|
- Gárdonyi Géza
darabja. A Szigligeti Színház premierje -
Sem
muszáj, sem szükség nem volt Annuskát megírni, de mégis jól tette Gárdonyi
Géza, hogy ezt a bizonyos vígjátékot megírta. Tetszetõs, különös valami ez:
kedves, egészséges kiszólásokkal. Írója babérait nem növelte, de a
népszerûségét igen. Gárdonyi e darabban leplezte le legjobban önmagát: amaz
írók közül való õ, kik nem magasságról nézik a dolgokat s kik ha naivak, ezért
éppen nem röstelkednek. Benne élnek a történeteikben. Hirtelenében Tömörkény
jut eszünkbe a hasonlókból a modernek közül. Olyan nagyképûek nem vagyunk, hogy
dramaturgiánkhoz mérjük a darabot. Nem fogjuk az akció hiányát bûnül róni föl,
hiszen Gorkij Éjjeli szállásában ennyi sem történik.
A
mi közönségünket e darab kedves kiszólásai fogták meg s az a naivság, mely
alapjában a magyar közönség Osztrigás Miciknek udvarló felében is lakozik.
Annyi elrejtett jókedv még alig szabadult föl a Szigligeti Színházban, mint
tegnap este. Naiv módon kacagtunk naiv ötleteken, s a dolog vége felé már
szinte tüntettünk evvel a készségünkkel.
Annuska
történetét már tegnap elmeséltük. Egy hétszilvafás udvarházban játszódik le ez
a történet. Szép, szép, de nagyon is szép, nagyon is naiv akar lenni, bár ez
természetes indulat lehet az Egerben álmodozó Gárdonyi Gézánál. Az elõadás
kedvesebb és igazabb, mint a darab. Berlányi Vanda volt Annuska. Ez a fiatal
lány értékesebb, mint hittük, mert lám, egyre jobban tetszik. Kedves hangú,
értelmes és leányos. Annuskája bájos, vadvirágos illatú igaz alak volt. A
kisasszony nem is sejti, milyen nagy siker volt ám az, hogy egyízben például
vagy hatszor hívták a lámpák elé. Nagyon ízléses és jeles falusi úrasszony volt
Somogyiné. Agnelly Irén ügyesebb, mint máskor. H. Czene Stefi is. Szõke
Sándornál elég érdem volna, hogy pompásan öltözik mindig, de tegnap volt néhány
igaz hangja is. Szatmáry és Krasznay pompás figurákat csináltak. Jó volt
Bognár, Tóth Elek, Szarvasi és a többi is.
Nagyváradi Napló
1903. április 22.
|