|
- Hogy mulat a
magyar? -
Az
õsi virtusnak vége immár. Annak amelynek a Józsa Gyurik, a Komáromyak s a
többiek voltak a híresbé tevõi. Elúsztak a nagy domíniumok. A múltkoriban
Lovassy Andor zengte meg Komáromyról, hogy miképpen. Elvitte a nagy vagyonokat
a vér, a bor, a kártya, a cigány. Az öreg Hamza Miska és a többi régi, híres,
még élõ cigányok bánatosan beszélnek a régmúlt szép idõkrõl, amikor olyan
könnyû szárnya volt a százas bankónak.
Ám
mulatni mindig fognak e szittya honban, s szociológusnak, írónak érdemes ám
nézdegélni, hogy az õsi virtusból mi lett? Hogy alakult át a magyar lumpoló
mûvészet. Van erre nagyon kedves esetünk. Nagyváradi eset. Csak az a sajnos,
hogy egyedülálló eset.
Egyik
elõkelõ nagyváradi kávéházban a minap éjjel egy nagyváradi úriember mulatott.
Olyan, aki nem igen szokott ám kávéházalni, mulatni. - Komoly úriember,
kereskedõ. Modern ember gondolkozásra és tudásra. Self made man. Szép vagyonát,
pozícióját, tudását maga szerezte. Egy régen nem látott barátja kedvéért
történt meg vele a rendkívüli eset, a kimaradás, a lumpolás.
Szerény
külsejû, boros üvegekben vándorolt az asztalra a pezsgõ, a cigány tüzesen,
kedvvel játszott. A mulatóknak széles jókedvük volt. Szinte várta az ember a
régi virtus kitörését, a százas bankó kettétépését, a nagybõgõbe ugrást. A mi
úriemberünknek éppen kedves nótáját húzta a cigány, aki kapott is újból egy
szép bankót. Ám a bankó mellõl elõkerült egy másik bankó is. Hívták a kávést:
-
Ezt az ötven forintot holnap névtelenül a népkonyhának kell beküldeni.
És
így ment ez tovább. Mikor a hangulat újra nagyon mámoros volt, újra elõbújt
ötven forint.
-
Ezt az iparosmenháznak küldjék be.
S
ez az önkéntes, gyönyörû önmegadóztatás néhányszor megtörtént ez estén. Soha
hasznosabban talán még nem folyt le lumpolás.
Az
agrárius urak, a kaszinók urai bizonyára fitymálva hallanak az új stílusról.
Tükör sem tört, nagybõgõ sem, nem durrant az üveg, nem volt semmi galiba, de
mi, akik nem vagyunk ilyen konzekvensek a fajmagyar tradíciók ápolásában,
hálálkodva mondjuk:
-
Mégiscsak történnek szép dolgok a világon, s bárcsak szaporodnának az ilyen
lumpok…
Vajon
ide fog formálódni a magyar lumpoló mûvészet? Ilyen úri tempók lesznek a régi
betyár tempók?… Tessék elhinni, hogy e semminek látszó esetben és kérdésben
leledzik a magyar társadalomnak egész problémája.
Nagyváradi Napló
1903. március 25.
|