Bánffy
csakugyan fölszólalt a fõrendiházban. A régi, kemény Bánffy õ. Nem ijedt meg a
terrorizmustól. Pedig nagyon ijesztgették az egész és félhivatalos lapok. Pedig
tudhatta jól, hogy a rokkantak, degeneráltak, nyeglék gyülekezetében, a nemzeti
kaszinó törvényhozó formációjában le fogják szavazni. Hiszen voltaképpen azért
kellett neki bukni, hogy a nemzeti kaszinó ismét abszolút hatalom legyen
Magyarországon. Széll a kaszinó, a kaszt, a feudális ultramontánizmus, alias:
fõrendiház kreatúrája. És Bánffy mégis itt és éppen itt beszélt elõször az egész - nemzethez. Tegnap óta Bánffy
Dezsõ nyíltan az ellenzéken van. Tegnap leszavazták. Lehet, hogy ma a
lényegben gyõzni fog. Mindegy. Fog õ mihamar a képviselõházban beszélni. Talán
nem sok idõ múlik, s ott lesz õ az igazi küzdõterén.
Bánffy
Dezsõ új pártalakítása befejezett dolog. Három alapon épül föl az új párt.
Az
elsõ: a 67-es közjogi alap. A második: az önálló vámterület. A harmadik: a
nemzeti törvény szigorítása. Hogy egységes alapon miképpen kellene kiépíteni a
nemzeti államot, azt Bánffy mindig túlságosan sovén szellemben ajánlotta. Most
is így cselekszik. Mástól frázisszámba menne az ilyen kijelentés, de abban a
pillanatban, amelyben megtudja az ember, hogy Bánffy vette a dolgot a kezébe,
az õ erõs keze és tettereje elég biztosíték arra nézve, hogy idõvel valóra
váltott ígéretnek tekintse a politikai közvéleménynek a volt miniszterelnök
politikáját helyeslõ része ezt a sok reménnyel biztató „nemzeti alapozás”-t.
Bánffy pártjának a szabadelvû reform-párt nevet akarja adni, amely elnevezés a
programot tekintve a legtalálóbb és legjelzõbb volna.
Ha
kikel majd a politikai élet talaján az új párt létesítésének magva, akkor még a
kerületenként való szervezkedés elõtt lemond Bánffy Dezsõ báró fõudvarmesteri
állásáról.
Mindenesetre
érdekes jelenség két hasonló esetnek e találkozása. Magyarországon Bánffyról
ismét mint aktív politikusról beszélnek, Deschanel, a volt kamaraelnök pedig
négy év után újból hallatja szavát a párizsi kamarában. ahol éppoly zajjal és
tüntetéssel fogadták felszólalását, mint ahogy Bánffynak hosszú idõ eltelte
után elsõ kardforgatását kísérték most, hogy fölszólalt a fõrendiházban.
Bánffy
Dezsõ tegnapi felszólalása után immár - ellenzéki politikus. Új, nagy idõk,
nagy változások jele ez. És ígéret, hogy a magyar parlamentarizmus új erõre
kap. Ígéret, hogy az igazi liberalizmus föltámad s szétveri a reakció ma már
gyalázatosan merész hatalmát.
Nem
volt harcias s nem volt momentán eredményû a Bánffy Dezsõ tegnapi felszólalása.
Talán nem is lesz. De esemény volt, örvendetes, nagy jelentõségû esemény!…
Nagyváradi Napló
1903. január 27.
|