36. A KIKAPÓS PATIKÁRIUS

Ez kell a magyarnak! Nincs az a hitvány fércelmény, melyet a mi közönségünk be ne vegyen, hogyha elég borsos. Lám, tegnap este milyen jól mulatott az afféle finom francia szellemességen - mikor a darab hõse megrugdossa a konfidens inast!

Hjha! nálunk megvan az érzék a finom, diszkrét szellemességhez.

Telt ház mulatott tegnap este Gandillot kétes értékû bohózatán, amelynek elfogadására elég jogcím volt az, hogy „Pesten is nagyon tetszett”. Ez igen fontos körülmény egy új darab elbírálásánál.

A darab meséje röviden ez:

Fouragiot (Székely S.), a vivõr gyógyszerész, ki jövedelmét a nõkre költi, leányának olyan férjet akar szerezni, aki szerelmét nem mint õ - aprópénzre váltja fel, hanem mint tõkét fekteti nagy vállalatába, a házasságba.

E mintaférjet egész véletlenül titkárjában, Ferdinándban fedezi fel, kinek odaígéri nevelõ­intézetben tartózkodó leánya kezét.

A titkár elutazik, hogy jövendõbelijével megismerkedjék. A Párizsból jött fiatalembert mindenki kalandokat hajhászó nõbarátnak tartja, s így akaratán kívül kalandokba elegyedik.

Férj, feleség, szobalány, vidéki gavallér, mind tõle várja, hogy felvilágosítást adjon arról a titokzatos, érdekes életrõl, melyet õk Párizs néven ismernek. Még jövendõbelije elõtt is csak mint vivõr lesz érdemes arra, hogy õt férjéül válassza.

Visszatérve Párizsba, mennyegzõje elõtt egymásután keresik fel: a szerelmes Leoninide (Komjáthyné), ennek férje, Bertinet (Fenyéri), a vidéki patikussegéd, Carjol (Rubos) és a demimonde szerepre vágyódó Brigitte (Fáy Flóra).

Így kerül a szerencsétlen Ferdinánd a legkétségbeejtõbb helyzetekbe, melyekbõl a szerzõ - a kellõ hatás után - szépen kihúzza, s õt Paulotte (Szabó Irma) legboldogabb férjévé teszi.

A vivõr patikus szerepét Székely Sándor játszotta. Alakítása ízléses, gondos; játéka diszkrét, finom volt. Kerülte az olcsó hatáskeltést, melyre szerepe többször csábította, de amely az õ öntudatos mûvészegyéniségéhez nem illik. Játékát sûrû tetszésnyilvánítás jutalmazta.

Másik korrekt alakítás Fenyéri Móré volt. Ez a nagytehetségû ember, mint örömmel látjuk, mostanában gyakrabban játszik, s ha ugyanezt mondhatnánk el késõbb is róla, no, meg más jeles erõrõl, elismeréssel tartoznánk az igazgatónak. Fenyéri pompás alakot mutatott be a kalandokra vágyó vidéki patikusban. Állandó derültségben tartotta a közönséget, s egymás után aratta a zajos tapsokat.

Tanay mint Ferdinánd, ambícióval játszott, imitt-amott túlzott. A második felvonásban nemcsak ruhája volt elegáns, de modora, beszéde is egészen szalonias volt, márpedig egy hét alatt ennyire nem csiszolódik ki a félszeg, üzlethez szokott fiatalember. Az utolsó két felvonásban azonban határozottan dicséretet érdemelt, amit mi is elismerünk.

Kiss Irén Paturinné szerepét a tõle megszokott ügyességgel és hatással játszotta el; hasonló sikerrel játszott Szabó Irma is. Komjáthyné, Sziklay, Szentes, Rubos kihasználták a szerepökben levõ komikumot, s ügyesen játszottak, de Fáy Flóra annak a megvilágítására vállalkozott, hogy milyen szobaleány lett volna Elektra, ha véletlenül nem királyleánynak születik.

Debreczeni Hírlap 1898. december 29.

a. e.