Kötet, Rész

1   1, 220|       ezernyi álnok démon~Csillant felém [a] szeméből:~„Ah, barátom,
2   4, 33 |          csöndesen, holdas fényben felém.~A lelkemben most már kezdenek
3   4, 33 |           modern élet láza csapott felém, s itt tenger a tenger,
4   7, 86 |           Sok Ábrahám Adolf köpköd felém, de olyan szimpatiákkal
5   8, 84 |          meghúsosodott gráciájával felém? És szólna: Monsieur Heine,
6  10, 3  |         zavar, csõdület, verekedés felém vagy körém vezetett, s nem
7  11, 132| meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezeket. Dadogva,