Kötet, Rész
1 1, 42 | tehetségét belevitte. S minket is - kik kételkedtünk abban,
2 1, 46 | bizarr, sõt vad szójáték még minket is megnevettetett, kik már
3 1, 123| kis szavunk.~Ez a kérdés minket illet, s mivel még eddig
4 1, 132| szerelem vágya. Ki tudja, talán minket is, kik most mohó vággyal
5 1, 160| hogy beszélhettek vele.~És minket, kik már oly távol esünk
6 1, 202| csak a gyermekeinket nem, minket már alig lehet rákapatni
7 1, 234| Bajó-ügynek volt azonban egy minket érintõ mozzanata is.~Animozitással
8 1, 238| találnak más hazát!…~*~Ha minket egyszer innen kivernének,
9 1, 251| áron!…~Szeretjük, mikor minket kritizálnak. Ha az újságírót
10 1, 254| megírnunk, itt, Váradon… De minket ezek az esetek nem lelkesítnek
11 1, 287| kalárissal meg lehet nyerni. Minket pedig egy rendjel a boldogság
12 1, 330| olyan banalitást, amiért minket kinevetnének. No, de ezt
13 1, 356| 356. DEBRECENI SZÍNÉSZET~Minket, nagyváradiakat, nagyon
14 1, 372| atléták bálján ismertet meg minket a legistenibb panegyrikonnal,
15 1, 389| egyhangú óhajtása volt ez. Minket, kik a kisasszonyt csak
16 1, 455| Mai rendkívüli számunknál minket lepett meg legjobban, hogy
17 1, 555| úr tervezete különösen minket érinthet kellemetlenül,
18 1, 570| Peterdy Sándor Napóleonja. Minket, kik a kitûnõ mûvésznek
19 1, 599| szállítani a kórházba s minket kért meg, hogy az eljárást
20 2, 11 | maradna, s õ boldog volna, ha minket, ezreket, édes vágyódásokkal,
21 2, 20 | csömörbajával akar megismertetni minket, kiket az elõkelõ miniszteri
22 2, 24 | de kérjük, ne gondoljanak minket okvetlenül klerikális-evõknek.
23 2, 73 | megmosolyognak most erre minket. Szinte látjuk. Mert hát
24 2, 78 | a lapot olvassuk, amely minket dicsér. Hogy olyanra vágyunk,
25 2, 92 | lenül „kivonatolnának” ám minket a sajtóirodában, s õkegyelmessége
26 2, 97 | kell koncedálnunk, hogy minket ne érjen a többi távollevõk
27 2, 106| aggastyán játszótársak. Minket az aggság még csak percekre
28 2, 122| romantika, óh, nagyon megejt még minket, kik alig és rosszul haladtuk
29 2, 226| agitátornak csapott föl. Minket ezúttal nem érdekel a Parcsetich
30 2, 294| párizsiak elfogadhatják, minket elkedvetlenít.~Nagyváradi
31 Pot, 6 | is búsabb dolog volna, ha minket újra az a végzet érne el,
32 3, 25 | ügyes szatócsnak, ahogyan minket, mindannyiunkat, kik élünk
33 3, 53 | természetes tehát, hogy minket nem olyan könnyen lehet
34 3, 101| magyart! Mienk az ország! Bécs minket szeret! Zsivió! Zsivió!~
35 3, 160| zavarja ilyen kicsinység. Minket vérez csak, minket bánt,
36 3, 160| kicsinység. Minket vérez csak, minket bánt, akik még élünk s akik
37 3, 185| hozzátok méltó eljárás. Minket pedig fölemel az a tudat,
38 4, 4 | Mert az a király értett minket. Mert az a király velünk
39 4, 25 | bosszant és bosszanthat is minket, hogy a vármegye még mindig
40 4, 147| mondanivalóival jövõre is minket keres föl - mindenképpen
41 5, 45 | mindenek fölött pedig az, hogy minket nem mérgezett meg az alkohol.
42 5, 69 | múltja sorvaszt el, mint minket a múltunk, melynek életébõl
43 5, 84 | állanék ki e hitemért, hogy minket, modern, semmi magyarokat
44 5, 86 | minden jogtalanságot, amely minket ér, mint egy elõbbi létünkben
45 6, 8 | most már Apponyi vezessen minket, akinek olyan nehéz feje
46 6, 13 | teljesen kitépi a szívünket.~„… Minket (Apponyit és Kossuthot)
47 6, 14 | írást, mert kicsúfolnának minket. A leányok… Hiszen azok
48 6, 37 | csak egy kicsi példa, hogy minket õ általa ismer és értékel
49 6, 44 | Tetszik? Nekünk igen. És minket ettõl nem tántoríthatnak
50 6, 52 | órán önmagának adhat.~Hát minket is tavasz rekompenzál most
51 6, 63 | legénykék így szóltak:~- Minket a gimnáziumi statutumok
52 6, 66 | beszámolt róluk, s megtanított minket új hangulatokra.~Minden
53 6, 118| egy kicsit is szeretnek minket.~Palatinus Jóska, te voltál
54 6, 118| megmondhatója: érdemes ám minket egy kicsit szeretni.~És
55 6, 118| hogy szeressenek egy kicsit minket. Mi még a karddal is ölelésért
56 6, 118| áldassál, hogy szerettél minket. Ime sírunk, sírunk. De
57 6, 118| te és tieid szerettetek minket, s hogy te értünk is éltél
58 6, 122| lelki sebesülések jöttek, minket mind érzékenyebben fogadott.
59 6, 137| János a miénk volt. Értett minket. Ösztönei súgták, hogy hasznos
60 6, 165| japáni. Az egyik jól ismert minket, európaiakat, s magyarázgatta
61 6, 176| téhez, hogy lebeszéljenek minket az ivásról. Székelyhidon
62 6, 178| Shakespeare-ünk. Ha hát minket megfog ez az angol lagymatagság,
63 6, 180| litteráris nációnak nézhet minket a naiv idegen. Micsoda papíros-imádó
64 6, 180| bélyeggel a homlokra. És minket megelõznek ebben is az osztrákok.
65 6, 228| s nem ért új szomorúság minket. A pálfiak szavaltak, s
66 7, 8 | is magyarok vagyunk, és minket elbolondítottatok.~Meséljük
67 7, 8 | ormain jár a kultúrának.~Minket kergettek elõre, nem volt
68 7, 16 | szörnyû veszedelem fenyeget minket. Itt a Fejérváry-kormány
69 7, 16 | megépíteni?~Miknek tartanak minket? A régi, a preparált butáknak?
70 7, 19 | Erzsébet~Szörnyû hír ez. Minket is a szörnyûsége fogott
71 7, 33 | elõadásában is elragadott minket. Mert ezerszer mondjuk ezer
72 7, 47 | technikában tehát túlhaladnak minket. És most átveszik a betûinket
73 7, 70 | De kedves Bucsejeff úr, minket ez tartott meg ezer esztendeig.
74 7, 85 | fiatalok. De rosszul neveltek minket. Az olvasmányaink is rosszak.
75 7, 92 | világot a Jövõ érdekli? Minket azért sem. És mindenütt
76 7, 99 | masculini generis. Elszólít minket minden tájáról a világnak
77 7, 120| Juliánok. Csak éppen az visz minket gyötrelembe, hogy Magyarországot
78 7, 127| menni.~Avval vigasztalnak minket, hogy csak néhány száz tulipán
79 7, 143| Tüzes szájakkal föl akar minket falni. Lávafolyam fenyegeti
80 7, 166| eleddig nem szoktattak hozzá minket, hogy magyar írók annyi
81 7, 169| szoktattak nagyon ehhez minket a Dálnoki Nagy Lajosok.
82 7, 171| Franciaország nagy eseménye ma talán minket érdekelhet legjobban. Szent
83 7, 178| koronásoknak. Ezért szeret minket és a muzulmánokat. A világ
84 7, 200| álmunk, potenciánk kerget minket a Nyugattól. Inkább leszünk
85 8, 1 | tanúsága annak, hogy elhagy minket minden mi fiatalságunk:
86 8, 6 | csalatunk be s hol is fölfalnak minket. Ez a Duval is, óh. Hajszolta,
87 8, 15 | paktálnak. „Te elnyomsz minket, társadalom, mivel fegyvered
88 8, 26 | diáknegyedben virággal kínál minket egy néni. Egy évvel ezelõtt
89 8, 49 | így eleve megölnek például minket, akiknek az õseik nem tudtak
90 8, 52 | oldalról a mágnás-had fal minket. Bajos lesz így egészben
91 8, 57 | Olyast érzünk, hogy ez minket céloz. Álmodó, fáradt, renyhe
92 8, 64 | Temps embere nem érthet minket s nem tudhatja, ki nekünk
93 8, 70 | agyonterrorizálnak ezek minket.~Hát nem vonultatnók föl
94 8, 134| is és ha mi sztrájkolunk, minket szidnak. Hát csak igyák
95 8, 145| elevenekre s gyilkolnak minket, míg mi a közönséggel búsan
96 8, 150| változásnak az édesanyja. Minket gonoszul, folytonosan féltettek,
97 8, 158| ötsoros táviratot írnak róla. Minket, mai embereket, semmi sem
98 8, 166| neveltek-e ez országban minket, akik szintén csak szabad
99 8, 171| hogy meg vagyunk lepve. Minket lephetne meg kalksburgi
100 8, 181| tulajdonképpen históriailag éheznek. Minket komolyan elragad az a valóság,
101 9, 45 | hogy nem a Lajta választ el minket Ausztriától és Európától,
102 9, 56 | lázong. Úgy látszik, hogy minket már nem tud meglepni se
103 9, 62 | leköpnek és megpofoznak minket. Báró Beck Vladimir még
104 9, 100| az urak szépen megöltek minket.~Íme öt vélemény, öt olyan
105 9, 125| héroszai kompromittáltak minket is, miként a lengyeleket.
106 9, 160| minden szót és igazságot. Minket is meg akart mérgezni ez
107 9, 169| izgatja a fantáziákat. Minket a lovak foglalnak le, s
108 9, 208| kis ember belõle, tehát minket akar a jövendõ, s reánk
109 10, 34 | cibálni az egész kort s minket ezúttal érdeklõ szereplõit,
110 10, 34 | azonban csak addig érdekel minket, míg a Petõfié volt. Bûnösnek
111 10, 59 | egy-két millió vendéggel minket agyonlátogató India vagy
112 11, 2 | visszarántja, s visszaránt minket. Ez a régi, magyarázhatatlan
113 11, 50 | mívelne az a németség, mely minket századok óta sanyargat,
114 11, 68 | Jeremiással: „téríts meg, Uram, minket tehozzád, és megtérünk,
115 11, 111| nem ámított, de fölemelt minket. Könyve végén írja: az ember
|