- A jövő
gyűlés Nagyváradon lesz -
Annak
volt igaza, aki azt mondotta, hogy ma nem szabad Magyarországon a jövendõ
számára semmit sem csinálni. Veszedelmesen csökönyösek, gyávák és ködös agyúak
ma Magyarországon az emberek. Ahány törvényt csak néhány év óta csináltak, az
csaknem egytõl egyig reakcionárius. De nemcsak a parlamenti kodifikálás ilyen.
Minden ilyen. Intézkedés, egyesülés, mozgalom, terv. A sajtótörvény, a
kivándorlási törvény, a szövetkezetek dolga, stb. mind azt bizonyítja. Bizony
isten fázunk az új polgári törvénykönyvtõl is. Éppen ezen ok miatt. Ma
Magyarországon a tiltakozás ártatlanabb, mint húsz évvel ezelõtt a csatlakozás,
mely azonban a kritika jogát nem dobta el.
Ezt
bizonyítja a polgármesterek idei gyûlése is. Tóth Pál szegedi h. polgármester
csinált memorandum-tervezetet az új városi törvényrõl. A tervezet terjedelmes
és szorgalmas munka. Ismertettük. De olyan félénk, konzervatív, mintha nem a
legnagyobb magyar vidéki város önérzetes és tudatos fõtisztviselõje, hanem
valami duodec, sörfogyasztó bajor városkának a polgármestere csinálta volna,
valamely a „Simplicissimus”-ba illõ férfiú. Gondoltuk, majd együtt bátrabbak
lesznek a polgármesterek. Érezni fogják, hogy a magyar városok voltaképpen
Magyarország, hogy agitálni kell a demokrata, polgári, városi lakosság jogos
elsõségre s autonómiára jutása érdekében, ha már nyomorult viszonyaink között
nem lehetünk hívei az államosításnak… És ide szögezünk egypár eredményt.
A
memorandum-ügy hangsúlyozza a történelmi fejlõdést, mintha valami agrárius
fõúri gyülekezetben készült volna.
Kimondták
a városatyák száma leszállításának szükségességét. Ez nem volna baj. De a
leszállítást éppenséggel nem demokratikus okból, a demokratikus
ellensúlyozással célozzák a polgármester urak.
A
virilisi intézményen semmit sem akarunk változtatni?
A
fõispáni állást a városokban nem merik eltörölni kérni a polgármesterek. Pedig
az ábécéje a függetlenségnek.
Kell
még több adat is, hogy milyen szellem dirigált a polgármesterek kongresszusán.
Ennyi is bõven beszél…
Nagyváradi Napló
1903. május 20.
|