Ez kell a magyarnak! Nincs az a
hitvány fércelmény, melyet a mi közönségünk be ne vegyen, hogyha elég borsos.
Lám, tegnap este milyen jól mulatott az afféle finom francia szellemességen -
mikor a darab hõse megrugdossa a konfidens inast!
Hjha! nálunk megvan az érzék a
finom, diszkrét szellemességhez.
Telt ház mulatott tegnap este
Gandillot kétes értékû bohózatán, amelynek elfogadására elég jogcím volt az,
hogy „Pesten is nagyon tetszett”. Ez igen fontos körülmény egy új darab
elbírálásánál.
A darab meséje röviden ez:
Fouragiot (Székely S.), a vivõr
gyógyszerész, ki jövedelmét a nõkre költi, leányának olyan férjet akar
szerezni, aki szerelmét nem mint õ - aprópénzre váltja fel, hanem mint tõkét
fekteti nagy vállalatába, a házasságba.
E mintaférjet egész véletlenül
titkárjában, Ferdinándban fedezi fel, kinek odaígéri nevelõintézetben
tartózkodó leánya kezét.
A titkár elutazik, hogy
jövendõbelijével megismerkedjék. A Párizsból jött fiatalembert mindenki
kalandokat hajhászó nõbarátnak tartja, s így akaratán kívül kalandokba
elegyedik.
Férj, feleség, szobalány, vidéki
gavallér, mind tõle várja, hogy felvilágosítást adjon arról a titokzatos,
érdekes életrõl, melyet õk Párizs
néven ismernek. Még jövendõbelije elõtt is csak mint vivõr lesz érdemes arra,
hogy õt férjéül válassza.
Visszatérve Párizsba, mennyegzõje
elõtt egymásután keresik fel: a szerelmes Leoninide (Komjáthyné), ennek férje,
Bertinet (Fenyéri), a vidéki patikussegéd, Carjol (Rubos) és a demimonde
szerepre vágyódó Brigitte (Fáy Flóra).
Így kerül a szerencsétlen Ferdinánd
a legkétségbeejtõbb helyzetekbe, melyekbõl a szerzõ - a kellõ hatás után -
szépen kihúzza, s õt Paulotte (Szabó Irma) legboldogabb férjévé teszi.
A vivõr patikus szerepét Székely
Sándor játszotta. Alakítása ízléses, gondos; játéka diszkrét, finom volt.
Kerülte az olcsó hatáskeltést, melyre szerepe többször csábította, de amely az
õ öntudatos mûvészegyéniségéhez nem illik. Játékát sûrû tetszésnyilvánítás
jutalmazta.
Másik korrekt alakítás Fenyéri Móré
volt. Ez a nagytehetségû ember, mint örömmel látjuk, mostanában gyakrabban
játszik, s ha ugyanezt mondhatnánk el késõbb is róla, no, meg más jeles erõrõl,
elismeréssel tartoznánk az igazgatónak. Fenyéri pompás alakot mutatott be a
kalandokra vágyó vidéki patikusban. Állandó derültségben tartotta a közönséget,
s egymás után aratta a zajos tapsokat.
Tanay mint Ferdinánd, ambícióval
játszott, imitt-amott túlzott. A második felvonásban nemcsak ruhája volt
elegáns, de modora, beszéde is egészen szalonias volt, márpedig egy hét alatt
ennyire nem csiszolódik ki a félszeg, üzlethez szokott fiatalember. Az utolsó
két felvonásban azonban határozottan dicséretet érdemelt, amit mi is
elismerünk.
Kiss Irén Paturinné szerepét a tõle
megszokott ügyességgel és hatással játszotta el; hasonló sikerrel játszott
Szabó Irma is. Komjáthyné, Sziklay, Szentes, Rubos kihasználták a szerepökben
levõ komikumot, s ügyesen játszottak, de Fáy Flóra annak a megvilágítására
vállalkozott, hogy milyen szobaleány lett volna Elektra, ha véletlenül nem
királyleánynak születik.
Debreczeni Hírlap
1898. december 29.
a. e.
|