|
- A főrendiház
ülése -
Úgy
történt, ahogy megjósoltuk. Nem is volt különben nehéz megjósolni. A nyeglék,
rokkantak és feudális ultramontánok serege nem emberelte meg magát. Bánffy
Dezsõt leszavazták a fõrendek. Mindegy, mégis Bánffy gyõzött. - Mert Bánffy fel
tudta rázni ezt a tunya gyülekezetet.
Br.
Bánffy Dezsõt illeti az elismerés azért, hogy a fõrendiházban mégis meleg
magyar nemzeti szellem nyilvánult. Valóságos magyar nemzeti sovinisztaság.
A
legõszintébb hazafias örömmel üdvözöljük azt a néhány magyar mágnást, aki ma
igen határozottan megcáfolta azt a hagyományos felfogást, mely a fõrendi
törvényhozók gondolkozásmódjáról általánossá vált, s amelynek a mai napig meg
is volt a jogosultsága. Mert arra igen sok példa volt a fõrendiház múltjában,
hogy ez a testület szembehelyezkedett a magyar nemzeti közfelfogással, s
kerékkötõje volt a nemzeties törekvéseknek. De arra a mai napig nem volt példa,
hogy a magyar fõrendiházban erõs oppozíciója támadt volna a kormánynak és a
képviselõházi majoritásnak, tisztán magyar nemzeti eszmék megvalósítása
érdekében.
A
magyar nemzeti irányon való haladás megakadályozása dolgában sokszor
tevékenykedtek a mi fõrendeink, s a harmincas esztendõkben a magyar nyelv jogai
ellen szállottak síkra a karokkal és rendekkel szemben. Ma magyar fõrendek a
magyar nyelv jogaiért szállottak síkra a magyar kormány és a képviselõház
majoritása ellenében.
Báró
Bánffy Dezsõ érdeme ez. A fõrendiház többsége ma még a régi haszontalan maradt,
de már nagyon sokan akadtak bátrak is.
A
legyõzötteké a gyõzelem, s Bánffy Dezsõ föllépése Széll Kálmán bukásának a
jóslata…
Nagyváradi Napló
1903. január 28.
|