|
- Színügyi
bizottsági ülés üdvözlésekkel -
Úgy
látszik, a Virágvasárnap csakugyan meghozta a Szigligeti Színház reneszánszát.
Napsugaras világ van a színház táján, a színházban, még a színügyi bizottságban
is. A színügyi bizottság tegnap tudniillik ülést tartott. Gratulációk özöne
volt ez ülés. Gratuláltak az elnöknek, dr. Hoványi Gézának, kinek a legbékésebb
boldogságot, a családi tûzhelyt is a színház nyújtja most egyik ünnepelt
sztárjának föláldozásával. A gratulálók szónoka, Rimler Károly, kérte Hoványit,
maradjon azért tovább is vezérmunkása a közügyeknek, elsõsorban a színügynek,
melyért olyan lelkesen s olyan sokat munkált. A boldog ember másokat is
meghatni tudó kedves meghatottságával ígérte meg Hoványi Géza, hogy tovább is a
régi szeretettel és lelkesedéssel szolgálja a fórumot s a színészetet mint a
legjobban szívéhez nõttet.
Aztán
Somogyi Károly körül indultak meg a gratulációk. Részben hangosak és
ünnepélyesek, részben a halkak és pajkosak, melyek fõként a színház egy kicsi,
két kicsi, sok kicsi nõire voltak hízelgõk. Általában mindenki nagyon
szerencsésnek mondotta a társulat fölfrissítését. Dicsérték a beterjesztett
mûsortervezetet is.
Mindent
dicsértek. Csak egyet nem. S ezt az egyet mi sem fogjuk. Fölszólalás történt, s
mi is a nagyváradi igazán intelligens, jóízlésû közönség nevében kikérjük
magunknak, hogy bárki is chambre separée-kba, orfeumokba, kaszinói pártokhoz s
lóverseny gyephöz stb. illõ hangulatokkal jöjjön és ágáljon a színházban. A
színház nem az én, te, õ, mi, ti, õk mulatsága. A színház a nagyközönségé. S
ezt demokrata módon kell és köteles mindenki ér[te] ni. Csinos arcú és lábú
hölgyikék iránt tessék másutt leróni a hódolatot, nem a színházban. Az állóhely
és karzat nem mer magátul megvadulni, de bátorítják. A megvígasodott színházi
élet nem követeli a tombolást.
És
tessék elhinni, hogy a Népszínházban ez inkább lehetséges, mint Nagyváradon. Mi
keletebben fekszünk, de nyugatibb formák szerint akarunk élni. Tessék
Budapestet elhagyni, s nyugatabbra menni. Bárhol is kidobják azt, ki a maga
mulatságával a másokét zavarni meri.
Nagyváradi Napló
1903. április 17.
|