1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3596
Kötet, Rész
1 1, 2 | katzenjammereket”.~Pedig bizony mi is csak élünk, falusiak;
2 1, 2 | Olyan játéké, melynek itt a mi falunkban fontos hivatása
3 1, 2 | napirenden volt. És ha a mi zsidóink közül „Zolá”-ra
4 1, 3 | tartjuk mindnyájan.~És akkor a mi társadalmunk vagy gyönge
5 1, 4 | tárcát írnék. Nem szereti a mi közönségünk az effélét.~-
6 1, 4 | közönségünk az effélét.~- Mi a Szilágy tárcája? - kérdi
7 1, 5 | ottani földbírtokosok s a mi költõpapunk, Giczey voltak.~
8 1, 7 | szárnyaló büszkeség tölti el a mi szívünket akkor, amikor
9 1, 7 | Tasnádon rendezett.~És zengik a mi ajkaink a tasnádi és vidéki
10 1, 7 | ne vegyüljön ürömcsepp a mi örömünkbe; ne háborítsa
11 1, 7 | semmi disszonáns hang a mi ünneplésünket, amivel a
12 1, 7 | adózunk. Mert, íme, örvend a mi lelkünk, ajkaink hálaszózatot
13 1, 7 | alatt álló dalárdánkat.~Mi az oka ennek az ellenkezõ,
14 1, 7 | szavalta el Farkas Sándor, a mi kedves poétánk, a magyar
15 1, 8 | világban élünk, mely nem a mi szívünknek való.~Érzi a
16 1, 8 | mélyiben!~Igen! A gúny a mi osztályrészünk! Óh, hogy
17 1, 9 | eljöttem Zilahról, s elbújtam a mi kis falunkban, unatkozni
18 1, 10 | szemekkel.~S eszembe jut a mi találkozásunk végzetes napja,
19 1, 11 | ő bús hivatása, és ez a mi sorsunk. - Én vártam az
20 1, 12 | Nem, nem, nem,~Nem megyünk mi innen el!~Hogy is szerette
21 1, 14 | még ifjú birodalom volt, mi pedig az érettségi vizsga
22 1, 14 | megvigasztalt, mert hiszen mi örökre fiatalok maradunk.~
23 1, 15 | restelljük hangoztatni, hogy a mi társadalmunk ítélete, véleménye
24 1, 17 | Eljöttem, hogy meglássam, mi lett a nagyságból, mi lett
25 1, 17 | meglássam, mi lett a nagyságból, mi lett a dicsőségből?…~Azóta
26 1, 18 | 18. SZÍNHÁZI PLETYKÁK~A mi bájos, fiatal drámai művésznőnk
27 1, 18 | másodszor, hogy a pestistõl a mi aranyos mûvésznõnk is fél.~*~
28 1, 20 | mosolygó sugárt küldjön a mi sejtelmektől hímzett szívünkbe.
29 1, 20 | Nirvánára, s nem sejtjük, hogy mi tört össze bennünket. A
30 1, 20 | bennünket. A köd, a köd a mi életünk átka. A köd borul
31 1, 21 | fiatal. Érdeklődik, hogy mi történt a hosszú, közönséges
32 1, 24 | elõadásra. De mintha már a mi közönségünk is idegenkedne
33 1, 25 | hitte: azt kérdem, hogy mi kell neki…~A késõ nappali
34 1, 26 | Pusztul, megsemmisül minden, mi a tavasz keblén született.
35 1, 26 | tartó enyészet tiszteletére.~Mi meg futunk, fáradunk, küzdünk
36 1, 27 | amelyek olyan jogossá teszik a mi ünnepünket.~Most száz éve,
37 1, 28 | hogy részesei lettek a mi jubileumunknak; amiért ők
38 1, 29 | több lélek lakozott, mint a mi reális, szürke, elbágyadt
39 1, 30 | mint ősszel a gólyamadár.~Mi bírta rá, hogy itt hagyjon?
40 1, 35 | teremteni, akik gondolkoznak.~Mi célja volt velök, alig sejtem.
41 1, 36 | hitvány fércelmény, melyet a mi közönségünk be ne vegyen,
42 1, 36 | dicséretet érdemelt, amit mi is elismerünk.~Kiss Irén
43 1, 37 | csak ő, a poéta, nem pedig mi, szürke emberek vagyunk
44 1, 40 | fel keblébõl a fájdalom.~- Mi lesz?~A legidõsebbnek jutott
45 1, 40 | megközelíti az igazságot.~Mi ez az igazság?~Az, hogy
46 1, 42 | úgy emlegessék, mint „a mi nagy mûvésznõnk”-et. Egészen
47 1, 44 | állítást nem cáfolja meg a mi közönségünk egy nagy része,
48 1, 48 | ajándéknak nagyon megörült a mi kis szubrettünk.~Alig pár
49 1, 51 | mert tovább politizálhat. Mi itt lenn várjuk az Országos
50 1, 51 | arról lehet vitatkozni.~Mi itt lenn nem politizálunk,
51 1, 51 | megalakulására.~Nagyon megörültünk mi annak idelent.~Elvei, kitûzött
52 1, 51 | Hallják az urak odafent!~Mi eredményt akarunk, nem parádét.
53 1, 53 | Titokzatos, megfejthetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny,
54 1, 54 | elsõsorban megemlékeznünk. A mi nagy mûvésznõnk õ, kire
55 1, 55 | szomjas százezernyi népet, s mi elfojtott lélekzettel várjuk,
56 1, 56 | füstöl, urasan él - hát mi kell még egyéb?~Tudnivaló,
57 1, 56 | nem kell analizálni, mert mi szükség van lélektanra egy
58 1, 56 | olyan sekélyes a darab is; mi, századvégi emberek csak
59 1, 56 | De értsük meg a dolgot.~A mi korunk tagadhatatlanul egy
60 1, 56 | egy korra, mint amennyi a mi korunkra.~Ennek az átmeneti
61 1, 56 | teszik ezt.~Ők is óhajtják, mi is óhajtjuk azokat a darabokat,
62 1, 57 | szörnyen antiszemita lett.~- Mi történt veled? Hiszen te
63 1, 58 | azt szeretné tudni, hogy mi ebben a darabban a megbotránkoztató,
64 1, 58 | előadásról egyébiránt még mi sem tudunk többet…~Mint
65 1, 65 | legérzékenyebben lett megsértve.~Mi biztosít bennünket, hogy
66 1, 65 | eset nem lesz precedens? Mi biztosít bennünket, hogy
67 1, 66 | társadalmi ellentétek a mi jó magyar népünk tiszta
68 1, 67 | mondani. Sok cigány van a mi moralistáink között!~Debreczeni
69 1, 68 | s jelenleg is teljesít. Mi hát az a jogos kifogás,
70 1, 68 | félreértést elenyésztene.~- Mi az a szó? - kérdi tõle az
71 1, 72 | történt valami, amit csak mi nem fedeztünk fel.~A mi
72 1, 72 | mi nem fedeztünk fel.~A mi kitûnõ kollégánk bekalandozta
73 1, 72 | minden reményt, mikor a mi kollégánk kérdezõsködni
74 1, 72 | de nem úgy, mint most.~Mi volt hát a felfedezett változás?~
75 1, 74 | diadalmasan vonultak be a mi színpadunkra is. Nem nehéz
76 1, 77 | szentenciát: a farsangon mi már nem mulatunk!~Más szóval,
77 1, 77 | Csodálatosnak látszik, hogy mikor mi, századvégi emberek minden
78 1, 77 | egy másik szempont, mely a mi egész létezésünknek új alapja:
79 1, 83 | volna úgy mulatni, miként mi mulattunk.~Ezeket a bohém
80 1, 83 | sikkasztottuk el.~A sikkasztásnak mi volt az oka, talán alig
81 1, 86 | Talán nem haragszik meg a mi közönségünk, ha ma nem írunk
82 1, 88 | királynõ bohémasztalánál a mi Mozgó Jámbus barátunk, s
83 1, 88 | szenvedett szegény.~- Jámbikám, mi lelt? - kérdeztük tõle.~
84 1, 90 | magam is beismertem, hogy a mi operaelõadásainknak is van
85 1, 91 | meg van törve, és ebben a mi lapunknak van egyedül érdeme.~
86 1, 91 | lapunknak van egyedül érdeme.~Mi nem írtunk róla cikkeket,
87 1, 92 | szilánkokra tépte miérettünk, a mi lelkünkért.~Rettenetes tudat
88 1, 93 | szigorral alkalmazunk - mi, modern emberek. Mintha
89 1, 93 | modern emberek. Mintha a mi kedves Szatyi bácsink nehezebbé
90 1, 93 | Jöjjön vissza hozzánk a mi kedves Szatyi bácsink!…~
91 1, 94 | kísért bennünket a kérdés: mi lesz, ha színházba járni
92 1, 94 | perceket, miért ne enyhítsük mi azokat szíves jóindulattal.~
93 1, 95 | sem tud megválni ettõl a mi kedves cívis-városunktól.~
94 1, 95 | búcsúznak, végrendelkeznek a mi kedves színészeink, különösen
95 1, 96 | 96. MI LESZ EZUTÁN?~Ez a kínos
96 1, 98 | Sokszor megírtuk már, hogy mi a népszínmű-előadásokat
97 1, 102| sikeréhez.~Ezt a sikert a mi színpadunkon elérte a Géczy
98 1, 103| 103. A PLETYKA~A pletyka a mi társadalmi életünk fõ faktora.
99 1, 103| épüljön fel újra.~Vajon mi lenne akkor az új Debrecennek
100 1, 110| diadal ünnepén?!!~Mert a mi korunkban nem szabad hevülni.
101 1, 110| s ami fõ: türelmesnek.~A mi korunk már ünnepelni is
102 1, 110| ünnepeltek, ünnepeljünk mi is.~De szükségét az ünnepnek
103 1, 110| tenni.~Nagyon elkopott már a mi hitünk. Pedig a hit szüli
104 1, 112| gondolkozóknak tartják, szeretik a mi korunkat átmeneti kornak
105 1, 118| sújtják őket, mit tetőzzük mi az ő bajaikat? - így szól
106 1, 118| hogy Eperjesnek igaza van.~Mi, debreceniek, szintén abban
107 1, 118| jelszó.~Válasszunk. Vagy mi is kicsapást kérünk párbajozó
108 1, 119| jelenségek nem nagyon dicsérik a mi alkotmányos érzékünk s közjogi
109 1, 120| próbálja ki. Ha beválik, mi is elfogadjuk. Ez a legokosabb
110 1, 120| elismerésre méltó eredmény, de mi mégis azt hisszük, hogy
111 1, 120| akármint is vádoljuk olykor a mi közönségünket, néha-néha
112 1, 120| részesítettek bennünket a mi színészeink…~Ha már politikával
113 1, 122| csak a poéták találták ki.~Mi az a szerelem?~Egy erõs
114 1, 122| találtunk egy szívet, mely a mi bolond poéta lelkünket megérteni
115 1, 122| dobogó szív megértette a mi lelkünket. Hogy azok a versek,
116 1, 123| járó újságíró-estélyt, csak mi hallgatunk némán, elmerülten.
117 1, 123| Szeget üte pedig ez a dolog a mi fejünkbe, s elmenénk a mi
118 1, 123| mi fejünkbe, s elmenénk a mi érdemes és szeretett elnökünkhöz,
119 1, 123| elnökünkhöz, mondván:~- Mi urunk, szeretett elnök urunk.
120 1, 123| persze nem gondoltak, hogy mi, kik éppen a közönségért
121 1, 123| piccolóra telik. A fiáker a mi álmaink netovábbja, és a
122 1, 123| Mik azok az újságírók? Mi nem ismerjük õket. Nem járnak
123 1, 123| Egyszerûen azt mondom, hogy mi, újságírók, itt Debrecenben
124 1, 123| Azután más is van a dologban. Mi nem vagyunk tucatemberek,
125 1, 123| hanem a saját tehetségünk. Mi nem válthatunk naponként
126 1, 123| lépést tartani. Márpedig a mi társaságainkban ez a legfontosabb!
127 1, 124| szerelem s poézis hónapja. S mi igaz ezekbõl a ragyogó tulajdonságokból?
128 1, 124| világfájdalmas hangok illenének a mi századvégi gondolkozásunkhoz,
129 1, 125| Magyarországon. Tudniillik mi demokraták vagyunk. Nálunk
130 1, 125| Minálunk minden lehetséges.~Mi maradunk tovább is demokraták;
131 1, 125| egészen más dolog, hogy a mi gyönyörû demokrata voltunkon
132 1, 126| szezonban is, ami eddig: a mi nagy mûvésznõnk, aki - félünk -
133 1, 128| halhatatlanság pálmájáért küzdenek!…~Mi már haladtunk sokat a Bessenyei
134 1, 128| nagyon fontos a gyomra. Mi hozzászoktunk a Milöckerék
135 1, 129| elhagyására kényszerítse.~Mi látjuk - még az Európától
136 1, 129| vérig sértő vélekedés a mi erős, öntudatos asszonyainkról!…~
137 1, 129| párbajokban nyilvánul.~A mi asszonyainkat nem kell félteni.
138 1, 129| fizetett elõnyt sem kell a mi asszonyaink számára kierõszakolni,
139 1, 130| bizony, bizony, aki még a mi korunkban is hajlandó nemes
140 1, 132| gyönyörû ünnephez. Nem tudunk mi már ünnepelni. Legkevésbé
141 1, 132| hátha nekik van igazuk?!~Mi egyelõre még örülünk az
142 1, 133| folyosó falába!…~Ilyen a mi kegyeletünk. Ilyen a mi
143 1, 133| mi kegyeletünk. Ilyen a mi hazafiasságunk.~A szívünk
144 1, 133| lobogónak is hely jutott, de a mi nagyjaink: a legnagyobbak
145 1, 134| hova olyan ritkán járunk mi: a bürók és kávéházak kormostüdõjû
146 1, 135| nem tudom hány gazdája.~Mi lesz, ha ez így tart tovább?…~
147 1, 135| ha ez így tart tovább?…~Mi lesz, ha egyetlen reményünk,
148 1, 137| birkózás még mindig tart. Mi lesz a vége, nem tudjuk.
149 1, 137| a vége, nem tudjuk. Hogy mi vethetné végét, azt mi már
150 1, 137| Hogy mi vethetné végét, azt mi már régen hirdetjük: váljunk
151 1, 137| váljunk el!… Elvégre is mi szüksége van Magyarországnak
152 1, 137| igazságait?… Miért élünk mi a más hasznáért és kedvéért,
153 1, 137| kedvéért, mikor az a másik a mi életünket nem akarja?…~Deák
154 1, 138| el a jó erkölcsû ifjak, mi pedig már 20 éves korunkban
155 1, 138| lumpolás után is jobban érezzük mi a katzenjammert, mint 50
156 1, 138| mint 50 évvel ezelõtt a mi már néhai lump elõdeink…~…
157 1, 138| után eljön az õsz is… És mi már olyan öreg-fiatalok
158 1, 139| védtelen polgárt.~Bár a mi szívünk örül, hogy nemhiába
159 1, 139| egy kis ürömmel keseríti a mi örömünket.~Elvégre is szegény
160 1, 140| társaságban, azután ki tudja, mi történt a lelkével, avval
161 1, 140| igazi mûvésznõ, jó feleség…~Mi bírta rá a végzetes lépésre,
162 1, 141| 141. ELLENTÉTEK~Hogy a mi korunk az ellentétek és
163 1, 141| száma még nagyobb legyen, mi nem akarunk szabadulni ettõl
164 1, 141| örvénybe fog vinni.~Ami aztán a mi állami és társadalmi életünket
165 1, 142| elfogultság az egész… Amit mi eseménynek hívunk, amirõl
166 1, 142| eseménynek hívunk, amirõl mi krónikát írunk, egy rövid
167 1, 142| boldogtalanabb volt mindannyiunknál. Mi csak az életben komédiázunk,
168 1, 142| az életben komédiázunk, mi csak az életben viselünk
169 1, 142| meg, a nõt nem becsülik a mi õrült, fejen táncoló korunkban?…
170 1, 142| Akik olyan szamarak, mint mi vagyunk; akik szeretni és
171 1, 144| új diadal.~Ez az igazság. Mi pedig, lenézett vidék, csak
172 1, 144| bármilyen pozitúrában is.~Mi, jó vidék, nem fogjuk fel
173 1, 145| közéletünket, lehetetlen feltenni a mi kormánypárti aprószenteinkrõl,
174 1, 146| hallott még ilyet Európa? Mi szükség van akkor a kormánypártra,
175 1, 146| nagy tanulságot látok: A mi korunkban a szerelmest bolondok
176 1, 149| Nagyerdõ fogja pótolni.~Mi lesz velünk, szerencsétlenekkel?…~
177 1, 151| sehová se menni. Érezzük mi is, hogy az érdekközösség
178 1, 151| Bartha Miklósra, kinek egy, a mi szempontunkból is aktuális
179 1, 153| ki fogja elhinni, hogy a mi korunkban a puszta igazság
180 1, 154| vette, eléggé bizonyítja a mi ázsiai állapotainkat.~A
181 1, 156| képviselőjelölteket. - Petőfi a mi legnagyobb költőnk, akármit
182 1, 156| ennivalója.~Mit várjunk aztán mi, szegény epigonok? Írunk,
183 1, 156| még nem a kultúra jele, mi pedig még csak a XVI. században
184 1, 157| fogékonyabb szívû utódoknak, hogy mi is érdemesek vagyunk a nagy
185 1, 158| Bárcsak volna reá szükség! Mi örülnénk legjobban. De ha -
186 1, 159| tudjuk.~Annyit látunk, hogy a mi kedves testvéreink sohasem
187 1, 159| nyugodtan munkálkodnak. Legalább mi nem látjuk a magyar állameszme
188 1, 160| kétség…~Hogyan? Hát amit mi eddig Petõfi életérõl olvastunk
189 1, 162| kifizetett értéke.~Mit tudunk mi azokról a kincsekrõl, melyek
190 1, 162| hiszen ezt látjuk mindig - a mi ünnepi szónokunk is.~Sok
191 1, 163| olyan rövid volt már akkor a mi szerencsétlen végzetünk
192 1, 163| tekintsünk reá vissza?…~A mi szemünk a debreceni csatatéren
193 1, 163| most bánatosan végig; a mi szívünk ahhoz a sírhoz vezet
194 1, 163| záloga van…~…Nem féltjük mi Debrecent, hogy oltárán
195 1, 163| Hintsetek virágot a sírra, a mi mártírságunk, a mi megváltásunk
196 1, 163| sírra, a mi mártírságunk, a mi megváltásunk szent helyére.
197 1, 164| részben, sõt nagy részben a mi bõrünkre megy.~Mindazonáltal
198 1, 165| minden fellobbanását, és mi a jutalom?… Ötven év után
199 1, 165| tud a magyar?…~Mik vagyunk mi? Szabad nép vagy helóták;
200 1, 165| gyõzelem a mienk volt, s mi a gyõzelem hasznáról nem
201 1, 166| titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket
202 1, 166| ígéretei felől, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon
203 1, 168| magunkkal s főleg avval, hogy mi legalább - a legmagyarabb
204 1, 168| el - kénytelenek volnánk mi is regisztrálni azt a tényt,
205 1, 169| nem értem a vendéglősöket.~Mi a manónak tartanak õk kongresszust?…~
206 1, 169| közülök a szegényházba.~Hát mi panaszuk van?…~Debrecennek
207 1, 169| Ellenben gondolkozzunk csak!…~Mi a bajuk a debreceni vendéglõsöknek?~
208 1, 169| segítene rajtunk, bizony mi is tarthatnánk évenkint
209 1, 170| csalhatatlan érzés.~Meghalt a mi nagyasszonyunk, elhittük,
210 1, 170| koronájának minden köve csak a mi fájdalmunk megjegecesedett
211 1, 170| megjegecesedett gyöngye, csak a mi megszégyenítésünk megsiratott
212 1, 170| talált rokonokra, hiszen mi már akkor végigjártunk sok-sok
213 1, 170| olyan ritkán értik meg a mi szívünket, s olyan keveset
214 1, 170| s olyan keveset kaptunk mi a mi uraink vonzalmaiból!…~
215 1, 170| olyan keveset kaptunk mi a mi uraink vonzalmaiból!…~Legyen
216 1, 171| kik avval áltatnak, hogy mi derék hazafiak, jó magyarok
217 1, 171| a jóhiszemû idegen. Amit mi érzünk nehéz fájdalommal:
218 1, 171| érzünk nehéz fájdalommal: mi, kik hiába harcolunk a tisztesség
219 1, 171| annak az üres hitnek, hogy mi lelkes, jó magyarok vagyunk.
220 1, 171| Tudja meg mindenki, hogy a mi összes érdemünk a múlt,
221 1, 173| ördög még jobban tudja, hogy mi lelte õket, de annyi tény,
222 1, 173| hasznos bajtársunk volna, vagy mi a szösz. Arról nem tehet,
223 1, 173| Ez pedig halálos bûn a mi ambiciózus kolomposaink
224 1, 173| tagadhatatlan elõnyeit”, de mi - sajnos - nem oszthatjuk
225 1, 173| optimista felfogásukat.~Mi, kiket éppen õk szoktattak
226 1, 173| fájdalmat okoz.~A békét mi is szeretjük, de a harcot
227 1, 178| számbavehetõ eredményt szerezne a mi közönségünknél. Nem, mert
228 1, 178| közönségünknél. Nem, mert talán a mi színészeink nem volnának
229 1, 180| színészt utánoz, mint a mi nagy mûvészünket, az idõsebb „
230 1, 181| hordozói. Azt igazolják, hogy a mi haladásunk szemfényvesztés,
231 1, 181| társadalmat…~…Olykor még mi is kísértetbe esünk. Pedig
232 1, 181| kísértetbe esünk. Pedig mi szeretjük magunkról hinni,
233 1, 181| vagyonkájához - mondom: még mi is megtántorodunk.~Vajon
234 1, 181| darab koncáért… Így haladunk mi, kérem szépen!…~Debreczen
235 1, 184| olyan hamar kedvence lett a mi közönségünknek is, népszínmûvekben
236 1, 186| közölte. Íme, bizonyítéka a mi bárgyú türelmességünknek.~
237 1, 186| bárgyú türelmességünknek.~Mi eltûrünk s elhiszünk mindent.
238 1, 186| csinálni belõle, hogy a mi célunk a nyelvben s mindenben
239 1, 187| igazság az Erdõ szépe.~Hogy mi, egynéhányan, más hiten
240 1, 187| az mit se számít.~Mert mi is ismerünk Guy-Chateleket.
241 1, 187| társaságába.~Na, de hát ezt csak mi látjuk így. Te, óh nagyközönség,
242 1, 187| alakját. Nagy lépés ez a mi nagy tehetségû, de a koturnusszal
243 1, 191| megérdemelnék a dicséretet. Sajnos, mi térszûke miatt ezt csak
244 1, 193| mesterkéletlen. Jellegzetes, a mi füleinkben egzotikusnak
245 1, 194| milliók ízlését, de meg mi is volna a mi szomorú rendeltetésünk,
246 1, 194| ízlését, de meg mi is volna a mi szomorú rendeltetésünk,
247 1, 194| körültünk. Igazi alakok a mi beteg korunkból. Fáy Flóra
248 1, 194| minden gépies mozdulatot: mi elhisszük, hogy baba, aranyos,
249 1, 196| SZERVEZKEDÉS~Miként az tudnivaló, mi roppant demokrata nép vagyunk.
250 1, 198| sztrájkja gyõzelemre juttatta a mi igazainkat. Többet nem lehet
251 1, 198| lehet mellõzni bennünket. Mi leszünk a vidéki repertoár
252 1, 199| míg totaliter eláztam. Mi történt velem? - nem tudom.
253 1, 199| szérumával!~Gondolkoztam, mi lesz most?…~Akit veszettség
254 1, 201| magyar ipar Dreyfus volna, mi volna akkor?~Szeretem a
255 1, 201| eszméje azonnal megkapott…~- Mi volna akkor? - így tûnõdtem
256 1, 201| szerzõjének vallhattam magam.~Mi lenne, ha a Biéla üstökös
257 1, 201| üstökös gyeplüs ló lenne?…~Mi lenne, ha Lueger hosszúnap
258 1, 201| Lueger hosszúnap volna?~Mi lenne, ha Krüger elnök bakfis
259 1, 201| elnök bakfis leány volna?~Mi lenne, ha Szokoly Tamás
260 1, 201| Szokoly Tamás ikes ige volna?~Mi lenne, ha Sima Ferenc régi
261 1, 201| Ferenc régi picula volna?~Mi lenne, ha Bartha Miklós
262 1, 202| megmaradt: az erkölcs. Ennek mi vagyunk a hivatásos õrei.
263 1, 202| zengik kórusban odafent.~Mi pedig elõször szörnyen boldogok
264 1, 202| vélekedem. Nem hiszek a mi erényeinket dicsérõ fõvárosi
265 1, 202| õszinteségében, de nem hiszek a mi állítólagos erényeinkben
266 1, 202| erényeinkben sem.~Nem vagyunk mi jobbak egy szikrányit sem
267 1, 202| nem akad. S így növeltük mi, a kevesek is azok számát,
268 1, 202| ismételem tehát: nem érdemeljük mi azt a sok dicséretet. Jobbak
269 1, 202| a sok dicséretet. Jobbak mi sem vagyunk a Deákné vásznánál…
270 1, 202| Deákné vásznánál… És nem is mi fogjuk ám a romba dõlt erkölcsöt
271 1, 203| kérdésében.~Kijelentjük, hogy mi el vagyunk látva a XX-ik
272 1, 204| a harc vége Isten tudja, mi lesz!…~Csak egy bizonyos.
273 1, 204| fejlõdhet, fejlõdhet nyugodtan, mi nem sokat hederítünk rá.~
274 1, 205| vaskorba, melyet állítólag mi élünk. Ámbár, ha a bányász
275 1, 205| sztrájk nem szûnik meg, mi se sokáig. Ezt a nagy metamorfózist
276 1, 207| érdemel.~Az ördög tudja, mi történik ilyenkor velünk.
277 1, 207| érzelegni, költeményt írnónk még mi is róla… Enyhe, balzsamos
278 1, 210| csalódol!…~Lizi: De mama! Mi lelt ma téged?… Hát oka
279 1, 211| kitüntetést hálásan fogadtuk. A mi vendégünk a legelsõ élõ
280 1, 212| napszámosai nélkül… De azután?… Mi juthatott a kis szubrett
281 1, 216| 216. SZÍNHÁZI ÉLET vagy MI LESZ EZUTÁN?~Soha olyan
282 1, 216| dolog adott csak gondot.~Mi történjék a habitüékkel?
283 1, 216| színházi élethez is.~De mi lesz ezután?… Félõ, hogy
284 1, 217| csodálatos erejével megcsinálta a mi számunkra a mai Magyarországot.~
285 1, 217| átszellemültekké tevõ érzését: mi nagyon is emberek vagyunk,
286 1, 217| e napon. Siettessétek a mi nyomorékságunk meggyógyítását,
287 1, 217| szentekké tett, hogy még mi sem tudjuk a ti ünneplésteket
288 1, 218| szokott gyönyörködni, s hogy mi már lelkesedni sem tudunk,
289 1, 218| az ötkoronás pénzekrõl, a mi finom mûízlésünkrõl, no
290 1, 219| Szerkesztõség?…~- Igen. Mi tetszik?~- X. beszél, a
291 1, 220| hangja.~- Megálljatok!… A mi hitünk nem kábaság. Örök
292 1, 220| tündéri élet, feltámad még a mi szép halottunk, kövesült
293 1, 220| halottunk, kövesült testébe a mi csókjaink életet lehelnek,
294 1, 221| világosságai a sötét napoknak, a mi biztatóink, az átalakulás
295 1, 221| éltünk, s nem annyit tûrtünk mi el.~Szabadság 1900. március
296 1, 222| vont arccal vitáznak, hogy mi történjék a halállal, a
297 1, 225| Ritkán foglalkoznak ott mi szegénységünkkel…~Rápillantok
298 1, 225| azt mondja: nézzétek, ez a mi emberünk, ti nem tudjátok,
299 1, 225| magyar nemzet… Hallatlan! Mi lesz a világból?… Egy poétáról
300 1, 226| arról, hogy hogy szoktuk mi civilizálni a vadakat.~Az
301 1, 226| nézni?… Hát mit csináljunk mi avval a háromezernéhány
302 1, 226| elviszi a kalárisát…~De mi civilizált társadalomban
303 1, 226| sahinsah, királyok királya. Ha mi leütünk valakit a kalárisáért,
304 1, 226| mint a pinty…~Aztán meg mi demokraták vagyunk ám. Itt
305 1, 227| nem] venni. Így csináljuk mi a szenzációkat. Amennyiben
306 1, 227| üdvözlését, kénytelenek vagyunk mi is a dologhoz szólani. A
307 1, 228| 228. MI AZ ÉLÉNK ÉPÍTKEZÉS?~Ismét
308 1, 228| körül~Na csak ki vagyunk mi az építkezéseinkkel!… Azt
309 1, 230| Sokat beszéltek neki errõl a mi szép jövõjû magyar városunkról,
310 1, 230| állandó színház téli sikerét.~Mi, akik kényelmesek vagyunk
311 1, 230| volna hozzánk, mert - mint mi értesültünk - egyik nyári
312 1, 230| fogunk belé kapni!…~Megértjük mi, hogy egy ilyen nagy város
313 1, 231| Dicséretükre legyen mondva, a mi nagyságos asszonyaink jobb
314 1, 233| magunk szegénységén. Hogyan? Mi ez[t] a pört unalmasnak,
315 1, 233| elmondja beszédjét Rádl Ödön: mi szánakozva, részvéttel nézünk
316 1, 234| érdemeltük meg a vádat, mi nem voltunk, nem lehettünk
317 1, 235| fejfát újjal kicserélni. Amit mi is õszintén kívánunk.~Szabadság
318 1, 236| siratjátok a kenyeret.~Mi jól mulatunk mostanában.
319 1, 236| Ti búsultok a kenyérért, mi keressük a kaviáros mulatságokat.~
320 1, 236| jelszót: ti panem kértek, mi pedig circenses.~*~Hallunk
321 1, 236| nyelv szentségét féltõket…~Mi nem szólunk szegény artisták
322 1, 238| boldogabb dolog?… Én nem tudok.~Mi közöm nekem például a mások
323 1, 239| alábbi propozíciót tegyük.~A mi üdvözlõ levelünk így hangzanék:~
324 1, 239| magyar címert, nem ártott a mi tekintélyünknek annyit,
325 1, 239| titeket ilyen szerepben látni. Mi a magyar fõiskolákon levõ
326 1, 239| Magyarország sincsen, akkor meg mi szükség lesz a magyar címerre?
327 1, 239| lesz a magyar címerre? A mi szíveinknek még épeknek
328 1, 239| épeknek kell lenniök, a mi lelkeink még nem lehetnek
329 1, 240| leány, de nem hasonlít a mi tizenhat éves leányainkhoz.
330 1, 240| egy kis színésznõrõl: „a mi régi kedves naivánk”. Majd
331 1, 240| Thália-papnõrõl. Bízzuk a mi igazainkat - az idõre…~*~
332 1, 241| a csírázó élet helyett!… Mi kárpótolja õt?…~Az az együgyû
333 1, 241| Az a szép özvegy lány a mi nevelési metódusunk özvegye
334 1, 242| amilyen harcokat ezért a mi agyondíszített kis színházunkért
335 1, 242| a postscriptumok jogát mi sem engedjük el.~Nem engedjük,
336 1, 242| katedrája lesz. Ebben a mi csoportokból álló társadalmunkban
337 1, 243| Kedves öregem, hallom - mi ugyanis szép családi szokás
338 1, 243| jelesen tetted le. Gratulálok: mi mind ilyen szamarak voltunk.
339 1, 243| választanak meg lelkesedéssel a mi nemes vármegyénk valamelyik
340 1, 243| Vagy tudja az ördög. Ezen a mi familiánkon valami fátum
341 1, 243| fogsz lenni. Keveset lehet a mi hülye társadalmunkban ésszel
342 1, 244| kis gerilla játékaikat, mi már nem bánjuk.~Megátalkodott
343 1, 244| holdtöltekor kapnának egyet.~Hogy mi az oka, fejtsék meg a morálstatisztikusok.
344 1, 247| a legújabb királyi nász, mi - gondolkozók - nem tapsolunk!…~
345 1, 247| utódok sorsa. Ezt aláírjuk mi is szívesen. Ferenc Ferdinánd
346 1, 247| konteszt, de ez imádatban mi mást is látunk: egy örök
347 1, 248| közöttünk évszázadok óta, de a mi nyelvünkbõl egy szót sem
348 1, 251| csinálni - a közönségnél. Mi - tisztességes sajtó - a
349 1, 251| számtalanszor ismételjük: mi kötelességünket teljesítjük,
350 1, 251| megköveteljük mindenkitõl! Mi nem tagadjuk, hogy a közönség
351 1, 251| jó urak, nem hajhásszuk mi a szenzációt. Azt az urak
352 1, 251| azt annak vegyék, hogy mi újságírók szemtelenül dölyfös,
353 1, 252| Jóhiszemûségét jóhiszemûséggel.~Mi se vádolunk. Csak regisztrálunk.
354 1, 253| okosan: különös sajátsága a mi korunknak, hogy az emberek
355 1, 253| dilettáns kezekbõl. Nem a mi színügyi bizottságunkra
356 1, 253| eltelve. Ez általános igazság. Mi a mi színügyi bizottságunkba[
357 1, 253| általános igazság. Mi a mi színügyi bizottságunkba[
358 1, 254| neki ezért legyen érdekes.~Mi sohasem hirdettük, hogy
359 1, 254| bennünket. Egészen méltóan. Mi akartuk így. Erkölcsökrõl
360 1, 254| legyen öltöztetve. Csalódtunk mi is. Szívünk választottja
361 1, 254| pesti zsargonban társalog.~Mi nagyon sok, a fentihez hasonló
362 1, 254| bõségesebben vagynak. Mert hát mi is büszkén hangoztatjuk
363 1, 254| vidéki erkölcs nonsens. Mi erkölcs tekintetében is
364 1, 255| frissítette úgy meg. Hej, mi azt szeretnõk, nagyon-nagyon
365 1, 255| sokáig legyen ilyen friss!…~*~Mi, kik csak nap- és Körös-fürdõt
366 1, 255| Messzirõl cigányzene szól, s mi álmosan, lehûlve ballagunk
367 1, 255| ballagunk haza… Így nyaralunk mi, itthon maradtak…~Ebben
368 1, 255| helyzetével. No, hát nem bûnös. De mi lesz az ártatlanul kitöltött
369 1, 256| jóvoltából.~Nem jezsuitáskodunk. Mi ennek a bevonulásnak örülünk.
370 1, 256| forma mindent helyesít[!].~Mi magunk is tisztában vagyunk
371 1, 257| sejtjük. Egy bizonyos, hogy a mi csinos követségi palotánknak
372 1, 258| csinálni, de láb nélkül soha…~Mi maradt hát az én számomra?…
373 1, 259| 259. MI AZ OK?~Õszentsége azt állítja,
374 1, 259| õszentsége csalhatatlan, mondjuk mi is, hogy a vallástalanság.~
375 1, 259| arra is kíváncsiak, hogy mi az ok oka? Hogy lett ilyen
376 1, 259| rom-szívében: a bosszú…~Hát mi az ok?… A vallástalanság…
377 1, 259| az ok?… A vallástalanság… Mi gyógyít meg?… A vallás…
378 1, 260| gyönyörû szimbóluma volna a mi sokat hánytorgatott haladási
379 1, 260| nagy bûnünket. Azt, hogy mi csak tósztokban vagyunk
380 1, 260| Olyan sikeres életet élni a mi földünkön, mint az övé:
381 1, 261| gyermekek egyáltalában.~S mi lett a Zoltán úr vége?…
382 1, 263| Gondolatnak bizarr és vakmerõ: mi lenne, ha ezt mindenki meg
383 1, 263| mindenki meg merné tenni?… Mi lenne, ha az individiumok [!]
384 1, 263| átalakulások ellenségeinek tart?…~…Mi lenne?…~*~Az akáclomb haragosan
385 1, 263| már nincs holt szezon.~Mi onnan vesszük észre a dolgok
386 1, 264| kezdtünk. Akkor este volt, s mi még hozzászoktunk a szabadban
387 1, 265| ríkató szép históriák a mi kedves kis lánynevelési
388 1, 265| sors, mely nem számol a mi nevelési rendszerünkkel,
389 1, 266| kontúrján.~És nem voltunk mi. A Himalája sem meredt az
390 1, 266| forrongott a tenger.~Nem voltunk mi, félistenkedõ törpék, és
391 1, 266| embertestet.~Nem voltunk mi. Valójában érdemes dolog,
392 1, 266| tertiär csodás világát, s mi azt csudáljuk, hogy nem
393 1, 266| csudáljuk, hogy nem voltunk mi. És mégis volt élet…~Kegyeletes
394 1, 267| mégis logikus igazság, hogy mi éppen mostanában ünnepeltünk
395 1, 268| szerettettük õket.~Hát persze mi nem gondoltunk arra, hogy
396 1, 268| életük boldogságába került.~A mi úgynevezett elõkelõ családjainknak
397 1, 271| estérõl estére ünnepelt a mi lelkes közönségünk, most
398 1, 271| összehasonlítás itt sem a mi hátrányunkra üt ki. Tessék
399 1, 272| levele igazolja mindazt, amit mi a szenzációvá tett szerelmi
400 1, 273| barátság rosszul végzõdött.~Mi, vidéki fiatalok nagy terveket
401 1, 273| és tudás ellenségeivel. Mi lesz, ha e nemzetiekbõl
402 1, 274| Mondom, hogy gondolkozzunk. A mi ünnepünkön ne legyen disszonáns
403 1, 275| kínai csõcselék nem tudott?…~Mi úgy gondoljuk, hogy Waldersee
404 1, 277| Ez harcüzenet, melyre mi is készülünk.~De ez a tévútra
405 1, 278| összedideregtünk.~Nem vagyunk mi együtt egészséges emberek.
406 1, 278| valamire, s egymásra néztünk. Mi értjük az egymás nézését.
407 1, 278| este, csend és köd volt, s mi hallottuk a megnyugodás
408 1, 281| született 1887-ben.~Hogy mi ezeket honnan tudjuk? Benne
409 1, 281| az alapos gyanú? Ezt már mi sem sejtjük. Annyit tudunk,
410 1, 282| egyetlen sportköltõnk:~És mi a vég, a végek vége~Ha pályáját
411 1, 284| mások hogy vannak vele, mi, akik írjuk a többé-kevésbé
412 1, 284| érteti meg talán legjobban a mi vidéki nagyobb városaink
413 1, 287| hír, hogy mivel vagyunk mi különbek a kongói vadaknál?
414 1, 287| kedvéért jutott eszünkbe. Mi nem kívánjuk.~Szabadság
415 1, 289| tragikusan venni, mert hiszen mi parasztnépünk igen könnyen
416 1, 291| hanem hogy elbánjunk velük: mi hozzá merünk szólni a Farkas
417 1, 291| szimpátiával, mint azt a mi nagyon kisvárosias s kissé
418 1, 291| ügy lebonyolítását.~Hát a mi véleményünk ezek közül:
419 1, 291| Farkas Izidoré legkevésbé. Mi disztingválnónk. A rendõrség
420 1, 291| származhatnak abból, ha mi rendõrségi diszkrécióra
421 1, 292| Minekünk a mesék nem kellenek. Mi analizálunk, tépelõdünk,
422 1, 292| íróemberek sem írnak. A mi történeteink reportok, egy
423 1, 292| vegetáló önzés. Nem bizony…~*~Mi a máért élünk. Aki megérti
424 1, 292| eddig sem volt szükség. Mi azt kívánjuk, hogy ellenségeink
425 1, 293| kétszer. Az jut eszünkbe, hogy mi, híres bankettrendezõ magyarok,
426 1, 293| hazug és lelketlen volt. A mi ünnepeinken mindent ünnepelnek,
427 1, 294| primadonna; a sah nem õszinte. Mi meg éppenséggel bolondítjuk
428 1, 295| határozni. Hogy történt, s mi okból - nem kutatjuk, a
429 1, 296| vagyunk talán -, hogy a mi ünnepünk nem lehetett nagyobb
430 1, 296| magunkra maradtunk…~Mert a mi ünnepünk nem helyi ünnep.
431 1, 296| beszélõt… Hiszen itt, a mi falaink közt bontogatta
432 1, 296| szárnyait a magyar géniusz. A mi apáink lelkesedése adott
433 1, 296| hogy összetörtek azóta!… Mi azt hittük, hogy suhogásuk
434 1, 296| lakomázik. Amit száz év elõtt mi adtunk, elfecsérelték a
435 1, 296| helyeknek oltára régi. A mi áldozatainkat égették fel
436 1, 296| Felégették - az utolsó atomig…~Mi hálásak vagyunk a sors mostohaságáért.
437 1, 296| vagyunk a sors mostohaságáért. Mi megmaradtunk a régi ideálok
438 1, 296| a régi ideálok mellett. Mi csak a szárnyakra emlékezünk,
439 1, 296| Nem fogják megérteni a mi egyesítõ ünneplésünket…~
440 1, 296| látták. Mit tudják õk, hogy a mi oltárunk füstje az ég felé
441 1, 296| szállt!…~…És úgy legyen!… Mi ott fogjuk folytatni, ahol
442 1, 296| indulatok nem zavarnák, a mi ünnepünk az egész magyarság
443 1, 296| dekadencia, megértenék tán a mi ünnepünk lelkesedését…~…
444 1, 296| reménnyel. Mert kigyúl a tûz a mi új oltárunkon, és tudjuk,
445 1, 296| Ami száz év elõtt volt a mi szent lelkesedésünk, rozoga
446 1, 296| egymást a zagyva tömegek. Mi e szent, ünnepi entuziázmusban
447 1, 297| Roppant furcsa dolog, hogy a mi esztétikusainkat mindig
448 1, 298| 298. A MI ÜNNEPÜNK~Szigligeti háza,
449 1, 298| Csak az tudja megérteni a mi nagy büszkeségünket, örömünket,
450 1, 298| áldozás imáját:~Teremtsünk mi is egy nagy korszakot,~Az
451 1, 298| korszakot,~Az ideálnak, mi küzdő hazánknak!…~Magyarok
452 1, 298| méltó Szigligetihez, ehhez a mi halhatatlan nagyunkhoz.
453 1, 299| máskor, más helyütt, hogy mi nem ünnepet ünnepelünk soha,
454 1, 299| nagy jövõre merek ígérni:~Mi - uraim - megmaradunk a
455 1, 299| köz javáért. Miért? Mert mi már csak ilyenek vagyunk,
456 1, 302| Azt hirdetik, ezé a jövõ. Mi nem hisszük el, míg Párizs
457 1, 303| És az az érdekes, hogy a mi fejünk másnak fáj. Inkriminálnak,
458 1, 303| lapok.~Hibákat lelnek a mi ünnepünkben. Nem is lelnek,
459 1, 303| Kereshetik benne a diszharmóniát. Mi nem láttuk. Csak a hétköznapjaink
460 1, 303| olvassuk így.~Afférekrõl mi még nem tudunk. Egyelõre
461 1, 303| nyolcvan forintot kért.~Mi is kötélnek álltunk - félünk.
462 1, 304| többé-kevésbé nagyképû kifogás. Mi azt hisszük, egyetlen hibája
463 1, 305| pontjánál tartanak. Hogyan, mi okból - nem tudjuk. Annyit
464 1, 305| kijátsszák a halottak ellen. Mi persze könnyen felülünk.
465 1, 305| gyûlöletüket.~Hiszen tudtuk mi ezt. Nem is ezen csodálkozunk.
466 1, 306| Semmiképpen sem tett úgy, mint azt mi, civilizált nyugatiak, minden
467 1, 306| nyugati fehér. Tudni akarta: mi joggal taposnak francia
468 1, 306| fekete, melegítõ kõszénért. Mi játszva szedjük a datolyát,
469 1, 306| mégis éhezik annyi millió. A mi vallásunk az öröm és a kibékülés.
470 1, 306| kiválasztottját léhûtõnek tartják.~Mi boldogok vagyunk, önök boldogtalanok.
471 1, 306| vagyunk, önök boldogtalanok. Mi az élet mûvészei vagyunk,
472 1, 306| Nem értjük meg egymást. Mi legalább sohasem fogjuk,
473 1, 306| nekem úgy tetszik, hogy õ a mi szívünkké, lelkiismeretünkké
474 1, 306| Harc a kenyérért, ez a mi sorsunk. A mi életünknek
475 1, 306| kenyérért, ez a mi sorsunk. A mi életünknek minden eseménye -
476 1, 306| nagyobb darab kenyér. A mi életharcunk riadója a gyomorkorgás.
477 1, 307| fordult most. Panaszos levelét mi is leközöljük, hátha lesz
478 1, 307| utasítottak vissza, hogy mi, tanárjelöltek társadalmi (
479 1, 307| kérem, tudom én azt, hogy mi a fokozott szempontból (
480 1, 307| alá. Azt is tudom, hogy mi csak tanításra vagyunk képesek,
481 1, 307| nem adhatjuk. De ennek sem mi vagyunk az okai.~Oka a nyomor
482 1, 307| tapasztalatra jutottam, hogy mi tanárjelöltek még a tanítványok
483 1, 307| költenek többet el, míg mi olyan helyzetben vagyunk
484 1, 309| elõre kijelentjük, hogy mi most elmondjuk Gábel úrról
485 1, 309| elõbb-utóbb rá fog találni. Ma még mi is komolyan vesszük, mert
486 1, 309| Talán éppen azért, mert a mi lehetetlen társadalmunkban
487 1, 309| felségeknél is. Megértjük ezt mi, hírlapírók…~Gábel Jakab
488 1, 309| vele elõ - magától…~Tudjuk, mi volt a Gábel úr célja. Ebben
489 1, 310| megdõl, rabigába görnyed. Mi szilárdan állunk, s nem
490 1, 312| PÁRBAJOZÓ KERESKEDÕSEGÉDEK~A mi elõítéletes társadalmunkban
491 1, 312| ifjú kereskedõktõl, kiket mi inkább tartunk a jövõ Magyarországnak,
492 1, 313| teszik legalább most ezt?… A mi vidékies kicsinyességünk
493 1, 314| országos port fog felverni, mi is hozzá akarunk szólni,
494 1, 315| szóltak.~Nagyon érthetõ, ha a mi dolgainkról a budapesti
495 1, 315| Halvány dunsztjuk sincs a mi dolgainkról, a mi helyzetünkrõl,
496 1, 315| sincs a mi dolgainkról, a mi helyzetünkrõl, a mi viszonyainkról:
497 1, 315| dolgainkról, a mi helyzetünkrõl, a mi viszonyainkról: ám Komjáthy
498 1, 315| avval, hogy itt, vidéken mi, újságírók és színészek,
499 1, 315| unalomból „elintézik” a mi ügyeinket, tulajdonképpen
500 1, 315| tulajdonképpen megbénítják a mi munkás kezünket!… Nem tudják,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3596 |