|
Nagy
kokottnak neveztük egyszer Magyarország mai nagy urát, s az õ bizony, nagy
kokott. Öntelt, hiú, kacér, gyönge, mindenkivel barátkozó. Õ kokottságának
legújabb esete is ezt bizonyítja.
Nyitra-Zámbokréton
ma lesz a képviselõ-választás. A Major Ferenc elhúnytával megüresedett
kerületnek megint néppárti képviselõje lesz. Báró Kaas Ivor az egyedüli jelölt.
A kormány nem állít ellenjelöltet, és így Kaas Ivort egyhangúlag fogják
megválasztani.
Nehogy
valaki azt gondolja, hogy mi talán rossz néven vesszük Kaas Ivortól, hogy õ
mint a volt Deák-párt egyik oszlopos tagja, a néppárt sorába állt. Kaas Ivor
kétségtelenül érdemes író, kitûnõ publicista s minden politikai eltévelyedései
sem tudják érdemeit kisebbítem. Õ ugyanis abban a véleményben van, hogy õ maga
nem változott. - Õ marad és maradt a régi. Csak a világ változott meg körülötte,
és azért változtatta meg politikáját báró Kaas Ivor.
Kinek
van igaza: a világnak-e vagy báró Kaas Ivornak? - azt eldönteni könnyû volna
ugyan, de nem e cikkely keretébe tartozik. Hadd vitatkozzanak egymással báró
Kaas Ivor és a világ, ha ebben neki is, a világnak is öröme telik.
Azonban
a kormánynak ha politikájához hû akar maradni, Kaas Ivor véleményében nem
szabad osztozkodnia. Néppárti kerületben mindig és mindenkor ellenjelöltet kell
állítania még akkor is, ha a kormányjelöltnek a gyõzelemre nincs is kilátása.
Ezt követeli a kormány politikájának következetessége.
Kaas
Ivor ellen is állított jelöltet eddig minden kormány és eddigelé a
kormányjelölt még mindig gyõzött.
Most
egyszerre lemondott arról a kormány, hogy Kaas Ivorral megbirkózzék.
Talán
a kormány is abban a gyászos tévedésben van, hogy õ nem változott meg, hanem a
világ változott?
Korántsem.
A kormány egész tisztában van a helyzettel, tudja, hogy mit tesz.
A
különös dolognak még különösebb magyarázata van.
Az
emberi természetben benne van, hogy azt, aki rossz hírt hoz, gyûlöli.
Történt
pedig nemrég, hogy a jó öreg Ivánka elköltözött az élõk sorából. Elsiratták,
elparentálták, eltemették. Ott pihent már az öreg politikus õseinek
sírboltjában, amikor megjelent Széll Kálmán kormányelnöknél báró Kaas Ivor és
elvitte neki Ivánka utolsó üzenetét. Ivánkának - így adta elõ Kaas - utolsó
szava az volt, hogy megkönnyebbülten hal meg, mert az ország sorsát a legjobb
kezekben tudja. Széll Kálmánt olyan államférfiúnak ismeri, aki egyedül van
hivatva az ország sorsát intézni.
Széll
Kálmán elborulva, könnyekig meghatva vette tudomásul az üzenetet. Hogyne hitte
volna el az üzenetet és hogyisne hitte volna el az üzenet igazságát, amikor õ
maga is ugyanazt mondja mindig? Valóban, igen gyászos tévedésben halt volna meg
a jó öreg Ivánka, ha utolsó gondolatát még maga Széll Kálmán sem hitte volna
el. Annyira elhitte, hogy valamennyi félhivatalosaiban közreadta az üzenetet
megfelelõ kommentárral; hogy lássa a világ, mi az igazság. Íme, még ellenzéki
politikusok is, ha élve nem, de legalább halva abban a véleményben vannak, hogy
õ Magyarország megváltója.
Azonban
az élõ ellenzéki politikus mégis elhitte: báró Kaas Ivor. Ha el nem hitte
volna, bizonyára át sem adta volna az üzenetet, és Ivánka a sírba vitte volna a
nagy titkot.
És
a nagy kokott nem hálátlan. Megadja magát. Báró Kaas Ivor mandátumot kap s a
néppárt újabb bizonyságot, hogy nincs nekik hívebb emberük Széll Kálmánnál…
Nagyváradi Napló
1903. január 30.
|