Kötet, Rész

1   1, 276|   mondják, hogy így õsszel olvad a lélek át az elmúlásba…”
2   4, 152| tán már kánikulai júniusba olvad, s akkor mindenütt másképpen
3   7, 10 |    Boldogságban és derûben olvad meg a keményen, jeges tragikummal
4   8, 101| vissza Északra, míg el nem olvad a fagyos, büszke jégkunyhó.~
5  11, 41 |    naponként bekeni, rájuk olvad, bemázolja õket, de ezeknek