Kötet, Rész
1 1, 1 | rovatokat…~De te élsz; érzem, tudom, ezt súgja a szívem:~
2 1, 1 | temiattad, tebenned.~Szívemben érzem azt a szent érzést, melynek
3 1, 5 | arccal, csillogó szemekkel; érzem a józanul lenézett, de akkor
4 1, 5 | táncnak édes gyönyörét, érzem vállamon egy édes, aranyos
5 1, 5 | hallom az andalító zenét, s - érzem egy csókolni való kis kéz
6 1, 8 | a tömeget, mint Õ, s úgy érzem, úgy vallom a szellem nagyságos
7 1, 10 | voltam, hitvány voltam, érzem.~Magát is médiumnak használtam;
8 1, 19 | beteg az én lelkem.~Nem érzem a bor ízét, csak a mámort,
9 1, 19 | költõi ábrándokról - nem érzem, amit mondok. Nem lelkesít
10 1, 32 | melynek hátrányát magam is érzem a karácsonyi könyvpiacról
11 1, 40 | poétának megírni érdemes…~Érzem csekély voltomat az önök
12 1, 45 | korcsolyapályára gondolok, pedig én úgy érzem magam a jégen, mint a kacsamamává
13 1, 110| nekem úgy rémlik néha.~Úgy érzem, hogy a Messiásnak ismét
14 1, 126| Én a magam részérõl nem érzem azt az elégikus hangulatot,
15 1, 142| gyõzött!… Az igazság… Én úgy érzem, nincs igazság más, csak
16 1, 143| fogadtatással.~- Nagyon jól érzem magam. Igazán remek konyha
17 1, 176| ilyenkor: ősszel.~Úgy érzem, hogy csak mostanig tart.
18 1, 176| leányszív szerelme csupán. De én érzem, mint törik meg a végzet,
19 1, 214| képet. A szívem megszakadna érzem, s végsõ sóhajba törve imádkozom
20 1, 258| ezerszeresen lekötelezettnek érzem magam t. lábaimmal szemben.~
21 2, 31 | kicsinylõ hang:~- Meg sem érzem, hogy hiányzik a színház.~
22 2, 37 | valójában csak most értem és érzem, midõn a vakációt felhasználva,
23 2, 202| Carolus: Sáros a szárnyam. Úgy érzem: nem lesz tisztább soha.
24 Pot, 2 | körülöttem, hol ezerszer jobban érzem egy szerencsétlen, eltévesztett
25 Pot, 7 | barátomat, bátyámat, s úgy érzem, hogy az õ hirtelen eltávozása
26 3, 55 | nagy tévedéseit. E percben érzem és hiszem, hogy hitvány
27 3, 71 | szétszórt lelkiismeretének: így érzem néha.~S talán megnõ, koncentrálódik
28 3, 75 | betegség. Akármelyik is, úgy érzem, elmúlik nemsokára. S akkor
29 3, 75 | nappal, s mosolyogni fogok. Érzem már, hogy így lesz. Prométheusz
30 3, 109| Valami új ifjúságnak lángját érzem. Ezt a lángot - úgy érzem
31 3, 109| érzem. Ezt a lángot - úgy érzem most itt a mi temetõnkben -
32 3, 114| szégyenpír ég az arcomon. Érzem a gyalázatot. - Érzem a
33 3, 114| arcomon. Érzem a gyalázatot. - Érzem a csúf megaláztatást. Kinek
34 3, 172| Nem, nem. Nagyon jól érzem magam itt. A közönség páratlanul
35 4, 3 | illendõséggel írók az emberek.~Úgy érzem, hogy bûn író céllal, mûvész
36 4, 27 | tõletek el, vissza… Úgy érzem agyonnyom a csönd, darabokra
37 4, 33 | egész világ? Hogy a tengeren érzem magam, olyan kicsi kérdés
38 4, 42 | réthez…~*~Elég szocialistának érzem magam de egy dolog már régen
39 4, 104| Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy nagy darabja
40 4, 107| is vagyunk szabadok… Ezt érzem én, íme, újra. Itt, a sarkon,
41 4, 107| megtalálni, s ma már úgy érzem: büszke, szabad és bölcs
42 5, 1 | nyugtalansága és én benned érzem az életet, a bolondot, a
43 5, 39 | vicceket rám: én közelebb érzem magamhoz a konflis-lovat,
44 5, 55 | Mattasich lakásáról, úgy érzem, hogy a sajtó, s a sajtó
45 6, 49 | táncban fáradtam el. Úgy érzem, hogy ezer évek fáradtsága
46 6, 49 | fáradtsága húzza tagjaimat. Úgy érzem, hogy ezer évek miatt nem
47 6, 62 | a jók javallják. Én úgy érzem, hogy nagy félreesmerés
48 6, 106| lehetséges nálunk. És most érzem a milliók megborzadását.
49 7, 8 | játékot? Tömegében nézem és érzem ideáktól fázó népedet felséges
50 7, 8 | Királyhágó erdõit tapossák s nem érzem magam Julián barátnak, aki
51 7, 9 | fagyaszt a legjobban. Ma érzem, hogy az õ portré-festõmûvészete
52 7, 77 | emberlélek hangjaiból.~Úgy érzem s bátran vallom, hogy az
53 7, 200| erkölcsök újulását s úgy érzem magam, mint az építõmunkás,
54 8, 1 | fogad, mint régen s úgy érzem, hogy nem is hagytam el.
55 8, 73 | Ebben a pillanatban már érzem, hogy e halotté az igazság.
56 8, 108| vaddisznóság láttán. És szívemben érzem mindazokat a megbántott
57 8, 122| elmegyek, még egy hosszú óráig érzem egy irigylendõ, ép, nagy
58 8, 138| én nagyon biztonságosan érzem magam Kosztolányi Dezsõrõl
59 8, 138| negédeskedésnek, sõt öncsúfolásnak érzem ezt. Tanulni, bizony õ is
60 9, 49 | folytatásának, kortársának érzem magam, s mintha az ördög
61 9, 101| közül Csokonai Vitéz Mihályt érzem magamhoz, akibe szintén
62 9, 101| Vitéz Mihály unokájának érzem és tudom magam: veszettül
63 9, 101| Néha a bizonyosnál jobban érzem, hogy Shakespeare ellopta
64 9, 101| halott. De szörnyûségesen érzem a különbséget, hogy ital-példával
65 9, 172| magyarokkal való közösséget jobban érzem, mint ember valaha érezhette.
66 9, 175| vas-szûzének karjai közt érzem magunkat. Kabost, a világot,
67 9, 210| képmutatóan: érték. De - érzem, én hallom - lentrõl a muzsikát,
68 10, 3 | jól tudom, s még okosabban érzem, hogy mihelyst valaki jelen
69 10, 33 | De nézd, te zseni vagy, érzem, hogy kellett kapnom a te
70 10, 34 | úrral. De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan
71 10, 34 | magyar titkok titkát, s érzem, érzem, hogy ez örökre titok
72 10, 34 | titkok titkát, s érzem, érzem, hogy ez örökre titok marad,
73 10, 36 | a problémát?~Úgy sejtem, érzem, talán tudom is egy csöppet,
74 10, 41 | könyvre valót. És csak azt érzem, hogy ezúttal más formájú
75 10, 59 | boldog halál lehet. Rómát[,] érzem, hogy Rómát látom nemsokára,
76 10, 63 | Borzasztó módon ismerem, érzem az örök emberi gyöngeséget,
77 10, 63 | tájékoztató útamat. „Nem érzem - szóltam ravasz gõggel
78 10, 63 | ízlésû magyar embert -, nem érzem Rómát.” De éreztem már jóval
79 11, 23 | könyv finomabb hibáit is érzem: a fiatal túlzás szép, a
80 11, 23 | mindünké, s végre is úgy érzem, hogy ez az ember a színpadra
81 11, 45 | írót érzett meg. Talán ma érzem legfájóbban, micsoda ritka
82 11, 66 | Azt látom, dehogy látom, érzem, hogy ezt az undok játékot
83 11, 89 | Ölellek, drága jó Zsigám, s érzem, hogy a jobbakat a Sors
84 11, 95 | Minden Rákosiak fölött érzem magamat, mert több és fölöttük
85 11, 99 | Doberdón rossz, s én úgy érzem, hogy jobb a Doberdón, mint
86 11, 113| akinek írásain magam is érzem a meggyötörtség kínjait.
87 11, 114| magyart pedig, gondolom, érzem, s mondják, senki úgy nem
88 11, 116| tollát valahogyan huszárnak érzem: vágtatóbb, tüzesebb paripát
89 11, 117| fajtámnak a példáját sejtem, érzem. A zoon politikonnak én
90 11, 127| régi dal. Imádja õket, s érzem a régi versei elé állított
91 11, 132| nagyobb kitüntetés. Úgy érzem, hogy való és bekövetkezett
|