|
Ha
az igazgató igen helyesen el is tér attól a ripacskodó szokástól, hogy másüvé
szerzõdött tagjainak búcsúfellépteit a színlapon plakatíroztassa, a közönség
szeretete és rokonszenve mégis megnyilatkozik mostanában azon jelesebb mûvészek
és mûvésznõk iránt, kik búcsúznak a Szigligeti Színháztól. Ilyen lelkes és
õszinte ovációkban volt tegnap része M. Rhédey Szidi asszonynak és Márkus
Arankának a „Koldusdiák” elõadása alkalmából. Megérzett ezen a
búcsúzkodásfélén, hogy visszavárja a közönség mind a két jeles énekesnõt, s
hisszük, hogy vissza is fognak hozzánk térni mihamarabb. Rhédey Szidi
fokozatosan hódította meg a nagyváradi közönséget szép hangjával, énektudásával
és graciózus játékával, úgy a koloratúr, mint a szubrett szerepkörben, s ha
most el is megy tõlünk egy idõre, visszajövetelét mindenkor szeretettel fogja
közönségünk fogadni.
Hasonló
rokonszenvvel tüntettek Márkus Aranka iránt is. Gyönyörû, erõteljes és
különösen a felsõbb régiókban kellemesen csengõ hangjáért, imponáló
énektudásáért és szép fejlõdést ígérõ mûvészi képességeiért mindig nagyra
becsülte a mûértõ közönség. Kifejezése is volt a tegnapi búcsúestén ennek a
becsülésnek az a lelkes tapsvihar, amelynek lezúgása közben hullott a tömérdek
virág és egy szép ezüstkoszorú. Természetes, hogy a virágokból egyaránt
kijutott Rhédey Szidi asszonynak is.
Az
elõadás egyebekben hanyag és gondatlan volt. Különösen Heltai úr tüntetett
erõsen a közönyével és nemtörödömségével. A karmester türelmét csodáltuk
leginkább, hogy dühében nem vágta felé a dirigáló pálcát. Pintér, Tóth Elekné
és Kulinyi Mariska most is jók voltak.
Nagyváradi Napló
1903. április 3
|