de gõg, de öröm, de a lelkem gyászának
8308  11, 111|                        írást, de gõg, de öröm, de a lelkem gyászának akaratlan,
8309  11, 111|                         mindenféle elfogultak, de a szigorú bölcstõl - mondom
8310  11, 111|                       idétlenül megadni magát. De ez majdnem szamár ítélet
8311  11, 111|                     kritikus, aki tudna lenni. De többet és bátrabban nem
8312  11, 111|                      is a legmaróbb szatírája. De már Anatole France-ról írván
8313  11, 111|                     írhatott meg, nem ámított, de fölemelt minket. Könyve
8314  11, 111|                     akár mástól csodát várjon. De azzal a csodával, hogy egy
8315  11, 111|                   termése: a kegyetlen csodák, de hõs csodái az ember hinni-akarás[
8316  11, 111|                      Nemcsak élet-hívésünknek, de elszánt, bús megállásunknak,
8317  11, 111|                  gondolkozik, szenved, gyötör, de vigasztal is.~Ny 1917. február
8318  11, 112|              csodálataimat s utolsónak bénult, de mégis jó szívemet küldöm
8319  11, 113|                       a meggyötörtség kínjait. De nem hiszem mégsem, hogy
8320  11, 113|                         akicsoda.~Szocialista, de nem harsány, szenvedõ, de
8321  11, 113|                      de nem harsány, szenvedõ, de nem dicsekszik a szenvedésével,
8322  11, 113|                       a szenvedésével, érzéki, de mintha csak írásban könnyítene
8323  11, 113|                       gyémánt, ami üveget vág, de olvasója vérét nem tüzeli,
8324  11, 113|                       könyvének ezt a könyvét, de egy szemernyivel se kisebb
8325  11, 113|                  muzsikáját vallja és dalolja. De tisztábban s áhitatosabban
8326  11, 113|                        író valakinek, mint én, de, istenem: a kurta sorú lírikusnak
8327  11, 113|                fölborulása után? - ki tudja? - de Révész megmarad érdekes,
8328  11, 114|                         Persze nem jól látják, de nagyon érdekes, hogy õk,
8329  11, 114|                        a kaszavásárló paraszt, de megcsinálta, viszont Tömörkény
8330  11, 114|                     Szeged nem magyar Moszkva, de igazán nemes, kultúrás törekvésû
8331  11, 114|                  Csehov, Gorkij vagy más volt, de õ maga, a szegediek s minden
8332  11, 114|                       a személyes barátkozást, de nem volt Tömörkénynek kíváncsibb,
8333  11, 115|                         hogy nem olvasta soha, de meglátta magamagának külön
8334  11, 116|                        gyûjteménye ez a könyv, de egyenlõ hittel és furorral
8335  11, 116|                 legtisztábbak és legpoétábbak. De sietek, hogy félre vagy
8336  11, 116|                       gyönyörûen tud magyarul, de most még kísérletezik olykor
8337  11, 117|              mostanában, naponként rettenetes, de gyönyörû verseket magamnak.
8338  11, 117|                      megrészegülsz és okádol.”~De Jeremiás nemcsak ezt sírja,
8339  11, 117|                     nagyon személyes mulatság. De szubjektív kínjaim részeg
8340  11, 117|                        én nemcsak társaslényi, de politikus-magyar igazolása
8341  11, 117|                      belelátni a nagy Titokba. De a vezércikkemet akkor is
8342  11, 117|                     csupán magáért fájjanak.~*~De az igaz, ugye, hogy közénk,
8343  11, 117|                    talán? biztosan - nincs is, de európaias és távolról mutatós?
8344  11, 117|                    érezte-e, amikor együgyûen, de lelkesen, a zsidó-magyar
8345  11, 117|             megmagyarázni, mi okból nincsenek, de nincsenek. Erejüket kiélt
8346  11, 117|                         a nem éppen tökéletes, de hasznos zsidóság. Egyébként?
8347  11, 118|                   arcátlan, hiszen ezért Élet. De Barta Lajos rossz címû könyvével
8348  11, 118|                     megalkuvások fájnak nekem, de ha voltak sikerei, annál
8349  11, 118|          zsidókérdéshez kellett volna szólnom, de szándékom egy csonka s önmagamnak
8350  11, 118|               magyarság a Bartáé, új szemû is, de olyan átmagyarzott magyar:
8351  11, 118|                    fenomén, s hogy Barta várt, de egyszerû mûvészreprezentáns.
8352  11, 119|                      kaszát vásárló parasztot. De egyet bizonyosan tudok:
8353  11, 119|                     szóval én is hozzászóljak, de idézve és többszörösen aláhúzva
8354  11, 119| összehasonlíthatatlanul más, mint az anekdota, de ha elolvassuk az Alföldy
8355  11, 120|                megmutatni nem akartam magamat. De Tömörkénnyel nekem pöröm
8356  11, 120|                     tömörkényi, az övé, szánó, de nem csüggedt, majdnem fatalista,
8357  11, 120|                   csüggedt, majdnem fatalista, de könnyes humorú. Irigylendõbb
8358  11, 120|              emberfajtát szidjuk és gyalázzuk. De ugye, bölcs és jó Tömörkény
8359  11, 121|                      meghalni, pompás program, de nekem nem volt ehhez akkor
8360  11, 121|                     Baudelaire-munkát ismerek, de Baudelaire-t nem. Mert Baudelaire
8361  11, 121|                       is cselekedtem másokkal, de a gall forma nyûge miatt
8362  11, 121|                   milyen drága, ha szegény is, de szép gesztus[r]a adott nekem
8363  11, 122|                       csapatjával jó zsoldért. De a barátság csak addig tartott,
8364  11, 123|            szörnyûségekkel, Szabó Dezsõ hitte. De ez az akaratbetegség nem
8365  11, 123|                      századnak az õ betegsége, de valami mindig elõforduló
8366  11, 123|                        oktalanul halálba visz. De leírja az erdélyi helyeket,
8367  11, 123|                        õ hasztalan regényhõse, de ki érdekes, nem érdemli
8368  11, 123|        milieu-szerepeltetését. A hõs: érdekes, de közönséges lesz azért, mert
8369  11, 123|                    lehetséges egy ilyen ember, de tessék ezt, õt elém állítani
8370  11, 123|                        hõs, sõt nem is az író, de valami nagy harag. Úgy gondolom,
8371  11, 123|              regényében mégis magyarul beszél, de egy kellemetlen magyar nyelven.~
8372  11, 123|                       régi, megigázott lelkét, de a regénye nem regény, nem
8373  11, 124|                     Milivoj, így és hasonlóan, de sohase érdektelenül, s meg
8374  11, 125|                       néhol ad mûvészibbet is, de erõben, dühben senki többet. (
8375  11, 125|                        van bennem székely vér, de vagyok a régi internacionalista
8376  11, 125|                        ceruzám hegyére vegyem, de rettenetes eset (óh, „e”
8377  11, 125|                      jót nem írt egyikünk sem. De jön egy székely, s az ember
8378  11, 125|                  sokfélésen lehet gondolkozni, de megvetni nem szabad õket.
8379  11, 125|              Daudet-hoz jár, szégyellje magát, de nem egy kicsit, hanem nagyon.
8380  11, 125|                   Menyhérténél, természetesen, de magyarabb akármelyik mai
8381  11, 125|                Egyébként pedig éljen a Háború, de éljen Tolsztoj, Zola, s
8382  11, 126|                 tudniillik sohase vágyakoztam. De valahogyan, legharagosabb
8383  11, 126|                       nem lesz kutya baja sem, de az Országosé már akkor kutyabaj
8384  11, 126|                    logikátlan zárkózottsággal, de kétséges értékû magyarokká
8385  11, 126|                 kezdõdnek látszani rajta, kár, de olyan természetes, törvényes,
8386  11, 127|                       név: Kaffka Margit, „nom de guerre” lenne, sok jó, igaz
8387  11, 127|                    vagy férfias erejû asszony, de a nagy örök asszonyhibával:
8388  11, 127|            ingathatatlanul fölépíteni nem tud? De a Kaffka Margit neve, személyisége,
8389  11, 127|                       szárnyaló életet tõle? - de õ „szûzzé sírta szívét”,
8390  11, 127|                    dicsekszik a boldogságával, de végig a könyv: egy kálváriás
8391  11, 127|                       meg talán egészen engem, de gyönyörû, s költõ tud ilyen
8392  11, 128|                     dolgozik gyönyörû színben, de bizony ezek a figurák alig
8393  11, 128|              megtörtént, nem történt, mindegy, de több az igazságnál. Mindenki
8394  11, 128|                       legmûvészibb dicsõséget, de azt se, hogy nem valósággal
8395  11, 129|                   nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérõ olvasmányaim
8396  11, 129|                    kevésbé úrival, káprázóval, de frissebb erejûvel, jobbal.
8397  11, 129|                       óta olvasom és szeretem, de Arany nagy bûnbánó megtérésem
8398  11, 129|                  petõfisen áradozót nem írnék, de szintén kellett s ma is
8399  11, 129|                     komikusabb volna a névsor. De az olvasnivalóimban is vallom
8400  11, 131|                 lehiggadásával talán lelohadt. De a kisvárosias, girbe-gurba
8401  11, 131|                    akiknek nemcsak ez álomhoz, de a gyõzelemhez is lesz herkulesi
8402  11, 131|                megbénulnak a legerõsebb karok. De ha véget ér a háború, kezdõdik
8403  11, 132|                      ura[i]m!~Dadogva, gyáván, de mégis némi büszkeséggel
8404  11, 134|                      sõt a dekadens Nápoly is. De mikor ma a parvenüké a világ.~*~
8405  11, 134|                érdeklõdéssel nézik az emberek. De nézik, nagyon nézik, és
8406  11, 134|                     kiújulásával is elsõrendû. De mintha sejtenék az idegenek,
8407  11, 134|                    sokan mennek. Furcsa dolog, de Milánóból könnyû szívvel
8408  11, 135|                        Hungariam non est vita, de ilyen elmaradt élet nincs
8409  11, 135|                      magyar ember akárhová is, de kiteszi a lábát a határon,
8410  11, 135|                Schwartz úr utaznak, akár­hova, de mennek, látnak, más ételt
8411  11, 135|                       tudósokat és mûvészeket. De alapjában, ha õ végiggondolja
8412  11, 136|                      kilenc évig szolgál nála, de ennek az inasnak sohse lett
8413  11, 136|                    nyolc kompakt „nyugati” év, de öt nemzedék se tud betölteni,
8414  11, 136|                       e néhány sorban mondtam, de vannak Tisza Istvánok, Rákosi
8415  11, 137|                      Vér és arany következett, de ekkor már úton voltam.~FM
8416  11, 137|                    túl-szubjektívet beleszõni. De talán éppen e karaktere
8417  11, 137|                      szubjektív, verselõ írás. De éppen ezért nem tudnék hozzámvalóbbat,