147. NAGYVÁRAD ÉS AZ OBSTRUKCIÓ

Dr. Dési Géza cikket írt lapunk számára, s e cikkben súlyosan elítélvén az obstrukciót, bizalmat óhajt szavaztatni Széll Kálmánnak Nagyvárad közgyûlése által. A „Nagyváradi Napló” nem tartozik a mai magyar politikai pártok egyikéhez sem, de a katonai javaslatok ügyében, szociális, nemzetgazdasági s nemzeti politikai okokból egyaránt - a legkérlelhe­tetlenebb ellenállás jogát hirdeti, bár okosnak tartotta volna, ha az indemnitás ellen nem csinál obstrukciót az ellenzék. Dr. Dési Géza cikke tehát e lap hasábjain magában, minden vitázó szó nélkül - õszinte sajnálatunkra - meg nem jelenhetett. Mivel pedig dr. Dési Géza, a „Nagyváradi Naplónak” még nemrégiben vezére, ki velünk s egyazon ideákért küzdött, kinek minden írása dísze volt e lapnak, s öröm, mikor biztosított, hogy mondanivalóival jövõre is minket keres föl - mindenképpen jelentõsebb ember, mintsem írásai nyomban ellenírásokkal kísérve lássanak éppen e lapban napvilágot - le kellett mondanunk a cikk közlésérõl, s így a velünk vitatkozó s számunkra írott cikk a „Szabadságban” kapott helyet. A „Szabadságnak” tehát nincs joga a számunkra írott cikket ellenünk írottnak feltüntetni, ha ahhoz kétségtelen joga is van, hogy egy jó alkalomban kapott ragyogó stílusú, szép cikkért elfelejtse a saját cikkeit, amiket ama viharos februári napokban, a csékei esetkor olyan meg nem érdemelt rideg és zord kegyetlenséggel irogatott. Úgy valljuk és érezzük - hogy mi nem változtunk, s hogy igazságaink mennyire nem párt-igazságok: két cikk is hirdeti mai lapunk élén, abban a sorrendben, amelyben azt nekünk íróik beküldötték. A nagyváradi szabadelvû párt tagjai, elismert kiválóságú, puritán, erõsen gondolkozó férfiak a cikkek írói. Helyettünk ezúttal beszélnek õk, s bármennyire tiszteljük is dr. Dési Gézának még velünk ellenkezõ politikai véleményét is, sajnáljuk, hogy e véleménynek nem rendelhetjük alá a magunkét.

Nagyváradi Napló 1903. május 10.